immortals 2 :: 2011. november 29., kedd 22:52 :: 0 komment
cinema
Engem ez különösebben nem zavar, a Cell és a Fall remek film, például mindkettőnek volt forgatókönyve, szemben az Immortals-szal, ami értelmileg a 300 című látens melegeknek készült videoklip szintjét se éri el. Kizárólag felöltözött, mell nélküli nők vannak benne, és izmos, meztelen férfiak. Az istenek buták, éretlenek, ez a szőke tinilány akar lenni Athene, ráadásul az apja, Zeusz úgy néz rá, hogy attól örökre elmegy a kedvem a görög pantheontól.
Tarsem Singh egészen egyedi vizualitása és a 300 látványvilága nem fér meg egymás mellett. Az Immortals az összes kiváló vizuális megoldás és a töretlen profizmus ellenére egyáltalán nem szép. Viszont végtelenül buta.
Olyan ez, mint amikor bent az irodában beszélgetni próbálsz a kollégákkal. Sokáig figyeled őket, próbálod megfejteni a társalgásuk lényegét: kizárólag hülyeségeket mondanak egymásnak, és folyamatosan olyan dolgokon nevetnek, amelyek cseppet sem viccesesek. Azt gondolod, hogy ez menni fog, ezért végül hozzászólsz, és ők furán néznek rád, mintha valami nagy baromságot mondtál volna, és persze senki nem nevet.
Ez azért van, mert mindenki a saját nyelvén beszél jól. Bármeddig gyakorolsz, nem fogod kuruttyolásban verni a békát, hiába vagy nála okosabb.
Bármennyire erőlködsz, nem fogsz a 300 rajongóinak tetsző filmet rendezni, amennyiben van agyad, és már rendeztél két nézhető filmet. Ráadásul a végeredmény azoknak sem lesz kedvére, akik a korábbi filmjeidet szerették.
Maradjon mindenki annál, amihez ért.
2 / 10
immortals 1 :: 2011. november 29., kedd 22:48 :: 0 komment
cinema dialogue
- Kíváncsi leszek a 30 másodperces változatra. Van egy ázsiai csávó a youtube-on, aki összefoglalja a filmeket 30 másodpercben. Különösen jól sikerült neki a Thor.
- A Thort azt láttuk?
- Nagyszerű, akkor te zseniálisan összefoglaltad a Thort 2 másodpercben.
- De tényleg, láttuk?
- Te mit gondolsz?
- Rémlik valami... volt benne kalapács.
- Na ugye.
- De hát annyi filmben van kalapács. Például ebben is volt. Lehet, hogy két hét múlva az Immortals is a Thor lesz?
thor :: 2011. május 24., kedd 01:27 :: 24 komment
cinema
*** SPOILER ***
A Thor messze nem annyira borzasztó, mint azt az ember elvárná. Nő ugyan nincs benne, van viszont Viking Jézus vs. Hitler Avatar.
(Isten a Földre küldi egyszülött fiát, a másik meg titokban kék, tehát ki akarja irtani a kékeket.)
Mozikedvelő számára jó-átlagos film. Látens melegek, apa- és képregénykomplexusban szenvedők számára erősen ajánlott darab.
7 / 10
(Ui: egyébként imádom az ilyen feltámadós történeteket. Hatnak rám. Beleélem magam. És rengeteget fejlődött a műfaj az elmúlt években. Például régen, amikor a Bibliát, vagy a Dallast írták, még nem tudták, hogy az az igazi katarzis, ha a főhős a feltámadása utáni percben puszta kézzel agyonveri a gyilkosát. Szerencsére a Matrixban és a Thorban már így írták meg. És, bizony mondom, így igencsak nagyobb lesz a flash.)
black swan 2 :: 2011. március 11., péntek 06:35 :: 15 komment
cinema
Ugyanennek a filmek következik egy rövidebb, szigorúbb, ***erősen spoileres*** értékelése.
A Fekete Hattyú arról szól, hogy a tökéletességet hajszoló, 38 kilós feszület, aki képtelen felszabadulni és elengedni magát, csak úgy tudja lazán, gondtalanul eltáncolni a Hattyúk tavát, ha öltözés közben a saját hasába döf egy tíz centi hosszú, maroknyi széles üvegszilánkot, és azt az előadás végéig bent hagyja.
6 / 10
black swan :: 2011. március 11., péntek 05:32 :: 2 komment
cinema
A legelső jelenetben a Nőt jól megvarázsolja az Ördög. Nagyjából úgy, ahogyan az a bolygón élő hétmilliárd ember képzeletében napról napra lejátszódik, mégpedig azért, mert valamelyik felmenő bonobónkat egyszer megerőszakolta egy csimpánz. Tudniillik a bonobó intelligens és békés társadalmi életet él, szemben a kannibál, szadista, agresszív csimpánzzal, mellesleg a férfiakban a sztresszhelyzetekben felszabaduló hormonok aránya - és az abból következő viselkedés, támadás vagy védekezés - egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az adott egyén a génjei között mennyi a csimpánz és mennyi a bonobó örökséget hordoz.
Ennek a korai vérfrissítésnek köszönhetjük az izgalmas történelmünket, és azt, hogy a Biblia nem csupa tréfás és ártatlan történetek gyűjteménye, és hogy nem egy, hanem tíz parancsolat kapott benne helyet, és egyik se úgy hangzik, hogy néha azért rosszalkodjatok is, mondá az Úr.
A szexualitáshoz társuló agresszió egyik velejárója, hogy a nő alapvetően mazochista. A harmónia kulcsa ez. Szadista férfi, mazochista nő - kész sikertörténet, nyilván ezért szaporodtunk el ennyire a bolyón. Van, aki tagadja mindezt, de attól még igaz, és a félreértések elkerülése végett szólok: nem állítom, hogy nem maga a Jóisten intézte így.
Csak szeretném a tényeket leszögezni.
Például abban az ártatlan mondatban, amikor az egyik óvodás azt mondja a másiknak, hogy az én apukám erősebb, benne van minden, amit még rólunk tudni kell: "és jól megveri a te apukádat, és utána még ott van az anyukád, na azzal is csinál majd valamit." Persze, az óvodás nem gondolja ezt egészen végig, a teljes megértéshez kell még néhány év, és hát ne felejtsük el, hogy ott van az iskola, amelynek egyetlen célja szétzúzni mindenféle értelmes gondolati folyamot az emberi agyban, úgyhogy mire az illető rájön, hogy valójában mit beszél, többnyire már jómaga is apukává változott.
Tehát a férfi-nő-agresszió vonal a csimpánzzal magyarázható. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a szülő is halálra szekálja a gyerekét?
Az okos szülő egyébként nem maga végzi ezt a munkát, hiszen annyi kézenfekvő lehetőség adott, például el lehet küldeni a csemetét a balettbe ugrálni. Ott biztosan és végleg padlóra kerül a gyerek, aztán elég esténként egyszer-kétszer csúnyán ránézni vagy hozzá szólni, és saját kezűleg úgy kicsinálja magát, hogy húsz Csernus se bírja összerakni többé.
A szülő-gyerek agresszió kérdésére nem kaptam választ. A Fekete Hattyú nem is ezért jó film, hanem mert egy helyett kettő Natalie Portman szerepel benne. Úgy félóra után jutott eszembe egy történet, amikor egy Bécsbe szakadt hazánkfia látva, hogy a moziban Jancsót vetítenek, és a cím alapján az valami osztrák uralkodóról szól, elvitte rá a külföldi barátait, és utána nem győzött magyarázkodni, mert negyedóra után kiderült, hogy amit néznek, az szoftpornó. Én is úgy ültem be a Black Swanra, hogy nem tudtam, hogy Aronofsky rendezte, aztán azon kaptam magam, hogy dupla Portmanes szoftpornót nézek. Aronofskyról érdemes tudni, hogy Jancsót tartja a mesterének.
Ami a többit illeti, a magam részéről már kissé öreg vagyok ahhoz, hogy a hófehér ruhán átszivárgó, sötétvörös vért értelmezni próbáljam, és a feleslegesen kapcsolgatott világítástól sem érzem túl jól magam. Mondjuk amióta a Zongorista végén a romok között feküdt egy keresztre feszített Jézus, nagyjából azóta tudom, hogy az emberiségen már nem segít az elmebaj. A Fekete Hattyú leszaggatott kéz- és lábkörmei meg nyilván az előző filmből, a Birkózóból maradtak ott. Mint a széken a popcorn. Ez már csak ilyen.
Szerencsére van a filmnek nagyon komoly mondanivalója is. Kellett rajta gondolkodnom, de végül rájöttem. Arról szól, hogy vannak emberek, akik időben elköltöztek otthonról. Ezek az emberek néha elmennek a moziba, és beülnek egy filmre, amelynek a szereplői nem költöztek időben el. Az előbbi emberek elégedetten megállapítják, hogy mennyire okosan cselekedtek annakidején.
És tényleg.
Egyszer megkérdeztem egy Aronofsky-rajongót, hogy miért jó tehetetlen, saját életüket irányítani képtelen, áldozat-típusú emberekről szóló filmet nézni, és ő azt felelte, hogy azért, hogy lássa, hogy hogyan nem szabad élni. És milyen jó, hogy ő nem úgy él.
A film másik nagy tanulsága, hogy nem létezik a világon olyan szép tánc, amely a mell hiányáért kárpótol, de a balettet nem is ezért szeretjük, hanem a csimpánz géneink miatt, mert az nyilvánvaló, hogy a színpadon ugráló emberek nap mint nap gyilkolják magukat az előadásért, és a tudat, hogy mennyit szenvedtek és szenvednek minden egyes mozdulatért, na, az azért elég jó.
(Már akinek.)
7 / 10
cinema :: 2010. november 27., szombat 01:54 :: 8 komment
cinema
Régóta gondolkodom egy komoly társadalmi problémán. Tegnap végre sikerült eljutnom a reális és - arányosságát tekintve - humánus megoldáshoz.
Maga a probléma abból ered, hogy míg a földön élő 7 milliárd emberből néhány száz példány eljutott a mikroprocesszor tervezéséig, a maradék 99.999% kizárólag a fáról való, kézzel-lábbal végzett leereszkedés tapasztalataira alapozza tudását. Ebből fakadóan teljességgel képtelen megkülönböztetni egymástól a liftajtó mellett található FEL és LE gombokat. Mert a fán még egyik se volt.
Sőt, miután a lift megérkezik az eleve nem kívánt emeletre, embertársaink "Felfelé megy? Nem baj, majd csak lemegyünk!" mondatfoszlányokkal szennyezve a napot, szép komótosan beszállnak. Nem csak saját, teljesen értéktelen idejüket rabolva ezzel, hanem a tiédet is. A fotocella ugyanis annyival tovább tartja nyitva az ajtót. Tehát te a nagy semmire vársz, hiszen ezek beszállhattak volna mondjuk a lefelé tartó liftbe is, amivel - ha képesek lennének érzékelni és felfogni a FEL és a LE gomb közötti különbséget - maguk is előbb leérnének.
Következésképpen vagy teljesen idióták, vagy annyira gyűlölik a saját életüket, hogy ahhoz képest a liftben töltött idő felüdülésnek számít. Vagy egyszerre áll fenn mindkét körülmény. Több lehetőség nincs.
Napi gyakorisággal előforduló jelenségről van szó.
Az igazságos megoldás az, hogy miután mindenki kiszállt, aki valóban felfelé akart menni, a lift az aljába épített hordozórakéta segítségével fellövi magát a sztratoszférába, majd ott nyitott ajtóval szabadesésbe kezd, miközben egy kedves női hang a Macskafogóból azt ismételgeti: "Nem baj! Majd csak lemegyünk."
Igazán csak azon csodálkozom, hogy ki lehetett az a látnoki képességekkel rendelkező próféta, aki már középkorban megálmodta és valóra váltotta a kerékbetörést, hiszen ez a kivégzési módszer azok számára korrekt, akik beszélgetnek vagy telefonálnak a moziban.
Csak ennyit akartam mondani a filmélményről. Kellemes hétvégét.
7.5 / 10
salt :: 2010. szeptember 14., kedd 23:19 :: 18 komment
cinema
*** SPOILERS ***
A hetvenes években az orosz titkosszolgálat épít egy szuperszámítógépet, amelyik képes kiszámolni, hogy ki mennyire jó alvó ügynök. Evelyn Salt (Angelina Jolie) 40 000 pontot ér el, ami kínos helyzetbe hozza a KGB-t, mert a főmérnök csak két byte-on tárolta a jóalvóügynökséget, így a lehetséges legnagyobb érték 32767. Azt túllépve mínusz 32768 következik, ami viszont nagyon alacsony pontszám.
Ezért Salt orosz kiképzője besétál a CIA-hoz, és közli, hogy Salt fogja megölni Amerikában az orosz elnököt. (Ez 8000 pont nehezítést jelent, így Salt eredménye az akció során pluszban marad).
Maga a számítógép a moziban vetített változatban nem szerepel, benne maradt viszont a beárulás, valamint az összes többi, szóról-szóra, miszerint:
Salt - miután a saját kiképzője beárulta - menekülni kezd a rosszindulatú néger rendőr elől. Az orosz elnök elleni merényletről beszámoló kiképzőtiszt gyorsan megöl a liftben két rendőrt, hogy kellően komolyan vegyék. Saltot menekülés közben egy tárgyalóba zárják (távvezérelhető acélajtókkal), ezért a fürdőszobaszekrényben található egyik és a tárgyalószobában található másik komponensből kétkomponensű robbanóanyagyot gyárt, amelyet a vállról indítható rakétává alakítható asztalból készített, vállról indítható rakétából a kommandósok közé lő, úgy, hogy szétrobbanjon az acélajtó, de senki ne sérüljön meg, aztán hazaszalad.
A rossz néger üldözi. Őt egy CIA tiszt igyekszik lebeszélni erről. Saltot körbeveszi a CIA. Ekkor egy kamion tetejére ugrik, onnan egy másikra, aztán hoznak neki egy motort. Hazarohan, hogy elbúcsúzzon a pókász férjétől, akit időközben elrabolt a KGB, így a nő csak pár éhes pókot talál otthon.
Az ablakon át menekül. Ennél a résznél az ügynök-pontszáma ismét ijesztően közelít a 32800 felé, ezért a falmászás előtt a hátizsákjába tesz egy kutyát, hogy a súlypontja magasabban és hátrébb legyen, és lehetőleg ugráljon, és ugasson is. Nem is esik le, nem is veszik észre. Lelécel.
Ezután az 1 köbcentis pókból egy 3 milliméter vastag állatorvosi tűvel leszív 3 köbcenti pókmérget.
Miután a két KGB ügynök (Salt és a kiképzője) lelépett, a CIA úgy dönt, hogy az orosz elnököt mindenképpen olyan templomban látja vendégül, amelynek a kriptája közvetlen összeköttetésben áll a metróhálózattal. Nehéz a választás, hiszen Amerikában számos ilyen templom található.
Salt füstbombát gyújt a metrón. Aztán annyira csípi a szemét a füst, hogy kiugrik a száguldó szerelvényből, amelynek az ajtaja menet közben is nyitható, és hirtelen a templom alatt találja magát, lekaratézza a CIA kommandót, lerobbantja az orosz elnököt a templomból, és az otthoni szennyestartóban talált, tehát a CIA-nál rendszeresített taktikai pókméregpisztollyal lelövi. A lövés olyan jól sikerül, hogy az orosz elnököt még az orvosok is hallottnak gondolják, és hazaküldik a holttestét Oroszországba.
A néger rendőr csodálkozik, őt miért nem lőtte őt le Salt, erről beszél is a CIA tiszttel. Aztán beülteti egy rendőrautóba a nőt, egy jobbkezes és egy balkezes rendőr közé. Fontos az esélyegyenlőség, hiszen így mindkét rendőr a Salt felöli oldalán tartja az elektromos sokkolóját. Salt bilincsbelt kézzel leveri a két hátsó rendőrt, majd az elöl ülőt is. Ezután a száguldó rendőrautót az ájult rendőr nyakához tartott elektromos sokkolóval irányítja.
Az autó végül lezuhan egy hídról, mert körbevette a többi rendőr. A lezuhant autóhoz rohanó 20-30 bámészkodó nem veszi észre, hogy Salt kiszáll az összetört rendőrautóból, mert mind az autót nézi.
A sikeres ügynöknő elgyalogol a KGB amerikai főhadiszállására (roncstelep), ahol a szuper csapat vodkát iszogatva várja őt. Ezután felszállnak KGB tengeri erődjére (ez egy úszó roncshajó, amelynek bejáratánál egy férfi áll, fekete kalasnyikovval a kezében).
Salt megkérdezi a kiképzőjét (aki kitanította, aztán megbízta az orosz elnök megölésével, aztán feldobta a CIA-nál, hogy mindenképp sikeres legyen az akció), hogy hol van a férje. A vén pedofil odaviszi a férjéhez. Az őzike szemű férjet lelövik, mielőtt egy szót szólna, és fegyvert szegezve Saltra nézik, hogy sír-e a nő. Mivel nem sír, őt nem lövik le, hanem új feladatot kap.
A feladat ismertetése után Salt egy vodkásüveggel megöli a KGB szupertrénert, a férjére ledob három kézigránátot (hátha az egy darab pisztolylövéstől nem halt meg), bent megöl mindenkit, majd kisétál a hajóról, amelyet most senki nem őriz fekete kalasnyikovval.
Találkozik az új partnerével. Ezúttal az Egyesült Államok elnökét kell megölnie, ezért férfinak öltözik. Így jutnak be ketten a Fehér házba, közvetlenül az amerikai elnök mellé: egy sebhelyes arcú, orosz katona és egy férfinak öltözött nő, aki előző nap megölte az orosz elnököt, és akit üldöz a CIA.
Salt társa kiterjesztett öngyilkosságot követ el. Az elnök lemenekül a -8. szintre, hogy biztonságban legyen. Salt lemegy utána, hogy ne legyen biztonságban.
Amerika elnöke a bunkerben élesíti a nemzetközi atombombákat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy nincs lent Playstation, és hosszúnak ígérkezik az este.
Ekkor a CIA tiszt, aki az elejétől fogva újra és újra felbukkan váratlan helyeken, lelő mindenkit, mert nem bírja kivárni, hogy az elnök robbantson. Ő akar robbantani. Kiderül, hogy ő is orosz, és hogy szerelmes Saltba, de olyan jól kiképezték, hogy nem mert neki szólni.
Salt be szeretne menni hozzá, hogy együtt legyenek, de a bunker központi monitora hirtelen a CNN-re kapcsol, ahol bemondják, hogy az orosz elnök (akit már becsomagoltak és feladtak Oroszországba) felébredt álmából, és mégse halt meg, csak megcsípte egy mérgespók, de már tud integetni a kamerának. Ebből az ál-CIA ügynök rájön, hogy a Salt iránt érzett szerelme egyoldalú, ezért jól elveri a nőt, aki mellesleg úgy jutott be a bunker legbelső részébe, ahol Amerika elnökét őrzik, hogy egy gépfegyverrel és három tárral átlőtte a biztonsági acélbetonfalat.
A verekedés végén Salt felugrik a falra, mint Trinity, és röptében kihúzza az atombombát a konnektorból 99%-nál, mint Drebin hadnagy, így a bolygó nem robban fel. Ekkor belép egy kommandós, és lelövi Saltot, aki nem hal meg, mint Jézus.
Végre odaér a néger rendőr is.
A félholtra vert és lelőtt Saltot pont a CIA tiszt előtt vezetik el, aki eddig nem bukott le, mert a bunkerben nem volt se mikrofon, se kamera, az elnököt meg leütötte. A tiszt egy ollóval akarja megölni Saltot, nehogy ne jöjjön rá mindenki, hogy ő nem hazafi, hanem orosz kém. Salt azonban gyorsabb nála, és egy fojtogatós szexből jól ismert pózban végez a CIA tiszttel, amit környező 30 kommandós egyike sem próbál célzott lövéssel megakadályozni.
Ezután Saltot a rossz néger felrakja egy helikopterre, és odafent ütlegeli. Addig üti, amíg rájön, hogy Salt jó ember, mert csak pókméreggel lőtte meg az orosz elnököt. Az ekkorra már rendes néger gyorsan fejbeveri még egyszer a nőt, mert a jellemfejlődés fájdalmas folyamat, aztán kinyitja Salt láncán a lakatot, és a szemével jelez neki, hogy bátran szökjön meg.
A háromnegyed holtra vert, meglőtt, megbilincselt Salt kiugrik a menet közben nyomásra nyíló ajtajú helikopterből, és beugrik egy tóba, ahol a fölötte röpködő 5-6 CIA helikopter egyike sem találja meg. Bánatában kiúszik és elsétál.
0 / 10
Tényleg ez volt a film. Pedig még csak 2010 van.
resident evil: afterlife :: 2010. szeptember 11., szombat 18:26 :: 6 komment
cinema cult
Aki úgy gondolja, hogy az ilyen filmtől nem szabad minimális szinten értelmes forgatókönyvet várni, mert a 3D a lényeg, annak üzenem, hogy 5-6 dimenzió esetén állhatna az összesített pontszám nettó nullán.
És amilyen rémes 3D szemüveget adott a Sugar Cinemas, az első képsoroknál bele is csúsztam egy 5 dimenziós körhintába. Így egész sokáig tartott a nachos.
A női szereplők szexuális vonzereje a vásznon töltött idővel fordítottan arányos.
Ebből következik, hogy az utolsó 30 képkocka egész jó volt.
inception :: 2010. augusztus 15., vasárnap 19:30 :: 3 komment
cinema
*** SPOILERS ***
Az Eredet álomvilága nem ilyen. A megfelelő szakkönyvek tanulmányozása alapján azt gondolom, inkább a pszichoaktív drogok fogyasztása során tapasztalt élményekhez lehet fogható.
Cobbot, a tudat alatt dolgozó szuperkémet álomvilágról álomvilágra járva ugyanaz a három lény üldözi: két gyermeke és Mal, a gyerekek édesanyja. A főhős álma találni egy olyan világot, ahol ebből a trióból csak két fő van jelen.
Ő maga gyenge ahhoz, hogy végezzen a nővel. Mentségére legyen mondva, hogy az öngyilkosságra kétszer ráveszi. Csak hát Mal nagyon szívós.
Cobb végül rálő, de nem találja el rendesen. A Medal of Honor nevű, first person shooter játékban kiabálják a társaid, ha bénázol, hogy I've seen French schoolgirls shoot better. Nem csoda, hogy Cobb végül egy párizsi diáklánnyal löveti agyon a luvnyát.
Közös vonás a két nőben az elvetemültség és a harcos szellem. Ariadne azonban autonóm lény, képes naponta néhány órát Cobb nélkül eltölteni (és csak ébren és az álmaiban követi őt mindenhová). Mal ezzel szemben az örökkévalóságba akarja zárni Cobbot. Ami sok, az sok.
Úgy fest, Christopher Nolan is rájött arra, hogy az igazán érdekes nő depressziós, szuicid és skizofrén. Rájött arra is, hogy ilyen nő mellett nem lehet sokáig megmaradni. Kérdés, hogy ezt hogyan ismerte fel, mert erotika nincs ebben a filmjében sem, szerepel benne viszont Nolan nagy szerelme, Cillian Murphy. A maga fakókék, őzike szemeivel. Nolan jobban tolja Cilliant, mint Talmácsit Stefano. És Cillian is minden körben egyre esetlenebb szerepet játszik.
A film 3/4 része lövöldözésből áll. Erre azért van szükség, mert az ember még csak néhány ezer éve ébredt tudatára, és csak néhány évtizede döntött úgy, hogy egymást megölni legalább két kontinenesen tényleg legyen macerás. Ezen a két kontinensen elképesztő vágyakozás él az emberben a gyilkolásra, amelyet az óvodában lövöldözős-harcolós szerepjátékkal, később gyilkolós színdarabokkal, gyilkolós számítógépes játékokkal és lövöldözős filmekkel csitít. A filmek 99%-ának teljes mondanivalóját elő lehetne adni békésen ülve egy virágoskertben, de a nézők nagy része csak akkor képes nyugton végighallgatni azt, ha közben legfeljebb ötpercenként egyszer agyonlőnek valakit. Attól tűnik hitelesnek.
Az Eredet úgy jön ki, hogy összeadod a Solarist, az Avalont, a 13. emeletet (Szimulátort) és a memetikát, és az így kapott eredményből kivonod az értelmet és a mélységet.
Jár hozzá még dupla adag apakomplexus is.
7 / 10
smurfs have grown :: 2010. június 18., péntek 01:42 :: 5 komment
cinema dialogue social
Mage: Úgy örültem, hogy Aeon Flux újra kommentel, ezer éve írt utoljára. De muszáj volt leírnom, hogy szeretem a Hupikék Törpikéket. Konkrétan az egyik kedvencem. Abban hangzik el, hogy az "élet nem csak játék és mese". Szerintem ez nagyon fontos tanulság.
Dina: Értem.
Mage: Na jó, az a helyzet, hogy kiskoromban fantáziáltam Törpilláról.
Dina: B+, most inkább kiköptem.
Mage: Mit?
Dina: Néha el kell dönteni, hogy az ember lenyeli-e a vizet, vagy kiköpi, amikor rátör a röhögés. Még jó, hogy a fürdőben állok.
Mage: Törpilla olyan kis kék.
Dina: Igen, tudom, neked kék nő kell. Már egy ideje rájöttem. Azért tetszett annyira az Avatar. Abban is kék nő volt.
Mage: Az Avatar arról szól, hogy felnőttek a Hupikék Törpikék. És közben mi is felnőttünk. Ezért jó.
iron sky :: 2010. május 18., kedd 08:25 :: 3 komment
cinema culture
Elnézést, hogy youtube-ot postolok, a soundtracknek nem bírtam ellenállni.
Köszönjétek Muncikának.
iron man 2 :: 2010. május 14., péntek 08:09 :: 23 komment
cinema culture
A Vasember kettő főképp ilyen jelenetek láncolata.
*** SPOLIERS ***
Amerika ezúttal Oroszországot győzi le. A szláv alfahím nagy darab, koszos és profi hacker (mint minden orosz), a neve Ivan és töri az angolt.
Ivan apja Vasember apjának barátja és társa volt. Aztán az utóbbi - a világ legnagyobb fegyvergyárának az alapítója - rájött, hogy az orosz mocskos "haszonleső". Ezen összevesztek. Vasfater száműzte az exbarátját Szibériába, vodkát inni (mi mást). A Szibériai száműzést Amerikából intézi az ember.
Ivan bosszút akar állni apjáért, mégpedig Vasemberen, hiszen Vasember apja már nem él. Olyan ez, mint a Dallas, bár ilyen mély és koherens érvrenszerrel két-három távoli országot is nyugodtan lebombázhat az amerikai elnök, és utána még megnyeri a második ciklust.
Aztán jön a teszt: vajon Vasember vagy Ivan részecskéje lett gyorsabb. (Kinek nagyobb a farokdísze.)
Van egy gammahím, ő konkrétan ki is mondja, hogy azért gyárt fegyvereket, hogy csajozzon, csak sajnos az övé a legbénább: miniatűr rakéta, elromlik, füstölög, nem sül el.
Fontos momentum, hogy Vasembert titokban szerette az apja, mi több, érte tett mindent, de valami megmagyarázhatatlan okból az élete végéig a rossz apát kellett játszania, és nem mondhatta el a fiának az igazságot arról, amit valójában iránta érez. Csak a túlvilágról mert üzenni neki. Szép ígéret, szép társadalomanalízis.
Apja iránymutatásával Vasember felfedez egy új elemet, amely háromszög alakú és világít. Így talál rá a technikában Istenre. Végre együtt a három fős család.
Nem sokkal a film vége előtt párszáz ártatlan civil (a fegyverbemutatót látogató felső tízezer) összegyűlik ünnepelni Ivan szárnyas, sötét seregét. Robotzsaru 2 óta tudjuk, hogy felvegyverzett harci robotokkal szemben ülni mennyire jó móka lesz. Azóta csak annyit hülyült a társadalom - mármint a mozilátogató ember -, hogy a támadó robotok láttán a civilek nem el-, hanem körbe-körbe rohangálnak. Vasember is tíz percig repül hangsebességnél gyorsabban azért, hogy egy 50 méterre lévő gödörbe érkezzen.
Az ember legjobb barátja pedig az, aki szétveri a házát, ellene ír százoldalas jelentést a bíróságnak, és ellopja a legféltettebb kincsét. Vagyis, ha az idáig leírtakból levonom az egyértelmű következtetést, tehát a végső harc az apokalipszis, Ivan az antikrisztus, és Vasemberre jut Jézus szerepe (amit az apja szánt neki, mert ő volt a legkedvesebb műve), akkor a megtért néger csakis Pál apostol lehet.
Akinek ez sok, az érje be annyival, hogy bár a magára valamit adó szuperhős fő ellenfele egyben saját kreálmánya kell legyen (Batman - Joker*, Superman - Luthor**, Pókember - Green Goblin), többségük hobbiból azért küzd az egyetemes rossz ellen is. Ám Vasember sokkal kevésbé defókuszált, mint a többiek, az első két részben kizárólag olyan veszedelemmel száll szembe, amit ő maga szabadított rá az emberiségre.
Tetszett még, hogy a pozitív hős nehéz pillanatokban őszintén beszélget magával a tükörben.
Ha ezek után nem érted, miért adok rá 8 pontot, nem velem van a baj.
8 / 10
*: Az eredeti Batmanre gondolok, nem arra, amit a meleg cowboy végigripacskodott.
**: Luthort nem Superman hozta létre, de nélküle az csak egy lett volna a sok unatkozó milliárdos közül.
the imaginarium of doctor parnassus :: 2010. március 10., szerda 00:39 :: 29 komment
cinema culture
Terry Gilliam filmje forgatókönyvíróért kiált.
Egy forgatókönyvíró sok mindenre jó. Többek között lebeszéli a rendezőt arról, hogy a maffiózók oroszok legyenek, ami, valljuk be, 2010-ben már ultraciki.
Esetleg ír egy forgatókönyvet.
A Doktor Parnassus mondanivalóját úgy lehet összefoglalni, hogy a kamaszlányt nem az a férfi vezeti át a testi szerelem rózsaszín képzeletéből annak véres valóságába, aki később házat vesz neki és eteti a kölyköket. Egy jóképű dumagép lesz az, és három másodperccel az aktus után már a lekoccolás lehetséges módozatain elmélkedik.
Ebben a filmben a bétahím annyira tenyérbemászó, irritáló és negatív, hogy egyedül a skizoid, masszív alkoholista apa elől, és a gyerekszervkereskedő Mr. Első Csalódás elől való menekülés vezet a vele való házasságkötéshez.
A filmnek nem csak története és szerkezete, hanem értelme sincs, túl azon az információn, hogy minden alkesz csöves fejében lakozik egy teljes univerzum, ezt viszont már a 12 majomból tudjuk, és ott sokkal izgalmasabb volt.
A vége előtt húsz perccel látunk egy jelenetet, amelyben Valentina, a 12 éves lány, aki valójában 16 éves (és 22 éves színésznő játssza) a sötét világűrben sikoltozva menekül egy italospalack elől, ami felrobban, majd egyre apróbb szilánkokra törik szét, míg végleg eltűnik. Csak az üres világűr marad. Sajnos ez nem csak a kulcsjelenet, hanem egyben film komplett összefoglalása.
A Sátán ellenfele egy iszákos vénember. Évezredeken át küzdenek a lelkekért. Ez végülis politikailag korrekt, mert a keresztények és a sátánisták pontosan ugyanannyira érezhetik sértve magukat a kettős blaszfémia láttán.
Gilliam újabb és újabb elvarratlan szálat sző a a vászonba. A kérdésekre nem kapunk válaszokat. A legnagyobb baj az, hogy képtelen a filmet normálisan befejezni. És nem csak ezt, hanem általában a filmjeit. (A Félelem és reszketés Las Vegasban azért fejeződik be normálisan, mert nem ő írta).
A rendező alkatilag képtelen a happy endre, ennek gyerekkori trauma lehet az oka. Arra viszont már az antik görögök is rájöttek, hogy a katarzishoz feloldozás kell. A tragédiához félelem vagy szánalom. Ezen érzések egyikét sem szállítja a film. Nincs jellemfejlődés. Teljességgel lehetetlen az azonosulás bármelyik szereplővel.
Szeretném Gilliamet, az egyik kedvenc rendezőm lehetne, ha soha, de soha nem dolgozna a filmjein egyedül.
4 / 10
ui.: Heath Ledgernél nagyjából mindenki jobb színész. A halála nem változtat azon, hogy a játéka is tragikus: egyetlen, idegesítő arca van. Mind a három pótszínész leiskolázza.
casablanca :: 2010. március 10., szerda 00:10 :: 2 komment
cinema culture
*** SPOILER ***
Három nappal ezelőtt láttam a filmet először. Népszerűsége ellenére valóban zseniális.
Miután a katarzis első hulláma levonult rólam, magyarázatot kerestem a végkifejletre. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez a helyes, ez a tökéletes befejezés. Ezt az érzést akartam megérteni.
Sikerült. Két oka van annak, hogy így végződik a film:
Az egyik az, hogy Rick flegmatikus, kiégett, távolságtartó és apolitikus álarca mögött kimagasló emberismerettel rendelkező, intelligens, elegáns, tiszta lelkű, érző szívű, romlatlan forradalmár hős lakik.
A másik az, hogy annál a jelenetnél, ahol a nő orvul rátör Rickre a szobában, a férfi rájön, hogy Ilsa öntörvényű, kommunikációs problémákkal küszködő, instabil, önző, önsajnáltató mártír, akaratgyenge ribanc, aki soha az életben nem lesz már egyenrangú partnere.
Ezért a lehető legkorábbi gépre szerez neki jegyet. És míg a másik alkoholista nőt az alkalmazottjával vitette haza, Ilsával végigvárja a gép indulását, nehogy a nő másnap csengessen, hogy "lekéstem a járatot, bocs".
halálkeringő :: 2010. január 14., csütörtök 02:14 :: 8 komment
cinema culture
Ezt mondta a filmről egy kedves barátom.
Képzeljük el, hogy egy drogos rendőrnő lakásának ajtaját a tíz éve nem látott, gyűlölt, alkoholista apja épp be akarja törni. Csenget, dörömböl, ordít. A nő ideges. Pánikol. És azt mondja: "Biztos a pokolra kerülök". Ha az általunk legjobban utált, életünkből eltűnt személy hirtelen betoppan, és a lakásunk épp úszik a vérben, jó eséllyel bocsátkozunk monológokba, és ilyenkor természetesen a végső, transzcendens kérdésen gondolkodunk. Szerencsére a monológok közben Dobó Kata nem nézett a kamerába. Ez azért mégsem a Szomszédok.
Aztán a vértől úszó lakásba beengedjük a gyűlölt, rendőrnyomozó apánkat, mivel egyáltalán nem bízunk benne. Nos?
Kern András karizmatikus. Dobó Kata sem olyan rossz, mint amennyire elvárnám. A krimi vonal kifejezetten izgalmas, és volt rendes, hatásvadász operatőrük is. Mi a baj?
Az a baj, hogy a Halálkeringő nihilista és üres. Szüleink lelki ballasztokat pakolnak ránk - ezt tudtuk eddig is. És még? Mi a tanulság? Mivel telik a maradék játékidő? Feszültséggel? Ha feszültségre vágyom, nézegetem itthon a csekkeket. Ahhoz nem kell moziba mennem. (A filmben szerepelt két, sárga csekk, és csak az egyiket fizették be).
Az élményt igazán az utolsó húsz perc vágta tönkre, ahol közölte velünk a forgatókönyvíró és a rendező, hogy "bocs, nincs semmi ötletünk, és nem hiszünk az életösztönben sem".
Egy másik barátom azt szokta mondani, hogy majd' minden filmben az a konfliktus, hogy az összes főszereplő ostoba. A Halálkeringőben a rendőrnő utolsó öt perce egy előgerinchúros tengeri állatka intelligenciáját feltételezi. Nehéz befogadni ezt azok után, hogy az apjával egy órán keresztül tisztességgel nyomozták egymás trükkjeit.
Pedig lehetett volna ebből egy jó krimi.
4 / 10
avatar :: 2009. december 21., hétfő 21:34 :: 121 komment
cinema culture
Hogy 57 évesen, plasztika nélkül ember így kinézhet, az valamelyest árnyalja a baljós fővonalat: két planéta természet-istenei küzdenek egymással, és a haldokló Föld utolsó erejével igyekszik kóbor spermiumot lőni a Pandorára. Büszkeségének, a homo sapiensnek fél magját akarja elültetni az idegen földbe. Mivel tudom, hogy az ilyen fontos részletek elkerülik egyes nézők figyelmét: Jake avatarja nem kevés emberi DNS-t tartalmaz. Ezt mondják is, látszik is rajta. Bizony, ott ketyeg benne az alien, és amint hentereg egyet a törzsfőnök lányával, teljesül a misszió: a dekadens, elvetemült faj tovább terjeszkedik. Pontosan tudjuk, az ilyesmi mivel jár. Érdekes módon csupa olyan filmből, amelyekben szintén Sigourney Weaver szerepel. Vajon ő maga mitől öregszik ilyen lassan?
Pandora immunrendszere szánalmasan gyenge ellenállást tanúsít: a törzsfőnök lánya elkezdi Jake-et lenyilazni (összesen két okos gondolata támad a film során, ez az egyik), aztán abbahagyja. Nem sokkal később ott akarja hagyni Jake-et a vadak örömére (elérkeztünk a második, és egyben az utolsó okos gondolathoz). Csakhogy hol a nyílvesszőre, hol magára Jake-re szállnak a világító medúzák, ezért nem szabad megölni őt. A kivégzés elmarad. Lássuk be, mennyivel praktikusabb és tisztább jogrend ez bárminél, amit a rómaiaktól származtatunk.
Érdemes észrevenni még, hogy számos nagy gondolkodó - aki nem hitt eléggé Istenben - Gaiara szavaz. Így tett Asimov az Alapítvány-szappanopera közepén, ez köszön ránk néhány jobb anime-ben, ugyanez az érzés szövi át minden idők egyik legjobb filmjét, a Barakát, és most köszöntjük a klubban Cameront. Csupa olyan emberről beszélünk, akik alkotó munkája gyakorlatilag kivitelezhetelen bármiféle törzsi társadalomban. Kíváncsi lennék, mit kezdenének az őserdőben egy hét után, ha még írógép sem állna a rendelkezésükre.
Lehet álmodozni. A fő feladatunk mégis az, hogy kinyírjunk mindent, ami él. Legyünk végre stílusosak: büszkén vállaljuk fel.
9.5 / 10
2012 :: 2009. december 8., kedd 23:21 :: 19 komment
cinema culture
Maga a film úgy indul, hogy a néger meglátogatja tudós barátját, akinek a felesége a következő kérdéssel fogadja:
- Remélem, farkaséhes vagy.
- Majd' éhen halok.
Mindezt Indiában.
Ezután még mélyebbre merülünk, háromezer méterrel a földfelszín alá, ahol a mikrohullámmá változott napszéltől egyszerre világít és forr zubogva a víz. Ilyen cudar körülmények között a tudósok is kínlódnak, szerencsére a szervezetüknek csupán a 75%-a víz, úgyhogy ők se nem forrnak, se nem világítanak, hanem némi izzadtsággal és jégkockába lógatott lábbal kutatják tovább a végnapjainkig hátralévő másodperceket.
Később vannak ilyen mondatok, hogy 2012-t megjósolták nem csak a maják, a kínaiak és a buddhák, hanem említi még "valamennyire" a Biblia is. Gondolom, Pál apostol valamelyik Korinthosziaknak írott, de el nem küldött levelében utal rá.
Úgy vélem, ennyiből már kiderül, hogy igen komoly a baj.
Mintha az emberiség, vagy legalábbis Hollywood versenybe szállt volna a Jóistennel, hogy ki tud hülyébb katasztrófafilmet kitalálni, és talán a producerek abban bíznak, hogy a vesztes rendező művének vetítése végül elmarad. Más, jóindulatú magyarázattal legalábbis nehéz alátámasztani a látottakat. A rossz hír az, hogy látatlanban lefogadom, Ő áll nyerésre.
A repülőgép fölött tigrisugrással átszálló metró képe tetszett. A filmet nyilván nem a Kálvin téren forgatták.
3 / 10
inglourious basterds :: 2009. augusztus 25., kedd 22:44 :: 136 komment
cinema culture
*** SPOILERS ***
A Becstelen Brigantyk első képsorán a három lányát egyedül nevelő francia családapát látjuk, kezében apró fejszével, amellyel egy már rég kivágott fa törzsére mér újabb és újabb, függőleges irányú csapást. A fából minden alkalommal körömnyi méretű szilánkok hullanak. A francia férfi küzd. Nem meglepő, hogy a nyugati frankok otthonát a németek hajszálpontosan annyi idő alatt szállták meg, amennyi ahhoz kellett, hogy a katonák a két ország közötti határon átsétáljanak.
Sokkal inkább meglepő és csodálatra méltó az igyekezet, amellyel Tarantinora azon nézők és kritikusok próbálják rábizonyítani a blöffölést, a sekélyességet és a hatásvadászatot, akiknek a felfogóképessége már a Kill Bill első két részéhez is édeskevés volt. A befogadó fél a világ megismerésének útján tett lépéseinek számával fordítottan arányos mértékben látja felszínesnek ezeket a díszleteket. A Kill Billt nem érti, aki még nem élt át testközelből egymást véresre kardozós párkapcsolatot, és nem tudja elképzelni, milyen lehet a kifinomult ízléssel és széleskörű műveltséggel támogatott, előrehaladott stádiumban lévő istenkomplexus.
A Becstelen Brigantyk több szempontból is az első reális film a második világháborúról. A német tisztek egytől-egyig okosak. Jó lenne ráébredni, hogy egész Európát nem verheti le egy ország, ha hülyék vagy átlagos képességű emberek irányítják a hadseregét. Hazánk valódi tragédiája az, hogy a náciktól kizárólag az ordas eszméket vettük át. Abból semmi nem ragadt ránk, mire képes egy nép, ha a vezető pozíciókat okos, tehetséges, elszánt és lojális emberekkel tölti fel. Mind a Brad Pittre kísértetiesen hasonlító apacsparaszt Aldo, mind a német nyelvvel és a német szokásokkal hadilábon álló angol kém érezhetően butább a feketeruhás, Gestapo-s tisztnél, és itt még nem a negatív főszereplőről beszélek, mert ő - részben a vászonról mindenkit lejátszó, ismeretlen zseni Christoph Waltznak köszönhetően - annyira okos és félelmetes, hogy még Tarantino sem bírt el vele - ezért a jól bevált hollywoodi módszerhez nyúlt, és az utolsó tíz percben fájó mértékben lebutította őt. (Ezért jár fél pont levonás.)
A rendező énképe női karakter, Bridget von Hammersmark, aki a másodperc töredéke alatt képes leereszkedni a pórnép szintjére, órákon át szórakoztatni őket és besöpörni a népszerűség luxusajándékait, miközben ördögi és halálos tervet szövöget. Ő az egyetlen szereplő, aki egyformán szót tud érteni mindenkivel - persze, a beszélgetések szintkülönbségei lefedik a teljes értelmi spektrumot.
A film csúcspontja egy moziban játszódik, amelyet egy fiatal, okos, szép és gazdag zsidó nő birtokol. Igaz, csak egyetlen egy négert tart. A huszadik század közepe nem a zsidó történelem fénykora volt.
A moziban a Call of Duty nevű videojáték hackelt, majd megfilmesített változatát vetítik: egy német közlegény egy szál puskával a kezében leöl 250 amerikai katonát. Hirtelen körülbelül további két tucat játék jut eszembe, melyeknek hála emberek százmillió élhetik át újra és újra ugyanezt. Igaz, a másik oldalról. Vajon melyik nép kulturáját állítja pellengérre a film? Mielőtt erre felelnénk, vegyük figyelembe a 300 vagy a Vasember sikerét - tartalmukban semmivel sem többek a Nation's Pride-nál -, és a legjobb, ha csöndben maradunk, mert az őszinte válasz igencsak szomorúan hangzana.
Súlyos tévedés áldozata mindenki, aki szerint a Becstelen Brigantyk nem történelemhű film - hiszen Hitler és Goebbels nem moziban égtek hamuvá.
Akkor mégis hol?
A németeket nem Berlin bombázásakor győzték le, hanem a következő 60 év alatt. A Monty Python már a hatvanas évek végén elképesztő kulturális pörölycsapásokat mért a náci birodalomra. Ám akik Hitlert és Goebbelst valóban elégették, azok jobbára hollywoodiak, és javarészt zsidók. A harmadik birodalmat a mozikban zúzták szét. És zúzzák tovább napjainkban, olyannyira, hogy a németek nem pusztán engedik, hogy zombik helyett őket lőjük halomra a háborús videojátékokban, hanem még szerepeket is vállalnak évente két-három holocaust-filmben. (A Jud Süss főszereplőjét családtagjai életével zsarolva kényszerítették játékra Goebbelsék.)
Bizony, elsősorban ezektől a filmektől válik az átlag német történelmi önbecsülése akkorává, mint amekkorának Hitler érezte a kezében tartott ecsetet, mielőtt rájött, hogy erről is a zsidók tehetnek. Ezzel ő maga teremtette a saját végzetét: a vérrel festett, lángoló vászonról visszhangzó démoni kacajt.
Legyen az a kacaj bármily keserű.
A Becstelen Brigantyk: saját farkába harapó kígyó. Tökéletesen záródó kör. Önmagáról szól.
9.5 / 10
drag me to hell :: 2009. augusztus 17., hétfő 00:13 :: 7 komment
cinema
Amerikában tudják, hogy mégis van nálunk cigánybűnözés. A feliratos, eredeti angol nyelven beszélő horrorfilmben a cigány boszorkány a szőke bankárlányt magyar nyelven küldi a pokolra, miután az nem hajlandó az állásával fizetni helyette a lakáshitelét.
Ismétlem: az amerikai filmben magyarul átkoz a cigányasszony.
A lényeget ezzel elmondtam. A végtelenül gusztustalan, undorító jelenetekkel teli horror kerettörténete meglepően intelligens, kellő mértékben moralizál, egyedül a végkifejlettel nem bírtam megbarátkozni, mivel a főhős ijesztő mértékben hasonlít az egyik exemre, így minden szenvedése a normálishoz képest háromszor annyira megviselt, kivéve a vizespólós jelenetet, ahol örömmel nyugtáztam, hogy még a mellük is egyforma.
7 / 10
gran torino :: 2009. augusztus 17., hétfő 00:10 :: 4 komment
cinema
Egy Hmong kamasz megkísérli elrabolni az antiszociális, koreai háborús veterán élete szerelmét, a féltve őrzött '72-es Gran Torinót, aminek következtében a vén embergyűlölő annyira megkedveli a srácot, hogy feláldozza érte saját életét.
A kritikák szerint a Gran Torino Dirty Harry utánérzés, végjáték és önparódia.
Mivel sem a cselekménynek, sem ezeknek a kritikáknak nincs semmi értelmük, elmondom, miről szól a film, amelyben Clint Eastwood játéka azért tűnik zseniálisnak, mert rajta kívül nem szerepel benne egyetlen színész sem, a castingot jól láthatóan a kínai negyed melletti textilgyárban tartották.
Eastwood a születése óta eltelt évek számával egyenes arányban válik kereszténnyé. Most 79%-nál tart, ha él még 21 évet, bizonyára szentté avatják.
A Millió Dolláros Bébiben a pappal még az eutanáziáról vitatkozott, és arra jutottak, hogy az halálos bűn. A Gran Torinoban is vitáznak, majd Eastwood a várható, véres bosszú helyett a széttárt kezű mártír halálát választja. Így tett Jézus, akinek egyetlen szavára angyalok hada ugrott volna segíteni, ám ha megmenti magát, nem teljesíti be a világmegváltó küldetést.
Nagyon szép és szórakoztató film.
9 / 10
