Írod, nem fejezted be a gondolatot, ahogy abban a bekezdésben foglalt gondolatot sem. Szerintem (=))

Egyébiránt kellemes nyaralást. (Ha nekem nem sikerült akkor legalább másnak legyen jó)

Ez most valami abból, amit szeretek abban, ahogy írsz. Jó volt olvasni.

nincs

én meg aggódom.
(az előzőt csak a próba volt)

Meglátjuk.

-Szétfeszít valami belűről, olyan kényelmetlenül érzem magam, mintha egy idegesítően rossz pózban kellene lennem. Az állkapcsomat megfeszítem, az ajkaim belső felét már szétharaptam. A fájdalom és a vér íze a számban egy kis biztonságot jelent, ilyenkor pillanatokra megnyugszom és elhiszem, hogy ez a test vagyok. Mit csináljak, hogy embernek érezzem magam?
-Te miről beszélsz? Megőrültél?
-Szerinted mi motiválja az embereket? Mire fel ez a nagy életösztön? Mit várnak? Hogy holnap majd jobb lesz, hogy majd lesz egy nap, amikor megérkeznek valahová?
-Azt hiszem mindenki a boldogságot keresi, és ez a vágyuk ad erőt az élethez.
-Boldogság? Ha józanul gondolkodom és lehántom erről a szóról azt a csepegős rózsaszín mázat nem marad más, mint az élvezet. Élvezni akarnak! De meddig? Ha magamra gondolok, a testem már csak öregebb és betegebb lesz, fájdalmasabb lesz a létezés, az élvezés.
-És a szerelmünk? Nem minden érzelem függ a testedtől!
- A pillanatok változékonyak és múlandók, a szerelemről nem is beszélve. De szeretném azt hinni, hogy van egy érzés, ami túlmutat mindazokon, amit eddig megtapasztalhattunk, ami nem kötődik hozzánk, ami időtlen és állandó.
-Kiábrándító vagy! Hogy akarod megtalálni?
-A Kiábrándító és a Szentimentális szép pár együtt, nem de? Úgy hiszem, az értelem ad lehetőséget, én az abszolút igazságot keresem. De tartok attól, hogy a bizonyosságot az évek múlásával sem fogom megkapni. Remélem ez a lét megadja a felismerés lehetőségét.