where to go :: 2013. október 06., vasárnap, 14:48:47 :: 24 komment

Amikor kapcsolatba lépek emberekkel, előbb-utóbb vitatkozni kezdenek velem, hogy miért nem űzöm gyakrabban azokat a tevékenységeket, amelyek leállítják az agyműködést.

Utazás. Sportolás. Ülni a hidegben.

Ma már tudom, hogy felesleges elmondanom nekik, hogy ezeket ismerem.

Hiszen leereszkedni könnyebb, mint felkapaszkodni. Én már jártam ott lent. Próbaképpen. Rémisztő élmény volt, de legalább van összehasonlítási alapom. Hogyan mondjam el ezt annak, akinek nincsen?

Ha egy hal arról győzköd, hogy úszni jó, vajon adekvát válasz az, hogy detektoros rádiót építeni is jó?

Esetleg építhetném úszás után. Este.

Persze.

Aki azt állítja, hogy a sportolás segíti a gondolkodást, az még az életében nem gondolkodott.

Jobban tolerálom azt, aki kimondja, hogy azért jár konditerembe, hogy kikapcsolja az agyát. Ez legalább őszinte. Elfogadom, még ha kétlem is, hogy valaha be volt neki kapcsolva.

Ha van olyan dolog a világon, ami engem boldoggá tesz, az az, amikor az agyam felpörög.

Egyhelyben szoktam ülni közben. Esetleg sétálok.

Szerencsés esetben nincsenek utazós-sportolós emberek a közelben.

(Mondom ezt úgy, hogy piszkosul tetszenek a sportos, izmos nők. Boldogan jönnék össze body builderrel. Ha okos.)

A sportolás a testet erősíti. Egészségesebbé tesz. Az egészséges test nem akar nyolc-tíz órán keresztül egy helyben ülni. Nem érzi tőle jól magát, nem erre lett tervezve.

Aki valaha végzett alkotó munkát, tudja, hogy hozzáfogni 1-3 óra. Ennyi kell ahhoz, hogy megfelelő állapotba kerülj. Ha összesen négy órád van rá, el sem kezded. Ha tudod, hogy három óra múlva jön valaki, vagy fel fog hívni, akkor három órán keresztül nem fogsz alkotni.

Ha a tested lázad a nyugton maradás ellen, akkor sem.

Megjegyzem, a programozás nem mindig szigorú értelemben vett alkotó munka. Van, amit meg lehet fél óra alatt csinálni, közben telefonálva. Van, amit a vonaton ülve is megírsz. Még "kollégák" között, az irodában is lehet dolgozni. Feltéve, hogy fürdenek.

És ezekből vígan meg lehet élni. Sőt, ezekből a munkákból könnyebb megélni. A megrendelések nagy része ilyen jellegű.

Rutinfeladatokhoz nem szükséges elmélyülés.

Hasznosak is a társadalom számára, szeretni is lehet őket.

Az alkotáshoz kevés közük van.

Ezért van az, hogy rengeteg, látszólag szellemi munkát végző ember soha nem mélyül el. Ezért nem érti, hogy miről beszélsz. Nem érti, hogy miért nem ülsz le három órára dolgozni, és hogy miért nem sportolsz naponta.

A paleoval is az a baj, hogy minél szigorúbban veszed, annál egészségesebb leszel - és annál kevésbé fogsz alkotó munkát végezni. A cukor a tested egyik ellensége, de az nem véletlen, hogy az emberiség technikai fejlődése az utolsó 100-200 évben exponenciálisan felgyorsult. Azóta történik ez, amióta a társadalom finomított szénhidrátot zabál. Az agy egyetlen szerv, amelyik kizárólag cukorral működik. Az nem sztereotípia, hogy szinte az összes programozó pizzán és kólán él, hanem következmény.

A hidegről nincs mit mondanom. Ha azon gondolkodsz gépelés közben, hogy mozognak-e még az ujjaid, és recsegnek-e közben, vagy hogy most épp melyik pulóvered akadt bele az asztalba, és egyébként is, miért van asztal, miért van szék, miért nincs még az agyad rákötve a számítógépre, azzal több pénzt pazarolsz el, mint azzal, ha felcsavarod a fűtést.

Napi 20-30 perc mozgás viszont jót tesz a munkának. És a fázás szubjektív. Ezekkel a témákkal még dűlőre lehet jutni.

Az utazás az igazán primitív hobbi.

Nem azért, mert nincs értelme. Egyik időtöltésnek sincs több vagy kevesebb értelme a másiknál. Azt se tudjuk, miért lettünk teremtve, hogyan rangsorolnánk bármit?

Aki szeret utazni, utazzon, aki szeret sakkozni, sakkozzon, aki olvasni szeret, az olvasson. Idáig rendben van.

Ha találkozol azzal, aki teniszezik, nem akarja megmenteni az életedet a tenisz által. Aki bridzsezik vagy pókerezik, nem akarja bizonyítani neked, hogy ezek nélkül a te létezésed csökkentett értékű.

Ellenben össze sem tudom számolni, hány ember akart meggyőzni arról, hogy az, hogy nem utazom, több mint rossz. Hogy nem tudom, mit hagyok ki. És hogy emiatt nem összeegyeztethető az életünk. Ez a legjobb.

Pedig szeret beszélgetni is.

Honnan tudja valamiről, hogy szereti, ha még nem csinálta?

Azon tűnődöm ilyenkor, hogy létezik-e akár egyetlen időtöltés a világon az utazáson kívül, amire az állatok is képesek.

Eljutni A pontól B pontba az eukarióták, tehát a sejtmaggal rendelkező élőlények óta nagyjából mindenkinek sikerül. Még a zöld szemesostoros is arrébb tudja magát csapkodni a csápjával a pocsolyában. Pedig ő félig növény. (Nem mintha ez jelentene bármit, Szarumán orkhadseregét konkrétan a fák rohanták le.)

A helyzet az, hogy utazás az egyetlen hobbi a világon, amelyhez nem kell idegrendszer.

Egyetlen egy idegsejt sem kell hozzá. A papucsállatka folyamatosan utazik.

Különös, hogy mennyi ember büszke olyanra, amire a trágyában önmagát előrerágó giliszta nem büszke. Hogy mennyi ember érzi többnek a saját életét az enyémnél azért, mert megtette az egytízmilliomodát annak, amit megtesz bármelyik vándorfecske.

De a Barakát, persze, nem látta.

És ha berakod neki, azt mondja, szépek a tájképek, aztán mire a földönkívüliekre emlékeztető barlangrajzokhoz értek, elalszik.

Ezek a világutazók, ha épp nem a tengerpartot, akkor csupa olyan helyet - Akropolisz, piramis, római templom - látogatnak meg, amiket az emberek azért építettek, mert keresték az isteneket. Keresték Istent.

Van, aki ezért épít templomot.

Van, aki ezért ír könyvet.

És van, aki oda tud utazni, és erre büszke.

Van, aki a távcsövet bámulja egy életen át. Van, aki a csillagokat.

Ha az utcán sétálok, nem azért megyek neki kis híján az embereknek, mert nincs rutinom az utazásban, hanem mert épp egy másik bolygót látok magam előtt, ahol tündérek és démonok vívnak háborút a kristályokból épült, kéken derengő robotok ellen.

Ahhoz, hogy hazaugorjak, elég, ha fél órán át nem szól hozzám senki.

De biztos érdekes látvány egy kétezer éve összedőlt templom.

Körbevéve világutazó turistákkal, akik nem sejtik, hogy akár odamásznak, akár nem, 72 ezer kilométer/óra sebességgel száguldunk a Herkules csillagkép felé. Az ember annyinak örül, amennyit fel képes fogni a világból.

Egyszer majd megnézem ezt így egyben.

 

"Az emberiség, nem lévén tudatában a minden emberi lényben rejlő igazságoknak, kifelé nézett – egyre csak kifelé törekedett. Ebben a kifelé törekvésben pedig azt szerette volna megtudni, voltaképpen ki a főnök a teremtésben, meg hogy mire jó ez az egész nagy teremtés.

Az emberiség csak röpítette kifelé, mindig kifelé az előretolt ügynökeit.  Idővel azután kihajította őket az űrbe, a végtelen nagy kifeleség színtelen, íztelen, súlytalan tengerébe.

Úgy hajította ki őket, mint megannyi követ.

Ezek a boldogtalan ügynökök meg mit találtak? Aminek már amúgy is bőviben voltak a Földön: lidérces, nagy, végtelen jelentéktelenséget. Hogy mit kaptak az űrtől, a végtelen nagy kifeleségtől? Három volt a zsákmány: üres hetvenkedés, alpári bohóckodás, értelmetlen halál.

Végre-valahára szertefoszlott a kifeleség képzelt, nagy csudája.

Nem maradt más hátra: nekiveselkedni a befeleség felkutatásának.

Nem volt már egyéb terra incognita, csupán csak az emberi lélek. Így kezdődött hát a jóság meg a bölcsesség."

(KURT VONNEGUT - A Titán szirénjei)

 
 

Text comments post

fall_down
2013. 10. 13.
15:53:07

Az egyik legjobb könyv a világon. Azért nem mondom, hogy A legjobb, mert olvastam Tőle többet is.
Mage
2013. 10. 13.
16:03:22

Nahát, Te vagy az első ember, aki olvasta.
fall_down
2013. 10. 13.
16:30:34

Szerinted.
Mage
2013. 10. 13.
17:27:29

Végülis minden regénye ugyanarról szól. Ami nem baj.
fall_down
2013. 10. 13.
17:47:36

Pont ez a jó benne. Ez is.
mr.
2013. 10. 13.
18:10:24

Mage: vonnegut a 90-es évek magyarországának coelhoja vagy nesboja volt. abban az időben ha valaki a villamoson egy könyvet fogott a kezében és az nem stephen king volt, akkor nagy eséllyel vonnegut név virított a borítón. többen azzal kerestek sok pénz, hogy németországból hozták be az angol nyelvű köteteket és többszörös áron árulták nálunk az iskolában, mert a fordításaik mindig sokat késtek.
ha a nálad 10-20 évvel idősebb értelmiségi korosztálynál érdeklődsz, 10 emberből 9 biztos olvasott már tőle valamit. én is a legtöbb elbeszélését, regényét. volt, amit többször is. mára valahogy kiment a divatból. a filmadaptációit viszont messzire kerülni kell.
Mage
2013. 10. 13.
18:38:22

fall_down: szerintem is. Viszont az összes közül a titánosban vannak a legjobb nők, így nekem az a kedvencem.
Mage
2013. 10. 13.
18:40:16

mr.: valamiért úgy érzem, hogy nem egytől-egyig ugyanazok az emberek olvasták, akik coelho-t.
fall_down
2013. 10. 13.
19:02:30

Ezért a Coleho-s hasonlatért a helyedben elnézést kérnék. Semmi köze a kettőnek egymáshoz, de még csak az üzenet sem hasonlít.
Egyébként vicces, hogy egy hazájában kommunistának bélyegzett író könyveit úgy kellett csempészni. Filmadaptációt csak egy kicsit láttam, véletlenül letöltöttem, mert azt hittem, jó buli lesz, de nem. Borzasztó volt. Soha többet.

mr.
2013. 10. 13.
19:13:40

Mage, fall_down: hogy félre ne értsétek, a coelho-s hasonlatom arról szólt, hogy abban az időben a "csapból is vonnegut folyt" és hasonlóan illett róla bizonyos értelmiségi körökben társalogni, ill. tájékozottnak lenni, mint manapság coelho-ról.

hogy a két író mennyire hasonlít egymáshoz, azt nem tudom megítélni, mert coelhotól csak az alkimista első 60 oldalát olvastam és akkor döntöttem el, hogy tőle többet soha, semmit.
fall_down
2013. 10. 13.
19:20:35

Akkor a félreértés részemről történt, amiért elnézést is kérek.
A '90-es években engem inkább a kora reggeli rajzfilmek kötöttek le, Vonnegutot 7 éve kezdtem el olvasni, egy kedves barát ajánlására.
Mage
2013. 10. 13.
19:50:26

Most ebből vagy a "kör", vagy az "értelmiségi" szót nem értettem.

(Lehet még fokozni.)
mr.
2013. 10. 13.
19:58:21

értem. szóval, te nem jártál jogászbálra meg eltés koleszes bulikra csajozni.
Mage
2013. 10. 13.
20:00:44

Jogászbálra nem. Van egy szint, ami alá nem megyek.

Eltés koleszbe igen. Előtte vagy utána kell olvasni?
mr.
2013. 10. 13.
20:13:51

alatta kell belőle idézgetni. közvetlenül a gitárszólód előadása után.
de csak ezért már ne magold be. ma már elég az x5-x6 slusszkulcs és mellé egy állandó páros belépő a symbolba. és praktikusabb is, mert mindkettőt zsebre tudod tenni, szemben a vonnegut kötettel meg az akusztikus gitárral.
Mage
2013. 10. 14.
10:22:07

Te gitárral jártál csajozni?
mr.
2013. 10. 14.
10:49:57

bendzsóval. az könnyebben szállítható. (szájharmonikázni nem tudtam)
Mage
2013. 10. 14.
16:51:22

Macerásnak tűnik.

Biztos hatékony, mert szép feleséged van.
mr.
2013. 10. 15.
03:39:20

hozzá nem bendzsó kellett.
Mage
2013. 10. 15.
18:59:23

Vitted a Bécsi Filharmonikusokat?
vilmos atya
2013. 10. 29.
12:06:58

én is olvastam a titán szirénjeit, ezt a kifelé-befelé keresés polémiát meg most pár hete is hangoztattam szószékről -nem először. és nem is emlékeztem, hogy ugyanazt mondom, mint vonnegut. ez jó érzés.

egyébként a bejegyzés minden szavával egyetértek, és ezt nem hitelteleníti, hanem éppen alátámasztja, hogy többször is hangosan fölröhögtem olvasás közben. szerintem a hangos röhögés egyértelmű jele a megértésnek, kivéve, ha gonosz gyerekeknél tapasztaljuk.

Mage
2013. 11. 06.
15:31:17

Nem olyan rég akartam írni Balázsnak, hogy ők húsz évvel ezelőtt azt ígérték, hogy hamarosan - szükség esetén - újra nő az ember keze, lába, foga.

Mi azt ígértük húsz évvel ezelőtt, hogy hamarosan gondolkodni és érezni fognak a számítógépek. Hogy tökéletes szeretők lesznek az androidok.

A három szakma közül, amelyik legközelebb áll Istenhez, egyedül ti nem buktatok még le, Vilmos.

De úgy könnyű, hogy mi jó dolgokat ígértünk, ti pedig ideraktátok a nyakunkba a Jelenések Könyvét. Persze, hogy az jön be.
Balázs
2013. 11. 07.
18:44:00

Ez azért van így, mert régebbi dolgokra mindig könnyebb hivatkozni.

Amikor gyerek voltam, a fényképezés úgy nézett ki, hogy beálltak fessen az emberek, mindenki igyekezett a lehető legjobb arcot vágni, a fotós a Napnak háttal állt, és ellentétben a mostani spontánfotó-mániával, mindenki természetesnek vette, hogy tágra nyitott szemmel kell nézni a tűző napsugarakba. Így talán volt esély arra, hogy az a 12/24/36 kép jól sikerül.

És gyakran nem sikerült.

Persze ezt is hónapokkal később tudtuk meg, amikor a filmet előhívták.

Mivel nem volt olcsó dolog a film, ezért az esküvőktől és ballagásoktól eltekintve egy, azaz egy kép készült gyakorlatilag minden eseményről.

A fényképezésnek ez volt az az időszaka, ahol senki sem hitte volna, hogy tükörből kifotózott, és öt perccel később a facebookra kiposztolt seggeket fogunk kommentelni.

Előrebocsájtom, hogy a tükörből kifotózott seggekkel semmi bajom sincs. A csontvelőtől a Dávid-szobron át a jpg-ig terjedő spektrumon tudom csodálni a szép emberi testet. A folyamat mégis csökkenő értékkritériumokat mutat. Röviden szólva, régebben erre nem pazaroltak volna el egy rossz minőségű képkockát.

Sokan ezért a technikát okolják, mintha az tehetne bármiről - ahogyan egyesek a lőfegyvereket okolják a gyilkosságokért, az autókat a közlekedési balesetekért, a kádba esett hajszárító gyártóját az emberélet veszélyeztetéséért.

A világon mi sem egyszerűbb, mint a tárgyi világot okolni az emberi kudarcokért. Csak egy beteg ember bántana egy tárgyat, ezért a tárgyakat nem gyűlöljük a hétköznapokban, csak csendben. Így hát betiltjuk a szabad fegyverviselést, jogsihoz kötjük az autóvezetést és használati utasítást adunk ki a hajszárítóra. Kitaláljuk, hogy a modern orvostudomány tévút, az informatika meg elsekélyesíti az emberi kapcsolatokat. Mintha bármelyiknek lenne értelme.

Én nem gondolom, hogy az emberek jobbak vagy rosszabbak lennének, mint régebben. Az ember felegyenesedett, elkezdett eszközöket használni, jobb lenne ezzel megbarátkozni végre. Még akkor is, ha a legtöbb kezébe tényleg vétek a kapánál bonyolultabb eszközt adni.

Viszont észrevettem valamit. Régen a fényképezőgéphez azok, akik a seggüket fotózzák tükörből, hozzá se nyúlhattak. Jó lenne végre nem az eszközt vizsgálni, hanem azt, aki azt kezeli.

Az orvostudomány éppen akkor kezdett el statisztikai tudománnyá silányodni, amikor a kvázi-analfabéták elkezdték feltölteni az egyetemeket. A fényképezéstől az informatikán át a jogsiig minden technológiai kudarccal ez a baj.
Kate
2013. 12. 06.
15:42:59

A hatásotokra elolvastam a Macskabölcsőt, és nagyon tetszett.

=> Regisztrálni jó <=