verbal warfare :: 2010. május 05., szerda, 03:56:38 :: 5 komment
dialogue psychology

"- Te mikor költöztél be ebbe a lakásba?"

Jelentése:

- Nagyon gáz a kéród, mert nincs rendesen berendezve, nem is értem, hogy tudsz így élni. Hogyhogy nincs egy könyvespolcod sem? Nem olvasol? Ide is kellene még egy szekrény. Nem lehetsz ennyire lusta. Ez a környezet fájóan steril, teljesen kiborulok tőle. Tök jó dohányzóasztalt lehet kapni, ha van benned egy kis szándék és tetterő.

A helyes válasz a fenti kérdésre:

- Mondd, te ugye kis lakásban élsz?

A lehetséges folytatás:

- Nem.
- Hány négyzetméteres?
- Hogy jön ez ide?
- Mekkora?
- x
- Sejtettem. Kicsi.

Magyarázata:

"- Tudod, úgy vettem észre, hogy azok az emberek szoktak mást basztatni azzal, hogy nincs berendezve a lakása, akik szűk helyen kuporognak, alig férnek el, és idegbajt kapnak attól, hogy valaki más nem tesz kényszeresen szekrényt az üres fal mellé. Mert nincs szüksége rá. Mert van hova pakolnia, és nem lesz boldogabb egy felesleges szekrény látványától. A könyveket egyszer olvassa el, és utána elajándékozza őket. Ellenben élvezi a legnagyobb luxust, a teret, amelyet berendezhetne, ha akarna - de nem kell. Mert egyszerűen jó, hogy ott van a tér. Van olyan, aki nagy lakásban lakik, és berendezi szépen, ő viszont nem kérdez ilyet, mert nem borul ki a minimal designtól. Mert a berendezés módja számára ugyanúgy szabad döntés. Amúgy a nagy tér jó, hidd el. Ha többet leszel itt, rá fogsz jönni, mennyire az. Bár a szomorú valóság az, hogy nem leszel itt többet."