Ha pl. Freud alábbi álom-értelmezését veszem, akkor egyáltalán nem furcsa, hogy az ember az álomról nem álmodik. Álmainkba azokat az történéseket szövi bele az elménk, amiket tudatosan megélünk. Az álom viszont éppen nem ilyen.
Pár napja azt álmodtam, hogy érettségizem a lányom iskolájában. Ferenczi műveit korábban olvastam, így (nagyjából) tudom, hogy ezzel az álommal a tudatom "jólelkű védőangyalként" áttranszponálta a lányom ballagását magamra. Azért, mert sajnos nagyon rossz hatással volt rám a múló idő ilyetén bizonyítéka, hogy a második gyerekem is elballagott. És az agynak pihenésre van szüksége, nem zavarhatja az álmot a bánat, mert akkor nincs nyugodt alvás, nem tudok dolgozni, és kihullok az evolúció rostáján. Így inkább magamról álmodtam, ami nem volt fájdalmas, csak furcsa, de tudtam magam az álomban nyugtatni, hogy nézd csak meg a többiek milyen fiatalok, nem vagy te már ide való, ballagj csak el nyugodtan...

Tehát Freud:
"...létezik olyan pszichológiai technika, mely lehetõvé teszi, hogy értelmezzük az álmokat s ennek az eljárásnak az alkalmazásával minden álom mint értelemmel bíró pszichés képzõdmény mutatkozik, ami megfelelõ helyen az ébrenlét lelki folyamataiba besorolható".

link