memories I :: 2020. október 05., hétfő, 12:40:49 :: 4 komment

Elkezdtem visszanyerni emlékeket.

Akadnak olyanok, amelyik nem párhuzamos világokban vagy más dimenziókban játszódik, hanem látszólag ebben.

Csak éppen nem illenek bele.

Olyan helyszíneken, ahol - elvileg - egy időben rendszeresen megfordultam, például ahová szórakozni vagy dolgozni jártam, egy másik játékot játszottunk.

Másikat, mint amit úgy hívunk, hogy "Élet a földön", vagy "Én és az emberiség".

Ezekben az emlékekben ez a világ - többnyire budapesti helyszínek - olyasmi, mint egy társasjáték kiterített táblája. A játék nem arról szól, hogy hogyan boldogulsz az életben. Többek között azért, mert ez nem "egy élet", hanem illúzió.

Azt, hogy illúzió, nem úgy értem, hogy "nyugodj meg, majd reinkarnálódsz", vagy hogy "Isten majd gondoskodik rólad".

Úgy értem, hogy fogalmam sincsen, mikor kezdődött, mióta tart, és milyen sorrendben voltak az események - ha egyáltalán érdemes sorrendről beszélni.

Ha érteni akarod, akkor fontos körülmény, hogy van egy normális, népiesen szólva "valóságos" - vagyis annak tűnő - emléksorom az elmúlt évtizedekről. Gyerekkor, iskola, szabadulás a pokolból, Budapest, Svájc.

Emlékszem a barátaimra, és hogy írtam blogot.

Ezekben az emlékekben semmilyen zavart nem érzékelek (leszámítva a körülményt, hogy valahogyan erre a bolygóra keveredtem).

És mindezen túl időnként és átmenetileg visszanyerek emlékfoszlányokat arról az állapotról, amikor tudtam, hogy ez nem a valóság. Vagyis nem gondokodtam azon, hogy ez nem a valóság, mert fel se merült semmilyen formában, hogy az lenne. Ezekben az időszakokban tudtam, hogy valami mást játszottunk. Egyelőre nem emlékszem arra, hogy mit.

Voltak olyan "időszakok", amikor közlekedtem különböző világok ("dimenziók") között. Ehhez nem elég tudni, hol vannak az átjárók. Őrzik őket.

Léteztem isten- és félistenmódban is. Azok nem itt, és nem is párhuzamos (ehhez hasonló) világokban történtek, hanem olyan "dimenziókban", ahol a gondolat azonnali teremtő erővel bír. Amire gondolok, az abban a pillanatban létrejön vagy megtörténik.

Isten-módban egyedül voltam. Félisten-módban háborúztunk egymással.

Az elmúlt tíz hónap nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam beazonosítani, lehetséges-e, hogy ezek az emlékek valamilyen mozifilmből, számítógépes játékból, vagy álomból tértek vissza és torzultak el. 

Amennyire tíz hónap aktív kutatás és elemzés alapján meg tudom mondani: ezek nem mozifilmek, számítógépes játékok vagy álmok voltak. Ezek megtörténtek. Vagyis, nem történtek meg kevésbé, mint amennyire az megtörténik, hogy írom ezt a bejegyzést.

A más dimenziókban játszódó emlékeim relatíve tiszták. 

A legmisztikusabbak azok az emlékfoszlányok, amelyek látszólag ebben a világban történtek, viszont olyan állapotban, amiben fel sem merült az, hogy itt élek.

Jártam olyan világokban is, ahol bizonyos helyeken nem volt szabad lélegezni, mert attól elaludtál, és egy másik világban találtad magad, és nem emlékeztél arra, hogy kerültél oda.

Nincsenek távoli galaxisok.

Senki sem építette a piramisokat. 

Nem élt sem Mozart, sem Einstein.

Ez vagy álom, vagy számítógépes szimulció, vagy varázslat.

Mindegy, hogy melyik.

Szórakoztató.

 

 
 

MA
2020. 10. 05.
18:58:25

Én is írok blogot az álmaimról, néha egészen valóságosnak érzem ezeket az álmokat, de nem nevezem őket emlékeknek. link
Mage
2020. 10. 06.
10:09:06

Nem álmokról beszélek.

Az fura, hogy olyat álmodtál, amiben nem szerepeltél.

Nem lehet, hogy te voltál az ügyfélszolgálat? (Az épület)
MA
2020. 10. 06.
19:50:40

Én, mint épület? Ezen még nem gondolkoztam.
Mage
2020. 10. 07.
02:57:41

Pedig épületes gondolat lenne.

=> Regisztrálni jó <=