verbal warfare :: 2010. május 05., szerda, 03:56:38 :: 5 komment
dialogue psychology

"- Te mikor költöztél be ebbe a lakásba?"

Jelentése:

- Nagyon gáz a kéród, mert nincs rendesen berendezve, nem is értem, hogy tudsz így élni. Hogyhogy nincs egy könyvespolcod sem? Nem olvasol? Ide is kellene még egy szekrény. Nem lehetsz ennyire lusta. Ez a környezet fájóan steril, teljesen kiborulok tőle. Tök jó dohányzóasztalt lehet kapni, ha van benned egy kis szándék és tetterő.

A helyes válasz a fenti kérdésre:

- Mondd, te ugye kis lakásban élsz?

A lehetséges folytatás:

- Nem.
- Hány négyzetméteres?
- Hogy jön ez ide?
- Mekkora?
- x
- Sejtettem. Kicsi.

Magyarázata:

"- Tudod, úgy vettem észre, hogy azok az emberek szoktak mást basztatni azzal, hogy nincs berendezve a lakása, akik szűk helyen kuporognak, alig férnek el, és idegbajt kapnak attól, hogy valaki más nem tesz kényszeresen szekrényt az üres fal mellé. Mert nincs szüksége rá. Mert van hova pakolnia, és nem lesz boldogabb egy felesleges szekrény látványától. A könyveket egyszer olvassa el, és utána elajándékozza őket. Ellenben élvezi a legnagyobb luxust, a teret, amelyet berendezhetne, ha akarna - de nem kell. Mert egyszerűen jó, hogy ott van a tér. Van olyan, aki nagy lakásban lakik, és berendezi szépen, ő viszont nem kérdez ilyet, mert nem borul ki a minimal designtól. Mert a berendezés módja számára ugyanúgy szabad döntés. Amúgy a nagy tér jó, hidd el. Ha többet leszel itt, rá fogsz jönni, mennyire az. Bár a szomorú valóság az, hogy nem leszel itt többet."

 
 

Text comments post

Mamzi
2010. 05. 05.
13:10:45

Én is így voltam vele. Aztán amikor először takarítottam ki egy ilyen lakást, paradigmát váltottam.
No more csecsebecse.
Sandy
2010. 05. 06.
08:34:19

105 nm-es lakásunkban az fogott meg először, amikor a terveket megláttam, hogy lesz ablak a fürdőszobán, és lesz egy 25 nm-es nappali, ami tágas, és világos. Mindkettőt 15 éve naponta élvezem, eszembe nem jutna telezsúfolni. Amikor vendégségbe megyek kisebb lakásokba, mindig érzem a szűk terek fojtogatását.
Mana
2010. 05. 07.
18:29:51

Egész olcsón megúsztad. Nekem már azt is a fejemhez vágták, hogy az ember asztalán lévő tárgyak mennyisége összefüggésbe hozható az illető fejében lévő állapotokkal. Amiben még talán lenne is valami, de csak azért, mert átfogalmaztam. Ott valahogy az volt a lényeg, hogy nem is olyan rossz az, ha már nem emlékszel az asztallap színére, sőt.

Szerintem meg sokkal menőbb, hogy van rajta 500 GB, hogy kupizzak, de még ott sem teszem.

Bár azt meg kell hagynom, a szekrény tényleg fontos.
link
Mage
2010. 05. 07.
23:30:35

Zseniális. Pályát tévesztettem.
Abiság
2010. 05. 13.
05:31:46

Ez szerintem preferencia és szocializáció kérdése. Ki a szőkét szereti, nővérkeruhában, ki a vöröset, melegítőstül. Persze az irigység is motiválhat, de ennél azért komplexebbek is tudunk lenni. Akár a szoba és a tér kérdéseiben.

=> Regisztrálni jó <=