as it is :: 2020. november 30., hétfő, 07:50:08 :: 1 komment

Van valami misztikus abban, hogy látszólag az összes ember szeret enni, takarítani, munkába járni, megbetegedni, és öregedni.

(Az evés alatt nem a Michelin csillagos éttermet értem, hanem a szükségletet.)

Hogy ez így van, azt nehéz kétségbe vonni a válaszok alapján, amelyeket arra a kérdésre adtak, hogy "Teljes szabadság és korlátlan hatalom esetén milyen világot teremtenél?"

Kétféle válasz érkezett.

Az egyik az volt, hogy vagy ezt, vagy ennek javított változatát, ahol az emberek kedvesebbek, és többet süt a nap.

(Amikor Alan Watts azt mondta, hogy az emberek ezt a világot teremtenék, azt hittem, viccel, vagy túl sokat ivott.)

A másik típusú válasz az volt, hogy:

- Hűha!

Nem tudom, hozzá kell-e tennem, hogy nem szándékosan csupa olyat kérdeztem, aki egyenesen járni se tud. Azokat kérdeztem, akikkel beszélek, illetve felhívtam két olyat, akikkel harmadfokú egyenleteket oldottunk meg délutánonként a kollégiumban.

Lakossági fogalmazással élve mondhatnánk, hogy az átlag IQ 120 fölött volt.

Ez azért döbbenetes, mert Földhöz képest az a valóság is előrelépés volna, ahol "Édi-bédi tetraéderek prüntyögnek álló nap", és ezen ma hajnalban még gyógyszer előtt 0,17 másodpercet kellett gondolkodjak.

Az embereket nem csak arra programozta valaki, hogy egyenek, takarítsanak, munkába járjanak, megbetegedjenek és öregedjenek, hanem arra is, hogy ne kívánjanak, ne álmodjanak maguknak mást.

Azt nem értem, hogy miért nem sikonganak, tapsolnak, és rendeznek tüzijátékot minden este azért, mert a (közel) lehetséges legjobb világban élnek.

Legalábbis azok közül, amelyeket el tudnak képzelni. 

(Az olvasóim kivételek. Ti érdemeltek jobbat is.)


 
 

MA
2020. 11. 30.
18:12:43

Nem feltétlenül ilyen életet szeretnének az emberek, csak nem tudnak mást elképzelni, mert ebben egyformák.

=> Regisztrálni jó <=