help :: 2008. április 30., szerda, 19:35:49 :: 44 komment

Ismer valaki megbízható módszert babonák ellen? Szeretnék végre szabadulni tőlük.

(A lefekvés előtti három színű gyertya égetése és a fogkefe tárolása szigorúan fejjel észak felé nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de lehet, hogy én rontottam el valamit.)

 

hungary :: 2008. április 29., kedd, 12:54:21 :: 16 komment

"Ilvy Njiokiktjien fotográfus fél éven át Dél-Afrikában kapott munkát. Megbízatása lejárta után jutott eszébe, hogy a húsz országon - többek között Szváziföldön, Ruandán, Etiópián, Szírián, Egyiptomon - keresztülvezető hazautat - kihasználják. Európában Törökország, Görögország, Macedónia és Szerbia után értek Magyarországra. Azt tervezték, megpihennek, hiszen a 30 ezer kilométeres útból már csak ötezer volt hátra Utrechtig. Első éjszakájukat egy budaörsi kamionparkolóban töltötték. A terepjárójuk tetején sátoroztak, ahogyan az elmúlt hónapokban mindig. Reggelre eltűnt a kocsiból a teljes fölszerelésük: két laptop, egy kamera és négy fényképezőgép, velük együtt pedig a bennük tárolt nagyjából tízezer kép. Eddigi munkájuk. (...) A Budaörsi Rendőrkapitányságon nem ment simán a feljelentés: időbe telt angolul beszélő munkatársat keríteni. Kiderült, hogy három nap, mire nyomozót rendelnek az ügyhöz. És legalább két hét, mire elkezdenek dolgozni rajta. (...) A Kilimandzsáró tövében egy hétig vártak a kamerára, amit egy teherhordóra bíztak, és megérte: sértetlenül visszakapták, tele csodálatos képekkel. Ruandában találkoztak egy régi légióssal, aki kilencven kilométert biciklizett oda-vissza a fotómasinával, csak hogy ő is fotózhasson. Akikkel együtt dolgoztak, megtiszteltetésnek érezték, hogy részt vehetnek a programban. Sokan közülük életükben először láttak fényképezőgépet. De egyiküknek sem jutott eszébe, hogy meglépjen a rá bízott géppel. (...) Most Ilvy és Ilja is terápia előtt áll. A képeik elvesztek, és elillant velük a lelkesedésük."

Éppen két napja mesélte valaki, hogy egy barátjának osztrák rendszáma van, és sorozatosan feltörik az autóját. Korábban rendre az övét is.

Úgy gondolom, hosszú távon teljesen lényegtelen, melyik erő kerül hatalomra és ki a miniszterelnökünk. Magyarország Európa legalja, és az is marad.

 

questions :: 2008. április 27., vasárnap, 19:54:54 :: 3 komment
love women

Létezik egy kérdés, amelyre lehetetlen megfelelő választ adni. Nem az élet értelmére vagy hasonló magaslat felé irányul, hanem a létezés egy sokkal hétköznapibb jelentését feszegeti: "Ki ez a nő?"

Ha felteszik, ne is próbáljunk helyesen válaszolni rá. Reménytelen.

 

 

horton :: 2008. április 27., vasárnap, 00:50:23 :: 22 komment
cinema

horton Horton

Biztos rémlik, hogy a Nemo első képkockáin egy szörnyűséges hal felfalja a családanyát és úgy háromszáz gyermekét. Egyedül szerencsétlen Nemo és az apja maradnak életben.

Horton hasonlóan gyerekbarát kezdőjelenetében a nagy, zord, tüskés gömb leteperi a szép, gyönge, törékeny virágot. Kis híján vele együtt pusztul egy metauniverzum. A tovaszálló fehér gömb első ránézésre teremtés- vagy megtermékenyítés-szimbólum lehet. Mint később látni fogjuk, az utóbbi.

A harmadik percben szofista, egzisztencialista és materialista nézőpontokat ütköztet a relativitáselmélet alaptételeivel a gyermeklelkű elefánt és a tekintélyelvű kenguru.

A hátralévő időben a a kereszténység fontos kérdéseit érintjük, valamint kirándulást teszünk a társadalom- és a természettudományok birodalmában. Az utóbbiról elég annyit, hogy az elefánt jól hall, mivel nagy füle van, és mindenre emlékezik.

Nehéz nem észrevenni, hogy a film egyetlen valóban gonosz szereplője bevándorló, vélhetőleg orosz. Jobb ezt már 4-5 éves korban a gyerek fejébe sulykolni, ugyanúgy, mint hogy az ideális, boldog és sikeres ország államformája a monarchia, ahol az uralkodó család első fia örökli a hatalmat.

Az apró fehér gömbben szálló univerzum védelme, a többször ismételt "legkisebb élet is számít" szlogennel együtt nem más, mint kőkemény abortusz-ellenes propaganda. A földrengés és a világégés közben kórusban kiabált "nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben" pedig az iraki háború.

A progresszívnek álcázott (Horton = Galilei) mese valódi jelszava: irány a múlt.

Egyébként aranyos, és jellemzően az apa- és anyakompexusról szól, és látható benne hídjelenet.

6 / 10

 

upgrade :: 2008. április 26., szombat, 14:16:20 :: 2 komment
dream monster

Folyamatosan sikerül továbbfejlesztenem az álmaimban látható szörnyeket. Hajnali négykor felébredek, és két órán át gondolkodom a látottakon.

Nem mintha rossz érzést okozott volna, vagy különösebben rettegnék - a szó hagyományos értelmében. Egyszerűen csak nem értem, hogyan lehetséges, hogy még nem evett meg mindenkit.

 

too slow :: 2008. április 24., csütörtök, 22:14:25 :: 23 komment
environment essay

A klímaváltozás messze legkínzóbb problémája, hogy piacképtelen. A globális felmelegedés alapozó munkálatainak idején az emberiség még nem rendelkezett az eladható, dobozos termék előállításához szükséges tudással. Az ipari forradalom kirobbanásakor már annak is örültek, ha valami egyáltalán működött. A XIX. század marketinges szemmel nézve még az éjszínű sötétség birodalma volt.

(Pedig léteznek sokkalta kínzóbb kérdések, mint az esetleges élet a Marson, vagy a piramisok titkai. Vajon mi járhatott azoknak az embereknek a fejében, akik több száz köbméter hidrogénnel megtöltött léghajóra szálltak fel? Mire gondolhattak az út során? Hogy talán még nem most robban fel, hanem majd legközelebb? Vajon meglepődtek, amikor mégis bekövetkezett?)

Visszatérve a klímaváltozásra: először is rettenetesen lassú folyamat. Ez néhány évszázaddal ezelőtt kevésbé jelentett problémát. Az emberek megszülettek, szenvedtek pár évtizedet, majd átadták magukat a kukac-nirvanának, és közben az égvilágon semmi sem változott. Akkoriban 50 év alatt fél celsius fok melegedés maga lehetett a nagybetűs cselekmény.

Rothadó XXI. századunkban egész másra van igény. Ki emlékszik a múlt hét történéseire? (Egyáltalán, mikor lett ilyen ronda ez a blog?) Az emberek hétvégén kimennek a hegyekbe, pár órát eltöltenek az autónak dőlve, fotózzák a síró gyereket. Nagyjából ennyi idő áll rendelkezésre meggyőzni őket. "- Nézd, asszony, arra mintha melegedne már. - Igen, látom. Hozom a kamerát." Ha a klímaváltozásnak ez nem elég felkelteni az érdeklődést önmaga iránt, mehet vissza a gyárba. Újra kell gondolni a koncepciót.

Magyarországot a globális felmelegedés szempontjából is borzasztó rossz helyen kiáltottuk ki - szokjunk hozzá, szopó ágon vagyunk. A többi változáshoz hasonlóan komoly késéssel érkezik hozzánk, a hajrában esélyünk sincs utolérni a fejlett nyugatot. Mire nálunk néhány paranoiára hajlamos álértelmiséginek derengeni kezd, hogy kevesebbet kell fűteni, mégis egyre drágábban, addigra már minden hollandi álmából, vagy hullámsírjából kelve is fel tudja sorolni a felmelegedéssel kapcsolatos személyes, közvetlen tapasztalatait.

Úgy, ahogy van, kidolgozatlan az egész project. Ki lokális lehűlést remél tőle, mások felmelegedésre számítanak, attól függően, melyik nyomor álmodozik épp. Ugyanakkor a folyamatos bizonytalanság bár rövid távon felkeltheti az érdeklődést, az idő múltával a találgatást fásultság váltja fel.

Valakinek kezébe kellene vennie a menedzselést, a kor követelményeihez hangolni a klímaváltozást: felgyorsítani, hogy látványos és izgalmas legyen, és egyszerű, közérthető nyelven eljuttatni a fogyasztók számára a fontos üzenetet: "Sokkal melegebben élünk, mint négy évvel ezelőtt."

Vagy hidegebben. De döntsük végre el.

 

vantage point :: 2008. április 24., csütörtök, 04:34:48 :: 7 komment
cinema

vantage pointNyolc tanú (Vantage Point)

A globális terrorizmus ellen kifinomult és intelligens módon fellépni készülő amerikai elnök és a gyógyszerfüggő, idegroncs - ám vérprofi - biztonsági ember (Dennis Quaid) utopisztikus* szerelme másfél órába sűrítve, nyolc nézőpontból. A politikai korrektség jegyében mindkét szerelmes férfi, így Ripley-nek (Sigourney Weaver) csak 10 perc döbbenet jut: egyszerűen nem akarja elhinni, hogy az elnök volt kedvese visszatért. Addig nézegeti a biztonsági őr fotóját a híradós autóban, hogy a férfi végül hús-vér valójában megjelenik előtte - és kezdetét veszi a dráma.

Tökéletes amerikai álom: a magányos farkas minden hátrányos körülmény ellenére folyamatosan a dobogó legfelső fokán toporog, köszönhetően a vele született földöntúli tehetségnek, kitartásnak és vakszerencsének. A néger katasztrófa-turista a HD-ready kamerájával még akkucsere közben is életeket ment.

7 / 10


*: Gyakorlatilag minden filmet utopisztikusnak tekinthetünk, amelyben William Hurt alakítja az Amerikai Egyesült Államok elnökét.

 

new (m)age :: 2008. április 23., szerda, 00:33:43 :: 96 komment
mage

Az általunk ismert világ talán legnehezebben elfogadható tulajdonsága a változás. Ígérkezzen bármilyen izgalmasnak a holnap, a jelen pillanat, mint száraz homok szökik ki markunkból, hiába szorítjuk akár gyengén, akár görcsösen.

Nem is kell filozófiai távlatokban gondolkodni: a freeblogon - ahol a mage.hu korábban üzemelt - jelenleg nem működik az export funkció. Így egyelőre nem tudom a korábbi bejegyzéseket - és a számomra méginkább értékes hozzászólásokat - átemelni.

Jó hír viszont a fent látható menüsor, amely nem szemfényvesztés céljából került oda (a fórumra még néhány napot várni kell). Egyelőre béta módban üzemelünk, öröm, sóhaj, panasz esetén az e-mail címem a jobb felső sarokban látható. (Ugyanaz, mint ahova a szerelmes levelek érkeznek.)

Ha esetleg valakinek a monitorán nem volna jól olvasható ez a háttér-betűszín kombináció, legyen szíves screenshotot készíteni. Okvetlenül megnézem.

Köszönöm a freeblognak a hosszú együtt töltött idő vasfogát.

/Az új site nem működik jól Internet Explorer 6, még kevésbé 5.5 használata esetén. Ezekkel később sem lesz kompatibilis. Kerüld el a világ legrosszabb böngészőjét, vagy legalább frissítsd. Köszönöm./