home :: 2021. január 08., péntek, 11:14:56 :: 17 komment

Rengeteg tanító mondta, hogy nézz magadba, és minden választ megtalálsz. Temet Nosce - ismerd magad -, olvashatod az Oracle konyhájának a falán.

Amikor magamba nézek, kevés olyat látok, ami emberi. A mennyiségüknél fontosabb, hogy hogyan tekintek ezekre a vonásokra. A gyengeségemnek látom. Ki akarom javítani őket.

Ez jóval a pszichedelikus szerek előtt kezdődött. Azt hiszem, mindig is így volt.

Próbáltam elfojtani magamban. Ha beszéltem róla, segíteni akartak, meg akartak "gyógyítani". Milyen orvos az, aki nem veszi észre, hogy amit orvosolni akar, az tart életben?

Az emberekkel kapcsolatos viszonyom független ettől. Belülről mosolygok rájuk. Többek között azt szeretem Svájcban, hogy itt mosolygunk egymásra. Olyan helyen szeretek élni, ahol mindenki köszön mindenkinek.

Azt nem értem, hogy mit keresek itt.

Eljátszani, hogy ember vagyok, annál is meredekebb, mint férfinak mutatni magam. Transz nő végképp nem vagyok. A transz nő ember.

Sokszor hallottam, hogy a tiszteletet és a bizalmat ki kell érdemelni. Nálam ez sosem így működött. Alapból tisztelek mindenkit. A hajléktalant és a milliárdost is, az orvost, a bankárt és az utcaseprőt is.

Induláskor, egy bizonyos pontig.

Pár nappal ezelőtt legurultam jégkrémért. Amikor kiléptem a boltból, odajött hozzám egy nő. Síszemüvegben volt. Az arcát nem láttam. Elkezdett magyarázni, hogy nem vezethetem így az autót, hogy a hátsó ablakán áll a hó.

Egyrészt nem állt rajta a hó, félig már leolvadt. Másrészt mindkét tükröt láttam. Harmadrészt van pár kamera az autóban. Hóviharban sokkal kevesebbet látni, mégis vezetünk. A szállító autókban nem látsz ki a hátsó ablakon, mégis lehet vezetni őket. Kétszáz méterre lakom a bolttól. Ebből neki annyit mondtam, hogy száz méterre lakom. 

Amikor beszálltam, közölte, hogy nem mehetek sehova, takarítsam le. Kijelentő módban megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolja, mire ő elmondta, hogy mi történhet, ha nem takarítom le.

Az egyetlen probléma az, hogy a nőt nem égettem el.

Nem képletesen, nem képzelődve, nem indulatból, hanem szó szerint, ott helyben. Nem rá haragszom. Azt nem értem, mi tart vissza attól, hogy erre fizikailag és lelkileg képes legyek. Főleg fizikailag.

Napok óta gondolkodom, és világos, hogy erre a helyzetre nincs más elfogadható válasz. Bármi mást teszek, szánalmas. Az is szánalmas volna, ha utólag rosszat kívánnék neki a távolból, hogy történjen vele valami, vagy ha később utána mennék. Az egyetlen elfogadható válasz az lett volna, ha ott akkor elégetem. Jogos önvédelem. Ha van családja, még meg is köszönhetik, hogy megtettem.

Erre a gondolatra valami olyasmi az emberi válasz, hogy "majd kinövöd", "engedd el", "pszichopata vagy", "nehéz gyerekkorod volt".

Ezek mindegyike hibás.

Nem oda akarok eljutni, hogy nem akarom őt elégetni, hanem oda fogok eljutni, hogy erre képes vagyok. Utána a rendőrségtől és a hadseregtől is meg kell védenem magam. Az más kérdés, hogy amikor képes vagyok rá, egyrészt nem mer odajönni hozzám, másrészt nincs szükségem autóra. A jégkrémet illetően bizonytalan vagyok.

A "tartsd oda a másik arcodat" agyrém. Mondhatnám, hogy a szülő-gyerek kontextusban elfogadható, mert a szülőnek türelmesnek kell lennie. Ez azért nem igaz, mert eleve a szülő ütött először, azzal, hogy létrehozta a gyereket úgy, hogy erről nem kérdezte meg. A türelmével jó esetben kompenzál.

Azt sem értem, hogyan gondolja bárki, hogy adót kell fizessek. Ennél is meredekebb, amikor valaki elkezdi magyarázni, hogy miért van rá szükség. Mi a bánatról beszélünk?

Hol érdekes az, hogy van-e rá szükség? Nem egyeztem bele. Pont. Ennyi. Ha megkérdeznének róla, lehet, hogy azt mondanám, hogy "Végülis oké, most hirtelen nem tudok jobbat". A valóságban nem mondanám ezt. Elméletben mondhatnám. Lényegtelen. Nem egyeztem bele, és kész.

Az ember borzasztónak látja a háborút, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogyan háborúznak az emberek. Azért háborúzni, hogy valakitől elvegyél valamit, hogy bántsd, hogy megöld, rettenetes. És az milyen háború, amikor valaki otthon ül, és másokat küld a frontra?

Az milyen háború, ahol parancsokat teljesítesz? Nem is óvoda, hanem bölcsöde.

Az egyetlen tisztességes háború az, amit azért vívsz, hogy háborúzzál. A háború önkifejezési forma. Azért háborúzol, mert te az vagy, aki háborúzik.

Ha bármi más okból teszed, szánalmas.

Ez talán kegyetlenül hangzik, ha nem tudsz róla, hogy létezik olyan háború, hogy odarepülsz és rájuk nézel. Ezen a ponton akár véget is ér. Nem akarod őket megölni, mert akkor kivel háborúzol és kivel fekszel le? Főleg egy olyan világban, ahol nem szaporodtok, mint az állatok. Sőt, sehogy nem szaporodtok.

A másik a csapatmunka fogalma. Az ember kultuszt épített arra, hogy csapatban dolgozz, "együtt erősebbek vagyunk".

A csapatmunka értelme, hogy elhidd, hogy egyedül szopsz. Arra jó, hogy meggyőzzenek, hogy béna vagy.

Az egyetlen lehetséges pozitívuma az volna, ha munka közben félrevonultok szexelni. Innen már csak egy ugrás, hogy el se kezdetek dolgozni.

A Biblia szerint a munka az, amit Isten a halálbüntetés helyett adott az emberiségnek. Mindegy, hogy keresztény vagy-e, vagy nem. A fenti kijelentés mindent elmond, amit tudni kell és tudni lehet a munkáról. 

Még egy oka lehet a csapatmunkának. Az, hogy lepasszolod másnak azt, amit utálsz csinálni. Ahelyett, hogy elkezdenél gondolkodni azon, hogy miért élsz olyan valóságban, ahol kellemetlen dolgokat "kell" csinálnod. Hogyan lett ez számodra normális? Az embereknek mindenre van közhelye, hogy kikapcsolják az agyukat. "Ez az élet rendje", "valakinek ezt is meg kell csinálnia".

A legröhejesebb az, amikor valaki azt mondja, hogy "nem mindenki gondolkodik így", "én szeretem a munkámat".

Persze.

Adjuk oda az embereknek ugyanazt a pénzt, ami a fizetésük lenne, ha dolgoznának. Adjuk ezt oda feltétel nélkül. És ne adjunk nekik pénzt vagy egyéb jutalmat akkor, ha dolgoznak.

Ezek után nézzük meg, hányan járnak be a munkahelyükre.

Szerinted? Most őszintén.

Miért kell össze-vissza hazudni?

Szinte az összes tanítás és tanulság az emberek világában arról szól, hogy fogadd el, hogy gyenge vagy, törékeny vagy, és ne akarj ugrálni. Aztán elmennek a moziba, megnézik a szuperhősöket, és úgy döntenek, hogy az film.

Vagy hogy az metafora.

A South Park mozifilmben Kenny alámerül a pokolba, és útközben egymás mellett látja Hitlert, Gandhit, és (talán) JFK-t. Mondanám, hogy ezt a részt időnként le kellene vetíteni az iskolában (már ha nem robbantjuk fel őket). Félek, hogy szinte senki nem értené. Sőt, nem tudom, hogy az alkotók mit akartak vele üzenni. Ha rákeresel, az "okos" ember magyarázata az, hogy ez "a vallás paródiája", és azt mutatja be, hogy aki nem Mormon, azt mind a pokolba megy, még akkor is, ha szent volt.

Az alkotók szándékától függetlenül az üzenet egyértelmű. Gandhi majdnem annyit ártott, mint Hitler. Ezt passzív agressziónak hívják. "Hagyd magad, hadd bántsanak. Ezzel példát mutatsz azoknak, akik maguktól nem jöttek rá, hogyan szenvedhetnének annál is többet, mint amennyit idáig szenvedtek. Majd egyszer, egy messzi-messzi, távoli galaxisban mindenkinek, aki hagyta magát, és eleget szenvedett, jó dolga lesz. Sőt, oda csak a mártírokat engedik be."

Ezzel mérgezi magát az ember.

Ahelyett, hogy felfogná, ha valaki beléd köt, az egyetlen normális reakció az, hogy puszta kézzel agyonvered.

Van, aki azt hiszi, hogy ettől a világ rossz lenne. Holott sokkal jobb lenne tőle.

Én például senkibe nem kötök bele ok nélkül, senkit nem bántok ok nélkül. Amikor eljutok oda, hogy az autómról magyarázó nőt el tudom égetni, és a következményeit kezelni tudom, akkor sem akarok senkit bántani ok nélkül. Alapesetben segíteni szeretek.

Főleg, ha közben semmi koszosat nem kell megfogni.

Majd amikor képes leszek rá, akkor akár dönthetek úgy is, hogy nem teszem meg. Addig a pontig nem döntés, hanem sunnyogás.

Azzal is mérgezik az agyadat, hogy "nem te vagy a világ közepe", "nem rólad szól". Még az egyébként nézhető Dr. Strange-ben is ezt mondja az Ancient One.

(Tehát az mondja, aki mindent megtett azért, hogy örökké éljen.)

Mégis, mi baj volna azzal, ha azt gondolod, hogy te vagy a világ közepe, és minden rólad szól? Szerinted ezzel bántasz másokat? Ha így gondolod, akkor elárulom, hogy azzal bántasz másokat, ha bántasz másokat. Azzal bántod őket, ha elveszed, ami az övék, ha kritizálod őket, vagy ha ok nélkül égetsz el valakit.

Attól, hogy azt hiszed, te vagy a világ közepe, senkinek nem esik bántódása.

Esetleg attól tartasz, hogy akkor "elszállsz magadtól"? Érdekes. Tényleg nem akarsz repülni?

Most nem szeretnék elmenni abba az irányba, hogy te mit csinálj, vagy hogy legyen itt jobb világ. Néhány példát írtam arra, amit itt furának tartok.

Azt, hogy máshová tartozom, nem az itteni furcsaságokból tudom. Onnan tudom, hogy láttam.

Elég sokszor és elég tisztán láttam ahhoz, hogy bújkálás helyett felvállaljam, és kizárólag magamra hallgassak. Egyesek véleménye érdekel. A tiétek is, és a gender-pszichológusomé is. 

Viszont amikor valaki - hála az égnek, nem ti - jobban akarja tudni nálam, hogy ki vagyok, mi vagyok, miért látom azt, amit, az egyszerre szomorú és vicces.

Bár nem mondják ki, azt gondolják és arra utalnak, hogy többet hiszek magamról a valóságnál. Ez mekkora paradoxon már? Aki azt hiszi, hogy jobban tudja valaki másról, hogy kicsoda, mint az illető, az vajon mit gondol magáról? Aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint én, hogy mit láttam, az minek képzeli magát?

Olyan világot vagy világokat látok, ahol nicsenek bolygók és nincsenek csillagok. Miért lennének? Semmi értelmük nincs. Feleslegesen foglalják a helyet.

Tárgyak sincsenek.

Ha véletlenül nem tudsz repülni, vagy más hangulatban vagy, akkor az, amin sétálsz, nem valami, hanem valaki. Nem úgy valaki, hogy "lehet, hogy az atomoknak is tudata van", és nem is a "földanya", hanem olyasmi, mint egy kígyó.

Igazából nem kígyó, hanem valami, amire nincsenek emberi szavak.

Van egy rakás sárkány, és olyan lény, akiket garantáltan nem fogsz filmben, számítógépes játékban vagy könyvben megtalálni.

Mindenki szép és erős, és arra törekszik, hogy ez maradjon is így.

Úgy tűnik, hogy háborúznak, viszont sosem láttam senkit megsebesülni vagy elpusztulni. Ennek rengeteg magyarázata lehet. Talán keveset láttam abból a világból. Mégis úgy érzem, azért nem láttam, mert az a világ másról szól.

Azt is tudom, hogy ott vagyok otthon. Fogalmam sincs, mit keresek itt.

Talán gyenge voltam, talán elaludtam, talán fiatal vagyok, és ez a keltetőgép.

Az a fura, hogy bár ott érzem magam otthon, a visszatérő emléktöredékeim nem onnan származnak. Amikor úgy érzem, hogy visszakapok emlékeket, azokban többnyire emberek (is) élnek.

Különös lehet, hogy hol arra utalok, hogy én teremtettem a világot, hol arra, hogy egyedül vagyok, hol arra, hogy egy nem emberi világhoz tartozom, hol arra, hogy szimulációban élünk.

Az ember, vagy aki közöttük "nőtt fel", elképzeli valamilyennek a világot. Ki ilyennek, ki olyannak. Van, aki a teremtésben hisz, más materialista.

Így vagy úgy, azt hiszi, hogy a világ valamilyen.

Amennyire meg tudom mondani, ez máshogy működik. Különféle színterei és szintjei vannak a világnak, és több, látszólag ellentmondó állítás lehet egyszerre igaz. Kezdetben elképzelheted úgy, mint egy hagymát, amelynek rétegei vannak.

Igaz, ez megtévesztő, mert a hagyma rétegei egyformák. Vegyük inkább a tudományt, és a hasonlat kedvéért fogadjuk el, amit állít.

Vannak körülötted tárgyak. Tudod, melyik mire való. Ha érdekel, azt is tudod, hogy milyen molekulából állnak. A fehérjemolekula viselkedése mégsem árul el semmit arról, hogy milyen érzés tojást enni. 

Az atomok másként viselkednek, mint a molekulák, viszont szinte sosem szabadok. A nemesgázok képeznek kivételt. Az, hogy a vasatom hogyan viselkedik, semmit nem mond el arról, hogyan viselkedik a fémrács, hogyan viselkedik a vas-oxid, és hogyan viselkedik a vas-ion a vas-szulfát vizes oldatában. 

Az elektronok és a protonok szinte semmit nem mondanak el arról, hogyan viselkedik az atom. A protonok és az elektronok egyformák, a nátrium és az oxigén között mégis kevés hasonlóságot találsz. A szubatomi részecskéknek szinte semmi köze nincs ahhoz, amit az elektronok és a protonok művelnek. A kvantummechanikának a látszat ellenére egyikhez sincs sok köze.

Melyik igaz? Melyik írja le a világot? A molekulák? Az elektronok? A kvantummező?

Ezek közül melyiket etted ma reggelire?

Azt hiszed, hogy a tojás kerek, vagyis tojás alakú (földetérés előtt), holott a tojás formája elektromos impulzus az idegszálaid között, feltéve, hogy van agyad, és nem csak képzeled.

Hol van az a világ, amit időnként látok, és ahol otthon érzem magam?

Másik bolygón nem lehet, mert ugye ott nincsenek bolygók. Jut eszembe, az is emberi koncepció, hogy fényre, illetve fényforrásra van szükség ahhoz, hogy láss. 

Amennyire meg tudom mondani, körülöttünk van. A fal mögött. Ha átmész a másik szobába, arra a következtetésre juthatsz, hogy mégsincs ott, mert a másik szoba van a fal mögött, vagy az udvar, vagy egy viking festő csontváza.

Talán azt gondolod, hogy ha esetleg tényleg körülöttünk lennének, akkor a legtávolabbi galaxisokon túl kellene lenniük, egy sokkal nagyobb világban, mint az "Univerzum".

Ennek az a magyarázata, ahogyan a teret látod, illetve elképzeled.

Képzelj el valami mást.

Képzelj egy gyerekeket, akik az óvodában bújocskát játszanak az udvaron. Ők az emberek. Az óvónő az ablakból figyeli őket. A gyerekek nem látják az óvónőt, mert egymással vannak elfoglalva. Amikor játszanak, fogalmuk sincs arról, hogy mi van az óvodán kívül. Ha abbahagyják a játékot, akkor még emlékezhetnek egy-két utcára az óvoda is a lakás között, vagy amelyikben a nagyszüleik laknak.

Ha kivágod az óvoda körüli földdarabot, és berakod egy tartályba, nem fogják észrevenni, feltéve, hogy nem okozol közben földrengést, illetve imitálod a Napot és a gravitációt. Azt sem veszik észre, ha nem szaladgálnak sehol, hanem egy ágyban fekszenek, és egy virtuális-valóság szemüveg van rajtuk (főleg ha a mozgásukat az idegpályák nem a testükbe, hanem egy modembe továbbítják). Azt sem veszik észre, ha nincs testük, mert virtuális valóságban élnek.

A virtuális valóságnak nem kell az egész Univerzumot szimulálnia. Elég szimulálni azt a helyet, ahol a gyerek épp ott van. Ahol nincs senki, annak nem kell léteznie. 

Amíg a Földön vagy, a Napnak sem kell léteznie. Elég, ha meleged van, és ha látsz egy fényes kört az égen. Aztán, ha odarepülsz, és azt látod, hogy nagy, esetleg azt hiszed, hogy mindig akkora.

Valahogy így.

Ha már itt dekkolok, annyit elárulok, hogy a világ nem az, aminek tanultad. Köszönőviszonyban sincs vele.

A legtöbb szabály, törvény és "alapigazság", amelyben hiszel, érvénytelen.

 

 
 

MA
2021. 01. 09.
18:41:32

"Alapból tisztelek mindenkit."
Szerinted mit jelent az a szó, hogy tisztelet? Hogyan magyaráznád el pl. egy gyereknek, aki most ismerkedik a szavakkal, vagy egy nagyon is felnőtt földönkívülinek (az egyszerűség kedvéért magyarul), aki most ismerkedik az emberek világával?

A többiek véleménye is érdekel. Ki hogyan határozná meg ezt a fogalmat? Enikő, Rizóma, Strike, a, és a többiek... (Ha összejön legalább 5 különböző meghatározás, akkor én is ideírom az enyémet.)
Mage
2021. 01. 10.
05:23:02

Igyekszem érezni, tudni, elképzelni, hogy az illető minek örül és minek nem. Kerülöm, hogy olyat tegyek vele, aminek nem örül, főleg, ha nem ad rá okot. A kapcsolatunk szintjének megfelelően úgy viselkedem, ami neki jó.

Idegenek esetén ez azt jelenti, hogy mosolygok rá és köszönök neki.

Nem megyek oda hozzá kioktatni. Ha valami olyat tesz, ami aggaszt, és kezdenem kell vele valamit, akkor első körben lehetőleg kérdezek, ahelyett, hogy kijelentenék.

Ha elmondja nekem az álmait, és én kételkedem benne, ezt a véleményt megtartom magamnak.
Enikő
2021. 01. 10.
17:38:25

András, esetemben a tisztelet annyit tesz, mint a definiciója, elismerem valakinek az érdemeit és becsülöm érte, ehhez nekem látnom kell, hogy vannak-e számomra becsülendő érdemei, így alapból nem tisztelek senkit. ettől függetlenül a viselkedésem mások irányába a személyiségem keretein belül maximálisan elfogadó, udvarias és barátságos, amúgy pedig elkerülő, azaz igyekszem nem pazarolni az energiámat arra, hogy mást meggyőzzek, vagy megneveljek, cserében szívesen adok szolgáltatásokról építő kritikát (itt mondjuk valószínűleg közrejátszik, hogy fizettem valamiért és szeretném, ha legközelebb azt kapnám, amiért fizettem)
Strike
2021. 01. 10.
20:47:01

A tisztelet ebből a szempontból olyan, mint a szeretet.

Az ember szereti a párját, a kutyáját, a szomszédját, a szüleit. Mégis, tök máshogyan mindegyiket. (Jobb esetben.)

Az, hogy mikor melyik értelemben kerül elő, annyi dologtól függ, hogy a közös nevező keresése szerintem értelmetlen.

Nekem a tisztelet is ezer fajta dolgot jelent. Jelentheti az általános tiszteletet az emberek felé, ami egyfajta udvariasság, és mindenkinek megadom. Jelenthet ugyanakkor egyfajta elismerést egy teljesítményért is, amit elég nehéz kivívni. A kettő tök ellentmond egymásnak, mégis mindkettő "tisztelet".

Ha egy újszülöttnek kéne magyarázni, egyáltalán nem magyaráznám; a cipőfűző kötést, a biciklizést, a késsel-villával evést lehet tanítani, érzéseket nem.
Mage
2021. 01. 10.
22:15:47

Milyen érdekeset kérdeztél, András.

Úgy tűnik, vannak, akik azt értik a tisztelet alatt, amit én az elismerés alatt értek. Enikő definíciója ezt példázza. Strike definíciója közelebb áll az enyémhez abban az értelemben, hogy olyan, ami alapból mindenkinek jár.

Megnéztem a szótárban.

A magyar értelmezó szótár Enikő verzióját támasztja alá. link

Ha viszont kontextusba helyezzük, könnyű ellenpéldát találni.

Például "Tisztelem a magántulajdonhoz való jogodat".

A jogod nyilván nem dolgozott meg az elismerésért, tehát ebben a mondatban az én értelmezésemben használjuk. Olyan dolgot ír le, ami mindenkinek alapból, külön érdem nélkül jár.

A "tiszteletes" (pap) szó Enikő verziója mellett szól. A "Tisztelt Cím!" megszólítás az enyém mellett.

Úgy tűnik, a "tisztelet" a kevésbé evidens jelentésű szavak egyike.
a
2021. 01. 11.
00:09:20

András, leginkább nyelvészkedés a szóval, mint értelmezés, mert sokrétegű és attitűd meg generációfüggően elég rugalmasan kezelt a kifejezés. ugyanakkor nem szeretném, ha miattam nem lenne meg az 5 vélemény és lecsúsznánk az értelmezésedről.

nálam a tisztelet egy egyoldalú, nagyon szubjektív magatartás, amivel valakinek olyan életvitelét, cselekvését, attitűdjét ismerem el, ami számomra értéket jelent vagy számomra fontos értéket teremt. többnyire ezen érték előállítására magam nem lennék képes vagy csak nagy áldozatok árán tudnám ugyan azt elérni. (nagyon ritka, hogy valakit olyanért tisztelek, amit már magam is elértem.)

vannak olyan emberek, akik jelentős eredményeket érnek el, akár jelentős ráfordítás mellett, de számomra nem érték, amit elértek. őket nem tisztelem, de elismerem. ilyen az MLM ügynök, aki egy hét alatt 300 túlárazott főzőedényt elad, a politikus, aki megnyeri a választásokat, a tőzsdeügynök, aki 500 dollárból ötmilliót csinál egy év alatt vagy a matekzseni, aki fejben kiszámolja a pi értékét 65 tizedesjegyre.

aztán ott van az udvariasság, ami nekem felvett, de természetessé vált közegem és tudatosan, erőfeszítések mellett folyamatosan igyekszem javítani rajta. munkám során sokat utazom, igyekszem mindenkivel, minden körülmények között udvarias lenni. megtanultam a helyszíntől és helyzettől függő udvarias viselkedést, folyamatosan képzem magam azon kultúrákból, melyekkel összehoz a sors. megtanultam hol kell levenni a cipőt, és ugyanez hol sértés, mikor kell arccal előre kimenni egy szobából és hol elvárt, hogy kihátráljak, mely nemzetnél elvárt, hogy mosolyogj ha hozzád beszélnek és hol számít ez sértésnek. ha egy himnusz vagy zsoltár megszólal, akkor is udvariasságból állok fel, tisztelni csak embert tisztelek, eszmét, zászlót, nemzetet nem.

mindenkivel szemben udvarias vagyok, nagyon sok ember tevékenységét ismerem el és nagyon kevés embert tisztelek. mindháromban közös, hogy részemről egyik feltétele sem a kölcsönösség és sem az elismerésnek sem a tiszteletnek nem feltétele, hogy "minden téren" kiérdemelje az alany. értsd: egy gazembert is tudok tisztelni, és/vagy munkáját elismerni, ha van rá okom. a "bunkóval" is udvarias vagyok. akkor is, ha ez nem kölcsönös, legfeljebb következő alkalommal... úgy intézem, hogy nem lesz következő alkalom.
Rizóma
2021. 01. 11.
18:08:25

Úgy illik, hogy András kedvéért négyről ötre jussunk, de sokat nem tudok hozzáfűzni.

Udvariasság? Igen, az is, bár jómagam egyre gyengébb vagyok e téren. A korosodás lehet a fő ok -- kopik a türelmem? --, kicsit ahhoz hasonlóan, ahogyan Umberto Eco az egyik gyufalevelében (Hogyan készüljünk derűsen a halálra) elmagyarázta, miért tartjuk egyre inkább hülyének magunk körül az egész világot, és tulajdonképpen miért is jó ez így.

Ami pedig a tiszteletet, mint elismerést, nagyrabecsülést illeti, csupán "a" alábbi félmondatára vontam fel a szemöldököm:
"egy gazembert is tudok tisztelni, és/vagy munkáját elismerni..."
... biztos, hogy nemcsak a produktumot tiszteled ilyenkor, hanem az alkotót is? A sokszoros gyilkos Czigány Dezső remekműveket (is) festett, a meglehetősen hitvány jellemű Szabó Lőrinc Semmiért egészen-je is remekmű, no és hol lennénk a kekec Kary Mullis PCR-ja nélkül?
de következik-e a munkájuk elismeréséből a személyük tisztelete? Aligha.
Mage
2021. 01. 11.
20:45:37

Ezzel én is így vagyok, sőt, nálam Rowling a mocsár mélyére varázsolta magát két pillanat alatt.
a
2021. 01. 11.
22:01:14

Rizóma: igen. belátom a közgondolkodás erkölcsi normái szerint nem helyes, de a szélsőségesen liberális (illetve ennek a szónak már nagyon pejoratív értelme van nálunk, inkább legyen szélsőségesen elfogadó, nyitott) világnézetem ellenére, nem feltétlenül úgy vélekedem személyekről, dolgokról, ahogy az a közgondolkodásban elvárt. pontosabban is fogalmazhattam volna: elismerek, esetleg tisztelek olyan embereket is, akiket más cselekedeteiért mások (vagy akár én is) elítélnek. netán gazembernek tartanak.

ez azért nem azt jelenti, hogy pl. Hitlernek elismeréssel adózom a festményei iránt (valójában nem kifejezetten rosszak, de nagyon átlagosak és jellegtelenek), de előfordul, hogy valakit sokra tartok egy/néhány cselekedete miatt, miközben sokan fel sem fogják (vagy szimplán nem tudják), mit, mekkora dolgot vitt véghez, ellenben elítélik/megbélyegzik egy másik cselekedetéért.

egy konkrét példánál maradjak, én most nem az anyanyelvemen írok. ahonnan (részben) származom, ott most egy olyan ember (valójában több ember, csak kevésbé köztudott) vezeti az országot, akit sokan diktátornak tartanak. (ez részben igaz is) ugyanakkor egy hatalmas gödörből, jelentős saját áldozat mellett rángatta ki az országot, nélküle sokkal többen (százezrek) éheznének, nyomorognának és halnának meg. (persze most sem svájci ott az életszínvonal) ha - teszem azt, ott demokrácia lenne - és lennének valódi választások, a lakosság nagyjából 60%-a rá szavazna, és ők most is (velem együtt) elismerik értékelik a vezetőt, miközben a "nemzetközi sajtóban" és a külföldi köztudatban többnyire egy gazemberként van bemutatva. (és igen, vezetési stílusával ad okot a jelzőre. az más kérdés, hogy lehetne-e másként irányítani azt az országot. eddig még egyetlen elődjének sem sikerült.)
MA
2021. 01. 11.
22:11:41

Amit eddig tapasztaltam:

- Sokan szeretik használni, de minél többet használja valaki, annál kevésbé tud vagy akar válaszolni, hogy mit jelent. A leggyakoribb válasz: "Ezt tudni kellene."

- Akik gyakran használják, azok általában nem a legtoleránsabb emberek, nagyon szigorúak, és gyakran kioktató a stílusuk. (Persze vannak kivételek, de ez az általános).

- Mindenkinek mást és mást jelent ez a szó, de nagyon sokan használják önvédelemre.

- Ami talán mindenkiben közös: ez egyfajta érzelem, ami egyben viselkedésmód is, és sokféle elvárás alapja.

Ezek alapján a saját meghatározásom erre a szóra:
A tisztelet egy érvpótló szó, amit akkor használunk, ha a saját magunk, vagy más, általunk követendőnek tartott egyének személyét, véleményét, érdekeit, vagy értékrendjét mások személye, véleménye, érdekei vagy értékrendje fölé kívánjuk helyezni.

Az érvpótló szó talán új kifejezés, de szerintem mindenki érti. Amúgy vannak mindenféle pótlószavak, pl. szópótló szavak (ezeket a nyelvészek is így nevezik), mint pl. izé, hogyishívják, stb. De van dicséretpótló szó is, ami megint egy általam alkotott kategória. A dicséretpótló szó a helytállás. Ezt a szót általában akkor használják, ha valakit dicsérni kell, de nincs miért. Ha pl. bármilyen versenyben (akár tehetségkutatóban, akár sportban vagy bármi másban) az elvártnál rosszabbul teljesítenek a magyar versenyzők, akkor nem érdemelnek dicséretet, mégis dicsérni illik őket, mert magyarok, ekkor mondják, hogy helytálltak. És ha valahol "a tisztes helytállás a cél", az azt jelenti, hogy semmi esélyünk.

A tiszteleten kívül további érvpótló szavak és kifejezések: "csak", "mert így illik", "mert így szokás", "mert azt mondtam", stb.
Rizóma
2021. 01. 11.
22:59:03

a,

mintha mr.-t hallanám, bár fogalmam sincs, orosz-e az anyukája...
a
2021. 01. 11.
23:21:29

szerencsés véletlenek mindig történnek. hol egy vágódeszkával, hol egy származással. tán ezt hívják pillangó hatásnak? (utálom ha sokat kell gépelni a usernév mezőbe. rövidítek. biztos öregszem.)
Mage
2021. 01. 12.
08:41:52

Rizóma, most megleptél. Azt hittem, a programozta a freeblogot. Bár az ő neve Mr. A.

Tehát az 2in1 lenne.

mr., welcome back.
MA
2021. 01. 15.
19:02:02

Siettetek, hogy meglegyen az 5 vélemény, mielőtt kiteszem az enyémet, aztán mégsem reagált rá senki...
a
2021. 01. 15.
20:53:47

MA: szerintem nagyon jók a meglátásaid és tudok azonosulni a véleményeddel. ha egy picit finomítom, akkor akár én is mondhattam volna. finomítom.

leginkább akkor érvpótló, ha ezt a másik arcába toljuk és mondogatjuk. és az emberek többsége valóban így használja. ha csak úgy viselkedünk, pl. elismerően bólintunk, beidézzük a másik gondolatát/cselekedetét, tetteinkkel követünk valakit, akkor az tisztelet megadása és nem érvelési hiba. a tisztelet egy kicsit hajaz a "szeretlek" szó használatára. többet ér, ha attitűdünkkel kinyilvánítjuk, mint ha mondogatjuk.

lehet erősen negatív is a használata, amikor pont a másik érv nélküli lekezelésére használod. "minden tiszteletem a tiéd, de...!" (értsd: egyáltalán nem tisztellek), hasonló ehhez még a "sok zsidó barátom van, de..." (értsd: valójában ismer néhány zsidót, de ha őket kérdezed, biztos nem sorolják a barátaik közé) vagy "nekem is vannak meleg barátaim, de..." (értsd: látott már a tévében meleg felvonulást).

helytállás: igen, ebben is sok igazság van. ha a magyar focistákat nézzük pl. akkor 100%-ban egyetértek. de van azért ennek a szónak egy másik jelentése is: felhívja a figyelmet arra, hogy pl. az élsport (meg egyéb versenyek jelentős része), mennyire elüzletesedett. aki egy nemzetközi versenyen részt vesz, az nagyrészt napi 8-10 órát edz, lemondott szinte minden földi jóról, ami egy "normális" embernél megadatik, beáldozza szakmáját, esetleges karrierjét, magánéletét, egészségét (mint a többi versenyző) és lehet, hogy pillanatnyi fizikai vagy idegállapota (esetleg egy gyengébb dopping vagy dopping hiány) miatt szorul le a dobogóról. ilyenkor a szpíker, a kinyilatkoztató azt jelzi a "helytáll" szóval, hogy figyelj!, ez az ember 99%-ban ugyan úgy végigcsinált mindent, mint a győztes, vélhetően 1000 X többet tett a sikerért, mint te, néző, ott a fotelben valaha az életben bár miért is tettél, de most így alakult. a mai világban többnyire a győztes van elismerve és senki más, miközben sokan nyújtanak hasonló teljesítményt (mondjuk, ez így volt az ókori Rómában is). erre is hívhatja fel a figyelmet a helytállt szó.
Mage
2021. 01. 15.
21:39:07

András, szerintem a menüben nem látszott, mert több poszthoz is volt új komment. Én is kíváncsian vártam rá, és nem vettem észre, hogy leírtad.

Majd hangolok azon a menün.
Rizóma
2021. 01. 15.
23:34:48

MA,
érvpótló szó? érdekes.
Ha meggondolom, hogy olyan nagy hagyományú, érvpótláson alapuló szervezetek frontharcosai a tisztelendő atyák, illetve a tiszteletesek, mint a keresztény egyházak, akkor tényleg óvatosabban fogok bánni a "tisztelet" szóval, mint eddig.

=> Regisztrálni jó <=