sport :: 2014. június 20., péntek, 21:36:15 :: 1 komment
sport

Végülis izgalmas ez a Svájc - Franciaország, öt perc után mégis úgy éreztem, néhány skill hiányzik ahhoz, hogy tökéletesen megértsem a lényegét.

 

does it ever get any easier? :: 2014. június 09., hétfő, 13:27:11 :: 3 komment

Ma ünnepnap van.

Úgyhogy megint napozni kellett a kertben.

Zürichben folyton ünnepnap van. Nemrég építettek egy hétméteres máglyát az Operával szemben. Rajta egy háromméteres hóemberrel. Hét nap után felgyújtották, hogy elűzzék a telet. (Kétlem, hogy csak lokális hatása volt, úgyhogy lehet szépen megköszönni.)

Akkor egy héten át nem lehetett normálisan dolgozni.

Nézni sem bírtam. Akartam vinni szegénynek jégkockát.

A napozással az a baj, hogy újra és újra jön valami állat, és rajtam akarja építeni az alpinista karrierjét. A hangyát és a bogarat lerázom. Amikor egy méh öt perce rólam iszik, az már kevésbé vicces. Legközelebb viszek neki egy Erőss Zsolt kötetet. Gondolkodjon el, hogy járhat. Vagy ráfújom az elektromos cigarettafüstöt. Lássuk, mihez kezd egy kólaízű, 24%-os nikotinfelhővel.

Van, hogy rá kell koppintani a természet orrára.

Az utcában a szoláriumban ez egyik gépben húsz percig kell feküdni. Állítólag a napfényt imitálja. Mondani fogom, hogy szereljenek bele egy kaptárat, hogy tényleg autentikus legyen az élmény.

A tó meg legalább öt percre van gyalog, és át kell menni egy aluljárón is. Ráadásul a zenelejátszóm fából készült, kétlem, hogy vízálló lenne. Ilyen körülmények között nem is éreztem motivációt, hogy próbára tegyem.

Itthon is alig hallgatom, inkább fülelek, mert a szomszédok olyan halkak, hogy néha nem vagyok biztos benne, hogy megvannak még. Aggasztó.

Különben is a tó olyan tiszta Zürichben, hogy egyrészt látni a halakat, másrészt anorexiásak, mert nincs mit enniük. Azért nem fogok lemenni úszni, hogy bűntudatom legyen. És a környező hegyeken sem sikerült elolvadnia a hónak, a látványuktól hidegebbnek tűnik a víz. Brrr. Itt amúgy se jön össze egy normális kánikula.

A legborzasztóbb az volt, hogy egy repülő átrepült hajszálpontosan a nap alatt. És a chemtrail, amit maga után húzott, fél órára kitakarta a napfény 8%-át. Ez nekem 8% időveszteség, ha már az ország szokásait tiszteletben tartva kénytelen vagyok napozni a kertben. Küldeni fogok egy levelet a Swiss Airlines-nak a bankszámlaszámommal.

Különben is nevetséges, hogy a Google azzal villog, hogy lassan mesterséges intelligenciával tervezik a légjáratokat. Ahhoz marhára nem kell intelligens számítógép, sőt, semmilyen számítógép nem kell hozzá, hogy egy repülő ne a nap alatt húzzon át. Repül szépen, látja, hogy elkövetett egy ordas hibát, nem vette időben észre, hogy a nap felé tart, és az mindjárt fölötte lesz, elnézést kér, szól az utasoknak, hogy kapaszkodjanak, és tetszés szerint balra vagy jobbra rántja a kormányt. Nincs szigor, lehet választani, merről kerüli ki. Nem akarjuk korlátozni a kreativitást.

Ha arra gondolok, milyen napok vannak előttem, az segít, hogy eszembe jut, milyen napok vannak mögöttem.

Azokat is túléltem valahogy.

Menni fog ez is.