Nem mindig: az olaszok pl. ezt otthon is képesek megcsinálni.

akár csak az arabok.

Vannak ám nem ordibáló turisták is, csak azokat nehezebb észrevenni, mert nem hangoskodnak.

A dél-koreiakat onnan lehet megismerni, hogy nagyon furcsán viselkednek. Például megkérdezik Waterloonál (nagyon halkan) (, ami mondjuk érthető), hogy hol található a London Eye.
Látszólag jól funkcionált a szemük és még csak nem is kérdezték utána, hogy egyébként hazakísérhetnek-e.

Tehát tényleg komolyan gondolhatták a kérdést.

Vagy lemennek a metróban könyvet olvasni, ahol hatalmas táblák jelzik és három percenként bemondják, hogy arra az x szerelvényre nem várjanak, mert nem jön.

Na és te hol jártál?

Nem, nem szoktam ordibálni.
Volt, hogy megpróbáltak kényszeríteni rá, de aztán ránéztem és az elég is volt.

Mert nem emlékszem rá, hogy két hónap felmentést adtam volna kommentelés alól.

Jó. Akkor versenyezzünk, melyikünk lesz előbb kész. Te a novelláddal vagy én Mamzel új layoutjával.

Rossz hírem van: a novellám egyelőre kisregénnyé nőtte ki magát.

A kisregényből meg eposz lesz, ami mondjuk még 15 év?

kezdjek el keresgélni fordítót/kiadót egy posthumus enciklopédiára?