avatar :: 2009. december 21., hétfő, 21:34:58 :: 121 komment
cinema culture

Hatalmas hibát követett el James Cameron az Avatar castingján - és a szentimentalizmusért a filmiparban szörnyű árat kell fizetni. Jelen esetben az 500 millió dollárból készült látványorgia 160 percén keresztül alig bírtam kivárni egy-egy CGI jelenet végét, hogy újra feltáruljon előttem a renderelt világot elhomályosító természeti csoda: Sigourney Weaver.

Hogy 57 évesen, plasztika nélkül ember így kinézhet, az valamelyest árnyalja a baljós fővonalat: két planéta természet-istenei küzdenek egymással, és a haldokló Föld utolsó erejével igyekszik kóbor spermiumot lőni a Pandorára. Büszkeségének, a homo sapiensnek fél magját akarja elültetni az idegen földbe. Mivel tudom, hogy az ilyen fontos részletek elkerülik egyes nézők figyelmét: Jake avatarja nem kevés emberi DNS-t tartalmaz. Ezt mondják is, látszik is rajta. Bizony, ott ketyeg benne az alien, és amint hentereg egyet a törzsfőnök lányával, teljesül a misszió: a dekadens, elvetemült faj tovább terjeszkedik. Pontosan tudjuk, az ilyesmi mivel jár. Érdekes módon csupa olyan filmből, amelyekben szintén Sigourney Weaver szerepel. Vajon ő maga mitől öregszik ilyen lassan?

Pandora immunrendszere szánalmasan gyenge ellenállást tanúsít: a törzsfőnök lánya elkezdi Jake-et lenyilazni (összesen két okos gondolata támad a film során, ez az egyik), aztán abbahagyja. Nem sokkal később ott akarja hagyni Jake-et a vadak örömére (elérkeztünk a második, és egyben az utolsó okos gondolathoz). Csakhogy hol a nyílvesszőre, hol magára Jake-re szállnak a világító medúzák, ezért nem szabad megölni őt. A kivégzés elmarad. Lássuk be, mennyivel praktikusabb és tisztább jogrend ez bárminél, amit a rómaiaktól származtatunk.

Érdemes észrevenni még, hogy számos nagy gondolkodó - aki nem hitt eléggé Istenben - Gaiara szavaz. Így tett Asimov az Alapítvány-szappanopera közepén, ez köszön ránk néhány jobb anime-ben, ugyanez az érzés szövi át minden idők egyik legjobb filmjét, a Barakát, és most köszöntjük a klubban Cameront. Csupa olyan emberről beszélünk, akik alkotó munkája gyakorlatilag kivitelezhetelen bármiféle törzsi társadalomban. Kíváncsi lennék, mit kezdenének az őserdőben egy hét után, ha még írógép sem állna a rendelkezésükre.

Lehet álmodozni. A fő feladatunk mégis az, hogy kinyírjunk mindent, ami él. Legyünk végre stílusosak: büszkén vállaljuk fel.

9.5 / 10

 

pink :: 2009. december 11., péntek, 00:52:49 :: 79 komment
dialogue fashion

- Vagy rózsaszín bugyi.
- Azt hiszem, körülbelül húsz éve nem láttam rózsaszín bugyit.
- Komolyan? Nekem van pöttyös is. Az a teóriám, hogy nem számít a srácoknál.
- Nem tudom, mi számít a srácoknál.
- Jó, a férfiaknál sem.
- Nálam biztosan számít. Általában az öltözködés számít, és mivel a nők 95%-ának fogalma sincs róla, sokszor igen kellemetlenül érzem magam.
- 5%-nak van? Nem lesz az sok? Amúgy mi a baj, nem megy a melltartó a bugyihoz?
- Általános öltözködésről beszélek, nem a fehérneműről.
- Értem. Mégis, mi a baj az öltözködésükkel? Mondanál néhány tipikus hibát?
- Az jó, ha mondok néhány tipikus kötéltáncos hibát?
- Igen.
- Leesik.

 

 

grow :: 2009. december 09., szerda, 00:01:19 :: 9 komment
politics

Mielőtt visszaszállnánk az űrhajóba, és párbajra hívnánk a sötét univerzumot, a magyar politikai helyzetről szeretnék még egyszer beszélni.

Szóba került a palesztin-izraeli konfliktus. A gondos olvasóban felmerül a kérdés, hogy a történelemórákról, vagy legalábbis a tétényi kollégimból jól ismert, évezredes magyar-arab barátságon túl vajon a magyar szélsőjobb (tehát Thürmer Gyulától jobbra) miért szimpatizál feltétel nélkül a palesztinokkal.

Csapjunk a közepébe. A jelenség magyarázata arra az egyszerű tényre épül, amely - Dina szavaival - így hangzik: Izrael állam legfontosabb tulajdonsága, hogy mióta létrehozták, a területe folyamatosan növekszik.

Nehéz lehet ilyen országban élni. A tájékozottságra törekvő izraeli lakos lefekvés előtt beírja a wikipedia keresőjébe hazája nevét, és a jobboldali oszlopból lopva kilesi, aznap mekkora területen élt. Hosszú és szívből jövő ima után fejét álomra hajtja, ám minden reggel arra ébred, hogy amíg nem hallgatja meg a híreket, nem lehet tudomása arról, hogy a bolygót irányító tőke egész pontosan hány négyzetkilométer területen halmozódott fel. Csupán abban lehet bizonyos, hogy ez a terület valamivel nagyobb, mint előző este volt. Így hiába minden igyekezete, hazáját illetően nem merhet saját, általános műveltségről beszélni.

Irigylésre méltónak a palesztinok helyzetét sem nevezném. Nem elég, hogy valakik létrehozták melléjük a zsidó államot, hanem még úgy kell élniük, mint a klímaváltozás-tudatos, zöldellő cserjének, amely remülten figyeli a lassan, ám feltartóztathatatlanul felé terjeszkedő Szaharát.

Képzeljünk el egy átlag délutáni baráti beszélgetést két palesztin férfi között:
- Mióta is éltek Izraelben?
- Nem emlékszem pontosan. Fél éve lehet.
- Hányas számban laksz?
- Mohamed utca 27.
- Akkor öt hónapja. Nekem több eszem volt, a 324-ben vettem lakást. Minket még csak két hete borított el Izrael.

Egyébként akad néhány további állam ezen a planétán hasonló törekvésekkel, az oroszok és a kínaiak régóta ugyanerre játszanak, hol több, hol kevesebb sikerrel. És eszembe jut egy ország, amelynek az egyik fele folyamatosan erről álmodik. És bár ezt a népet igen kifejező és aprólékos nyelvvel verték meg Babilonban, ebben a kérdésben az "elfoglalni" és a "visszafoglalni" szavaik teljesen azonos jelentéssel bírnak. Lévén nagyjából minden területen borzasztó régen élnek emberek. Hol ezek, hol azok, hála az égnek.

Voltaképp a magyarországi (radikális) jobboldalnak szeretnie kellene a zsidókat, legfőképp az izraelieket. Hiszen közös a cél. Számottevő különbség a két társaság között, hogy az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Kertész Imre írja, hogy (egyes) zsidók azért érzik különlegesnek magukat, mert utálják őket, miközben azért (is) utálják őket, mert különlegesnek érzik magukat. Idehaza azért utálják az izraelieket, mert a mi egyik legnagyobb kudarcunk az ő egyik legkézzelfoghatóbb eredményük.

Aztán van még egy fontos motívum: a magyarok imádnak a vesztes oldalra állni. A történelmünk arról szól, hogy hosszas mérlegelés után minden konfliktusban kiválasztjuk a vesztes felet, melléjük szegődünk, és minden erőnkkel igyekszünk felülmúlni őket. A vesztésben.

Most épp azokat választjuk, akik - többek között - azzal a szöveggel fognak nyerni, hogy: "Elsőkből lettünk utolsók".

Igen, ez igaz. Úgy értem, konkrétan nekik ez már kétszer sikerült. Egyszer 2002-ben és egyszer 2006-ban.

Hát hajrá.

 

2012 :: 2009. december 08., kedd, 23:21:44 :: 19 komment
cinema culture

Az évszám-trilógia első fejezetében felfedeztük a Bűn Kontinensét és a kiirtásra váró indiánokat, a folytatásban lenyomott minket a Gondolatrendőrség és a Nagy Testvér. Stílusos, hogy 28 évvel később, mintegy záróakkordként kipusztuljon a teljes emberiség. Eddigi élettapasztalataimnak hála nem esik nehezemre kapcsolatba lépni ezzel a gondolattal. Továbbá magam is egyre aggasztóbb előjelnek tartom, hogy a kétezredik év óta gyorsuló tempóban fogyatkoznak a civilizációnk hosszú évezredek szívós munkájával felhalmozott baljóslatai. Ha nem kapják össze magukat a napkitörések, három év múlva a szerencsétlen majákat is lehúzhatjuk az apokalipszis időpontját elhamarkodottan kijelölő lúzerek süllyesztőjében.

Maga a film úgy indul, hogy a néger meglátogatja tudós barátját, akinek a felesége a következő kérdéssel fogadja:
- Remélem, farkaséhes vagy.
- Majd' éhen halok.

Mindezt Indiában.

Ezután még mélyebbre merülünk, háromezer méterrel a földfelszín alá, ahol a mikrohullámmá változott napszéltől egyszerre világít és forr zubogva a víz. Ilyen cudar körülmények között a tudósok is kínlódnak, szerencsére a szervezetüknek csupán a 75%-a víz, úgyhogy ők se nem forrnak, se nem világítanak, hanem némi izzadtsággal és jégkockába lógatott lábbal kutatják tovább a végnapjainkig hátralévő másodperceket.

Később vannak ilyen mondatok, hogy 2012-t megjósolták nem csak a maják, a kínaiak és a buddhák, hanem említi még "valamennyire" a Biblia is. Gondolom, Pál apostol valamelyik Korinthosziaknak írott, de el nem küldött levelében utal rá.

Úgy vélem, ennyiből már kiderül, hogy igen komoly a baj.

Mintha az emberiség, vagy legalábbis Hollywood versenybe szállt volna a Jóistennel, hogy ki tud hülyébb katasztrófafilmet kitalálni, és talán a producerek abban bíznak, hogy a vesztes rendező művének vetítése végül elmarad. Más, jóindulatú magyarázattal legalábbis nehéz alátámasztani a látottakat. A rossz hír az, hogy látatlanban lefogadom, Ő áll nyerésre.

A repülőgép fölött tigrisugrással átszálló metró képe tetszett. A filmet nyilván nem a Kálvin téren forgatták.

3 / 10

 

inject :: 2009. november 20., péntek, 16:54:19 :: 62 komment
politics dialogue social

- Halló, Péterfy.
- Jó napot kívánok. Van önöknél oltópont?
- Milyen pont?
- Oltópont.
- Milyen oltópont?
- Influenza elleni.
- Milyen influenza?
- H1N1. Tudja, a sertés.
- Juli, van nálunk ilyen sertés-izé-oltópont?
- Nem tudom.
- Nincs nálunk oltópont.
- Értem. És hol van?
- Nem tudom.
- Kit hívjak fel, aki tudja?
- Nem tudom.
- Hölgyem, szeretném árnyalni a kérdést. Épp a háziorvosom rendelőjéből hívom. Ők sem tudják. Mielőtt telefonáltam, felmentem az ANTSZ honlapjára, ami nem működött, majd az egyik tévé híradó site-ra, ahol írták, hogy mától van 200 oltópont. Nem írták, hol. Önök egy kórház. Ha önök sem tudják, hol lehet, mégis, kit hívjak?
- Várjon, kapcsolom az illetékes osztályt.
- Köszönöm.

- Halló.
- Jó napot, van önöknél H1N1 sertésinfluenzavírus elleni vakcinát beadó, úgynevezett oltópont, ahol gyorsan és gyógyszertárlátogatás nélkül megkapom az injekciót?
- Nem tudom. Ez a toxikológia.

 

 

- Voltál szavazni?
- Hol?
- Váci út 174. A Duna Plaza mellett, ANTSZ. Onnan jövök, Muncika találta meg a címet.
- Milyen szavazás?
- Azt hittem, kettőnk közül te vagy a politológus. Az egyik közvéleménykutatási intézet a rendszerváltáskor - holland mintára - készített egy felmérést: "Mit érez ön, amikor befizeti az adót?". A hollandok 60%-a azt érzi, hogy hozzájárul az ország épüléséhez, és 15% érzi azt, hogy elvesznek tőle valamit. Magyarországon az arány pont fordított volt. Miután a válaszokat lebontották politikai oldalakra, az derült ki, hogy míg a baloldali szavazók döntő többsége a megfosztottak táborába tartozott, a jobbközép jellemzően hozzájárulást jelölt. Ki is hirdették, hogy nálunk a jobbközép képviseli a nyugati értékeket. Aztán négy év múlva megismételték a kérdést, és akkor a komcsik mondták, hogy hozzájárulnak az adóval az országhoz. Újabb négy év múlva a fideszesek. Ebből sikerült felismerni, hogy jellemzően azok az emberek érzik, hogy az adóval adnak valamit az országnak, akiknek a képviselői a hatalomban ülnek. Az ellenzékpártiak érzik azt, hogy az adójuk kárba vész, fekete lyukba áramlik.
- Hogy jön ehhez az ANTSZ?
- Úgy, hogy egy másik közvéleménykutató nemrég megkérdezte, hogy "Szeretné-e oltatni magát?", és ugyanebben a felmérésben vizsgálták a pártszimpátiát. És az jött ki, hogy a kormánypártiak jellemzően szívesen oltatnak, az ellenzékiek félnek tőle, és el akarják kerülni. Érted? Gyurcsány elkúrta a vakcinát is.
- Kár, hogy a H1N1 inkább virulens, és nem eléggé halálos.
- Igen. Elvinné őket a dögvész, és élhetnénk végre  normálisan.

 

 

deep :: 2009. november 05., csütörtök, 15:04:02 :: 34 komment
dialogue muncika

- Elég bénák lehetnek az albánok, ha tizenkilencen beleborulnak a Tiszába, és összesen hárman képesek kiúszni.
- Mi nem tudjuk elképzelni, milyen hideg lehet az a víz.
- Én el tudom. Várj... Ez iszonyú. Bele is borzongtam. Újabb ok, hogy hamar kigyere belőle.  Sokszor eltussoltam a zuhanyzást a nyári táborban, ha nem volt melegvíz.
- Sokkot kaphattak. Pár perc után lebénultak a hidegtől.
- Annyi idő alatt bőven ki lehet érni. Mennyi lehet a Tisza, harminc méter? Legrosszabb esetben, ha középen borulsz bele, tizenötöt kell úszni a partig. Még én is bármikor átúszom. Mondják, ruhában nehezebb, sajnos, azt le kell venni. A zakót biztos sajnálnám. Talán a nadrág maradhat, kár lenne érte. A lábtempóm úgysem túl erős.
- Gondolom, ők is próbáltak kijutni.
- Mivel Románia felé folyik a Tisza, biztosan.
- Nem úgy, mint az a nő, aki belehajtott a Dunába.
- Mikor, hol? Nem hallottam róla.
- Úgy volt, hogy ment, és elkezdett lángolni az autója, és integettek neki, hogy "vigyázz, ég a kocsid", ő visszaintett mosolyogva, hogy "köszönöm", aztán elrántotta a kormányt, és belehajtott a vízbe. Az volt a szerencséje, hogy azonnal jöttek érte, és 20-25 perc alatt autóstól kiszedték.
- Azon gondolkodom, mi lehet a lángoló autó egyezményes kézjele. A fényszórónak például karika. Sokan azt sem értik, és a középső ujjukat mutatják vissza, ha szólsz nekik, hogy nem ég.
- Na, ez égett.
- Nehéz lehetett elmutogatni vezetés közben. A hídról hajtott bele?
- A rakpartról. Nagyon gyanús az egész, mert csak kabát volt rajta és hálóing.
- Tényleg érdekes. Ha te öngyilkos akarnál lenni, úgy, hogy a vízbe kormányzol, felgyújtanád az autódat menet közben? Biztos, ami biztos alapon?
- Nem tudom. Lehet. Viszont, ha már bent vagy a vízben, másfél percig lebeg a kocsid. Ennyi időd van kiszállni belőle. Utána már, azt mondják, meg kell várni, amíg megtelik vízzel, úgy lehet csak kijönni. Jajj, ne beszéljünk erről.
- Miért ne?
- Olyan félelmetes.
- Micsoda?
- Ott vagy az autódban, a Duna fenekén, és várod, hogy megteljen vízzel. Hogy elfogyjon a levegő. Rémisztő. Mindez koromsötétben.
- Miért lenne sötét? Fel kell kapcsolni a világítást.
- Biztos működni fog a víz alatt.
- Nekem Toyotám van, tehát igen.
- Beleborzongok a gondolatba, hogy várakozom, lent a mélyben, hogy folyjon be a víz.
- Ez hülyeség. Pont hogy fel kell tekerni az ablakot, hogy ne folyjon be egy csepp se, belső keringetésre állítani a klímát, és várni, hogy elkészüljön a négyes metró.
- Istenem.
- Ezt hallgatjuk évek óta: a városfejlesztés célja, hogy csak a metróig menj autóval, aztán szállj át.
- Biztos integetnének, hogy gyere már.
- Látom magam előtt, ahogy jön a próbajárat, és szólnak, hogy szálljak át, mire én: "Köszönöm, nem szeretem a protekciót, inkáb megvárnám az első civil szerelvényt, menjenek csak nyugodtan". Persze, ez nem lenne igaz. Valójában félnék, hogy a próbajárat műszaki hibás lesz, és elakad a Duna alatt. Világítás nélkül, ahogy kell.
- Csöbörből vödörbe.
- Pontosan. Akkor már inkább az autómban ülök. Ezért is van nálam mindig több palack ásványvíz és néhány konzerv a csomagtartóban.
- Szerintem vegyél szivargyújtós rezsót. Nem egészséges olyan sokáig hideg ételen élni odalent.

 

they took away :: 2009. október 30., péntek, 11:03:46 :: 39 komment
politics social language

- Hallod, állok a konyhában, és nézem a szomorú szemű nénit a Magyar Hírlap fölött, ahogy sóhajt: "Én már sosem fogom megbocsátani ezeknek az őrülteknek, hogy elvették a 13. havi nyugdíjat. Aranyoskám, az olyan jó volt, hogy karácsonykor lehetett várni rá, és venni ajándékokat, és most elveszik ezt is. Szégyen. Gyalázat." Nem akartam megkérdezni tőle, tetszik-e emlékezni, kik adták a 13. havi nyugdíjat - amibe, többek között, beleroppant a gazdaság. Feleslegesnek éreztem. Nem tudom, milyen érzés nyugdíjasnak lenni, és rakosgatni egymásra a filléreket. Nem ismerem ezt a fajta indulatot. Aztán a fillérekről eszembe jutott, miért vagyok itt, hogy a lakás, amelyben lakom, végülis bizonyos szempontból inkább az övé, mint az enyém, úgyhogy elővettem a zsebemből a havi pénzköteget, és átadtam. Van mellettem egy lakás, ahonnan havonta egyszer ugyanezért átjön ebbe a konyhába egy másik ember, és szintén átnyújtja. Aztán van ugye ez a lakás, ahol épp most gondolkodom, és volt egy negyedik, azt eladták. És vidéken is van valami ház.
- Akkor valamit azért meghagytak nekik.
- Igen, mondom, nem akartam vitázni a tizenharmadik havi nyugdíjról, mert nem ő tehet róla, hogy így érzi. Sőt. Ekkor világosodtam meg, holott olyan rémesen egyszerű, hogy mi volt nálunk mindig is a jobboldal hívó- és vezényszava. "Elvették". "Tudod, anyám nem olyan véresszájú jobbos, a Viktort se szereti annyira, csak hát a nagyszüleinktől elvették a kastélyt". Vagy a gyárat. A mezőt. A szárítókötelet. Jöttek, és elvették. Ennyi. Elvették a gazdáktól a termőföldet. Elvették az emberek megélhetését. Elvették a reményt. "A jövőt azért már ne vegyék el, azúristenit!". Hogy van ez, hogy vannak valakik, akik mindig jönnek, és elvesznek. És utána megrázod magad, elkezdesz újra dolgozni, spórolni, és amikor kezdesz végre megnyugodni, és újra van valamid, igaz nem sok, mégis örülsz neki, akkor jönnek, és megint elveszik.

***

(Egy hét múlva)

***

- Képzeld, sétáltam a Ferencieken, és láttam az új transzparenst: "Hová tűnik el a pénz, és mit vesz el öntől a Bajnai-kormány". Elégedett vagyok magammal. Aztán olvasom, hogy ha visszajön a Fidesz, nem fogják elárverezni az kisemberek lakását, mondta Orbán Viktor. Tudod, eddig a gonosz bankok elvették az emberek lakásait. Azon gondolkodom, hogy ha visszajön a Fidesz, és eltörli az évszázados rendszert, amelyet jelzálognak neveznek, vajon miként és milyen irányban fog változni az emberek hitelfelvételi hajlandósága.
- És a bankoké. Ezt hallgasd meg. Szegény csávóm jobbos. Mondtam neki, hogy van ez, hogy elvették. Erre neki kitágul a szeme, és belevág: "De hát a nagyszüleimtől tényleg elvették! Volt nekik egy nagy házuk, és át kellett költözni egy fele akkorába."
- Jézusom. Elnevetted magad?
- Nem én. Nagyon feszülten figyeltem. Érdeklődtem, és ő folytatta: "És aztán volt egy pékségünk, és azt is elvették".
- Kibírtad?
- Itt már nagyon nehéz volt. Érezte ő is, mert elkezdtem remegni. Aztán mondta tovább: "És utána elkezdtek kuporgatni, és amikor lassan lett valamijük, akkor újra ..."
- Újra?
- Képzeld, nem merte kimondani. Ott volt a pontpontpont a levegőben. Teljesen ideges volt, mégis tudta, hogy gáz, ha kimondja ismét. Na, itt már kirobbant belőlem a röhögés. Annyira nevettem, hogy nem vettem észre, hogy halálosan megsértődött, mert hogy ő nagyon szereti a nagyszüleit, és milyen rossz volt nekik, hogy elvették.
- Komolyan azt bírta mondani, hogy elkezdtek kuporgatni, és megint elvették?
- Igen.
- Úgy érzem, zseni vagyok.
- Jogos.
- És mi lett utána?
- Semmi, egy napig nem szólt hozzám, de nem merte többször mondani.
- Elvetted tőle a beszédtémáját. Tudod, azt hiszem, tőlünk is elvettek valamit, mert kaptunk egy földcsíkot később, azt véletlenül nem szoktak osztani, mindenesetre én rendes baloldali családból származom, igaz, apai ágon egyszer tévedésből szavaztak a Fideszre, de van egy dakota mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem szavaz, szóval nálunk nem volt téma, hogy mit vettek el. Mert akármennyivel erősebb nálad a hatalom, a rendszer, bármennyire is reménytelen az ellenállás, valahol mélyen mégiscsak lúzer dolog, hogy jönnek, és elvesznek tőled, és te hagyod. És ha már hagytad, akkor nem tudsz túllépni rajta. És inkább várod, hogy megint jöjjenek.
- Igen, az én szüleimtől is elvették a házat, mégsem beszéltünk róla. Nem hallgattam, hogy elvették. Nálunk ez nem vezényszó. Azt hiszem, a nagyarázat nagyon egyszerű. Mi erre, a jobbosokkal ellentétben, egyáltalán nem vagyunk büszkék.

 

miss :: 2009. október 30., péntek, 10:38:15 :: 2 komment

Amikor a novelláról beszéltem, nem láttam előre a jövőt. Az elmúlt másfél hónapot nem novella- vagy könyvírással töltöttem, és olyan elfoglalt voltam, hogy a blogomat olvasni sem maradt időm. Elnézést kérek mindenkitől, akit ez megzavart.

A novella most pihen.

Új bejegyzés formájában következik a jóvátétel.

 

golden mean :: 2009. szeptember 16., szerda, 23:19:42 :: 234 komment
love

Lakik velem szemben egy pár. Harminc körüliek.

Öt hónapja nézem őket minden nap. Főleg esténként.

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy testvérek-e, avagy szeretők.

Azért ez kemény.

 

fantasy :: 2009. szeptember 16., szerda, 12:12:46 :: 17 komment
dialogue

- Tudod, nem hiszek az evolúcióban. Annyi jobb vallást találtunk már fel. Ennek ellenére ma elképzeltem az első majomembert az erdőben, ahogy a harc hevében a kezébe emelt bottal vagy kővel fejbeveri az ellenfelét. Több százezer éves folyamatot indított el. Munkával, építkezéssel és háborúval terhelt korszakot, melynek végén az immár meztelen majom leásott a föld mélyébe ritka fémek után, és ezekből, valamint rég halott halakból, fából és kénből vegyszereket állított elő. Egészen az atomokig bontotta az anyagot. Egyre bonyolultabb gépeket épített. A majom - az öntudatára ébredt természet - az öntudattalanból kierőszakolt energiával hajtotta gépeit. Rajzolt és programokat írt. Világokat teremtett. Távoli bolygókon, ismeretlen dimenziókban létező, apró kövenként rajzolt hegységek között zúgó folyókba plántált soha nem látott növényeket, veszedelmes ragadozó állatokat, éteri lényeket ruházott fel hatalommal. Tudatattalanja homályában létező démonokat öltött testbe. Egyensúlyt alkotott. Élő, mozgó lényeket szervezett rendszerbe. A meztelen majmot a teremtés ereje járta át. És ebben teremtésben, az elméje kreálta világban, ahol sokkal szebb, erősebb, hatalmasabb volt minden korábbi állapotánál, ahol nem pusztították testét betegségek és nem hagytak rajta a sebek maradandó nyomot, az egyetlen célja csillogó, ragyogó, mágikus erővel bíró botokat és köveket venni a kezébe, és fejbeverni mindent, ami mozog. Lássuk be, az összes teremtett világunk a harcról és a gyilkolásról szól. Szőhetsz ruhát - azért teszed, hogy erősebb legyél. Köthetsz barátságot, szövetséget, hogy ne maradj egyedül a harcban. A cél mindig az, hogy minél sikeresebben ölhesd meg a képzelt ellenfeled.
- Értem, miért bánt ez a gondolat. Szeretnél hinni a fejlődésben.
- Így nehéz.
- Úgy gondolom, mégis fejlődtünk, mert már nem fáj annyira, ha megölnek.
- Láttál te már lanpartit, ahol a számítógépeket szétverik a résztvevők?
- Igen, de akkor sem fáj annyira nekik, mint a valódi csata. Már nem csak egyetlen egy életünk van.
- Ez igaz, más téttel játszunk a képzelt világban. Ezért nem értem, miért üldözzük ilyen veszett módon az interneten a pedofil képeket. Senki nem jelöli be születés előtt az adatlapon, hogy "szívesen lennék pedofil". Biztos vagyok benne, hatalmas átok pedofilnak születni. Borzasztó szenvedéssel járhat. És nyilvánvaló, hogy közülük rengetegen állnak ellen a kísértésnek, és nem bántalmaznak gyerekeket. Rettentő küzdelem lehet. Azt gondolom, akik küzdenek ellene, hadd nézegessék a képeket. Legyen annyi örömük. Sokkal jobb, mint ha élőben élnék ki a vágyaikat. Ha elvesszük tőlük a fotókat, akkor mi marad a puszta valóságon kívül? Az embert nem foszthatod meg teljesen a szexualitástól. Az túl nagy büntetés.
- Igen, tudom. Bár egyeseket roppant élénk fantáziával áldott meg a sors. Most, hogy csak mobil internetem van itthon, rá kellett ébredjek, elképesztő képzelőerővel rendelkezem.
- Istenem, nem hiszem el, mekkora mártír vagy. Két héttel ezelőtt semmiféle interneted nem volt otthon. Most, hogy ajándékba adtam a mobil netet, majd felhívlak, hogy megosszam veled a mély gondolataimat, nekem panaszkodsz, hogy a szokásos életviteledhez ez a forgalmi limit túl kevés.

 

nature outside :: 2009. szeptember 15., kedd, 16:14:55 :: 34 komment
culture

Megdugnád a Discovery Channelt?

A válaszom: nem.

A Discovery Channelen - ha lenne tévém - érdekes halakat, kígyókat, gyönyörű pillangókat és párducokat szeretnék látni. Esetleg sárkányokat.

Az ágyamba viszont nem vinném szívesen. Nem feküdnék rá, nem masszíroznám, nem ölelném magamhoz.

Akkor most a tetkó kérdést megbeszéltük.

 

 

mangalica :: 2009. szeptember 09., szerda, 00:40:29 :: 6 komment

Attól, hogy göndör a szőre, még disznó marad.

 

disposition :: 2009. augusztus 30., vasárnap, 14:34:51 :: 14 komment

A nárcizmusban az a jó, hogy legalább olyanba vagy szerelmes, aki veled azonos szinten áll.

 

inglourious basterds :: 2009. augusztus 25., kedd, 22:44:44 :: 136 komment
cinema culture

 

*** SPOILERS ***

A Becstelen Brigantyk első képsorán a három lányát egyedül nevelő francia családapát látjuk, kezében apró fejszével, amellyel egy már rég kivágott fa törzsére mér újabb és újabb, függőleges irányú csapást. A fából minden alkalommal körömnyi méretű szilánkok hullanak. A francia férfi küzd. Nem meglepő, hogy a nyugati frankok otthonát a németek hajszálpontosan annyi idő alatt szállták meg, amennyi ahhoz kellett, hogy a katonák a két ország közötti határon átsétáljanak.

Sokkal inkább meglepő és csodálatra méltó az igyekezet, amellyel Tarantinora azon nézők és kritikusok próbálják rábizonyítani a blöffölést, a sekélyességet és a hatásvadászatot, akiknek a felfogóképessége már a Kill Bill első két részéhez is édeskevés volt. A befogadó fél a világ megismerésének útján tett lépéseinek számával fordítottan arányos mértékben látja felszínesnek ezeket a díszleteket. A Kill Billt nem érti, aki még nem élt át testközelből egymást véresre kardozós párkapcsolatot, és nem tudja elképzelni, milyen lehet a kifinomult ízléssel és széleskörű műveltséggel támogatott, előrehaladott stádiumban lévő istenkomplexus.

A Becstelen Brigantyk több szempontból is az első reális film a második világháborúról. A német tisztek egytől-egyig okosak. Jó lenne ráébredni, hogy egész Európát nem verheti le egy ország, ha hülyék vagy átlagos képességű emberek irányítják a hadseregét. Hazánk valódi tragédiája az, hogy a náciktól kizárólag az ordas eszméket vettük át. Abból semmi nem ragadt ránk, mire képes egy nép, ha a vezető pozíciókat okos, tehetséges, elszánt és lojális emberekkel tölti fel. Mind a Brad Pittre kísértetiesen hasonlító apacsparaszt Aldo, mind a német nyelvvel és a német szokásokkal hadilábon álló angol kém érezhetően butább a feketeruhás, Gestapo-s tisztnél, és itt még nem a negatív főszereplőről beszélek, mert ő - részben a vászonról mindenkit lejátszó, ismeretlen zseni Christoph Waltznak köszönhetően - annyira okos és félelmetes, hogy még Tarantino sem bírt el vele - ezért a jól bevált hollywoodi módszerhez nyúlt, és az utolsó tíz percben fájó mértékben lebutította őt. (Ezért jár fél pont levonás.)

A rendező énképe női karakter, Bridget von Hammersmark, aki a másodperc töredéke alatt képes leereszkedni a pórnép szintjére, órákon át szórakoztatni őket és besöpörni a népszerűség luxusajándékait, miközben ördögi és halálos tervet szövöget. Ő az egyetlen szereplő, aki egyformán szót tud érteni mindenkivel - persze, a beszélgetések szintkülönbségei lefedik a teljes értelmi spektrumot.

A film csúcspontja egy moziban játszódik, amelyet egy fiatal, okos, szép és gazdag zsidó nő birtokol. Igaz, csak egyetlen egy négert tart. A huszadik század közepe nem a zsidó történelem fénykora volt.

A moziban a Call of Duty nevű videojáték hackelt, majd megfilmesített változatát vetítik: egy német közlegény egy szál puskával a kezében leöl 250 amerikai katonát. Hirtelen körülbelül további két tucat játék jut eszembe, melyeknek hála emberek százmillió élhetik át újra és újra ugyanezt. Igaz, a másik oldalról. Vajon melyik nép kulturáját állítja pellengérre a film? Mielőtt erre felelnénk, vegyük figyelembe a 300 vagy a Vasember sikerét - tartalmukban semmivel sem többek a Nation's Pride-nál -, és a legjobb, ha csöndben maradunk, mert az őszinte válasz igencsak szomorúan hangzana.

Súlyos tévedés áldozata mindenki, aki szerint a Becstelen Brigantyk nem történelemhű film - hiszen Hitler és Goebbels nem moziban égtek hamuvá.

Akkor mégis hol?

A németeket nem Berlin bombázásakor győzték le, hanem a következő 60 év alatt. A Monty Python már a hatvanas évek végén elképesztő kulturális pörölycsapásokat mért a náci birodalomra. Ám akik Hitlert és Goebbelst valóban elégették, azok jobbára hollywoodiak, és javarészt zsidók. A harmadik birodalmat a mozikban zúzták szét. És zúzzák tovább napjainkban, olyannyira, hogy a németek nem pusztán engedik, hogy zombik helyett őket lőjük halomra a háborús videojátékokban, hanem még szerepeket is vállalnak évente két-három holocaust-filmben. (A Jud Süss főszereplőjét családtagjai életével zsarolva kényszerítették játékra Goebbelsék.)

Bizony, elsősorban ezektől a filmektől válik az átlag német történelmi önbecsülése akkorává, mint amekkorának Hitler érezte a kezében tartott ecsetet, mielőtt rájött, hogy erről is a zsidók tehetnek. Ezzel ő maga teremtette a saját végzetét: a vérrel festett, lángoló vászonról visszhangzó démoni kacajt.

Legyen az a kacaj bármily keserű.

A Becstelen Brigantyk: saját farkába harapó kígyó. Tökéletesen záródó kör. Önmagáról szól.

9.5 / 10

 

sides :: 2009. augusztus 24., hétfő, 18:38:14 :: 9 komment
politics dialogue

- ... és akkor, amikor már tök kivoltam, és háromszor mondtam, hogy vigyen haza, odaült, és elkezdett simogatni, és képzeld, egyszercsak azt vettem észre, hogy jobban érzem magam. Nem lehet jobbos, aki így tud simogatni, aki ilyen érzést közvetít. Egyszerűen nem lehet.
- Biztos az anyja miatt szavazott oda.
- Nem szavazott. Lusta volt elmenni. Tegnap beszéltem vele, de nem tudott rendesen figyelni rám, mert koncentrált a következő feladatra. Képzeld, eltervezte, hogy felpumpálja a bicikli kerekét. Egészen rákészült már.
- Ötperces munka.
- Nem, mert teljesen le van eresztve, és nem lehet egyszerre felpumpálni teljesen. Attól tönkre megy. Először félig kell.
- Kétszer öt perc. Az két nap. És ugye szorongott miatta?
- Este szorongott igazán, ugyanis nem csinálta meg.
- Mondom, hogy balos. Azok állnak így a munkához. Hiszen mindenki azzal foglalkozik, ami a legnagyobb problémát jelenti számára az életben. A baloldaliak annyira rettegnek a munkától és annyira nehezen viselik, ha dolgozniuk kell, hogy egyszer már összefogtak és megpróbálták defetisizálni. Létrehoztak egy társadalmi rendszert, amelyet egészében a munkának szenteltek. Próbálták meggyőzni egymást, hogy ha mindenhova kiírják és folyamatosan tematizálják, akkor menni fog. Osztályt neveztek el róla, versenyeztek, hátha attól kevésbé lesz félelmetes. Képzeld, ahogy beszélgetnek: "- Hallod, ma dolgoztam. - Jézusom, te is? Én is. És nem haltunk bele. Hihetetlen. Szerinted holnap túléljük? - Nem tudom, engem azért eléggé kikészített. - Engem is. Ez rettenetes." Így született a rendszer, ami nálunk negyven éven keresztül a munka köré szerveződött. És ez alatt a negyven év alatt nem hoztunk össze az égvilágon semmit sem.
- A balosok viszont valódi hazafiak. Nincs szükségük arra, hogy a magyarságukról beszéljenek, mert egyfelől rendelkeznek vele, másrészt ezzel tisztában is vannak. Nem kell basztatniuk a cigányokat, a zsidókat és trianont ahhoz, hogy magyarok legyenek. Nem félnek attól, hogy nem azok, nem érzik szükségét, hogy bizonygassák.
- Mivel tudnak magyarul írni. Lásd "Hajrá Magyarország" - vessző nélkül, Terror Háza kőtábla soronként négy hibával, és általában a jobboldali média, valamint fórumozóik.
- A jobbosok a balosokkal szemben nem rettegnek a munkától. Sőt, tudnak dolgozni. Ezért nem beszélnek róla. Ha valamit meg kell fogni, és arrébb kell vinni, jobbosokat hívj. Nem készülnek rá napokon át, hanem elintézik, mielőtt elmondod, és biztos, hogy közben kijavítják a hibás vakolatodat is, méghozzá ingyen. Ezért van az, hogy ha bemész egy balos vendéglátóhelyre, ünnep, ha a pincér egyáltalán odajön. Az ételedet jó eséllyel nem hozzák ki. Viszont látsz mindenféle érdekes embert, multikulturális környezetben ülsz és remekül szórakozol. Ha jobbos étterembe mész, a pincér körbeugrál. Ott hibátlan és gyors kiszolgálást kapsz, miközben a tulajt nem zavarja, hogy mindenfelé kokárdát és magyar címereket látni, és főleg fehér embereket. Ettől válik egész olyan jól működővé és halálosan unalmassá.

 

forward :: 2009. augusztus 20., csütörtök, 16:19:48 :: 7 komment

Pár hónappal költözés után elővettem a kamrából a 24 colos Eizo monitort, elhelyeztem az asztalon, és szinte azonnal sokkot kaptam.

Zavaróan pirosnak tűnt a kép, és a közösségi site-okon szörnyen koszosak voltak az emberek.

Arra gondoltam, hogy szegény monitor a nagy pihenésben biztos elfelejtett mindent, majd körülbelül egy óra folyamatos tesztelés és konfigurálás után sikerült alaphelyzetbe visszaállítanom (abba, ahogy a dobozban feküdt), és rájönnöm, hogy néhány hónap a Sony Vaio álkontrasztos, szintetikuskék kábulata mögött milyen mélységekbe rántott magával. A Sonyn fel sem tűnt, mennyire szánalmas a Windows 7-ben a subpixel rendering. Egyelőre alig tudok olvasni.

Mégis, már tudom, így a jó. A piros az piros. Ha fáj, az fáj. Nem véletlenül égeti hamuvá a boszorkányt a tűz. Ami piszoknak tűnt rajtatok, az jpeg tömörítési szemét (azért fürödjetek továbbra is). Ilyen az, ha az ember lát.

Hasonlóan megrázó, ha hall. A kedvenc zenénk csöves erősítőn szomorú zörejjé változik, és bizony, el kell kezdeni keresni a nemesebb alapanyagot.

Ez történik, amikor először eszünk libamájat hagymával és eperrel.

Ha nagyot lépünk, mindig ilyen.

Idő kell, hogy megszokjuk és megértsük a jót. És utána minden más olyan esetlenné alakul.

 

drag me to hell :: 2009. augusztus 17., hétfő, 00:13:54 :: 7 komment
cinema

*** Spoilers ***

Amerikában tudják, hogy mégis van nálunk cigánybűnözés. A feliratos, eredeti angol nyelven beszélő horrorfilmben a cigány boszorkány a szőke bankárlányt magyar nyelven küldi a pokolra, miután az nem hajlandó az állásával fizetni helyette a lakáshitelét.

Ismétlem: az amerikai filmben magyarul átkoz a cigányasszony.

A lényeget ezzel elmondtam. A végtelenül gusztustalan, undorító jelenetekkel teli horror kerettörténete meglepően intelligens, kellő mértékben moralizál, egyedül a végkifejlettel nem bírtam megbarátkozni, mivel a főhős ijesztő mértékben hasonlít az egyik exemre, így minden szenvedése a normálishoz képest háromszor annyira megviselt, kivéve a vizespólós jelenetet, ahol örömmel nyugtáztam, hogy még a mellük is egyforma.

7 / 10

 

gran torino :: 2009. augusztus 17., hétfő, 00:10:00 :: 4 komment
cinema

*** Spoilers ***

Egy Hmong kamasz megkísérli elrabolni az antiszociális, koreai háborús veterán élete szerelmét, a féltve őrzött '72-es Gran Torinót, aminek következtében a vén embergyűlölő annyira megkedveli a srácot, hogy feláldozza érte saját életét.

A kritikák szerint a Gran Torino Dirty Harry utánérzés, végjáték és önparódia.

Mivel sem a cselekménynek, sem ezeknek a kritikáknak nincs semmi értelmük, elmondom, miről szól a film, amelyben Clint Eastwood játéka azért tűnik zseniálisnak, mert rajta kívül nem szerepel benne egyetlen színész sem, a castingot jól láthatóan a kínai negyed melletti textilgyárban tartották.

Eastwood a születése óta eltelt évek számával egyenes arányban válik kereszténnyé. Most 79%-nál tart, ha él még 21 évet, bizonyára szentté avatják.

A Millió Dolláros Bébiben a pappal még az eutanáziáról vitatkozott, és arra jutottak, hogy az halálos bűn. A Gran Torinoban is vitáznak, majd Eastwood a várható, véres bosszú helyett a széttárt kezű mártír halálát választja. Így tett Jézus, akinek egyetlen szavára angyalok hada ugrott volna segíteni, ám ha megmenti magát, nem teljesíti be a világmegváltó küldetést.

Nagyon szép és szórakoztató film.

9 / 10

 

+- :: 2009. augusztus 16., vasárnap, 00:37:48 :: 3 komment

A jó hír az, hogy novellát írok, és a szereplők nagy része a keresztségen ma átesett.

A semleges hír, hogy a történet jól indul, ám arról még fogalmam sincs, mi lesz a csattanó.

A rossz hír az, hogy közben keveset fogok blogolni.

A jó hír és a rossz hír bátran felcserélhető.

 

sanity :: 2009. augusztus 10., hétfő, 17:57:45 :: 2 komment
music

Kétlem, hogy Beethoven a hetedik szimfóniájánál értette, hogy mit ír, különben egész biztosan beleőrült volna.

 

swap :: 2009. augusztus 10., hétfő, 13:50:19 :: 1 komment

Ha a pszichiáterem csupán fele olyan jól takarítana, mint amilyen tanácsokat a bejárónőm szór szét, bántóan pedáns rend és tisztaság uralná az egész kórházat, és még a környező utcákat is.

 
< 1 5 8 11 13 16 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 32 33 >