inverse :: 2012. szeptember 18., kedd, 02:19:38 :: 7 komment
science

Azon gondolkodtál már, miért hívják a fekete lyukat fekete lyuknak?

Jó nagy hülyeség.

A lyuk üresség, amelyet anyag vesz körbe.

Állj meg itt egy pillanatra, mert rohansz még olvasás közben is. Képzeld magad elé. Porszívócső. Odu a fán. Alagút. Kívül anyag, belül semmi. Megvan?

Amit fekete lyuknak hívunk, abban jó esetben a Nap néhányszorosa, rossz esetben egy komplett galaxis van. A történelem hajnalán egyetlen fekete lyukban egy univerzumnyi anyag volt.

Körülötte teljes üresség.

330 év* alatt nem sikerült olyan nevet találni a fekete lyuknak, ami nem pontosan az ellentétét jelenti mindannak, amit a fekete lyukról gondolunk.

Így fejlődik a tudomány.

 

 

*: "The idea of a body so massive that even light could not escape was first put forward by geologist John Michell in a letter written to Henry Cavendish in 1783 of the Royal Society"

 

 

almost hit :: 2012. január 15., vasárnap, 23:54:25 :: 3 komment
dialogue science

- Ne haragudj, hogy munka közben zavarlak, ígértem, hogy nem hívlak, csak ha baj van, de végülis baj van, mert történt valami, és nem tudok rajta túllépni.
- Mondd.
- Hát azt mondták egész nap, hogy 19:20-kor halad át Magyarország fölött az űrszonda, és 19:40-kor a Góbi-sivatagba zuhan. Írta is egy csaj a facebookon, hogy "nem is tudtam, hogy Magyarországtól a Góbi sivatag 20 percnyire van".
- Igen?
- És most mondta a rádió, hogy végül az Atlanti-óceánba zuhant. Ezen kiborultam. 2012-ben még mindig itt tartunk? Tényleg ennyire nem tudjuk megmondani, hogy hova esik? Ez elkeserítő. Én meg csak várok itt a semmire...
- Igen. A 80-as években úgy tűnt, hogy hamarosan meghódítjuk a világűrt, hogy gondolkodó robotokat építünk. Gondolj bele, 2001 Űrodüsszeia. Nem 2500. Aztán mégse lett semmi. Hamarosan rizs se lesz.
- Akkor nem csak én érzem úgy, hogy megtorpantunk?
- Nem. Tényleg véget ért a technikai robbanás. Oda az illúzió, hogy kijut az űrbe az emberiség. Én is szomorú vagyok emiatt. Egyedül azt nem értem, hogy az miért zavar téged, hogy az Atlanti-óceánba zuhant ez a szonda.
- Mert azt több ezer km-re van onnan, ahová jósolták.
- Tényleg? Az zavar, hogy másik óceán? Hogy másik kontitens? Miért nem az, hogy becsapódott? Van egy olyan lehetőség is, hogy leszáll. Ez az űrszonda egyik lehetséges felhasználási módja. Hogy leszáll épségben. Vagy esetleg zavarhatna az, hogy másik bolygóba csapódott be, mint ahova tervezték. Tudod, ez egy Mars-szonda volt. És nem hazafelé jött ám. Nemrég indították útra. Konkrétan egy bolygóval csapódott be arrébb, mint ahová leszállnia kellett volna.

 

 

reply :: 2011. november 24., csütörtök, 21:14:56 :: 19 komment
science social

Még egyszer a kibocsátott sugárzásról: mint minden téma, ez is kizárólag a világ további megértésének ígéretével képes lekötni a figyelmemet.

Az a reakció, amit olvastam: "Le fogunk ülni a katasztrófavédelmi főnökasszonnyal, és átbeszéljük, hogy mit lehet tanulni az esetből".

Maga az eset az, hogy majdnem egy évig hallgattak arról, hogy szivárog a radioaktív szennyezés. Értem én, hogy szerintük az egészségügyi határérték alatt maradt a kibocsátás. Valójában nem maradhatott alatta, hiszen az egészségügyi határérték 0.

Azt, hogy mindenféle szennyezés egészségügyi határértéke 0, onnan lehet tudni, hogy előbb-utóbb minden ember meghal. Egészen biztos, hogy az egészségünkre végzetesen ártalmas világban élünk. Nem mindegy azonban, hogy mikor halunk meg és milyen körülmények között.

Egyébként, ha lennének emberek, akik soha nem halnak meg, akkor abban a környezetben, ahol ők élnek, lehetne definiálni 0-nál nagyobb egészségügyi határértékeket is. Például kiengednénk egy nagyon keveset a jódból, és ha utána se halna meg senki soha abban a környezetben, akkor ott már lenne értelme beszélni bármiféle a határértékről. Amíg viszont csak késleltetni vagy siettetni tudjuk a halál beálltát, permanensen határérték felett tartózkodunk.

Másfelől, ami tőlünk indulva Csehországban az elfogadott határérték alatt maradt, az nem biztos, hogy kimondottan kedvező élettani hatást gyakorolt a gyár mellett 50 méterre tolt babakocsik tartalmára is.

Tehát, ha azt kérdezed, hogy anyukám megduzzadt pajzsmirigyén kívül miért érdekel még a sugárszennyezés, azt válaszolom, hogy nem tudom, mégis "mit lehetne még tanulni ebből", amit az elmúlt néhány ezer év alatt nem sikerült: szólni egymásnak, ha bajt okoztunk. Mert csak az okozott baj típusa új (a sugárszennyezés), maga a jelenség nem. Esetleg azt lehetne megtanulni most, ennyi idő után, hogyan lehetett volna teljesen eltussolni az egészet.

Mert a szólást - ha eddig nem sikerült - már egész biztosan időpazarlás lenne tovább gyakorolni.

Például köztudott, hogy a szén-dioxid szennyezés hozzájárul a bolygó felmelegedéséhez. A szkeptikusok csak azt vitatják, hogy mekkora mértékben járul hozzá. Ahhoz, hogy az egész folyamatot tagadja valaki, komplett idiótának kell lennie, velük viszont nem foglalkozunk.

Tehát adott a jelenség, hogy melegítjük a bolygót, aminek hatására a sarkokon olvad a jég. Mit ad Isten, mindkét jégtakaró alatt kőolaj- és földgáz található.

Erre ahelyett, hogy levonnánk a tanulságot, igyekeznénk csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, és a megspórolt energia, a felesleges termelés, így a felesleges munka és elpazarolt idő helyett az élet valódi értelmén gondolkodnánk, legalább tíz ország vív egymással hidegháborút az északi- és a déli-sarki olajkészletekért. Amelyek kibányászása és elégetése után még gyorsabban fog olvadni a jég, és lakott területeket önt majd el a víz. Zöld területek válnak sivataggá.

Ami egyébként nem baj, mert a világ, amelyben élünk, úgy van megteremtve, hogy végső soron egyszer minden jóra fordul, és tökéletes lesz, így nem igazán zavartatom magam a fentiek miatt. Csak az gondolkodtat el, hogyan lehetséges, hogy miközben mikroprocesszorban futó virtuális világokat gyártunk, kollektív értelem szempontjából az emberiség egy baktérium szintjén rekedt meg. Ez olyan furcsa helyzet, amihez még nem szoktam hozzá teljes mértékben.

(Elnézést az okosabb baciktól a bántó hasonlatért.)

 

hurry :: 2011. november 17., csütörtök, 13:07:55 :: 4 komment
science

"A budapesti Izotóp Intézet Kft. elismerte, hogy az orvosi izotópokat gyártó csillebérci laborjából kiszivárgott jód-131 okozta a november közepén több európai országban is észlelt megnövekedett radioaktív sugárzás egy részét. A kémény szűrőrendszere a javítás után sem működött tökéletesen, így két adagban került sugárzó anyag a budapesti levegőbe. A cég szerint kizárt, hogy a sugárzás egészéért ők lennének a felelősek, és hogy a környező országokig eljutott volna a szennyezésük."

Nem bírunk várni, nem bírunk várni. Türelmetlen nép vagyunk. Túl lassan ér ide Japánból, megoldjuk magunk.

Magyar pajzsmirigybe magyar jódot.

 

source :: 2011. június 06., hétfő, 22:41:12 :: 0 komment
dialogue science

- Képzeld, a szokásos délutáni periódusosrendszer-olvasgatásom közben megakadt a szemem a héliumon. Vagyis azon, hogy milyen érdekes neve van. A Helios a Napot jelenti. Ebben szinte biztos vagyok. Ott van például a Helia-D. Mondjuk az pont fekete. De gyerekkoromban a Nappal reklámozták. Azt hiszem. A D az meg a D vitamin, az is a Napból jön. És a heliocentrikus világkép volt a napközpontú. Tehát a hélium a Napról kapta a nevét, ami nagyon helyénvaló, mert tele van vele a Nap. Csak azt nem értem, hogy régen, amikor az elemeknek adták a nevet, honnan tudták, hogy mi van a Napban?
- Dehogy tudták. Az ufók mondták el.
- Muszáj azonnal kimondanod?

 

copy paste technology :: 2011. június 06., hétfő, 21:45:33 :: 29 komment
culture science

Amikor számos újságíró írásban, Kálmán Olga élő adásban használja szinonimaként a baktérium és a vírus szót, nem nagyon látok mást a lelki szemeim előtt, csak tanárokat, újságírókat és sortüzet. Az érettségivel, illetve diplomával rendelkező emberek döntő többsége egy normális világban - de az itteni tananyag alapján - az általános iskola hatodik osztályán nem jutna túl. És jobb ha tudod, hogy ez az oka az élet szinte bármely területén tapasztalható összes katasztrófának.

De most nem erről akartam írni, hanem arról a kisbolygóról, amelynek rég telibe kellett volna találnia a Földet. Hogy máris késésben van, azt onnan tudom, hogy megszámoltam, hány ismerősöm lájkolta be Lady Gagat a Facebookon, és láttam azt is, hogy konkrétan kik tették.

Az ember azt hinné, hogy a saját korosztálya többé-kevésbé egy időben született vele, és nagyjából ugyanakkor nőtt fel. És az eget ugyanazok a rádióhullámok szelték, ugyanazok hatoltak át a házak falain (hogy aztán jól megcibálják a rádió antennájának fémrácsán sátorozó elektronokat, elvezetve őket a tranzisztoron át a hangszóró rézdrótjába, mert végül ebből lesz a hang.)

De nyilván nem így volt. Sem Ace of Base, sem Queen, sem Madonna nem volt hallható akkoriban. A mi otthoni készülékünkbe valamelyik távoli bolygóról érkezett az információ.

Ezért gyorsan elmondom, hogy a Radio Ga Ga szárnyaló dallama az ember, a szellem és a kreativitás szabadságát zengi. Na most, innen "kölcsönözte" a nevét "Lady Xerox", aki dollármilliókat költ arra, hogy minden interjúban elmondják róla, hogy mennyire kreatív, és hogy te - már amennyiben az érintett lájkolós ismerőseim között vagy - jól beszopjad ezt.

"Lady Xerox" saját maga írja a dalait. Hát persze.

 

 

 

A Telephone egy az egyben Tarantino plusz Quake3 látványvilág ócska lenyúlása, de ennek felismerése már tényleg nem várható el senkitől.

Jöhetne már az az égitest.

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobban nézzetek ki a fejetekből.

 

helping :: 2011. április 17., vasárnap, 22:34:20 :: 0 komment
dialogue science biology

- Nézd, milyen kis pók mászkál a nagy pók hálójában.
- Mit keres ott?
- Nem tudom. Lehet, hogy eltévedt. Vagy lopni akar. Az is elképzelhető, hogy udvarol. 
- Mi van? Egy tízszer nagyobb póknak?
- Nem tudhatod. A hím lehet sokkal kisebb a nősténynél. Ízeltlábúéknál általában kisebb. Persze, az se szerencsés, ha nagyon apró, mert akkor a nőstény nem lakik vele jól.
- Meg fogja enni?
- Lehetséges. Ezer millió pókfaj él a földön. Ha 40-50 évet szentelsz az életedből arra, hogy az egyiket tanulmányozd, és írsz róla könyvet meg minden, akkor sem fogod igazán érteni. Szinte semmit nem tudunk az egyes állatfajokról. Régen akadt, aki rászánta az életét arra, hogy egy-egy fajt megfigyeljen. Ma ilyen munkából zsíroskenyérre se tellene. Idehaza biztos nem.
- Erről a pókról biztos van könyv. Itt lakik a házban.
- Majd megkérdezem Marika nénit.
- És ha végignézzük?
- Amennyiben a nagy még a szex előtt megeszi a kicsit, sose fogod megtudni, hogy egy fajba tartoznak-e. Lehet, hogy igen, csak nem jöttek be egymásnak.
- A mintájuk ugyanolyan.
- Miután szerinted ez keresztespók, a minta témát inkább hagyjuk.
- Nézd, integetnek egymásnak.
- Rángatják a hálót.
- Miért?
- Chatelnek. A háló chatelésre való.
- Persze.
- Tényleg kommunikálnak. Nézd, mióta rángatják a hálót egymástól néhány centire. Ha a nagy azt hinné a kicsiről, hogy élelem, már rég ráugrott volna. Ha félne tőle, elbújna. Amennyiben egyformán rángatják a hálót, mehet a szex. A végén így is-úgy is a fiúból lesz a vacsora.
- Ne! Ugye, nem fogja bántani a nagy a kicsit?
- Nem, dehogy.
- Biztos?
- Persze. Legfeljebb segít neki átlépni a reinkarnációs lépcső egyik nehéz fokát.

 

stars :: 2011. február 10., csütörtök, 04:01:56 :: 19 komment
dialogue science

- Szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Igen?
- A Holdat mi takarja el?
- A felhő.
- Nem. Ez tegnapelőtt volt.
- Akkor a templom.
- Nem. Segíts már.
- Egy hülye turista.
- Valamelyik bolygó takarta el. Szerinted melyik lehetett?
- A Jupiter.
- Biztos?
- Persze. Az apró Jupiter meglehetősen gyakran kerül a Föld és a Hold közé, csak többnyire észrevétlen marad. Amúgy mennyit takart ki belőle?
- Úgy a felét.
- Akkor inkább az első három bolygó egyike lehetett.
- Melyik?
- Gyanítom, a Föld. Ezt nevezzük holdfogyatkozásnak. Valószínűleg nem teljes holdfogyatkozás volt. Részleges hold- és napfogyatkozás gyakrabban van, mint teljes, ezért ezeket nem mondja be a tévé, és nem utazik ide 5000 japán. Én már láttam vagy két részleges napfogyatkozást. Odanéztem, és pont fogyatkozott a Nap. Egy percre felálltam a teraszra, mert este volt, aztán mennem kellett vissza kapálni. Látod, ennyire nincs kiemelt csillagászati jelentősége a részleges fogyatkozásnak.
- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e értelme távcsövet venni. Látni vele valami érdekeset az égen a városból?
- A városból? Hogyne.  Az égbolt leglátványosabb jelenségei tökéletesen megfigyelhetőek városból, egészen olcsó távcsővel, sőt, akár szabad szemmel is.
- Mik azok?
- Az amerikai űrsikló-robbanások.
- A kisfiam egészen odavan a bolygókért. Azért szeretnék távcsövet venni.
- Tényleg, vannak fent égitestek is. Komolyan érdeklődik?
- Igen, van ilyen bolygós képernyővédőnk, és mindig szól nekem, hogy: "anya, nézd!". Egyszerűen imádja őket.
- A bolygók, csillagok és galaxisok fő közös vonása, hogy ezerszer jobban megfigyelhetőek a képernyővédőn, mint az égen. Legalábbis földi távcsővel. Az viszont tény, hogy vidéken jobb a helyzet. Egyrészt sokkal tisztább az ég, másrészt ott a képernyővédő hátrányból indul, mert nem mindig van áram.
- Szóval vidékre kell menni?
- Néhány évvel ezelőtt Kapolcson jöttem rá, hogy a Tejút nem csak a Székely himnuszban létezik. És nem is a Nestlé gyártja. A Tejút nem kopott el olyan gyorsan, mint a szocializmus. Nem is olyan, mint a hó meg a szánkózás, hiszen ezeket csak a szüleink meséiből ismerjük, mert régen bezzeg mennyi hó esett. A Tejút nem halt ki a fecskefarkú pillangóval együtt. A Tejút, bizony, ott nyújtózkodik még mindig. Le kell utazni, hogy lásd. Vidéken ötvenszer annyi csillagot láthatsz az égen. Vegyél nyugodtan távcsövet, majd lementek. Csak ne plázában vedd, mert ott távcsövet nem árulnak. Igen, az ázsia center is plázának számít ilyen szempontból. Távcsövet a távcsőboltban veszünk. És csillagász távcsőből kétféle van.
- Igen?
- Van a tükrös, amivel inkább csillagokat érdemes nézni. Azt tudnod kell, hogy sok ember azt hiszi, hogy vesz egy távcsövet, és majd jól megnézi vele a csillagokat. A Napon és a Vegán kívül az összes csillag pontosan ugyanakkora a legjobb távcsőben, mint szabad szemmel: kiterjedés nélküli, fehér pont. Ha nagyobbnak látod, az azért van, mert rossz a szemed. Viszont a Föld forgása miatt az erős a távcsőben egy-egy csillag néhány pillanat alatt kimászik a látótérből. Ez azért elég izgalmas tud lenni. Áramlik az adrenalin. Főleg, ha az ember apja már alapból full ideges, mert leejtette a legdrágább objektívet a sötét mezőn a méteres fűbe. De valami megmagyarázhatatlan okból úgy emlékszik, hogy te ejtetted le. És amíg együtt kutattatok utána a fűben, te hagytad a fél órán át keresett, szabad szemmel láthatatlan csillagot kimászni a távcsőből.
- Akkor ilyet vegyek?
- Tükrös távcsővel fejjel lefelé látsz mindent. De némi gyakorlással képzeletben meg tudod majd fordítani a csillagokat. Úgy jó lesz.
- És a Holdat lehet nézni?
- Persze, lehet. Csak nem ilyenkor, hanem amikor keskeny. Most nem látsz semmi érdekeset rajta. Meg utána se látsz semmit egy ideig, ha távcsővel belenézel. A keskeny Holdon viszont akár szabad szemmel is látod a krátereket. Ha jó a szemed. Minél erősebb távcsővel nézed, annál nagyobbak lesznek a kráterek. Persze, ennek is ára van: a nagyítás miatt egyre kevesebb krátert látsz egyszerre. De a többit úgyis el tudod képzelni, hiszen nagy, kerek, egyforma gödrökről van szó. Visszatérve a csillagokra, tükrös távcsövet azért vesz az ember, mert vannak kettős csillagok. Na, azok olyanok, hogy szabad szemmel egynek látod, aztán belenézel a távcsőbe, és kiderül, hogy hoppá, az ott nem is egy csillag, hanem kettő. Roppant hasznos tudás ez. Például, ha galaxisközi utazásra indulsz, érdemes odanézni előtte, nehogy titokban kettős csillagra vigyenek, te meg rossz helyre foglalj szállást. Kettős csillagnál a téves foglalásra 50% esélyed van, de léteznek hármas csillagok is, ahol 67%-ra nő az esély, hogy megszívod, ha nem figyelsz eléggé. Tiszta kaszinó. Aztán vannak ál kettős csillagok is. Amelyek nagyon messze vannak egymástól, viszont majdnem ugyanabban az irányban, ezért egymás mellettinek tűnnek. A Göncöl szekér két csillaga ilyen. Ma már messzire másztak egymástól, a vak is látja, hogy az két csillag, de régen közel voltak, és Spártában az lett katona, aki megmondta, hogy a Göncöl szekér melyik csillaga kettős. A többi ment a levesbe. Nem is volt akkoriban ennyi szemüveges ember.
- És a bolygók? Azokat szereti a kisfiam igazán.
- Azokat inkább lencsés távcsővel érdemes nézni. Szerintem is jobbak a bolygók. Például a Jupiter tele van holdakkal, bár azok meg pontosan úgy néznek ki távcsővel, ahogyan a csillagok szabad szemmel. Viszont a Szaturnusz gyűrűje életre szóló élmény. Igaz, mostanában nem sok látszik belőle. Egészen befordult. Egy vékony csíkba depizte össze magát. De csak a Földről nézve tűnik így. Ti meg úgyis szerettek utazgatni.
- Akkor milyet vegyek?
- Mindkettő jó választás egy fiatal fiú számára. A távcső együtt nő fel a gyerekkel. Egész pontosan arról a jelenségről beszélek, hogy ugye a csillagász távcső mindig állványon áll. Ahogy a gyerek nő, ahogy egyre magasabb lesz, egyre feljebb emeli majd a szeméhez a távcső belenézős végét. A távcső másik vége emiatt értelemszerűen egyre lejjebb ereszkedik. Így a gyerek 12 éves korára már nem a csillagokat bámulja vele esténként, hanem a meztelen nőket a környező ablakokban.
- Hát erre tényleg kíváncsi voltam.
- Nekünk tükrös távcsövünk volt, úgyhogy akkoriban a meztelen nőket mindig fejjel lefelé láttam. Nem tudom, hogyan hatott ez a szexuális fejlődésemre. Hogy hatott-e egyáltalán. Talán ezért imádom a vámpír nőt. De ha te normális gyereket szeretnél, akkor mész biztosra, ha a fiadnak lencséset veszel. Az nem fordítja meg a képet. Amúgy a csillagokhoz, bolygókhoz és távoli galaxisokhoz hasonlóan a meztelen nők is jobban látszanak a képernyővédőn. Lehet, hogy inkább számítógépet kéne venned, már ha jót akarsz a gyereknek, és ha tényleg neki veszed, és nem magadnak.
- Na szia.

 

online :: 2011. január 28., péntek, 04:53:11 :: 5 komment
dialogue tech science

- Olyan jó, hogy új számom van, és szinte senkinek nem adtam meg. A régin keresnek, és nem hallom, mert le van halkítva.
- És mi lenne, ha tennél rá hangot?
- Viccelsz? Két telefonnal se ment ez nekem, hogyan menne hárommal? Felkelek, és az egyiket felhangosítom. Már ez is rettentő módon megvisel. Ki nem állhatom a repetatív és értelmetlen cselekvést. Ilyen az evés, az ágyazás, a mosogatás, illetve a telefon hangjának ki-be kapcsolgatása. Számomra az élet kihívásokból álló tanulási folyamat. Legyőzendő akadályok pályája. Ha egy akadályt egyszer átugrottam, miért kell újra vizsgáznom? Megmutattam már, hogy igen, tudok enni. Világossá vált, hogy birtokában vagyok a mosogatás képességének, mi több, képes vagyok arra is, hogy lezuhanyozzam magam. A telefon fel- és lehalkítása nevű vizsgán is réges-rég átmentem. Teljesen felesleges a napi szintű ismétlés. Tanulja már meg a telefon, hogy mikor vagyok ébren, vagy kapja be.
- A te bioritmusoddal ezt nem várhatod el tőle. Tőle sem.
- Azért okostelefon. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy mikor alszom. 2011 van. Tegyenek bele ilyen szenzort.
- Alvásérzékelőt?
- Aha. Mondjuk, úgyse mernék ráhagyatkozni. Jól rámcsörögne, amikor alszom. Sose lenne olyan precíz és megbízható, mint a vámpír denevér.
- Tehát bennem megbízol?
- Dél-Amerikában is él egy vérszívó denevérfaj. Éjjel dolgozik, mint a programozó. Főleg tehenek és lovak vérét issza, de ha ünnepnapokon bejut a házadba, szívesen iszik belőled is.
- És fejjel lefelé hogy tud vért inni?
- Megvárja, amíg elalszol. Ezért hitték sokáig, hogy legenda. Nem igazán lehet lefilmezni, mert pontosan tudja, hogy mikor alszol el. Hiába tetteted magad alvónak órákon át, hiába fekszel mozdulatlanul, nem megy rád, amíg ébren vagy. Nem tudom, hogy csinálja.
- Bztos nézi ultrahanggal a szívverésedet.
- Tuti. Legközelebb, ha valami terhes nő körlevélben 4D ultrahangot küld a gyerekről, annyit fogok válaszolni, hogy na, pont ilyennek látja benned a kölyköt a vérszopó denevér. És tuti megéhezik a látványtól.
- Neked még küld valaki levelet?
- Megesik. Másfelől szomorú, hogy egy denevérnek több esze van, mint egy okostelefonnak. Hiába reklámozzák azzal, hogy a telefon már okosabb a szőke nőnél. Majd ha a vámpírdenevérnél is okosabb lesz, akkor szóljanak.

 

how to talk :: 2010. október 29., péntek, 00:33:36 :: 5 komment
social nature science

Tízéves koromban még szocializmus volt. A szocializmusban néhány dolog sokkal egyszerűbben működött, mint manapság. A globális felmelegedést például akkoriban úgy hívtuk, hogy nyár.

Amit most elmesélek, szóról-szóra így történt, egy forró, globális felmelegedési délutánon.

Éppen kapálni indultam a kertbe.

Erről annyit szeretnék elmondani, hogy a legtöbb városi embernek halvány fogalma sincs a kertről. Nem tudja, hogy néz ki a kert, mit csinál, és mire lehet számítani tőle. Ezért fordulhat elő, hogy időnként hallasz egyeseket arról beszélgetni, hogy milyen jó lenne leköltözni vidékre. Ahelyett, hogy azt hallanád: "- Tényleg szörnyű, ami veled történt. Nagyon nehéz lehet most neked. Próbálj arra gondolni, ami igazán jó az életedben.  - Igen? És mi az? - Hogy nincs kerted."

A kertet tavasszal ásni kell, nyáron kapálni. Ősszel kézzel húzgálod a gazt. A tél az egyetlen évszak, amikor végre nem terem se a gyom, se a dudva. Akinek csepp esze is van, a fővárosban vesz nyaralót, és télen húzódik vissza a falvakba. Ha már mindenképp mozognia kell.

Azon a szép napon, amiről most mesélek, mégis elmaradt a kapálás. Azért maradt el, mert leszállt a csap melletti sárba egy óriási fürkészdarázs, felgöngyölített egy borsónyi földgolyót, és elrepült vele.

Nincs ebben semmi különös, a kertben a csap mellett többnyire sár van, a sárban apró állatok isznak, fürkészdarazsat meg már mindenki látott, aki nem csak néz ki bután a fejéből az alatt a néhány év alatt, amíg arra vár, hogy a génjei másolatot készítsenek önmagukról, minekutána az illető - immáron haszontalan - testét elhajítsák a sárba, hogy ott a fürkészdarázsnál sokkal kevésbé szerethető állatok azt lassan elrágcsálják.

A legapróbb fürkészdarázs egyébként akkora, mint egy papucsállatka. Ezt egy könyvben olvastam. Én magam sosem láttam olyan kicsi fürkészdarazsat. Papucsállatkát sokat láttam, elég belenézni bármelyik pocsolyába, van benne több millió, csak hát szabad szemmel elég nehéz leválasztani őket a háttérképről - de nem lehetetlen.

Idehaza ezt a szép, vörös derekút láthatod leggyakrabban. Meglepő, hogy milyen nehéz a Google-n képet találni róla, holott ő tényleg mindenhol ott van. Ráadásul ultrahanggal fúr lyukat a földbe, ami azért elég vagány dolog szerintem.

 

Földet nem gyűjt. Mérges fullánkjával elkábítja a hernyót. A fő idegdúcába szúr, így a hernyó nem hal meg, és nem is bábozódik be, hogy szárnyas hernyóként folytassa tovább az életét, hanem szép új fürkészdarázs fejlődik belőle, ugyanis a hernyó mellé csomagolt petéből kikelő kisdarázs élve falatozza fel a hernyót, mint Hannibal Lecter az összes, nem vörös hajú FBI ügynököt.

Hozzánk aznap az ő jóval nagyobb, sárga testvére látogatott el. Róla sokkal könnyebben találtam képet, ami meglepő, mert ha háromszor találkoztam vele élőben, akkor sokat mondtam:

A csapunk mellé pont akkora szállt le, mint a tenyerem (tízévesen).

Apám, hála az égnek, örökölte tőlem az állatok iránt érzett szeretetet. Rögtön odajött, és mondta, hogy most nem kell kapálnom.

Ezt a csodálatos érzést - nem a nemkapálást, bár az is roppant kellemes, hanem - az állatok szeretét sokan összekeverik a szociopata lelki alkattal. Ez utóbbi arra a személyre igaz, aki nem képes érdemben kommunikálni az embertársaival, nem jut velük dűlőre, ezért inkább kutyát vagy macskát tart a lakásban, szélsőséges esetben azzal alszik vagy azzal mos fogat. Az ilyen kapcsolat arra épül, hogy az éhes állat mindig visszaszeret, visszabeszélni nem tud, a szőre meg visszanő.

Ezúton jelzem, hogy az állatok - a házipókot kivéve - odakint élnek. Azt meg onnan lehet tudni valakiről, hogy szereti az állatokat, hogy a csigát és a gilisztát esőben félrepakolja az útról. Ennyi.

Vendégünk láttán apám igazán belelkesedett, mert ő korábban már találkozott ilyen fürkészdarázzsal, és tudta róla, hogy házat épít, azért kell neki a sárgolyó. Megígérte, hogy a darázs visszajön.

Apám nagyon sok mindent ígért nekem ebben az életben. Talán azért is emlékszem oly tisztán erre a napra, mert ez volt az az alkalom, amikor apám egyik ígérete valósággá változott.

Köszönöm, fürkészdarázs.

A harmadik vendégeskedés végére már kitaláltuk, hogyan kövessük őt az építkezéshez. Egy-egy forduló kettő-négy percig tartott, és a darázs mindig ugyanazon a légifolyosón repült, igen fegyelmezett módon. Mivel nagy volt, messziről lehetett látni, így minden fordulóban 10-20 métert haladtunk előre. Én álltam a csapnál, és kiabáltam: "Most jött! Most megy!", apám meg állt az utcán, és nézte. És futott utána egy darabon.

Így jutottunk el a szomszéd utca közepéhez.

A házban, amelynek a padlásába berepült a darázs, olyan család élt, akivel épp csak látásból ismertük egymást, és sose beszéltünk velük. Apám persze becsengetett.

Ez volt az a pillanat az életemben, amikor megtanultam, hogyan kell nagy horderejű dolgot lassan és rezzenéstelen arccal elmondani, úgy, hogy igazán odavágjon. Ennek a hasznos ismeretnek azóta nem kevés mókás pillanatot és számos maradandó konfliktust köszönhetek.

- A kertünkből elhordja...

Kezdte apám, lassan formálva a szavakat. Az otthonából kicsengetett, vadidegen ember arcára ülő kifejezés izgalmas látványt nyújtott, ahogy a mondat első fele máris megadta az alaphangot.

- A kertünkből elhordja a földet valaki - folytatta apám, és ennél a pontnál megállt, hogy a másik ember biztosan megértse az elhangzottakat. - Követtük idáig - újabb szünet. - Szeretnénk megnézni, hogy mihez kezd ennyi földdel. Bemehetünk?

Már nem emlékszem a válaszra. Nem lehetett túl hosszú, mert csak annyi maradt meg, hogy a házigazda végül félreállt az ajtóból, és azt mondta: - Tessék.

Felmentünk a padlásra, és megvártuk a fürkészdarazsat.

A földből, amit a kertünkből elhordott, nagyon szép, lakályos fészket épített a kisfiának. Vagy a kislányának. Az biztos, hogy abban a palotában, amit a borsónyi földgolyókból kitartó munkával ragasztott össze a mestergerendán, a legnagyobb hernyó is bőven elfért, és még bulizni is maradt hely mellette.

Sokáig álltam ott, és néztem, ahogyan elkészült a mű.

A mai napig az a kedvencem az összes ház közül, amit valaha láttam.

Talán az út miatt, ami odáig vezetett.

 

voodoo vs. science :: 2010. október 14., csütörtök, 16:11:03 :: 6 komment
science eco

Soha nem értettem, miért van hideg télen.

Az általános elhülyítő intézetben azt hazudják, hogy azért, mert télen alacsonyabban van a Nap, ami tökéletes válasz mindenki számára, akit fáraszt a gondolkodás, aki ritkán néz fel az égre, és aki elhitte, hogy a Napba nézni aztán végképp nem szabad.

Már az óvodában - miután láttam, hova keveredtem - az idő nagy részében a Napot bámultam inkább.

A helyzet az, hogy a Nap télen is viszonylag magasról röhög rajtad. Tény, hogy nyáron láttam már még feljebb kúszni, de nem sokkal feljebb. Annyival egész biztos nem, mint amennyire hideg lesz nemsoká.

Télen egyébként a Napot többnyire eltakarják a felhők, de ha kitartóan figyelemmel kiséred az útját, látni fogod, hogy rendesen feljár, egy héten hétszer.

Az is érdekes, hogy nyáron reggel és este sem hullik a hó. Mi több, úgy emlékszem, hogy augusztusban még a késő éjszakákon is csak rendkívül szórványosan fordul elő nálunk havazás, pedig akkor aztán tényleg mélyponton tartózkodik a nevezett égitest. Ezzel szemben december tájékán - hágja tetszőleges magasságban az ég fokát szeretett csillagunk - pofátlanul dől rád a fagy.

Annál a nappozíciónál, amelyben nálunk télen már várod és kívánod a fagyhalált, a világ boldogabb részein lenge selyemruhában ülve vacsoráznak emberek a szabad ég alatt.

vajon itt most miért nem esik a hó?

Úgy hiszem, igen kevesen ismerik a valódi magyarázatot. Nekem is csak egy teóriám van. Ezt szeretném megosztani veled.

Szerintem körülbelül fél évig tart, amíg a bennszülöttek (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland) merő rosszindulatból ránk varázsolják a depressziót.

Aztán újabb fél évet vesz igénybe, hogy az amerikai, japán és a brit kutatók legyőzzék azt, mint a maláriát. És visszasugározzák oda, ahová való.

Azon meg ne csodálkozz, hogy pont egy évig tart egy ciklus ebben a harcban. Ez nem véletlen, csak fordítva nézed: valójában a ciklus hosszából határozzuk meg, hogy meddig tart az év.

És ezen, valamint a bolygó keringési idején csak olyan emberrel vagyok hajlandó vitatkozni, aki ránézésre látja a Napon, hogy vajon épp melyik oldalánál járhatunk.

elmarad a ma esti havazás

 

end of time :: 2010. június 24., csütörtök, 22:53:39 :: 25 komment
social science

Olvasd el így.

(Szerintem most a back gombot keresed a böngsző tetején.)

Mivel otthon nincs tévém, és újabban flash playerem sem, hosszú ideig csak másodkézből értesültem arról, hogy a foci vébén a fél lelátó vuvuzelát fúj.

Tegnap bementem egy kocsmába, és megnéztem.

Nem hittem el.

Nem fért a fejembe, hogy lehet, hogy több mint nulla ember hajlandó kimenni a pályára és játszani ebben az őrületben.

Hogyan képes ennyi ország legitimálni a szélsőséges debilitást.

A világ furcsaságaival többé-kevésbé tisztában lévő, azokat távolról szemlélő lelkialkatom előbb-utóbb minden anomáliára talál ideológiát. A vuvuzela jelenséggel szemben - hogy lejátsszák így a meccset - mégis hosszú órákra alulmaradtam.

Aztán beugrott.

A megoldás pofonegyszerű.

Így néz ki a vuvuzela:

 

Találós kérdés: Mire hasonlít? Mi néz még ki így?

Segítek.

A feketelyuk körüli tér:

 

"Inside a black hole, space-time stretches to an infinite singularity"

 

A feketelyuk elnyel mindent. Nem jut ki belőle információ.

És nem csak a feketelyuk néz ki így. Ilyennek képzeli Stephen Hawking, az egyik legnagyobb élő fizikus az ősrobbanást. A tölcsér alja a tér-idő "előtti" "pillanat" (hiánya). A nemlétezés. Anyag, energia és értelem nélküli állapot.

 

A tölcsér tágulása a Világegyetem - ősrobbanást követő - születését ábrázolja.

Van egy elmélet arról, hogy ez folyamat egyszer visszafordul.

Végül az Univerzum, amelyet ismerünk, önmagába zuhan.

A világ visszaérkezik a tölcsér aljába.

És ott minden véget ér.

Game over.

 

Feketelyuk,

2010:

 

back to the nature :: 2010. június 16., szerda, 20:58:13 :: 35 komment
politics nature science

Előre szólok: politikai témájú bejegyzés következik. Ha félsz, hogy sértődés lesz, inkább ne olvasd el.

Körülbelül négy milliárd évvel ezelőtt megjelent az élet a bolygónkon. Ennek okát három mondakör taglalja. Az első szerint lesújtott a villám a vízbe, és ettől valami, ami korábban nem volt baktérium, hirtelen baktériummá változott. A villám azon nyomban beleverte a DNS-t is. Akkortájt ilyen fejlett villámok csapkodtak.

A második elmélet szerint az életet egy enyhén szadista, mindenható lény hozta létre, konkrétan a semmiből. Ennek az elméletnek három alverziója van. Az egyik szerint az egésznek az volt a célja, hogy az élet végül felszögelje a keresztre a mindenható lény egyszülött fiát.

A másik két alverzió főleg egymással van elfoglalva.

A többi teóriát összefoglaló néven úgy hívjuk: New Age.

Azért születtek és születnek ezek az elméletek, mert az ember roppant mód szenved attól, hogy állat. Valamiért ennek a gondolatnak a megemésztése rendületlenül kifog rajta. Pedig ránézésre egyértelmű: úgy eszik, mint az állatok, úgy iszik, mint az állatok, úgy alszik, úgy születik, úgy hal meg, na és persze, úgy is párzik. Nehéz kibúvót találni. "Nagyon okos állat vagyok" - mondhatná az ember. Voltaképp örülnie kellene ennek. De nem tud.

A többi állat közül az ember az emlősökre hasonlít legjobban, azon belül a majmokra. Ha benned ez nem okoz rossz érzést, akkor még nem láttál elég majmot, vagy nem elég közelről.

Pedig a majmok még egész jó fejek, aminek két fő oka van: az, hogy nem nagyon megy nekik az eszközhasználat, és az, hogy puszta kézzel gyilkolni nem túl kényelmes.

Az ember ezen a téren rengeteget fejlődött.

Másfelől az ember számára az elmúlt néhány ezer év fő csapásvonala az volt, hogy kevésbé legyen állat. Kevésbé legyen kiszolgálatva a természetnek: időjárás, élelem, ragadozók, betegségek. Kevésbé az anyagi világnak: távolság, munka, háttérsugárzás. Kevésbé saját állati természetének: gyilkosság, szex, gyilkosság, szex, gyilkosság.

Főleg az utóbbi kettővel van baj, ráadásul ez a kettő összefügg egymással, nem kis mértékben. A szerelemféltés mellett a leggyakoribb ok a gyilkosságra a pénz és az önbecsülés sérülése.

Az önbecsülés, mint olyan, a szexualitásból ered.

És nagyrészt abból ered a pénz is. A harácsolást a szexuális verseny mozgatja. Aki ezt másképp látja, azzal felesleges beszélgetned a forma1-nél bonyolultabb témáról.

Van egy jó hírem. Az ember, ha legyőzni nem is képes az állati ösztönei közül az igazán zavaróakat, képes eltávolodni tőlük.

Az eltávolodás mértéke egyénenként eltérő, és a végeredménynek több paramétere van: genetika, neveltetés, lakhely. A teremtés-hívők és a new age-esek hisznek egy negyedik paraméterben is, úgy hívják, lélek, de ez most nem olyan fontos.

Az állati léttől való eltávolodás fő színtere Nyugat-Európa és Amerika.

Sokan vannak ám, akik ezt másképp gondolják.

Tényleg elég pár percet kutakodni az interneten - vagy esetleg a környezetedben, ha olyan típus vagy, aki eljár otthonról -, hogy találj száz embert, aki azt gondolja magáról - a teljesség igénye nélkül -, hogy:
- régen jobb volt
- régen közelebb voltunk a valódi értékekhez
- rossz irányba halad az emberiség
- ő a természetes nőt szereti
- ő maga természetes
- nem szereti ezeket az embertelen kommunikációs formákat: e-mail, sms, chat
- valódi életet él
- kerüli a mű embereket, a plázacicákat
- visszamenne az ókorba
- úgy elmenne Indiába, vagy legalább jó messze

Nos.

Nem kell bántani őket.

Van nekik elég bajuk anélkül is.

Gondolj bele, hogy milyen elmeállapotban lehet az, aki a fentiek bármelyikét igaznak érzi. Miután belegondoltál, két szó jusson az eszedbe: türelem, segítségnyújtás.

A türelem voltaképp a szellemi önvédelem meglehetősen passzív formája.

A segítségnyújtás már proaktív, hiszen úgyis életed végéig ugyanazon a bolygón kell utaznod velük.

Tehát azt, aki szerint régen jobb volt, kérd meg, hogy kapcsolja le egy hétre a villanyt otthon. Úgy értem, az áramot, ne az állólámpát. Mosson a folyóban. Hordja a folyóból a fürdővizet. Vagy fürödjön benne helyben. Amennyiben erre nem hajlandó, ugyanakkor továbbra is úgy gondolja, hogy régen jobb volt, azzal nincs több dolgod. Azt etetni is tilos.

Ha belemegy a játékba, és letelik az egy hét, kérdezd meg: melyik korban szeretne élni: amikor az ember mamutra vadászva küzdött a napi túlélésért, amikor egyiptomi rabszolga volt, vagy amikor római rabszolga volt, vagy harakirire kényszerített japán, vagy jobbágy, vagy belehalt a keresztes háborúba, vagy meghalt szifiliszben, mint Ady, vagy tíz gyereket nevelt, mert nem volt fogamzásgátlás, és ehhez huszonöt gyereket szült a felesége, mert az ember hullott, mint a légy. Amennyiben az illető nő, kérdezd meg, milyen lenne, ha a férje minden nap megverné, és nem válhatna el tőle (XX. század első fele). És ha huszonötször szülne. Vagy ha jönnének az oroszok.

Aki azt gondolja, hogy régen jobb volt, nem teljesen hülye egyébként, csak sokat nézte a Barakát. Nem tudja, hogy az indián csak az aluljáróban szelíd és barátságos: a tomahawk és a skalp nem igazán köthető össze mások boldogságával. Nem tudja, hogy Afrikában szokás levágni a nő csiklóját, hogy az ne élvezze a szexet. Nem járt még törzsi háborúban. Nem petézett még bele olyan légy, amelynek a lárvája belülről rágja az embert. Nem fürdött még olyan folyóban, amelyből élősködők úsznak fel az ember genitáliáin keresztül a testébe (hogy szétrágják). Csak nézte a tévét, és elhitte, amit lát. Ennyi.

A plázacicákat utáló férfi sem rossz ember, csak már régóta nem volt része szexben, főleg olyannal, akit kívánt. A plázacicákat utáló nő pedig csak szimplán a saját ruhatárát utálja. Esetleg a férfiakat. És főleg saját magát.

Aki természetességre vágyik, azt meg kell kérni, hogy ne borotválkozzon, ne használjon tusfürdőt, dezodort, szappant, sampont, csapvizet semmire. Fogat se mosson. Bár ez sokaknak megy kérés nélkül is. Ezt inkább mégse kérd, bocs.

Nem folytatom, remélem, érthető, amit mondani szeretnék.

Visszatérve a kiindulópontra, az ember harcban áll azzal, hogy állat, miközben egyesek (akik szintén harcban állnak ezzel) azt mondják, hogy régen, még nagyobb állatként azért mégiscsak jobb volt az élet.

Nem. Nem volt jobb.

Megöltek, elvették tőled a nőt, megölték a férfit, akit szerettél, beteg lettél, meghaltál hamar, satöbbi.

Ezzel szálltunk szembe. És bármennyire különösen hangzik, ebben Amerika és Európa halad elöl. Sajnos, itt is maradt néhány állat, aki gyilkolni akar, az ilyet küldjük el Afganisztánba, Irakba, a parlamentbe, illetve egyéb országokba, ahol alig van áram és tiszta víz. Hátha ottmarad.

Amerikában és Európa normálisabb részén egy ideje nincsen háború. Igen, nemrég volt, és nem kizárt, hogy újra lesz, de itt elég sok ember él, aki ezt el szeretné kerülni.

Persze, Afrikában és Indiában is rengeteg ember él, aki nem szeretne háborút és éhezést, de ahogy arra már Széchenyi rájött, az országot olyan erő vezeti, ahol maga az ország tart. Főleg hosszú távon.

Kínában is olyan rendszer van, amilyet a társadalom kollektív elmeállapota kialakít.

Aki nálunk nem bír magával, de egy csepp esze azért van (nem sok), az börtön helyett elmehet ölni és erőszakolni oda, ahol sivatag van és vályogházak.

A többség itthon marad. Mi - úgy értem, magyarok - ahhoz a társasághoz próbálunk csatlakozni egy ideje, amelyik ezen az élhetőbb rendszeren dolgozik. Nem megy könnyen nekünk. Ha nem találjuk fel a számítógépet és az atombombát, talán sose vettek volna be.

És sok az intő jel. Az ország fővárosának a szíve, az ötödik kerület tele van olyan bolttal, ahol tarsolyt és visszacsapó íjat lehet kapni. Van olyan közterület, amelynek a neve Lehel tér. Lehel, miután lóháton hátrafelé nyilazott a visszacsapó íjjal, és elfogták, egyet gyilkolt még a kürtjével is. Fejbeverte vele az uralkodót.

A mai napig sok magyar ember szeretne lóhátról hátrafelé nyilazni, és kürttel verni agyon külföldieket. Néhányukat személyesen ismerem. Az egyik barátom is szívesen lenyilazna lóhátról pár embert.

Sajnos, ma már nem szabad ilyet csinálni.

A lóhátról való nyilazás pillanatok alatt leszakítaná az országot abból a társaságból, amelyben a többség próbál normálisan, tehát nem egészen állatként viselkedni.

Aki a gyors leszakadást szeretné, az a Jobbikra szavaz. (Nem minden szavazójuk szeretné ezt, a legtöbb csak szimplán szellemi fogyatékos.)

A Jobbikhoz képest a Fidesz jóval lassabban, több lépésben, hosszabb átmenttel szeretné visszavinni az országot az állati létformába.

Ez azért baj, mert ez a módszer akár működőképes is lehet.

Gyanítom, kevés ember él az országban, aki nincs tisztában azzal, hogy a bolygó nagyobbik felén még szervezett formában lövik egymást az emberek. Afrikában, a volt orosz utódállamokban, közel-keleten, Thaiföldön, Indonéziában, Kína körül, Észak-Koreában és Dél-Amerikában ez most is aktuális. Orwell azt írja az 1984-ben, hogy mindez a fejlett országok harca a nyersanyagért, amiben van valami igazság, de a helyzet az, hogy ezen területek nagy részén akkor is folyna a harc, ha nem létezne kőolaj. Igaz, olcsóbb, helyben gyártott fegyverekkel.

Elsősorban azért, mert ott tartanak.

Mi sem vagyunk sokkal előrébb, ezért követünk el mindent, hogy ne zuhanjunk vissza oda.

Ez az erőlködés két pontra támaszkodik: kapitalizmus és demokrácia. A demokráciáról könnyű belátni, hogy jó. Az áprilisi országos felmérés szerint a lakosság csaknem fele tisztában van ezzel.

A kapitalizmust illetően sajnos ez az arány már csak néhány százalék. A kapitalizmus, mint a legtöbb gazdasági modell, lényegében azt szolgálja, hogy a majom, amelyik korábban elverte vagy megölte volna a nála gyengébbet, ma már ne feltétlenül ölje meg.

Néha nehéz belátni, hogy ez így van. Az operában ülve az ember esetleg elhiszi, hogy ő nem majom, és nem harcol a többi majommal a párosodásért és az élelemért. Pedig de.

Az élelemért vívott harcban itt Európában nyerésre állunk 2-4 milliárd majommal szemben.

Ami a párosodásért vívott harcot illeti: aki úgy dönt, hogy nem vesz benne részt, az is részt vesz benne. Csak nem nyer.

Ezt a harcot igyekszünk minél "emberségesebben", azaz minél kevesebb vérrel vívni meg. Mert amit a szarvasnál tavaszi bagzásnak hívunk, az az embernél a testi sértés és a nemi erőszak kategória. Ráadásul az ember esetén a testi sértés jellemzően jóval súlyosabb kimenetelű.

Ennek elkerülésében segít a pénz és a gazdaság, mint verekedés helyetti alternatívák.

Nagyon könnyű ám visszaesni innen.

A visszaesés első lépése az utcai zavargás. Ez történt Görögországban. Ők itt megálltak.

A következő fokozat a gyújtogatás, káosz, lincselés, lásd Haiti. A görögök nem azért nem jutottak el odáig, mert náluk nem volt földrengés, hanem azért, mert kaptak segítséget. Ezt a csomagot elsősorban Amerika, a Németek és az IMF tette össze.

Nem azért, mert szeretik a görögöket. A görögöket csak nagyon távolról lehet szeretni. A tudomány jelenlegi állása szerint ezen a bolygón nincs is akkora távolság.

Azért készült a segélycsomag, hogy a görögök csak egyet, és ne kettőt lépjenek vissza az egymást gyilkoló állatok felé, mert az nagyon rosszul néz ki, főleg közelről. És esetleg tovább talál terjedni a káosz.

És miután ezt megúszta Európa, akkor Magyarország szólt, hogy mi is szeretnénk ilyen káoszt. Úgy, mint a görögök.

Persze, nem gondolta ezt Magyarország komolyan. Csak sajnos, a többi ország azt nem gondolta komolyan, hogy Magyarország olyan hülye, hogy ilyet mondjon, és közben ne gondolja úgy.

Azt is mondta Magyarország, hogy az IMF hazudik. Az IMF-nek rálátása van az ország gazdasági helyzetére, és nem azt mondta, hogy csőd közeleg, hanem azt mondta, hogy javul a helyzet. Ebből az következik, hogy ha tényleg csőd közelegne, az azt jelentené, hogy az IMF folyamatosan hazudott.

Ettől a gondolattól bukott Amerika és Európa dollármilliókat. Magyarország forintmilliárdokat.

Gyakorlatilag azzal fenyegettük meg a közvetlen környezetünket, hogy visszaesünk arra a szintre, ahol az emberek gyújtogatnak, fosztogatnak, ölik egymást az élelemért. Ugyanis az államcsőd ezzel jár.

Sőt, mint láttuk, kevesebb is elég a zavargáshoz. Csőd és éhezés nélkül is éveken át randalírozott nálunk az utcán az a csapat, amelyik a többieknél kicsit közelebb érzi magát az állatokhoz.

Lehet, hogy csak hatszáz ember volt kint, de elképesztő nagy hányad gondolta azt, hogy végülis ez a zavargás valahol érthető és indokolt. Jólszituált ismerőseim mondtak ilyeneket.

És hát ezek a dolgok összeadódnak a külső szemlélő fejében. Ezért ijed meg annyira tőlünk.

Az Orbán-katona Kósa Lajos nyilatkozata nekem csak ebben a hónapban tízezer forintba került. De nem ez a baj. Németország nagy része most utál minket, ez már nagyobb baj, de még mindig nem ez az igazán szomorú.

A fő baj az, hogy miközben a jelenlegi kormányerő az állatok világa felé kalauzol vissza minket, úgy tűnik, hogy erre van is igény.

Mert aki le akar térni arról a - messze nem tökéletes - irányról, amelyre a nyugat tart, az okvetlenül affelé mozdul, ahol még lövik egymást az emberek. És ahol éheznek. És ahol az újságírót polóniummal mérgezik.

Mert több irány jelenleg nincs. Ebből a kettőből lehet választani.

 

green peaks :: 2009. május 14., csütörtök, 22:19:28 :: 3 komment
social science

Ma érkezett hozzám egy szűk körlevél. Így indul:

"Génmódosított élelmiszerek a magyar boltok polcain!


2006.03.21. | Greenpeace közlemény

Húskonzerveket láttak el "génmódosított termék" feliratú matricával Greenpeace aktivisták egy budapesti élelmiszerláncban ma reggel, miután hivatalos laborvizsgálatok is megerősítették, hogy a termékek valóban genetikailag módosított szójafehérjét tartalmaznak. [...]

A Greenpeace követeli, hogy azonnal távolítsák el a termékeket a boltok polcairól, és büntessék meg az élelmiszerek előállítóit a fogyasztók félrevezetéséért.

A Globus Löncshús, a Szegedi Paprika Darált Sertéshús és a Lidl Sertés húskrém sertésmájjal nevű húskészítményekben 3%-nál nagyobb mennyiségben mért génmódosított összetevőt az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) GMO laborja."

Úgy tűnik, akik igazán aggódnak az egészségünkért, azok az entek Középföldéről , már ami a hír keltezését és a kézbesítés dátumát illeti.

Válaszom:

"Aki sertést eszik, meg is érdemli, ha grátiszként kap hozzá új, izgalmas géneket.

Tíz év múlva mind génmódosítottak leszünk, reménykedem, hogy az enyém jól sikerül. A módosítás ténye nem zavar (a növénynemesítés eddig abból állt, hogy gammasugarakkal bombázták a magvakat, nagy részük elpusztult, néhány túlélte, és lehetett vigadni: "nézd, kék lett a paradicsom"), egyedül annak nem örülök, hogy az új géneket vírusokkal juttatják el a sejtmagig. Félek, egyszer arra ébredek majd, hogy szójává változtam. Bár nem tudom. Lehet, hogy a szóják alapvetően boldogok."

 

explain :: 2009. április 20., hétfő, 02:21:35 :: 0 komment
science

Azért az komolyan érdekelne, hogy ha nem voltak előző életeink,  akkor vajon miről beszélünk regresszív hipnózisban.

 

progression :: 2008. december 16., kedd, 14:45:56 :: 11 komment
science

- Olvastam, hogy az amerikai hadsereg miniatűr kémrobot helyett kiborggal kísérletezik. A repülés rengeteg energiát felemészt, ezért gép helyett élő rovart használnak. Például rózsabogarat. Chipet ültetnek az agyába, és rádióval lehet irányítani, merre szálljon, hol landoljon és mikor repüljön újra fel. Kell rá még kamera, és kész. Pont a legnehezebb részt spórolják meg, a motort. Elképesztő, nem?
- Aha. Az arabok meg kiraknak pár mézesbödönt. Esetleg kell egy-két énekesmadár. Ennyi.

 

time vortex :: 2008. december 10., szerda, 14:00:50 :: 17 komment
science

Ha hisszük az evolúciót, a fejlődés utolsó ismert állomása a gerincesek. A többé-kevésbé egyenes hátú élőlények (most ne a kollégákra gondoljunk) ötlete az óceánok mélyén fogant. A gerincesek játékba hozása magától értetődő lépés az előgerinchúrosok és fejgerinchúrosok fejlesztése után, szóval nem kellett hozzá nagy fantázia.

Időrendben haladva így tolta ki őket a gyártószalag: halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök.

Hogy ki kinek rokona, kevésbé érdekes. Sokkal inkább kétségbeejtő kérdés: hogyan hívták régen a nyúlhalat? Amikor a nyúlhal kifejlődött, még nem ugrált semerre Tapsifüles. Nem, a fűben sem lapított sehol. Szegény -halak teljes identitászavarban tátogtak a víz alatt évmilliókon át, várva a nevükre, hiszen, ha valaki nyúl alakú, máshogy nevezni éktelen otromba cselekedet.

A párducgalóca nevű gomba helyzetébe jobb, ha bele sem gondolunk. Buddha minden bizonnyal tőle vett türelem-órákat annakidején.

 

easy talk :: 2008. december 05., péntek, 03:35:36 :: 39 komment
dialogue social science

Nem ismersz.

(Nem tudod, ki vagyok és honnan jöttem, lelkem mélyén miféle titkokat, vállaimon mekkora terheket hordozok.)

Alig akad emberi kapcsolat, amelyben ne hangzana el a fenti kijelentés, ami nem csoda, hiszen eléggé degenerált faj vagyunk. Ha végtelen szerencsédben, a szeszélyes élet bőkezű ajándékaként „nem ismersz” nélkül kommunikáló lény keresztezné utadat, tudd, hogy kihúzták számodra a spirituális főnyereményt.

Mi a baj azzal: „nem ismersz”? Természetesen semmi. Ha elég bölcs vagy, hogy soha ne kategorizálj, ha nem hagyod megvezettetni magad sztereotípiákkal, ha tudod, hogy az embereket nem lehet néhány szó, pár mondat vagy képaláírás alapján megítélni, ha tisztában vagy vele, hogy mindannyian egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk, ha idegesítenek azok, akik szavakon lovagolnak, ha szerinted a világ végtelenül titokzatos és megismerhetetlen, akkor most azonnal húzzál innen el.

Tehát tanulni szeretnél. Helyes. Kezdd azzal, hogy figyelsz az emberekre, különösen az új ismerősökre: érdemes számolni, hányadik beszélgetés során mondják ki először, „nem ismersz”. Látni fogod, előbb-utóbb szinte mindig bekövetkezik. Sokkal biztosabban, mint most gondolnád, csak eddig nem tulajdonítottál jelentőséget neki.

Egymás nem-ismerése az egyik legrégebbi ismeret: az Úr az egyetlen, aki a vesékbe és a szívekbe lát. Sőt, önmagunkról sem rendelkezünk érdemi információval. Ahogy Thalész mondta: gnóthi szeauton. Vagy az Orákulum: know yourself.

Mégis, a „nem ismersz” jóval több, mint puszta tény.

- Szívesen megnéztem volna, mit teszel abban a helyzetben.
- A tej fehér.

- Szívesen megnéztem volna, mit teszel abban a helyzetben.
- Nem ismersz.

A válasz hírértéke mindkét esetben egyenlő, értelmük szintén azonos (zéró). A tejes verzió mégis sokkal, de sokkal ritkábban hangzik el. Hiányzik belőle a vélt többletjelentés.

Volt egy barátnőm, aki nehezményezte, hogy mindig késő este megyek át hozzá – a beszélgetéseinket nem igazán élveztem –, és rendszeresen panaszkodott, hogy miattam  nem alszik rendesen. Egyszer a gép előtt ülve láttam, hogy online virgonckodik este tizenegykor. Üzenetet küldtem:

- Te nem szoktál ilyenkor már aludni?
- Nem ismersz – hangzott a feletet.

Lefordítom:

- Te nem szoktál ilyenkor már aludni?
- Nem ismersz – súgja mosolyogva, és kacéran rám kacsint. - Ha! - felemeli a fejét, és a haját laza mozdulattal arca másik oldalára igazítva mély levegőt vesz, mellével domborít. - Ha ismernél, tudnád, hogy én még ilyenkor is ébren vagyok!

A „nem ismersz” számukra azt jelenti, hogy „kurva titokzatos vagyok”. Valamint, hogy „engem nem könnyű ám csak úgy kiismerni”. Azt szeretnék elmondani vele, hogy nyerő helyzetben vannak, nem láttunk át mindenen, hatalmas számú meglepetést tartogatnak még, a java hátra van, és „ha-ha, túljártam az eszeden!”.

A „nem ismersz” valódi jelentése, hogy „ne haragudj, nem erősségem a kommunikáció”, valamint „nem ismerem be, amit mondasz rólam, bár nyilvánvaló tény”, és „szeretnék érdekesnek látszani, ha már alapból ennyire unalmas vagyok”.

Ha nem készültünk fel ellene, mégis működik. Nagyjából úgy, mint a másik ökölszabály: mindig az nyer, aki előbb sír.

Már az óvodában tapasztalható, győztes az, ki hamarabb zokog. Felnőtt emberek esetén is hatásos a sírás a józan, értelmes és logikus érvek ellen. Többnyire minden egyéb szempontot elhomályosít. Tévedésre alapul, miszerint sírni rossz, holott a sírás tisztító és gyógyító erejű, átmossa a könnycsatornákat, fertőtleníti a látószerveket, oldja a stresszt és a meggyötört lélek fájdalma ellen dolgozik. Sokkal szebb világban élnénk, ha többet sírnának az emberek. Mégis, ilyenkor valamiféle köd borítja el a külső szemlélők elméjét, és a síró ember mellé állnak. (Fárasztó ám a gondolkodás.)

Ha a másik sírni kezd, legjobb, ha megadjuk magunkat.

Ellenben, ha „nem ismersz” típusú kommunikációs gyomorütést próbálnak bevinni, nyugodtan válaszolhatunk azzal: „kár, hogy ennyire nem vagy képes érdemben beszélni magadról”, vagy egyszerűen „így van, és ez a te hibád”, bár a legjobb, ha új beszélgetőpartner után nézünk, vagy értesítjük az illetőt, hogy az internetnek hála, már róla is első kézből tanultunk.

 

ana :: 2008. október 16., csütörtök, 21:11:48 :: 51 komment
social science lifestyle

Hosszas elmélkedés következik a pro-anorexiáról. Dőljetek hátra a székben, hozzatok csokit, készítsétek elő a chipset és a nesteát.

A pro-anorexia progresszív tudományos szemléletet jelent: ma már nem minden betegség, aminek latin neve van. Például az anorexia nervosa az orvosok állításával ellentétben ideális állapot, sőt, az egyetlen, amelyben magára valamit adó nő létezni akar. A pro-anorexia - ana - kialakítását segítő weboldalak elszánt látogatói belekóstolhatnak a topmodellek életébe.

Akár illatos gombák a mezőn a friss, tavaszi esőre adott válaszul, egyre több ilyen site üti fel a fejét az interneten. Most jó anásnak lenni. Széles kínálatból csemegézhetünk.

És miért ne? Jómagam kifejezetten szeretem a homokóra alakú, nagy mellű, nagy fenekű, vékony derekú nőket. Ha minden egyéb paraméter optimális (van hozzá jótállás), ilyet választanék. Szépnek találom még a sportos, izmos nőt, ha a férfias vonások mögé bújva nem tűnik el belőle a nőiség. És jól mosogat. Voltaképp csak az átlagos, a punnyadt és a túlsúlyos női test nem érdekel. A kedvem a feltűnő és arányos testalkatban lelem. És hiába tagadják az orvosok és a maradi szülők: sok anorexiás pont ilyen.

Ha a lelki hátteret nézem (a lélek fontos, a nő sem csak csontból és bőrből áll), a homokóra-alkat egyszerű adottság. Mellre gyúrni nem lehet. A legszebb testű nő, akit valaha láttam (nem, ne haragudj, nem rád gondolok) életében nem dolgozott egyetlen percet sem az alakjáért. Ezzel szemben izmosnak lenni kitartó és kemény munka. Legalább ilyen kemény meló a pro-anorexia.

Számomra az eltökéltség roppant vonzerővel bír. Nap mint nap szembenézni a testünk kielégítetlen vágyai okozta kínokkal embert próbáló feladat. Nagyi háta mögött kihányni a finom süteményt vagy kalórianaplót vezetni a félbevágott ropikról vegytiszta akaraterő. Olyan sűrűségű elszántság, mint a jófajta juharszirup: alig akar kifolyni a palackból.

Dugdosni az ételt a szülők elől, mindenféle mesét előadni, hol mit ettünk, a vékonyságot rejtő ruhákba öltözni mind-mind fejlesztik a szürkeállományt. Az anások szellemes, szórakoztató lányok: "Ha éhes vagy mosogass el. Nekem mindig felfordul tőle a gyomrom". "Ha már nagyon nem bírod ki, hogy ne egyél, tedd mások előtt, így nem kezdenek el gyanakodni". "Egyél nagyon lassan, és figyeld, ahogy mások undorítóan tömik magukat és a szemed láttára híznak". "Ha már valaki nagyon komolyan veszi a kalória-számlálást, nem árt tudnia, hogy egy átlagos adag geciben 15 kcal van". "Ha gyógyszert vagy vitamint szedsz, lehetőleg hányás után vedd be őket".

Tetszetős. Ám sajnos az Ana istennőhöz imádkozó lányok képei bizonyítják, nem minden anás dekoratív. Mi több, a képeket böngészve erősen ambivalens élményekkel lettem gazdagabb. Végül megéretttem az anorexia lényegét. Felfogtam valamit, amiről hallgat az orvostudomány.

Egyszerűen arról van szó, hogy egy anás lány testén elképesztően ocsmányul fest minden ottfelejtett zsírmolekula. Míg egy erős testalkatú nő vastag combja és izmos vádlija izgató lehet, a kezdő nádszálkirálylányon a legapróbb párna is végtelenül visszataszít. Olyan érzést kelt, mintha haj nőne a melle közepén. Több, mint nem odavaló: egyszerűen beteges.

A gyanútlan férfi szeme a kiálló kulcscsontról indul, amelyre a barna bőr teljesen ráfeszül. (Figyelem, a szolárium fogyaszt, és ha barna vagy, kívánatos leszel, mint egy bögre gőzölgő, habos kakaó). A hegyes csontot látva az ember azon tűnődik, vajon melyik akkupunktúrás pontot kezeljük magunkon, ha majd erre a lányra ráfekszünk. Aztán jönnek a bordák. Ha mégis éhes, gyalulhat rajtuk magának uborkát. Tekintetünk akadály nélkül, szlalomban halad lefelé az impozáns területen, melleket keresni felesleges. Ám mindjárt jön a köldök, csupa izgalom, vajon orvosi fémmel perforálta-e, vagy félt, hogy elvérzik azonnal? És hopp, mi az ott? Csak nem beépült egy almássütemény? Jézusmária. Ez rettenetes.

A lány helyében, ha a tükörbe néznék, ott azonnal elhánynám magam. Nem épp fogyókúrás céllal. Csak úgy.

Kiscsillag, kérlek, szedd már össze magad. Ha így folytatod, és csak állsz, a szádba repül a sültgalamb. Nem érzed, hogy nagyon gyorsan kezdeni kellene valamit magaddal? És addig villámgyorsan takard el a hasad.

Tessék lefogyni szépen, igazán. Ha már elkezdted, csináld rendesen. Különben nagyon csalódottak leszünk.

Nincs szívszorítóbb látvány, mint egy kudarcott vallott pro-anorexiás.

 

 

welcome :: 2008. október 09., csütörtök, 05:02:45 :: 28 komment
science

Tökéletes bizonyossággal tudom, nem létezik evolúció. Én ezt kaptam ajándékba a pálya elején - mindenkinek máshogy segítenek -, mégis el kell ismernem, hogy bár korábban soha, idén bizony új faj keletkezett.

Egy egészen új muslicáról lesz most szó - tudományos neve: harmatlégy -, úgyhogy, ha kérhetem, maradjatok velünk.

Az állat minden jel szerint az én konyhámban jött létre, vélhetőleg hagyományos muslincából, és a hozzám közel lakók már találkozhattak vele, a hírek szerint ugyanis terjeszkedik, például a Szentendrei szigetre igen rövid idő alatt eljutott.

Mint ismeretes, az alap-muslica cefrén él, ami lehet erjedt vagy romlott gyümölcs, esetleg cukros víz némi díszítő habbal a tetején, ínséges időben rothadt tök vagy paradicsom. Tehát csupa olyan, ami nálam - húsevő lévén - biztosan nem fordul elő, a romlott cukros vizet kivéve, amelyből, mi tagadás, időnként elképesztően komoly készlettel rendelkezem.

Régen úgy ment, hogy ha az ember lakását ellepték a harmatlegyek, kidobta a romlott szőlőt, kiöntötte a cukros vizet, és ezek az apró és alapvetően vicces rovarok néhány nap alatt nyom nélkül eltűntek.

Az új muslica táplálkozási szokásai egyelőre ismeretlenek. Leginkább arra tippelek, hogy egyáltalán semmit nem eszik, mert ha mégis, akkor borzasztó következtetésre jutok. A lefolyóból száll felhőben, mint valamiféle lény, amelyet kiskorában lehúz az ember a vécén, aztán több méteres szörnyként tér vissza a csatornából, bosszút állni az elszenvedett sérelmekért.

Muslicafelhő kering a konyhában hetek óta, ott, ahol egészen biztosan nincs semmi olyan, amit hagyományos muslica elfogyaszt. Igyekszem kevés időt tölteni velük, a cipőt a lábamra már egészen halkan veszem, a szobából a lépcsőig osonok, nem mintha félnék tőlük, hiszen nem bántanak, csak nem szeretem, amikor több ezer apró légy egyszerre repülni kezd. Éjjelente nyitva hagyom az ablakot, várom az első fagyokat. Egyelőre annyit értem el, hogy az ismerősöknél is megjelent ez a természeti csoda, talán mégse lett volna hülyeség a karantén, fagyasztás helyett.

Jobb ötlet híján holnap megpróbálom felturbózni az ugrópókokat.

 

bodies :: 2008. augusztus 15., péntek, 16:38:32 :: 26 komment
culture science exhibition

Bodies

Szemet, vesét és lépet lophatnék, kezet és lábat nem - értelmezem a tájékoztatót. A5-ös méretnél nagyobb táskát nem vihetek le magammal. Nem kötöttek rájuk biztosítást, feleli a biztonsági őr. Tudom, azért vannak itt, válaszolok, és inkább kulcsos szekrényt bérelünk. Nincs vesztegetni való idő. Tátott szájjal vár ránk a hullaverem.

A látvány azonnal sokkol. A lefőzött, filézett, szilikonnal bélelt testrészek mellett angol és magyar nyelvű magyarázó szövegek: "A vese egy olyan szerv...", "A testeket egy speciális eljárás segítségével készítették...", "A hüvely egy olyan izom, amely szülés közben kitágul, hogy lehetővé tegye a szülést". Tudom, szinte lehetetlen vállalkozás csokorba gyűjteni az összes szakmai szempontot, de talán abban megegyezhetünk, hogy a fordítónak valamilyen szinten célszerű lenne beszélnie az érintett nyelveket. Ettől máris a hideg futkározik a hátamon.

Mindenfelé 170-180 cm magas kínaiakat látunk. Arcukon kínzó kérdés, ők miért nem indultak az olimpián? Miért rajtuk tesztelték az új doppingszereket? Némelyikük lázad, kezébe labdát, diszkoszt vagy teniszütőt ragad. Figyelmeztetés a talpazaton: "kérem, ne érintse meg". Errefelé tilos halottnak a csók.

Semmi gond, a szagtalannak ígért testek közelről igen büdösek. Bosszantó, hogy szinte az összes férfi volt. Semmi bajom a melegekkel, nem gondolom, hogy a homoszexualitás valamiféle kór, ennyi férfihullát elém rakni viszont eléggé beteges. Több szép nőt szeretnék. Csodálkozom, hogy egyetlen feminista szervezet sem tiltakozik, holott a szexizmus iskolapéldája: kizárólag az elsődleges és a másodlagos női nemi szerveket prezentálják nők. Ha volna emancipáció, női hulla ugyanúgy bemutathatná a térdet, a májat, és a fogakat. Sőt, talán még az agyat is.

A három nő közül egyedül egynek szépek és húsosak a nagyajkai, a másik kettőé átlagos és asszimmetrikus. A kínai szeméremdombot elöl vörös, hátul fekete szőrszálak borítják. Mégsem egy speciális eljárással dolgoztak.

Elhaladunk a dohányos ember mellkasában található kátrány mellett. Középkorú. A fekete ragacs még tüdővel enyhén szennyezett.

Kisszobába toppanunk, ahol nulla- és húszhetes kor közötti magzatok sorakoznak. Itt is szinte mind fiú. Hol van már az, amikor háborogtam, miért mindig Szinetár Dórika játssza lány létére Nyilas Misit? (Mert az apja a színházigazgató.)

A születés szempontjából kudarcot vallott emberi próbálkozások csontjait fluoreszkáló vörösre festették, és alulról kaptak világítást. Mindegyik igazi remekmű. Sejtelmesen derengenek elképesztően apró ujjperceik. Kár volt ennél a pontnál megállni, egyedi lávalámpa készülhetett volna a kis alienekből. Bár fene tudja, mennyire bírnák az állandó mozgatást. Előbb-utóbb mi is beleroppanunk.

Arcvonásaik tisztulnak, ahogy a zigótától haladunk a húszhetes gyermek felé, és tanácskozunk, vajon melyiknél engedélyezik még az abortuszt, úgy értem, a csóró szülők számára, hiszen, ha jól fizetsz, kérésre tetszőleges méretű embert kiszippant belőled az orvostudomány.

A séta végét bálnaborda jelzi, nem kakukktojás, inkább figyelmeztetés, hogy ne bízd el magad. Annyi bizonyos, hogy nem a költészet és nem a tudomány, hanem a bőrünk tesz minket emberré. A kijáratnál kólát iszunk. Tűnődöm, vajon mit vinnék magammal, ha a táskámat esetleg mégis behozhatom.

7 / 10