2009 :: 2009. január 11., vasárnap 21:37 :: 20 komment

Ismerek egy írót, rendezőt, dramaturgot.

Na jó, nem ismerem, csak hallottam róla. Főleg jókat. Annyi bizonyos, hogy a fenti három szakmában mindenki mást überel.

A pogányok Sorsnak nevezik. Szegény buddhistákat hagyjuk, ők szóra sem érdemesek. A keresztények pedig nem írkálhatják le csak úgy a nevét.

Én majdnem keresztény vagyok. Most majdnem leírtam.

Irigylem tőle a rendező elvet, amellyel a szálakat szövi, vágja ketté és varrja ismét össze. Újra és újra mosolyra fakaszt azzal, hogy amikor épp elveszíteném a fonalat, a hátam mögé lopózva a fülembe súgja: “Hé, itt vagyok. Én intéztem az egészet. Mókás, nemigaz?”

Mind közül, amit leginkább szeretek benne, a fejlett humorérzék.

Az én humorérzékem kevésbé fejlett. Munkaidőben főleg programokat írok. Kívülről nézve ez abból áll, hogy nyomkodom a gombokat, és a gép néha ilyeneket dob ki:

/home/mage/work/netoffice/include/casual.rb:573:in `plasma_cannon_turbine': undefined local variable or method `nfield' for main:Object (NameError)
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:232:in `join'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:232:in `export_xml'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:228:in `collect!'
from /home/mage/work/netoffice/include/common.rb:200:in `each'
from ./generator/export.rb:74

A fenti üzenet jelentése a következő: “Ez még nem az.”

Kivétel nélkül minden hibaüzenet pontosan ezt jelenti.

Ha jobban belegondolok, az elmúlt tíz évben abból éltem, hogy rendíthetetlenül nyomkodtam a gombokat, egészen addig, amíg a computer meg nem unta. Ha nem szólt többet, lehetett tudni, hogy odaértem. Hogy ez már az végre.

Bőven elég volna egyetlen üzenetet közölni: eleget dolgoztam-e már a programon, vagy egy keveset még szenvednem kell vele. A hibás és a jól működő kód nevetségesen kis mértékben térnek el egymástól, és szilárd meggyőződésem, hogy a gép pontosan tudja, mit akarok tőle, mégis megvárja, amíg egyedül, a saját erőmből érem el. Ritkán előfordul, hogy nincs üzenet, mégsem vagyunk még ott. Ebből tudható, hogy a látszat a számítógép számára is fontos.

(Más kérdés, hogy hibás program nem létezik, ahogyan soha egyetlen gép sem romlik el, de ezt valódi mélységében megérteni annyi fájdalommal jár, hogy azt jó szívvel nem kívánom senkinek).

Blogot írni kísértetiesen hasonlít a programozáshoz. Minél közelebb kerülök a célhoz, annál kevesebb hibaüzenet érkezik.

Úgy értem, komment.

Azt hiszem, oktalan volna a bolygó hátralévő pár évére abbahagynom. Nyakunkon kétezerkilenc. Vágjunk együtt bele.