this is what we do :: 2015. április 27., hétfő, 00:11:19 :: 5 komment
swiss

Svájcban szelektíven gyűjtjük a hulladékot. A papírt és a kartont elviszik az utcáról. Az üveget, a palackot és a használt víztisztító filtert visszavisszük a boltba. A megunt tárgyakat, a törtcsokit és a törtaranyat kirakjuk a ház elé, és ráírjuk, hogy "gratis".

Szüleim hibájából fakadóan kezdetben Kelet-Európában éltem. Bennem maradt a szokás, hogy azokat a papírokat, amelyeken a nevem szerepel, nem szeretem csak úgy kidobni. Hosszába és keresztbe is vágó iratmegsemmisítőm itt már nincs, ezért csak széttépem őket, és a konyhai szemétbe dobom. Az egyetlenbe, amiért fizetni kell. Nyilván jár hozzá biztosítás.

A múlt héten csak nagy zsák volt itthon. 35 liter, lassan telik meg. A harmadánál sem tart, amikor dönteni kell, hogy vagy ő marad itthon, vagy én. Ez főleg a vissza nem zárható csomagolásban árult húsoknak és fedél nélküli üvegeknek köszönhető. Ha kellett már szarvasgombát enned pusztán azért, mert éhes voltál, és nem volt otthon más, és közben elgurult a kupakja, akkor tudod, hogy miről beszélek.

Az exbarátnőm az erkényen tartotta az ilyen félig teli, félig üres, kétszer akkora, mint kellene szemeteszsákokat. Legalábbis télen. Tavasz van, gondoltam, nagy baj nem lehet belőle.

Átfutott az agyamon, hogy nem ez lesz az év legjobb ötlete, csak azt nem tudtam megindokolni, hogy miért nem. Erkélyem mondjuk nincsen, illetve van, ha megegyezünk abban, hogy a terasz az a földszinti erkély.

Kiraktam, és kész.

Két nappal később, késő este úgy gondoltam, mostmár kidobom, akár tele van, akár nincs tele. Ha milliárdos akarsz lenni, élj úgy, mint a milliárdosok.

Zsák sehol.

Elfelejtettem volna, hogy már kidobtam? Nyilván ez történhetett. Nem ez lenne az első eset. Nőnap, anyák napja, születésnap. És most a szemeteszsák.

Zuhanunk.

Ha kidobtam, hát kidobtam.

Másnap találtam egy levelet a mailboxban. Lisa írt, hogy legyek kedves, menjek át csatlakoztatni a nyomtatót a számítógépéhez, ha van rá időm.

Gondoltam, hogy majd valami mást is kell csatlakoztatni valami máshoz. Benne lettem volna, mert imádom a szilikon mellet, na és a fekete mercedes, csak hát a hatvan év az mégiscsak hatvan év.

Nyomtatunk, aztán menekülök haza, ez volt a terv.

Nyomtattunk.

Kiültünk a kertbe. Zöldellett a fű, csipogtak a madarak. Körbenéztem. Sóhajtottam.

- Mennyi szemét.

Mivé lett a kert.

- Ez döbbenetes - válaszolta Lisa.
- Svájc sem az a hely már, ami régen volt.
- Hogy kerülhetett ide?
- Fogalmam sincs. De összeszedem.
- A tiéd?
- Nem, miért, a tiéd?
- Hogy lenne az enyém?
- Csak visszakérdeztem. Nem az enyém, nem a tiéd, tehát senkié. De valakinek össze kell szednie.
- Milyen pedáns vagy.
- Nyomaszt a látvány. És a tény, hogy innen nézve úgy fest, mintha az én teraszom lett volna a szemétrobbanás epicentruma.
- Melyik a teraszod?
- A második.
- Tényleg úgy néz ki.  De legalább száz méter sugarú körben szóródott szét. Segítek.
- Köszönöm. Hagyd. Jót fog tenni a mozgás.

Elképesztő, milyen emberek költöztek ide.

Nem baj, hogy néznek az ablakból. Legalább látják, hogy mintapolgár vagyok. Szedem össze más szemetét.

Meg kell hagyni, legalább rendes ételt evett.

Organikus bárány. Bio borjú.

Jól kijönnénk egymással.

Mennyi kapszula. Kávéfüggő.

Limited edition. Pont amilyet én iszom.

Lássuk be, ez az enyém volt. De hogy terült ennyire szét, hogy a kertet és a szomszédok kertjét is beborítja? Kóbor kutyák itt nincsenek.

Csak rókák.

Amiket mellesleg tilos etetni, mert még jobban ideszoknak.

Nem baj. Nem tudja senki, rajtam kívül. A lényeg az, hogy épp szedem össze más szemetét. Vágjunk hozzá felháborodott képet.

Mi ez a papír?

"Mage, Zürich, ......strasse ..."

Úristen. Ez a nevem és a címem.

És ott, és ott is. A széttépett fecnik, amiket a konyhai zsákba dobtam. Minden kupac tetejére jutott belőle.

Nahát, már a szétszórt szemetet is dedikálom. Valaki lettem.

Tanulság:

Ne tedd a szemeteszsákot a kertbe.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, ne éljenek a közelben rókák.
Ha a kertbe teszed a szemetesszákot, és élnek a közelben rókák, ne legyen tele a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, és élnek a közelben rókák, és tele volt a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel, másnap reggel szedj össze mindent, ne három nappal később abban reménykedve, hogy van olyan szomszéd, aki még nem olvasta el.

 

being open :: 2015. március 20., péntek, 20:41:37 :: 4 komment

Ha nem fogadnám el az emberi természetet úgy ahogy van, nem volna kihez beszélnem.

Így is épp elég nehéz.

 

strange :: 2014. október 26., vasárnap, 09:04:02 :: 6 komment

A fogkefémet több mint egy hónapja használom.

Tegnap este jöttem rá, hogy elektromos. Véletlenül megnyomtam rajta a gombot.

Kezdem érteni, hogy miért került annyiba.

 

mirror :: 2014. szeptember 14., vasárnap, 20:14:20 :: 7 komment

- Hogy vagy?
- Rólad álmodtam az éjjel.
- Mit?
- Telefonáltunk. Azt próbáltad elmagyarázni, hogy egy speciális, az elé helyezett dolgot fizikailag lemásoló tükör, és egy szimpla térkapu segítségével hogyan tud az ember önmagával szexelni.
- Nahát.
- Arra emlékszem, hogy nagyjából egymásra merőlegesen kell elhelyezni őket, de nem pontosan. Kevésen múlik, hogy összejön-e. Emlékezetből nem tudtad elmondani, ezért elkezdted összeszerelni  a tieidet.
- És sikerült?
- Megbotlottál. Beleestél a térkapuba. És a következő pillanatban ott voltál nálam. Rám néztél, és azt mondtad:
- Hát akkor ez van.

 

efficiency :: 2014. szeptember 03., szerda, 00:47:24 :: 7 komment

Életem egyik nagy felismerése - még ha nem is én jöttem rá elsőként -, hogy a problémák nagy része idővel megoldja önmagát.

Minél több ember számára válik mindez világossá, annál élhetőbb lesz a világ.

Gondolj bele, ha a főnököd magáévá tette volna, mennyivel élhetőbb lenne a munkahelyed.

Aztán gondolj bele, hogy ha te magadévá tetted volna, lenne-e egyáltalán munkahelyed.

Na ugye.

Életem másik nagy felismerése, hogy ez nem minden esetben működik.

Mégis próbálkozom.

Takarítás közben 10-15 alkalommal leülök. Abból indulok ki, hogy miután megmutattam neki, hogy kell, a lakás lendületből kitakarítja önmagát.

Szól a zene, megy a film a youtube-on. Elképesztő, milyen mélységeit fedezi fel az ember Vivaldinak vagy Beethovennek, miközben ázik a vízben a felmosórongy. A Művészetek Palotájában soha nem éltem át hasonló katarzist.

Időnként körbenézek, kész van-e már.

Általában nincs.

Oké, még soha sem volt kész magától.

Pedig hányszor megmutattam neki.

Ezért van, hogy 31 négyzetméter kitakarítása 8 órát vesz igénybe.

De ha esélyt sem adok, soha nem fog megtörténni a csoda.

Türelmetlen emberek elől elzárva marad a természetfeletti.

 

34 :: 2014. szeptember 03., szerda, 00:46:44 :: 3 komment

I love Switzerland.

Ez van.

 

surprise :: 2014. augusztus 15., péntek, 21:30:52 :: 1 komment

- És milyen volt velem képzeletben? Kíváncsi vagyok!
- Jó volt. Mondjuk általában nem képzelek el rémálmokat.

 

how is it going :: 2014. július 25., péntek, 19:59:37 :: 4 komment

Az androidos telefon és a Macbook néhány héttel ezelőtt kezdte el felajánlani a magyar nyelvű weboldalak angolra fordítását. Bármiféle beállítás, installálás nélkül.

Haladunk.

 

fairplay :: 2014. július 20., vasárnap, 13:55:57 :: 2 komment

Az élet igazságos.

Aki igazán szép, az idős korára is szép marad.

A többieknek meg nincs vesztenivalója.

Lépjünk tovább.

 

pure :: 2014. július 20., vasárnap, 13:55:21 :: 1 komment

A barátság olyan szerelem, amit nem tesztek tönkre sem szexszel, sem összeköltözéssel.

 

sport :: 2014. június 20., péntek, 21:36:15 :: 1 komment
sport

Végülis izgalmas ez a Svájc - Franciaország, öt perc után mégis úgy éreztem, néhány skill hiányzik ahhoz, hogy tökéletesen megértsem a lényegét.

 

does it ever get any easier? :: 2014. június 09., hétfő, 13:27:11 :: 3 komment

Ma ünnepnap van.

Úgyhogy megint napozni kellett a kertben.

Zürichben folyton ünnepnap van. Nemrég építettek egy hétméteres máglyát az Operával szemben. Rajta egy háromméteres hóemberrel. Hét nap után felgyújtották, hogy elűzzék a telet. (Kétlem, hogy csak lokális hatása volt, úgyhogy lehet szépen megköszönni.)

Akkor egy héten át nem lehetett normálisan dolgozni.

Nézni sem bírtam. Akartam vinni szegénynek jégkockát.

A napozással az a baj, hogy újra és újra jön valami állat, és rajtam akarja építeni az alpinista karrierjét. A hangyát és a bogarat lerázom. Amikor egy méh öt perce rólam iszik, az már kevésbé vicces. Legközelebb viszek neki egy Erőss Zsolt kötetet. Gondolkodjon el, hogy járhat. Vagy ráfújom az elektromos cigarettafüstöt. Lássuk, mihez kezd egy kólaízű, 24%-os nikotinfelhővel.

Van, hogy rá kell koppintani a természet orrára.

Az utcában a szoláriumban ez egyik gépben húsz percig kell feküdni. Állítólag a napfényt imitálja. Mondani fogom, hogy szereljenek bele egy kaptárat, hogy tényleg autentikus legyen az élmény.

A tó meg legalább öt percre van gyalog, és át kell menni egy aluljárón is. Ráadásul a zenelejátszóm fából készült, kétlem, hogy vízálló lenne. Ilyen körülmények között nem is éreztem motivációt, hogy próbára tegyem.

Itthon is alig hallgatom, inkább fülelek, mert a szomszédok olyan halkak, hogy néha nem vagyok biztos benne, hogy megvannak még. Aggasztó.

Különben is a tó olyan tiszta Zürichben, hogy egyrészt látni a halakat, másrészt anorexiásak, mert nincs mit enniük. Azért nem fogok lemenni úszni, hogy bűntudatom legyen. És a környező hegyeken sem sikerült elolvadnia a hónak, a látványuktól hidegebbnek tűnik a víz. Brrr. Itt amúgy se jön össze egy normális kánikula.

A legborzasztóbb az volt, hogy egy repülő átrepült hajszálpontosan a nap alatt. És a chemtrail, amit maga után húzott, fél órára kitakarta a napfény 8%-át. Ez nekem 8% időveszteség, ha már az ország szokásait tiszteletben tartva kénytelen vagyok napozni a kertben. Küldeni fogok egy levelet a Swiss Airlines-nak a bankszámlaszámommal.

Különben is nevetséges, hogy a Google azzal villog, hogy lassan mesterséges intelligenciával tervezik a légjáratokat. Ahhoz marhára nem kell intelligens számítógép, sőt, semmilyen számítógép nem kell hozzá, hogy egy repülő ne a nap alatt húzzon át. Repül szépen, látja, hogy elkövetett egy ordas hibát, nem vette időben észre, hogy a nap felé tart, és az mindjárt fölötte lesz, elnézést kér, szól az utasoknak, hogy kapaszkodjanak, és tetszés szerint balra vagy jobbra rántja a kormányt. Nincs szigor, lehet választani, merről kerüli ki. Nem akarjuk korlátozni a kreativitást.

Ha arra gondolok, milyen napok vannak előttem, az segít, hogy eszembe jut, milyen napok vannak mögöttem.

Azokat is túléltem valahogy.

Menni fog ez is.

 

everything that has a beginning :: 2014. május 15., csütörtök, 21:10:48 :: 6 komment

A nagy sikerre való tekintettel a magyar nyelvű blogot befejezem.

Látszólag nem lesz nagy különbség a jelen állapothoz képest. Nekem fontos, hogy kimondjam, mert egyelőre minden nap eszembe jut, hogy ma sem írtam rá.

A döntés egyik fő oka, hogy nem tartom elfogadhatónak, ami Magyarországon történt és történik, és nincs sem kedvem, sem erőm feneketlen kútba svájci csokoládét dobálni.

Értelmes embereknek magyarázni, hogy mi van.

A jelenség messze nem merül ki az itteni kommentekben. Volt szerencsém látni, mit művelnek a Facebookon a szétszóródott ismerősem. Van, akin a külföldön töltött évek sem segítenek, és úgy látom, ők vannak többen.

Opportunistáktól mást várni felesleges.

Ahhoz sincs kedvem, hogy szemet hunyjak a történtek felett, legalábbis, amíg magyarul írok bármiről, nem vagyok képes erre, és az a passzivitás, ami az egyik alapköve ennek a szörnyű monstrumnak Európa közepén, számomra soha sem volt elfogadható.

Aki a politikusokra mutogat, az semmit nem lát.

Nem történt ott semmi érdekes az elmúlt száz évben. Ady óta mitsem változott Magyarország.

Ha egyszer majd lesz angol nyelvű blogom, szólni fogok.

Ezt lehet, hogy le fogom kapcsolni később. Egyelőre marad.

Köszönöm mindenkinek, aki írt, vagy csendben olvasott.

Rengeteget tett hozzá az életemhez.

Minden jót.

 

the path :: 2014. május 15., csütörtök, 20:55:50 :: 3 komment


 

Ez újabb öt évre szól. Még egyszer kell hosszabbítani, aztán pályázhatok az állampolgárságra.

Két hónappal a migrációs-kvótát bevezető népszavazás után kaptam meg. EU-8 országból érkezve, amire alapvetően 1 éveset (L-eset) adnak. Nekem is az volt idáig. 2012 óta már egy év tartózkodás után sem garantált a B, sőt.

Egy szál érettségivel jöttem, sőt, a gimiből is kirúgtak, estin fejeztem be a negyedik évet.

Egyedül jöttem, és senkit nem ismertem itt.

Egyelőre nem beszélek németül.

A legelső állásinterjún felvettek.

Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani.

1. Ne fogadd meg azok tanácsait, akik úgy élnek, ahogy te soha nem szeretnél élni. (Jellemzően ők akarnak tanácsot adni neked, kivéve például a jelen bejegyzést.)

2. Bízz a gondviselésben, és amikor jó történik veled, köszönd meg szépen.

Köszönöm.

 

to send out :: 2014. április 18., péntek, 21:55:12 :: 3 komment
dialogue woman

- Láttam egy jót. Velem szemben ült. Magas, barna haj, kreol bőr, vastag, sötétre rúzsozott ajkak, hatalmas szemek. Többször rám mosolygott. Mint aki sír. Szilikon, barna kabát. Arany. Olyan, akivel első látásra egymásba szeretünk. Aztán rám pakolja az idegbaját. A végén ki kell lőnöm a világűrbe, mint a Solarisban. Meg akartam szólítani, de előtte meg kellett mosnom a kezemet. Közben eltűnt.

 

someone who calls you :: 2014. április 04., péntek, 23:07:43 :: 6 komment
muncika swiss

- Na jó, le kell tegyelek. Megyek a pincébe, lejárt a mosás.
- Mi ez a csipogás? Beállítottad a telefonodon az időzítőt?
- Dehogy. Ez Svájc. Amikor megnyomod bármelyik gombot a mosógépen, megjegyzi az ujjlenyomatodat. A 230V-os hálózaton keresztül csatlakozik az internetre, és a Központi Nyilvántartásból lekérdezi a telefonszámodat. És felhív, amikor végzett.
- De jó! Akkor már nem is vagy magányos. Legalább van ott egy kis mosógép, aki időnként felhív.
- Menjél aludni.

 

gratis :: 2014. március 23., vasárnap, 01:02:35 :: 72 komment
love

10 dolog, amit soha, semmiképp, semmilyen körülmények között ne mondj olyan férfinak, akitől valaha bármit is akarsz az életben.

1. Bármikor átjöhetsz, szívesen látlak.
2. Fél óra alatt ideérnél... ha akarnál.
3. Dagadt vagyok.
4. Áruld el, mi a baj velem?
5. Engem mindenki kihasznál.
6. Rájöttem, hogy mitől ijedtél meg.
7. Teljesen félreérted. Nem vagyok tapadós.
8. Nem fázol? Vékony ez a kabát.
9. Hazamenjek?
10. Gondoltál rám?
10 + 1. <Kettőnél több email vagy SMS, úgy, hogy az előzőre nem kaptál választ.>

Kételkedsz? Legközelebb próbáld ki. Elárulom, mint mondj helyettük.

10 dolog, amit mondhatsz:

1. Jó, hogy hívtál.
2. Ma a barátnőimmel fogok szórakozni. Tetszene neked a hely. És a zene. Itt a link. Meghívásos alapon lehet bemenni. Majd gondolok rád. Jó éjt.
3. Imádok magassarkúban járni.
4. Arra gondolok... de hát pontosan tudod.
5. Nem te vagy az első, aki ezzel próbálkozik. Tudsz jobbat is. / Annyira vágyom egy erős, magabiztos férfira... aki olvas a gondolataimban.
6. Igen, a tegnap este jó volt. Csak... de, végülis... jó volt.
7. Szeretnék válaszolni. Úgy, hogy tudok figyelni rád. Kérlek, inkább holnap írj.
8. Most sétálni szeretnék.
9. Indulnom kell. Majd hívlak. Szia.
10. - Megmutattam a fotódat az egyik barátnőmnek. - És mit mondott? - Nem kérdeztem.
10 + 1. <Ötből négy üzenetre válaszolj. Rövidebben, mint amit kaptál.>

 

Igen, tényleg ennyi.

 

life :: 2014. március 20., csütörtök, 20:21:03 :: 20 komment
swiss goa culture

Csak mert látom, hogy rátok fér a kultúra.

Az élet nem csak játék és mese.

 
< 1 2 3 4 5 6 7 8 10 12 15 18 22 27 33 >