live :: 2020. november 16., hétfő, 23:24:55 :: 2 komment

Ha azért sportolsz, hogy egészséges legyél, az biztos út a pusztulásba.

Nem azt mondom, hogy nem használ, vagy van helyette jobb. Azt mondom, hogy kevés módon tudnál jobban ártani magadnak, mint ezzel.

Sportolni akkor érdemes, ha élvezed. Hogy mit élvezel rajta, azt nem tudom. Én még nem jöttem rá, hogy mi benne a jó. Valakinek mégis muszáj csinálnia, mert különben eggyel nőne azoknak a barlangrajz-típusoknak száma, amelyek előtt széttárt karokkal állunk.

Azért is lehet sportolni, ha szereted az izzadságod szagát.

Na, ezt például megértem.

Nem tudom, gondoltál-e már arra, ami nekem bevált, hogy ritkábban fürödj.

Na jó. Naponta ötször-hatszor zuhanyzom, és ebben csak az van benne, amire emlékszem. Viszont amikor nincs kedvem feladni a rendelést (és sosincs), egyszerre futok ki az összes limited edition tusfürdőből. Akkor csak a víz marad. Olyankor két-három nap alatt ráébredek arra, hogy akit a fél Univerzumon át hajkurásztam, az én vagyok.

Aztán van az a lehetőség, hogy az erdőben szembesportol veled valaki, aki annyira tökéletes, hogy ott a bokor mögött egymásnak estek. Na, ez nekem sosem jött össze. A legtöbb ember, aki fut, az tényleg futni akar. Biztos van más baja is. Jobb az ilyet békén hagyni.

Ha azért sportolsz, hogy egészséges legyél, akkor elhitted azt, hogy különben megbetegszel.

És mivel nem tudsz napi 24 órában sportolni, ez egy ponton biztosan bekövetkezik.

És amikor beteg vagy, nem tudsz sportolni. Na, neked ott lőttek.

Aztán van az öregedés, ami ellen nem azért nem szabad harcolni, mert méltóságteljesen kell történjen.

Normális volt, aki ezt mondta?

Ki a franc akar bármilyen módon öregedni?

Azért nem szabad harcolni ellene, mert ha harcolsz, akkor elhiszed, hogy öregszel.

Ennyi.

Mielőtt a gondolataid elkalandoznának, hogy ezt valami tibeti turistakalauztól hallottam-e, vagy már a maják is tudták, elmondom, hogy ha nem vagy orvos, szinte biztos, hogy többször jártam kórházban, és több időt töltöttem ott, mint te.

Kisgyerekként mindenféle kiütésem volt, folyton fájt a gyomrom, és abból a korszakból főleg olyanokra emlékszem, hogy a nővér fújja a mandulámra a Lidocaint, mielőtt az orvos kivágja, és leolt, hogy ne ordítsak.

Nem tudom, hány kórházban néztem ki az ablakon, és vártam, és vártam, és senki nem jött értem.

Az egyik iskolai karácsonykor az összes osztálytársam rajzokat küldött nekem. Épp műtét előtt.

Ma már tudom, hogy ezek nagyrészt egészséges immunreakciók voltak arra, amit úgy nevezünk, hogy emberiség.

Aztán fájtak az izületeim is. Huszonévesen rendszeresen kihánytam az ételt. Nem szándékosan. Azt egy barátnőm intézte. A mai napig becsülöm érte. A bulémia is jobb, mint kövérnek lenni. Kár, hogy a fogaknak árt, mert amúgy szexi. Na mindegy.

Én nem akartam hányni. Váltogattam az éttermeket, hogy mit bírok megenni. Kaptam probiotikumot és tanácsokat, hogy mit nem csinálok jól.

Folytathatnám.

Van egy olyan verzió, hogy a testemnek negyven évig tartott kidolgoznia az ideális működési mechanizmusokat.

Se tízen-, se huszon-, se harmincvalahány évesen nem éreztem magam olyan egészségesnek, mint most.

Évek óta otthon ülök egész nap. Zéró sport.

Ha viszont kitalálom, hogy sétálok egyet, akkor három óra hegymenet után azért fordulok vissza, mert átázott a cipőm, és nincs nálam útlevél. Valahol útközben beugrik, hogy alig ettem, nem hoztam magammal vizet, és ha táncolok és ugrálok aktív zajszűrős fejhallgatóval a fejemen a hegyi úton, akkor feltartom az autókat, és az milyen vicces.

Nyilván a testem rájött, hogyan kell működnie. Persze. Úgy szokott lenni. Beérik.

Aztán van az a magyarázat, hogy nem beszélek emberekkel.

Jut eszembe, az egyik kérdés, amitől sírva fakadnék, hogy miért nem tanulok meg németül.

Ilyenkor bevillan, hogy milyen értelmi szintű emberekkel állok szóba, akikben felmerül az a lehetőség, hogy én esetleg arra vágyom, hogy amikor közéjük megyek, értsem, amit mondanak.

Aha.

Rajzzsög is van itthon, mégsem fekszem rá. Érdekes.

Már az angol is veszélyes. Két három mondat elég ahhoz, hogy valaki azt mondja, "Egyszer élsz".

És az a döbbenetes, hogy ezzel bíztatják egymást.

Képzeld, mi lenne, ha riogatni akarnának.

Ha azt gondolod, hogy ezt elfogadható ignorálni, fogalmad sincs a tudatalattid működéséről.

Ezzel nem azért kell ott és azonnal vitatkozni, hogy az illetőt jobb belátásra térítsd, vagy az igazadról meggyőzd.

Isten ments.

Minél kevesebb ember él a Földön, annál jobb. A legtöbb esetben azt az "egyszer"-t is kívánatos lenne tovább redukálni "nullaszor"-ra.

Azért kell ott azonnal tiltakozni, mert különben úgy alámerül a tudatalattidba, hogy mire kibányászod, nem tudod többé, merre van a fent és merre a lefelé.

Nyugodtan gondold azt, hogy ez túlzás. Felőlem oké, ha azt gondolod, hogy a testem évtizedek alatt rájött, hogyan kell működnie, ez nem azért lettem jól, mert az összes baromságot élből kikérem magamnak, és eleve alig adok esélyt arra, hogy elhangozzanak.

A francnak van kedve velük vitatkozni. Csak valakinek fel kell raknia a műkörmömet.

És esetleg azt is hallottad, hogy a pornó ártalmas.

Istenem. Mi lenne ártalmas abban, hogy pár percen át nem az a moslék kavarog a fejedben, amit beleönt a környezeted?

Észre sem veszik, hogy mit beszélnek, mit szajkóznak, mit hipnotizálnak maguknak. És beléd is, ha engeded.

Nem a pornó árt. A hírportálok rombolnak. Többet, mint azt el tudnád képzelni. A tévét azért nem mondom, mert ha a blogomat olvasod, feltételezem, hogy nem nézel tévét.

Döntened kell. Vagy ez, vagy az.

Az már Kőműves Kelemennek se jött be, hogy amit felraktak estére, leomlott reggelre.

Ahhoz, hogy egészéges legyél, hogy fejlődj valahová, nálad van a kulcs.

Nem lesz könnyű. Ez nem olyan, hogy lemész a konditerembe, kikapcsolod az agyad, és edzel.

Ez azzal kezdődik, hogy bekapcsolod az agyadat, és úgy hagyod.

Azzal folytatódik, hogy megvéded.

Ha valaki az autód vagy a lakásod ablakán bedobálná a szemetet, azt ignorálnád? Azt gondolnád, hogy az az élet természetes velejárója, és el kell fogadni?

Ha nem gondolod azt, akkor miért hagynád, hogy az elmédbe szórják a mocskot?

A tudatalattid számára nem létezik ártatlan szófordulat. Ő egy gép. Mindent, amit mondasz neki, végrehajt. Mindent, amitől nem véded meg, úgy vesz, hogy te mondtad neki.

Vagy esetleg azt hiszed, hogy amit mások mondanak, és amin "átlépsz", az nem merül le benne?

Hát persze. Azért ismételgetik ezeket egész nap, mert nekik sem vált alapvető részükké. Gyakorlatilag csak visszaverik, mondhatni lepattintják, ami a világűrből rájuk hullik. Biztos nem belülről jön.

Ezt akarod magadba építeni te is?

Ha te nem véded meg az elmédet, senki nem fogja megvédeni.

Ez nem kétszer húsz perc esténként. Ez nem úgy működik, hogy hétvégente kisöpröd, és meg se kottyan.

Ez egy életmód.

Szeretnél örökké élni?

Akkor kezdd el.

 
 

Rizóma
2020. 11. 17.
12:57:36

"az erdőben szembesportol veled valaki, aki annyira tökéletes, hogy ott a bokor mögött egymásnak estek. Na, ez nekem sosem jött össze..."

mert nem szembe kell futnod vele, hanem mögötte (azaz utána).
Még jobb, ha előtte futva olyan helyzetet hozol létre, hogy azt higgye, ő fut utánad.
Mage
2020. 11. 17.
13:20:45

A végén még rábeszélsz arra, hogy fussak.

Azt kihagytam, hogy a szépségért is szabad futni. Főleg annak, aki eleve szép, és arra futkorászik, ahol lakom.

Ma az önkiszolgáló kasszánál a boltos nő megdícsérte a körmeimet, és kérdezte, hol csináltam.

Ez az, amit férfiak egymás között nem élnek át. Nem azért, mert ne akadna olyan, aki eljutott erre a szintre, hanem azért, mert melegnek néznék.

Jó, hogy pár szót már értek németül, és tudtam rá mosolyogni.

Ha ilyen kedves irányba tart a világ, eljuthatunk oda, hogy semmi vicceset nem tudok írni. Az is lehet, hogy ezt már rég elértük, és olyan kedves lett mindenki, hogy senki nem figyelmeztet.

=> Regisztrálni jó <=