be efficient :: 2020. november 28., szombat, 10:23:37 :: 14 komment

Aután, hogy én és a műköröm egymásra találtunk, az autó ablakát három héten át nem tudtam becsukni, mert nem fért a kapcsolóhoz az ujjam.

A parkolóautomatákból azóta sem tudom két percnél rövidebb idő alatt kivenni a bankkártyát. És ha nem veszem ki időben, a tranzakció érvénytelen lesz, és a mögöttem álló sor kígyózni kezd.

Ettől lenyugszom, tehát nem kezd el miatta remegni a kezem, és nem kell senkit megkérnem, hogy vegye ki a kártyámat az automatából, és tegye bele újra, és vegye ki még egyszer.

Kár, hogy nem kell. Már csak azért is, mert ha egy héten át senki nem tapogatja össze a kártyámat és úgy általában a személyes holmimat, elvonási tüneteim támadnak.

Abban, hogy egycentis műkörömmel nem lehet egy "luxusautó" ablakát becsukni vagy kivenni a bankkártyát az automatából, benne van, hogy miért ér véget az emberiség.

Úgy gondolnánk, ezen már túl vagyunk. Onnantól, hogy a fizikai erőszakot tiltjuk, az összes fegyver a nő kezében marad. Biztos kezdett vele valamit.

Úgy gondolnánk. Hogyan? Rosszul.

"Akkor miért hordasz műkörmöt?", kérdezte az első két nő, akitől azt vártam, hogy a fájdalmam egy részét magára vállalja.

A kettő közül az egyik a pszichológus volt, akihez a "nemkorrekció" project keretében járok. Kedvelem, mert értelmes és empatikus. A megjelenése alapján még nem jött rá, hogy miért jó nőnek lenni, vagy mondjuk, "hogyan csináld úgy, hogy ne legyen rossz". Ezért időnként nem mondom el neki, amit gondolok, mert bármilyen megfogalmazásban bántó lenne. Pedig nem róla gondolom, hanem a világról. Marad az, hogy a varázsgombáról és egzisztenciális filozófiáról beszélgetünk. 

Ha így haladunk, az egészségbiztosítóm ünnepelni fog, amikor az arcszőrzetemet sikerül agykontrollal eltüntetnem.

Csak ne csodálkozzanak azon, ami utána következik.

Persze, nem lehet egyszerre kampányolni amellett, hogy fogadd el, sőt, örülj neki, ha ronda vagy, kövér vagy, és amellett, hogy amelyik cég olyan autót vagy kártyaleolvasót gyárt, amelyet nem lehet műkörömmel használni, annak a vezérigazgatóját zárják börtönbe.

Vagy az egyik világban akarunk élni, vagy a másikban.

Tíz emberből biztosan találsz ötöt, aki szerint "a túlnépesedés baromság, médiahiszti", mert "sokkal több élelmiszert is lehetne termelni".

Ez igaz.

Ott van például az Amazonas.

Az esőerdő tök gáz. Tele van kígyóval. Eltévedhetsz benne.

Logikus lépés, hogy kivágjuk.

Gyerekkoromból tudom, hogy a búzatáblában is el lehet tévedni, és abban is vannak kígyók. De hát a búzatáblát is minden évben kivágjuk. Hol itt az ellentmondás?

Varázsgombát, ami szintén az esőerdőben élt, szinte az összes gabonán lehet termeszteni. A két legnépszerűbb a rozs és a zab. Van, aki a popcornra esküszik. Működik a madáreleség is (wild bird seed), a barna (hántolatlan) rizs, és a macskakaja.

Ezeket választja az, akinek a természetes élőhely, a marhatrágya használatához nincs gusztusa. 

Vajon mi az egyetlen, amit senki nem használ varázsgombatermesztéshez? Na? Hát a búza. Mi más. Volt, aki próbálkozott vele. Arra jutott, hogy tragédia.

Vajon miért? A gombák gluténérzékenyek lennének? Biztos nem, mert akkor a zabot és a rozst sem szeretnék.

Nem azért nincs értelme búzán termeszteni varázsgombát, mert van benne valami, ami a gombát zavarja, hanem azért, mert hiányzik belőle valami, amit a gomba kedvel. Na, mi az? 

A tápanyag.

Az emberiség azzal eteti magát, amihez képest a lovak elé szórt zab, a disznókkal és mozilátogatókkal zabáltatott popcorn, a random magokból és szemétből kevert madáreleség, a macskakaja, és a tehénlepény is tápanyagkánaán.

Hántolatlan rizst és rozskenyeret esetleg ezobioterikus, rózsakvarckristályait az újhold fényével fertőtlenítő nő vásárol. Ő is többnyire akkor, amikor negyvenévesen bepánikol, hogy még nincs gyereke, és detoxikálni akar, annak érdekében, hogy később is lehessen, már ha talál olyat férfit, aki akar, és akinek emellett nem csak a személyisége, hanem a rezgése is megfelelő a párkapcsolathoz.

Miért eszik az emberiség búzát?

Létezik, hogy számára a gombákkal, lovakkal, disznókkal, madarakkal és macskákkal ellentétben a búza az ideális élelmiszer?

Ha-ha-ha. Remélem, ezt csak poénból írtam le, és neked át sem suhant az agyadon.

Azért, mert az a legolcsóbb és legigénytelenebb szénhidrátforrás.

Miért kell, hogy a legolcsóbb és legigénytelenebb  legyen? Azért, hogy minél többet lehessen előállítani belőle minél több embernek.

A ló és a gomba zabot és rozst kap, mert azt szeretnénk, hogy ők nagyok, erősek és egészségesek legyenek.

Emberből viszont sok kell.

Rendben. Vágjuk ki az Amazonas maradékát, ültessük tele búzával, és ne együnk se húst, se halat. És mi van azzal, hogy a városokban két dolgot nem lehet csinálni autóval? Menni és megállni. Ugyanis nincs hely.

Amikor épülő házat látok Zürichben, arra gondolok, hogy "vajon szólt már nekik valaki arról, hogy ahhoz a száz új lakáshoz tartozni fog száz új autó?"

- Tömegközelekedés! - vágja rá bárki, aki szerint a mezőgazdaság hatékonyságát növelni lehet.

Tehát nem az a cél, hogy minél kevesebb ember éljen a Földön minél jobban, hanem az, hogy minél több éljen minél rosszabbul.

Világos.

Azért nem kell műkörömmel, autóval, húsevéssel, öltözködéssel, csenddel és privát szférával flancolni, mert nem ezektől lesz több ember.

Nem csak nem kell, hanem nem illik. Együtt kell érezni azokkal, akiknek valódi problémáik vannak. Például nem tudják, hogy a nyomorba hová szüljék a gyereket. Rajtuk kell segíteni, hogy minél több szegény családba minél több szegény gyerek születhessen.

Ha ma érkeznék űrhajóval a Föld mellé, és semmit nem tudnék az emberiségről, és autodidakta módon akarnám megérteni, az első, amit felismernék, hogy valami nyereményjátékot játszik, ahol a következő sorsolást akkor tartja a szervező, amikor az emberek létszáma eléri a tíz- vagy esetleg tizenötmilliárdot. A nyeremény annyira intergalaktikus és interdimenzionális, hogy az egyetlen értelmes viselkedési forma az emberiség önkipusztítása, annak érdekében, hogy valaki közben a nyereményhez hozzájusson.

Arról beszélgetni, hogy elfér-e több ember a földön, azért agyhalál, mert ha a két fél közül legalább az egyik nem full kretén, akkor a kérdés nem lehet az, hogy elfér-e, vagy hogyan fér el több ember, hanem az, hogy miért kell ennyi.

Mi az előnye?

Egy előnye biztosan van. Mielőtt erre rátérnék, nézzük meg, hogy ez a kérdés társítható-e a vélt "intellektushoz", vagy inkább rendszerszintű programkód lehet az emberiség tudatában.

A Kardashev-skála az idegen civilizációk fejlettségének mérőeszköze.

Azért linkelem az angol nyelvűt, mert a magyar változatból szinte semmi nem derül ki. Az angolból se sok.

Az 1-es típus a bolygójának, a 2-es típus a csillagának és bolygórendszerének, 3-as típus a galaxisának erőforrásait teljes mértékben uralja. (Az emberiség még nem érte el az egyes típust.)

Mit jelent a gyakorlatban az 1-es típus, tehát a bolygó összes erőforrásának uralása?

Azt jelenti, hogy az összes fosszilis és nukleáris energia felhasználásán túl a bolygóra eső fénysugarak 100%-át felhasználja.

A 2-es típus azt jelenti, hogy a bolygórendszer csillaga köré épít egy gépet, amelyik az összes energiát felfogja.

A 3-mas típussal magyarázzák azt, hogy miért vannak az Univerzumban látszólag üres, galaxisok nélküli területek (void). Elvileg azért, mert azokat a galaxisokat egy 3-mas (vagy akár 4-es) idegen civilizáció felhasználta.

Ezeket nem én találtam ki

Akkor most összefoglalom.

Az emberiség "legnagyobb koponyáinak" az elmúlt párezer év során a földönkívüli civilizációk fejlettségére egyetlen mérőeszközt sikerült elképzelniük. Ez azon alapszik, hogy az adott civilizáció a szülőhelyének, a környezetének és az Univerzumnak mekkora hányadát tudta elpusztítani.

Ez az egyetlen, amivel az emberi agy képes volt előrukkolni.

A Kardashev-skálát nem az idegen civilizációk ezerféle mérőeszköze közül választottam szerencsétlen példának. Ez az egyetlen ilyen mérőeszköz, amiről valaha hallottam.

Hogy esetleg abban mérjük egy civilizáció fejlettségét, hogy az egyének mennyire boldogok, az nem merült fel?

Ha abban akarnám mérni, hogy egy nap hány órát töltenek orgiával, és hányat töltenek alternatív tudatállapotokban, arra az lenne a válasz, hogy járhatnék többet terápiára. Ha abban akarnám mérni, hogy milyen zenét komponálnak, az udvarias reakció az lenne, hogy "gyerek vagy".

Akad kivétel, aki magától vagy segítséggel elgondolkodna a fenti alternatívákon. Az emberiség maga, a társadalom összesen azzal képes előállni és egyedül azt képes megérteni, hogy a fejlettség és a pusztítás párhuzamos.

A pusztítás ebben az esetben önpusztítás. Mi más.

Ennek következménye az, hogy az emberiség nem találkozik más létformákkal. Ki állna vele szóba?

Legyünk megértőek. Szálljunk le az űrhajóból, figyeljünk, keressük a lehetséges okokat.

Vajon miért kell, hogy a népesség növekedjen, ahelyett, hogy mindenkinek legyen autója, méghozzá olyan, amit műkörömmel is lehet használni?

A gazdaság az oka?

Az ember a jelenlegi termelési modellel és a nyugdíjrendszerrel külön-külön is piramisjátékot játszik. Ez rendben van. Millió olyan piramisjátékot ismerünk, amelyik nem dől be, és nem temet alá minden résztvevőt. Bármelyik piramisjáték lehet ilyen, amelynek az összes résztvevőjét időben elsodorja egy tornádó.

Ez azonban maximum a vezetők agyhalott viselkedését magyarázza. Vagy inkább azt sem. Ők sem gondolnak rá. A többi ember végképp nem, illetve az a kevés, aki mégis, az annyiban hagyja, és nem kezd el üvölteni.

Rendben. A vezetők nem szólnak ellene. Van másik tízezer dolog, ami ellen szintén nem szólnak, és azokat az emberiség mégsem csinálja. Ezt vajon miért? Honnan jön ez az ötlet?

"Szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a Földet!"

A keresztény, zsidó, és muszlim kultúrákban hamar megtaláljuk a választ. Valahogy a hindu és a buddhista területeken sem kell sokáig kutatni a tömegnyomor után. Megkapták az utasítást más formában.

Miért lenne a teremtőnek szüksége nyolcmilliárd emberre?

Filozófiai értelemben fel lehet tenni a kérdést, hogy miért lenne szüksége ezerre, százra, vagy egyre. Ez a kérdés értelmetlen hárítása.

Virágoskertre nincs szükségem. Szép. Ezért ültetek a kertbe virágot. Beleöntök egy tonna virágmagot? Nem. Annyit ültetek, hogy elférjenek, jól érezzék magukat, nagyra nőjenek, és egészségesek legyenek.

Kinek mondom, hogy "Szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a 'Földet'"?

Hát a gombáknak.

Miért?

Mert meg akarom őket enni, mi másért.

A szomszédom a bárányoknak mondja ezt. Az másik utcában a csirkék kelnek és fekszenek vele.

Te el tudsz képzelni bármilyen helyzetet, amikor egy intelligens, nem önpusztító lény azt akarja, hogy valamiből minél több és több legyen, de nem azért, hogy azt a valamit egy bizonyos ponton felhasználja?

A napokban eszembe jutott, hogy újra elővegyem George Lucas első és egyetlen nézhető filmjét, a THX 1138-at, ami azok szerint, akik nem értik, egy lehetséges jövőt vázol föl.

Nem volt világos, hogy miért akartam újranézni. Kétszer már láttam. Annyira azért nem jó. Illetve a memóriám működik. Azt gondoltam, hogy a főhős miatt kell. Bármi is volt az oka, hallgattam a megérzésemre.

Már tudom, hogy miért.

A főszereplő gyónni készül. Jézus, vagyis egy számítógép bíztatja, hogy a figyelme az övé:

 

A gyónás végén Jézus arra kéri, növelje a termelést:

 

Jézus ez a gép:

 

Valaki mégis ott ül a gépen, és figyel. Ő kicsoda? És miért olyan ismerős?

 

 
 

MA
2020. 11. 28.
16:54:35

Jól értem, hogy szerinted nem magunktól szaporodunk, hanem valaki szaporítja az embereket, hogy valamire felhasználja őket?
Mage
2020. 11. 28.
18:38:12

Egyrészt nehéz más értelmes magyarázatot találni rá. Már azon kívül, hogy az emberiség kollektíven full hülye. Tegyük fel, hogy nem. Ez esetben van jobb ötleted?

Másrészt az elmúlt egy év tapasztalata az, hogy szinte akármilyen lénnyel találkoztam, annak vagy csápjai voltak, vagy pikkelyei. Ha véletlenül emberi teste volt, akkor állatfeje.

Mage
2020. 11. 30.
06:03:11

András. Azt álmodtam, hogy belinkeltél egy képet, és azt írtad mellé, hogy:

"Mondtam, hogy bejárásom van a kígyók öltözőjébe/boltjába".

(Nem emlékszem, hogy a kettő közül melyik volt.)
Strike
2020. 11. 30.
07:45:00

A szaporodási inger a leginkább kártékony dolog volt életemben. Már úgy értem, mások ingere. Tizenöt évet töltöttem azzal, hogy nőkkel ne legyen gyerekem. További ötöt, hogy férfiakkal se. Azóta szabad vagyok, és békében csinálhatom, ami igazán érdekel.

Amikor - még az első menyasszonyommal - építettünk egy házat, minden ismerős azt kérdezgette, hogy ezek a szobák "biztos már a gyerekeknek lesznek". Később építettem bele egy akváriumot, amibe a köveket a világ különböző tengereiből szedtem össze. Egy évtized munkája volt, több akvarista külföldről jött, hogy megnézze. Gyönyörű élet volt benne, egyetemi oktatókkal együtt terveztük meg. Tetszőlegesen hülye irodai nap után is büszkeséggel tölt el. Ellenben minden ismerős, beleértve a rokonokat is, azt mondta, hogy kidobott, elpazarolt pénz volt. A teleszart pelenkára költött nyilván jó helyre ment.

Később, egy depressziós életszakaszban nekiláttam megépiteni az örökké tartó magyar nyarat az egyik szobában. Kövek, gyíkok és növényzet már vannak. Nemsokára kész lesz, de már tervezem a következőt. Egy nagy bazalttömböt akarok kivájni, amibe a padlásról esik bele a víz. Az a tervem, hogy ha valaki ismét megkérdezi, hogy mikor fogadok örökbe gyereket, vagy elkezdi berendezni a házamat vagy életemet, azt tudom majd mondani, hogy "ne haragudj, épp a vízesést hallgatom".

Meglepő, hogy a gyerekvállalás elutasítása sokkal durvább reakciókat hoz elő, mint az, hogy a férfiakkal bújsz ágyba.
Mage
2020. 11. 30.
08:58:36

Tudom, hogy nem befektetésnek építetted az akváriumot és az örök nyarat, mégis, hidd el, meg fog térülni.

Aki a túlélésen gondolkodik, annak azt mondom, hogy "Ne a stratégián gondolkodj, hanem a pikkelyeid színén".

Az érdemel új esélyt, aki a természetet jobban szereti, mint a természet elpusztítását. A többi megy a levesbe.

Gyönyörű házad lehet. Földi paradicsom.

Hasonlít ahhoz a világhoz, ahol az utóbbi időben többször jártam.

(Pár hónappal ezelőtt kaptam egy üzenetet képek, illetve egy könyv formájában, hogy "kezdjem el gyűjteni a DNS-t".)

Mage
2020. 11. 30.
09:13:57

Pár évvel ezelőtt egy transz nővel azért nem randiztam, mert kiírta a lapjára, hogy gyereket szeretne.

(Pedig mekkora mellei voltak.)

Nem hitte el, megsértődött, és letiltott mindenhol.

Gondolom, azóta szülészetről szülészetre jár.

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy örökbefogadni is lehet, egyrészt, én azt sem akarok, másrészt, az itt sem divat.

Helyette például meleg párok csinálnak olyat, hogy keresnek egy indiai béranyát, aztán keresnek egy nőt, aki ad nekik petesejtet, mert indiai gének nem kellenek, aztán vagy sorsolnak, vagy beraknak mindent a turmixgépbe.

Miután a gyerek legyártódik, egyikük sem ér rá vele foglalkozni. Ez a történet egyetlen pontja, amit megértek. Ezért felbérelnek egy lengyel babysittert, aki rá tudja dugni a töltőre a gyerek iPadját.

Hogy azért érje szociális inger.

Aki tudja, hogy mi a társadalmi reakció arra, ha valaki nem "vállal" gyereket (már a vállal szó is megadja az ívet), az érti, hogy ez nem extrém példa volt. Az extrém az, aki így se.


Strike
2020. 11. 30.
13:04:39

Köszönöm a kedves és elismerő szavakat.

Bár lehet, hogy a földi paradicsom egy kicsit túlzás, mert azt azért tudni kell, hogy nálam nincs sem kutya, sem macska, sem bárány, sem tengerimalac, meg általában semmi, amit simogatni vagy nyomogatni lehet. A legtöbb állat és növény nálam azt szereti, ha békén hagyod. Ezért a legtöbb jelző élőben úgy szokott hangzani, hogy "hideg" és "unalmas". A legtöbb lakótársam napokig elő sem jön, ha vendég van nálam. A süllő bebújik a hínárok közé, és ledermed, egy helyben kalimpál. A mocsári teknős bedugja a fejét egy kő alá, és csak a páncélja látszik ki. A gyíkok versenyt tartanak, hogy ki bírja tovább közvetlen fény nélkül. Ha nem szólok, hogy vannak háziállataim, és becsukok három ajtót, olyan, mintha nem is lennének. Szaguk, szőrük, túlzottan sok hangjuk nincs.

A keresztes vipera az egyetlen, aki nem fél az emberektől. Hanem utálja őket. Érthető, tekintve, hogy úgy kezdte az életét, hogy disznóperzselővel rágyújtották a kígyófészket a családjára, majd a menekülő rokonait damilos géppel vágták szét a középosztálybeli, kertvárosi szomszédok. Majd berúgtak, mint egy véres, győztes csata után illik. Ő végül elmenekült, és pár nappal később a sziklakertemben találtam meg. Kitettem neki egy kis terráriumot, békén hagytam, és pár nap múlva már be is cuccolt.

Egy ideig benne voltam a solymászatban is, elvégre nagyon szeretek kirándulni, de néhány év után rájöttem, hogy nem tudom megtanítani, hogy karmolja szét az arcát azoknak, akik hozzá akarnak nyúlni. Végül egy mérgezett rágcsálótól halt meg a kezemben, és közben olyan hangokat adott ki, mint soha.

Az én házamban a lények nem az enyémek, csak velem vannak. Nem arról van szó, hogy nélkülem nem élnék túl. Az együttélés mozgatórugója nem az életképtelenség, hanem a kölcsönös bizalom.

Erre lehet azt mondani, hogy a terráriumból hova a csudába menne a vipera. A kertbe, szoktam felelni, ha nyáron van vendég nálam. Általában hátul nem vágom le a füvet egy hónapig, és kirakom augusztusban. Átlagosan egy-két napot tölt kint, aztán visszamászik a terráriumba, és nem hajlandó kijönni. Traumatizálják a látottak, gondolom. Persze csalok egy kicsit, mert esténként 8 és 9 között kígyós videókat vetítek neki a falra. Egyik nap "a kígyó gyilkol", a másik nap "a kígyó párzik" megy. Mivel fogalmam sincs, hogy hogyan történhet a vipera fogamzásgátlás, ezért lehet, hogy nem kéne kínoznom ilyesmivel.

Közben azt vettem észre, hogy a vadállatok, amelyek elvileg nem szociálisak, tele vannak gyilkos hajlammal és agresszióval, bizonyos idő után teljesen jól elvannak az emberrel, amint az ember nem próbálkozik meg két dologgal: az alapvető természetük megváltoztatásával és a mindenfajta éhezéssel meg fizikai fenyítéssel történő nevelésükkel.

Amit az életem során a párjaimtól tanultam, az pontosan az, hogy a párkapcsolatok alapvetően erről a két dologról szólnak.

A gyerekvállalás meg arról, hogy ha két ember elég boldog lesz együtt, akkor behoznak egy harmadikat is a kapcsolatba, hátha azt még túléli a viszony. (A negyedikről meg ötödikről nem is beszélve.) Ebben az esetben közösen alkalmazhatják a fenti két módszert.

Nagyon sokat megérthetünk a homofóbiások gondolkodásából, amikor azt mondják a melegjogok kapcsán, hogy "előbb a házasságot akarják, aztán majd gyerekeket is nevelni". El sem lehet képzelni, hogy egy kapcsolat szólhat másról is. A különbség csak annyi, hogy a heteró párokat mindenki biztatja, hogy mindent bele, a melegeket meg "csak" azok, akik nem homofóbok. Például a legtöbb barátom már olyanokból adódik, akik azért úgy gondolják, hogy élni van jogom, de szaporodnom mégsem kéne. Szomorú, de sokkal jobban ki lehet velük jönni, mint azokkal, akik egyenesen elvárják, hogy szaporodj.
Az utolsó párkapcsolatomnak is ott lett vége, amikor mindenki annyira támogató volt velünk, hogy az exem eszébe vette, hogy fogadjunk örökbe egy gyereket. Egy jól működő, sok év után is félig rendszeres szexet fenntartó, kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatot körülbelül fél év alatt tett tönkre a gyerekvállalás puszta árnyéka.

A házasságra pedig egy elég pontos definíciót hallottam egy filmben: link

Amikor azt hallom, hogy valaki akkor inkább egyedül, de gyereket akar nevelni, azt gondolom, hogy ki kéne küldeni a gyámhatóságot. Aztán bevillan, hogy milyen is az, és csak szorongok.

Erről az első menyasszonyom jut eszembe, aki közvetlenül utánam hozzáment egy férfihoz, fél éven belül teherbe esett, majd a gyerek születésétől számítva egy éven belül el is vált. Ehhez képest az indiai béranya vagy a svájci spermabank egész korrektnek tűnik.

Az "inkább egyedül nevelem a gyerekemet" mentalitás nem - vagy elsősorban nem - azért van, mert az apa vagy az anya erőszakos állat, egy semmirekellő léhűtő, akivel lehetetlen együtt élni. Ha ez lenne a valódi ok, már nem lenne emberiség, de legalábbis családok biztos nem. A valódi ok szerintem az, hogy egy gyerek, aki éhes, és akit lássuk be büntetlenül lehet ütni otthon, előbb-utóbb elkezdi szeretni azt, aki eteti. Az "inkább egyedül nevelem a gyerekemet" azt jelenti, hogy totális kontrollt akarok egy lény felett, aki jobb híján engem fog szeretni, mert én etetem és én ruháztatom. Továbbá mást nem ismer akkoriban, amikor a szeretet fogalma kialakul nála.

Ha ketten csinálják ugyanezt, az annyiban jobb, hogy a felelősséget meg a rezsit szét lehet dobni.

A puszta elképzelés, hogy a gyereket alapvető természete szerint, alapvetően békénhagyva, fokozatosan önállóságra neveld, azzal az igénnyel, hogy ne legyen rád szüksége, az összeegyeztethetetlen a szülőség fogalmával. Ez a tanár, egy munkahelyen vagy hobbiban a tutor / mentor.

Bocs, hogy kicsit hosszú lett.
Rizóma
2020. 11. 30.
14:05:19

Mage,
az idős Darwint érdemes lett volna kifaggatni arról, miért lett végül is tíz gyermeke.
Ez az interjú tudtommal elmaradt, helyette megvan egy húsz évvel A fajok eredete előtt írt levele, amiben sorra vette a házasság előnyeit és hátrányait:

„Gyermekek – (ha Isten is úgy akarja) – Állandó társ (& társ az öregségben), aki érdeklődik irántunk – játszótárs. Mindenesetre jobb, mint a kutya… viszont rettenetes időpocsékolás. – esténként nem olvashatunk – kövérség & lustaság – kevesebb pénz könyvekre – ha túl sok a gyerek, pénzt kell keresni… számkivetettség & szánalmas, lusta bolonddá hanyatlás.”
(forrás: Steve Jones)

Strike, Mage
érdekes adalék még a témához Thomas Bernhard önéletrajzi írásainak egy részlete, este majd előkeresem és hozom.
Mage
2020. 11. 30.
20:33:28

A volt bejárónőm, akit imádok, kérdezte (még Budapesten), hogy kölcsönadnám-e az íjat. Aztán volt szíve és nem vitte el. A sas viszont elvitte a csirkéit. A szárazságban annyira eltökélt volt, hogy függőlegesen, zuhanórepülésben hordta el a csirkéket.

Franciska felhívta valamelyik állatvédőt. Kiraktak egy csirkét az udvarra altatóval. Elfogták a sast, és elengedték 200km-rel arrébb.

Pár héttel később mondja nekem:

- A tyúk tojt 19 tojást. Abból 19 kikelt, ami szinte soha nem fordult elő. És képzeld, mim van most. 19 kiskakasom.

Működött a természet.

Mage
2020. 11. 30.
20:39:37

Rizóma, Strike, elmondom, mi a fő baj a gyerekvállalással. Bár meredeknek tűnhet, nem a "gombától jöttem rá". Tíz évvel ezelőtt szinte ugyanezt mondtam volna.

Az vele a fő baj, hogy aki gyereket vállal, az elfogadja és kijelenti magáról, hogy halandó és tökéletlen. A gyerekvállalás és a nemzedékek az evolúció következményei, ami arról szól, hogy az egyén nem számít, nem ő a termék, hanem a DNS.

Lásd Önző gén, memetika, stb.

Aki ezt lélekben elfogadja (a gyerekvállalással ezt teszi), az esélyt se ad annak, hogy máshogy legyen.

Az utóbbi egy évben annyi változott, hogy az evolúciót eleve illúziónak tekintem. Azt szinte kizárom, hogy ez a világ több ezer éves legyen, nemhogy évmilliárdok.

Semmi értelmes érv nem szól amellett, hogyan lenne több milliárd vagy több ezer éves. Ahova nézek, azt látom, hogy összeomlik az illúzió.

A világűr és az ősrobbanás mese.
Rizóma
2020. 12. 03.
19:14:37

Bevallom, van gyerekem.
Mentő körülményből többet is hozhatnék, de most csak annyit, hogy amikor Az önző gén (magyar kiadása) megjelent, már úton volt a gyermek. Persze magam is elgondolkoztam, mennyivel lehetünk többek a génjeink összességénél, de a következményeken már nem változtathattam (ha akartam volna, sem).
Bár igazán nem is akartam.
(egyébként Thomas Bernhard is későbbi olvasmányélmény, amiből az említett részletet egyszerűen nem találom... Majd ha nem keresem, nyilván rábukkanok)
Mage
2020. 12. 05.
10:38:49

Rizóma, volt egy barátnőm, aki ezt a vágyat ijesztő mértékben felébresztette bennem. Nem tudom, miért.

Szép volt, de nem a legszebb, vagy mondjuk nem az egyetlen szép. Szerettem, de nem volt őrült szerelem. Folytathatnám. Szinte mindenben jó volt, és összesítésben a legjobbak között szerepel, és mégsem tudom megmondani.

Azon kaptam magam, hogy vele ez jó ötletnek tűnt.

Aláírom, hogy ezt az érzés abból is kiválthatja a megfelelő személy, aki se előtte, se azóta el nem tudta volna képzelni.

Svájcban zsinórban három kapcsolatom azért ért véget, mert a másik fél akart, és emiatt szomorú volt. Mindhárom esetben vagy az első randin, vagy még előtte közöltem, hogy én nem akarok. Gondolom, hozzászoktak ahhoz, hogy annak, hogy valaki mit mond, semmi jelentősége nincs, ezért eljöttek a randira és úgy maradtak.

Az egyiküknek mondtam is, hogy egy olyan személy helyett, aki szereti, akit szeret, és aki létezik, olyan személyt választ, aki még nem is létezik.

Az maximum káröröm szintjén vígasztal, hogy van, akiről tudom, hogy azóta se gyereke, se párkapcsolata nincs.

Az illető kimondta a lényeget, hogy "a férfi bármikor leléphet, a gyerek vele marad". Így a nő számára sokkal kevésbé szívás, mint a férfi szempontjából.

(Hogy én mi vagyok, azt ugorjuk át).

Tegnap nézegettem a gaia.com-on az Astral Projection videókat. Az egyik intróban mondta a nő, hogy "örökké létezünk, sosem születtünk meg és sosem távozunk".

Ezt már magamtól is tudom, azelőtt és anélkül, hogy bárki mondta volna. Sőt, mondtam is "másoknak". Képzelheted, mi volt a reakció.

Most olyanok foglalkoztatnak, hogy fizikailag találkozzak és lefeküdjek saját magam azon verziójával, akinek női arca, krokodilbőre és krokodilfarka van. Mióta láttam őt, azóta a "földi" projecteknek közel nulla értelme van. Leszámítva azt, hogy upgrade-elem magam, és megbeszélem vele, hol randizunk.

6:21-nél => link

R
2020. 12. 05.
16:20:11

"Most olyanok foglalkoztatnak, hogy fizikailag találkozzak és lefeküdjek saját magam azon verziójával, akinek női arca, krokodilbőre és krokodilfarka van..."

Ez aztán nem egy kisstílű, földhözragadt vágy.

Egyébként láttad a 2017-es Jim and Andy The Great Beyond-ot, ami kb. Forman Ember a Holdon werkfilmjéből és egy jóval későbbi Jim Carrey interjúból ötvöződött? A vége felé eljutunk - egyebek közt - a szabad akarat kérdéséhez, vagy pl. ahhoz, hogy valódibb személy volt-e Andy Kaufman Tony Cliftonnál... Jim Carrey ugyan nem jut olyan messzire, mint jómagad, de a film így is érdekes.
Mage
2020. 12. 06.
11:46:55

Köszönöm. Megnézem.

A fő vágy, illetve project az, hogy ebben a valóságban hogyan alakítom át a testem.

Ezt nem akarom elspoilerkedni. Az irány azért sejthető.

=> Regisztrálni jó <=