rendezvous :: 2009. február 26., csütörtök, 04:35:49 :: 9 komment
dialogue

- Megvan. Odamegyek, és csendben kuksolok. Jó lesz?
- Hülyének tetteted magad? Bámulatos. Az expert harcos nem meri elutasítani.
- Nem mondhatom neki, hogy nem tetszik. Az bántó.
- Félsz tőle mi?
- Nem. De.
- Velem is előfordul, hogy a másik félnek nincs olyan hibája, amin változtatni kell, egyszerűen csak nem az esetem. És látom, hogy szeret, nem mondhatom neki, hogy "nem tetszel". Ilyenkor veszem elő, hogy "rossz kedvű vagyok egy ideje, ne haragudj", "remete korszakomat élem, nehogy azt hidd, hogy ellened irányul, ez nálam feature, pár hónapig tart", "nem hiszem, hogy túl vagyok rajta, mindenkiben őt keresem".
- Beválik?
- Persze. Ahelyett, hogy venné a lapot, úgy dönt, majd ő megvigasztal. Vagy úgy tesz, mintha értené, aztán vár szép csendben. Egy darabig óvatos vagyok, okosan viselkedem, de ahogy telik-múlik az idő, előbb-utóbb megfeledkezem magamról, és mosolygok egyet. És akkor vége. Azt hiszi, már lehet járni. Vagy, ami végképp védhetetlen, úgy dönt, ha már vele nem, legalább segít rajtunk (rajtam, és akin nem tudok túllépni). Majd ő újra összehoz minket.
- Akkor ne kuksoljak csendben?
- Dehogynem. Biztos beválik. Beléd képzel mindent, amit valaha nőtől akart. Számára gyönyörűen csomagolt, masnival átkötött ajándék leszel, akit ki kell bontani, és övé a főnyeremény. Majd ott ülsz vele szemben, kibontva, és lehet nézni egymást.
- Ne már.
- Szerintem inkább beszélj vele minél többet. Minden egyes telefonálás után kevésbé lesz számodra veszélyes. Úgy értem, érzelmileg. Mint pszichopata, még tartogathat néhány meglepetést.
- Nem akarom.
- Van más megoldás. Emlékszel még a Radikális őszinteség című könyvemre? Szívesen kölcsönadom.
- Igen, de mindig a másikon röhögök. Az mekkora volt. A Bűntudat legyőzése. Szegény L. meglátta a kezedben, és szó szerint sikoltozott: "Úristen, hogy vehettél ilyet? Ez borzasztó! Neked pont hogy sokkal több bűntudatod kéne, hogy legyen. Főleg miattam. Kérlek, ne olvasd el."

 

revolutionary road :: 2009. február 26., csütörtök, 04:16:13 :: 29 komment
cinema

A szabadság útjai

Avagy ha nem süllyedt volna el a Titanic, és Kate Winslet együtt élne Leonardo DiCaprioval.

Ilyen filmet többnyire azok rendeznek, akik annyira rettenetes házasságban élnek, hogy szívük mélyén a másik fél halálát kívánják, ám ezt nem merik bevallani, lépéseket végképp nem tesznek, helyette ócska álemberismereti áldráma "rendezésével" öblítik le a Prosacot.

A szabadság útja ugyanarról szól, mint a Hupikék törpikék. Hogy az élet nem csak játék és mese. De ez most valahogy kevésbé veszi ki magát jól.

Az egyetlen tanulság, hogy Kate Winslet még mindig nem csináltatta meg a mellét. Bele kellene húzni, mert fogytán az idő, magától nem lesz nagyobb, és most még kinéz valahogy az arca. Nem tudom, mit kell ezen ennyit gondolkodni, olyan még sosem fordult elő, hogy valakinek berakták a szilikont, és kisebb lett. Nőni fog, nyugi.

Ja, hogy vannak férfiak, akik a kicsit szeretik? Persze. Magas hegyek között, hol a tenger hupikék...

2 / 10

 

mother :: 2009. február 26., csütörtök, 04:11:42 :: 11 komment

"Az első diplomaosztómon Lenintől és Marxtól idéztek. A másodikon a Pápától. Érdekes, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött a világ visszafelé."

 

silence :: 2009. február 19., csütörtök, 04:57:36 :: 9 komment
dialogue

- A kapunyitó is egyre kisebb távolságról működik, elegem van.
- Elemet kell cserélni benne.
- Van, amit nem azért mondok el, hogy rögtön megoldd.
- Jó, de elemmel működik, ugye?
- Nem egészen. Ultrahanggal.
- Az más. Akkor nem szóltam. De hogy?
- Ultrahang, tudod. Kéthavonta egyszer el kell vinni a templomtoronyba. Pár óra alatt feltöltik a denevérek. Most februárban elmaradt a telihold, és gyalog  nem volt kedvem menni, azért ilyen gyér.

 

mono :: 2009. február 18., szerda, 17:23:41 :: 26 komment

A teljes életem egyetlen nővel élem. Kerülőút lehetősége soha fel nem merült, tekintetem másra egyszer sem vetettem. Jelszavaim: hűség, monogámia és odaadás.

Személyének változatos megjelenése, lényének folyamatos megújulási képessége elkápráztató.

Évának hívják.

Köszönöm, Madách.

 

mean :: 2009. február 17., kedd, 19:31:11 :: 14 komment
cinema

Összesen két sorozatot vagyok képes hosszú távon elviselni.

Az egyikben elképesztően ritka, speciális betegségek módosult formáitól haldokló emberek küzdenek egy nyomorék, gyógyszerfüggő orvos ellen.

A másikban halhatatlan, repülni, teleportálni és villámokat szórni képes szuperhősök szállnak harcba elmeolvasó, jéggé fagyasztó és szupererős társaikkal.

Lássuk be, a fenti két sorozat számtani közepe nagyjából a Szomszédok lehet.

 

valkyrie :: 2009. február 13., péntek, 20:28:12 :: 26 komment
cinema

Szerintetek Tom Cruise-nak sikerül megölnie Hitlert? Vagy ha nem, akkor vajon miről szól a film?

 

progress :: 2009. február 13., péntek, 16:29:52 :: 3 komment
tech

"Az 1997-ben felbocsátott Iridium-33 nevű műhold ütközött össze az 1993-ban fellőtt Kozmosz-2251 nevű katonai műholddal. Igor Liszov szakértő szerint az ütközés elkerülhető lett volna, mivel az amerikai Iridium irányítható volt. A keletkezett törmelék kárt tehet a régi, valamivel magasabban eltemetett, kimustrált szovjet műholdakban, amelyeken atomreaktorok vannak. Így radioaktív törmelékekből álló öv keletkezhet a Föld körül."

Már 2009 van. Mi tartott ezen ilyen sokáig?

 

love lottery :: 2009. február 11., szerda, 17:55:15 :: 42 komment
love dialogue

- Azon röhögök, ahogy Dina az önzetlen segítségről beszél. Dina, aki "libáért táncol" és anyagi jólétén túl képes bármit lebarterezni.
- Ő a tányérmérleg a gonoszkópból. Kezét nyújtja feléd. Látod, hogy valamit tart benne. Érzed, tényleg a szívéből adja, és azon gondolkodsz, hogyan kell majd helyreállítanod az Egyensúlyt, ami felborul, mihelyst a kezed az ajándékhoz ér. Dina roppant elviselhetetlenül tud viselkedni egy felborult egyensúlyú univerzumban.
- Szerencsére a jobbak élmenyekkel is fizethetnek.
- Igen. Ma éjjel róla álmodtam. Lakást kerestem, és találtam egy csodálatos házat valamelyik budai hegy tetején. Átmentem hozzá, ám belém fagyott a szó, ahogy rám nézett és közölte: "nyertem a lottón". Azt hittem, ugratni akar. Mikor rájöttem, hogy valóban nyert, kérdeztem tőle, miért mondja el nekem, hiszen ezt senkinek nem szabad elmondani. Azt kérdezte: "szerinted?" - és mosolygott hozzá. Rögvest megértettem. Fogalmazni kezdtem a szerződést, milyen feltételekkel járhatnánk együtt újra. Ilyenek jutottak eszembe, hogy ismételt szakítás esetén természetesen nem kapok lóvét, a pénz az övé, én csupán a boldogságban osztozom.
- Erre mit mondott?
- Rövid ideig gondolkodott, aztán felvette, mi lenne, ha kiszámolnánk, mennyit költene rám reálisan, és azt most odaadná. Akkor nem kellene újra járnunk.
- Mennyit kaptál?
- Nem tudom. Így, hogy ébren vagyok, néhány száz millát érzek reálisnak. Álmomban nem hangzott el összeg, de nagyon örültem, hogy tudok belőle venni új számítógépet. Szóval nem lehetett túl sok.
- Ne feledkezzünk el a bécsi utazás költségeiről.
- Igaz. Laptop-vásárlásból nagyon kiképezted magad.

 

link :: 2009. február 10., kedd, 16:25:17 :: 15 komment
dialogue pharmacy

- Engem kezd idegesíteni, amit Mamzel művel.
- Ne is mondd, én teljesen kivagyok rajta. Fél évvel ezelőtt még leültem volna vele könyvet írni. Erre ma már nem vállalkozom. Perceken át keresek szavakat, amelyekre ő öt-hat másodperc alatt rálel.
- Nem bírnám elviselni, ha mérhetően jobb lenne nálunk.
- Tudom, most nyugtató szavakra vágysz, de nem megy.
- Ez az. Nyugtassuk inkább őt. Jól be kell gyógyszerezni, hogy elhülyüljön.
- Mit adjunk neki?
- Neked van gyakorlatod ebben. A skizofrén nagynénéd szedálós francia krémessel tömöd, ráadásul Mamzel mindig szeret téged, nem csak akkor, amikor felismer. Tuti elfogadja, amivel kínálod. Tegyél a teájába Valeriánát.
- Az nem jó. Attól csak belassul, de ugyanúgy ír.
- Igen, és? Azzal is időt nyerünk. Bármi jó, ami kicsit is visszafogja.

 

one chance :: 2009. február 05., csütörtök, 17:35:37 :: 71 komment
love dialogue

 

- Össze-vissza vagdossák magukat a nők: mell- és arcplasztika, zsírleszívás, új frizura és smink. Holott egyetlen tulajdonságon kell változtatni, és vele együtt minden a helyére kerül. Ez az önbizalom.
- Talán azért fekszenek kés alá, mert változásokat könnyebb kérni, mint nyers önbizalmat. Olyat nem árulnak sehol. A sikeres műtét végső soron jó irányba visz.
- Persze, persze, nincs ezzel semmi baj. Én arról beszélek, hogy ha a nő elé áll a jótündér, és egyetlen kívánságot teljesít, akkor ne új melleket válasszon, vagy kerek feneket, hanem önbizalmat. Az a leghatékonyabb.
- Értelek. Ha elém állna a jótündér, én egészen mást kérnék.
- Mit kérnél?
- Hogy mit kérnék, ha odajönne hozzám a tündér, és azt mondaná, egy kívánságom valóra váltja? Azt gondolnám magamban: "Édes, drága Istenem, köszönöm" - és gondolkodás nélkül tudnám, mit akarok.
- Mi lenne az?
- "Kedves Tündér, most azonnal költözz össze velem". Hogy a halálba kérhetnék bármi mást a tündértől? Kit érdekel a paraszt- vagy a királylány, ha együtt élhetsz a tündérrel? Onnantól az életed csupa mese és izgalom. Reggel, amikor dolgozni megy, biztos otthon hagyja néhány varázspálcáját, amelyekre épp nem lesz szüksége. Álló nap azokkal játszanék. Este hazajönne a munkából, fáradtan, és látná, hogy szétvarázsoltam az egész lakást. Mérges lenne picit, aztán szépen, együtt visszavarázsolnánk mindent, ahogy volt.
- Jól van, akkor beszélek vele.

 

elephant man :: 2009. február 04., szerda, 02:40:07 :: 32 komment
cinema

Elefántember

A legtöbb film a megkövezés modern kori megfelelője. Amikor Marcus Aurelius Maximus pengéje a gonosz cézár torkába ér, semmi kétség affelől, hogy a kés markolatát a néző keze szorítja. Elég a szomszédos fotelek karfáira vetni egyetlen pillantást. Ha Brad Pitt talpra áll a ringben, és egy jól irányzott horoggal padlóra küldi ellenfelét, az bizony közösségi morális elégtétel, bármennyire szeretnénk úgy hinni, hogy nem a mi kezünkhöz tapad a vér. A moziban azért fizetünk, hogy valakit véresre verjenek és feldaraboljanak, és ezen pont annyit változtat, hogy állítólag nem igaziból művelik, mint amennyit a válság közepén Izlandon segít, hogyha Björk otthon énekel.

A szerelmes vígjátékokban és az úgynevezett “művészfilmekben” többnyire elmarad a brutális elégtétel.

Szürreális filmről akkor beszélünk, ha első ránézésre fogalmunk sincs, volt-e kövezés, és ha volt, vajon ki, mikor, kit és mivel dobált.

Mert ha az első jelenetben egy nőt három elefánt letaglóz és megerőszakol, szokatlan gondolatok törnek ránk, és később, fejünket álomra hajtva, a fogmosómacis elalváshoz képest egészen más fajta élményekkel gazdagszunk.

A korántsem felhőtlen fogantatást klasszikus freakshow-setup követi. Olyan, mint Mónika vagy Balázs, sőt, a magyar médiaszereplők láttán gyakorlatilag bármelyik csatornánk tetszőleges műsorát hozhatjuk példaként: lelkileg nyomorék emberek vizslatnak testileg vagy lelkileg nyomorékokat. És mivel morális lények vagyunk, és a lelkünkben tündöklő fényességre árnyék soha nem vetül, nem hiányozhat a mögöttes ideológia. A szándék tiszta, jóságos és nemes. Elfogadás, megértés és életben maradás.

Nos, a szerencsétlen ember szereplése a tévében pont annyira szolgálja a társadalmi elfogadást, mint amennyire tisztesen él a cirkuszban pesztrált szörnyszülött. Nem kell a mese, a valódi szándék végtelenül egyszerű: nálunk szerencsétlenebb lény láttán kevésbé sajnáljuk magunkat.

Elefántembert hárman “gondozzák” felváltva, és ezt mindhárman saját érdekükből teszik. Mégis ő nyer (azt hiszem). A három férfi között árnyalatnyi különbség, hogy egyikük – sir Anthony Hopkins – elmereng, az ember mitől rossz, és mitől jó. Tipikus kérdés ez orvosoknál.

Elefántember fent említett keletkezése példásan vázolja, hogyan látja a rendező a férfi-nő kapcsolatokat (további információkért érdemes megnézni az Inland Empire-t). Ábrázolja az egyetlen tökéletes szülő-gyerek viszonyt, a tiszta és feltétlen szeretetet, amely abból fakad, hogy az illető  egyáltalán nem ismeri a saját anyját személyesen. Az apa-fiú vonalat a három mutogató férfi jelképezi. Nyilván nem az apakompexusról szól.

Végül Elefántember anyukája az űrben lebegve elmondja: “Nothing ever dies”.

Úgy gondolom, ez a film kulcsmondata. Jó volna tudni, hogyan függ össze a cselekmény és a konklúzió, hiszen e mondat köré bármit építhetünk. Például két kőműves rakhatná a falat, valahogy így:

- Yesterday I figured out that nothing ever dies.
- Yeah, I know. Just give me some more bricks.

Talán azért kellett hozzá ennyire szívszorító felvezetés, hogy igazán és tiszta szívből akarjuk elhinni.

Így vagy úgy, David Lynch fekete-fehér filmje felejthetetlen élmény marad.

 

keep alive :: 2009. február 02., hétfő, 19:15:56 :: 1 komment
tech

Az imént végzett upgrade után szeretném büszkén leírni, hogy a szerverünk

$ uptime
18:13:12 up 1086 days, 19:21,  2 users,  load average: 0.36, 0.22, 0.34

1086 napja újraindítás nélkül üzemel.

Természetesen Windows fut rajta. És még Mac OS X.