enjoy the ride :: 2008. május 08., csütörtök, 17:32:06 :: 8 komment
society

Moziba járni önfeledt szórakozás, állítják sokan, és számomra rengeteg frusztrációt okozott ezt elhinni. Végül elpattant a húr, és hosszú szünetet tartva átgondoltam, hol rontottam el.

Ma már modern és izgalmas küzdősportként fogom fel a mozizást, és azóta tökéletesen elégedett, boldog ember vagyok. A szabályok egyszerűek: keresni kell a teremben egy pontot, ahol van némi esély a filmre figyelni, legalább időnként. Az adott szék kiválasztása maga a teljes győzelem, a film folyamatos élvezete nem csak hogy nem elvárás, hanem egyenesen tilos.

Legutóbb a Mom Park 1-es számú - legnagyobb - termében folytattam edzést. Hatalmas tér, végtelenbe vesző, széles sorok. Egy kezdő megilletődik a látványtól és reménykedni kezd. Túl egyszerű lesz - gondolja. Rutinos harcosként, látva, hogy 16-18-an leszünk szétszórva, cseppet sem bíztam el magam.

A terem mértani közepére ültem, nem azért, mert onnan a legjobb a film - fel sem merült bennem, hogy akár a kezdésig ott maradhatok. Onnan akartam felmérni az ellenfeleket.

Kisvártatva ötvenéves házaspár foglalt el három széket mellettem: papa, mama és a hófehér nejlonszatyor. Abból a fajtából, ami akkor is zörög, ha nem bántod (a szatyorra értem elsősorban, nem a mamára). Természetesen a szatyor került a központi kürtő alá. A mozitermek plafonjain hatalmas légzsilipek találhatóak, amelyekből a Holnapután című filmben látható, -80 celsius fokos levegő áramlik a nézőkre. Erre azért van szükség, hogy ha véletlenül minden más körülmény kedvezőre fordul, akkor se hidd, hogy ez már a paradicsom. Egy percre se feledd el, a szenvedés az életünk szerves részét képezi. Különösen forró nyári délután, egy szál ingben élvezhető a fagyasztás.

A szatyor a várakozásoknak megfelelően reagált a légmozgásra, és akkusztikailag tökéletes helyre kapott jegyet. Éreztem, ez már nem gyakorlat.

Legyenek bármilyen kevesen, minden filmre beül néhány Kérdező. Őket roppant könnyű felismerni: a vásznon valaki rohan az ablak felé, hátulról belelőnek, csörömpölve törik az üveg, a szereplő zuhan és zuhan egy teljes percen keresztül. Hatvan másodperc rengeteg idő. Lassított felvételen néhány képkocka erejéig a közelről vett arcára rajzolódik a halálfélelem, majd az élettelen test tompa puffanással beszakítja az épület tövében várakozó bmw tetejét. A szélvédőre vér fröccsen. Sötétség.

Eltelik tíz másodperc:

- Leesett?
- Igen, azt hiszem. Mindjárt kiderül.

Megyünk tovább. A főhős sejteni kezd valamit, amit eddig kizárólag nekünk mutatott a kamera:

- Ezt eddig nem tudta? Az hogy lehet?
- Fogalmam sincs. Kérek még kólát.
- De miért nem tudod?

Érdemes megnézni az ilyen emberek képaláírásait az iwiw-en. Régóta mondom, hogy hatalmas pénzkidobás az érettségi és a diploma, továbbá felesleges költeni grafológusra és iq-tesztekre. Egy emberről mindent elárul, amit a saját fotói alá ír.

Áll az illető a fényképen, a horizont pereméig kék színű víz hullámzik mögötte, lába alatt fehér homok, körülötte pálmafák, és már húsz perce azon gondolkodom, vajon hol készülhetett a fotó. Acélgyárban talán? Nem hiszem, sehol nem látok izzadó testű, félmeztelen munkásokat, persze, lehet, hogy sztrájkolnak épp. Esetleg benzinkútnál? De hol a cső? - kérdezem ismét magam, kétségbeesve keresve valami kapaszkodót. Feladom és elolvasom: "tengerparton...". Ó, édes Istenem.

"rózsaszinben..." - folytatja a következő kép alatt a fejlett országok normáit maximálisan tiszteletben tartva: fogyatékos felebarátaink, konkrétan a vakok és a színvakok is teljes spektrumában élvezhessék az internetet. "korzika 2007.....". Nagyon precíz, négy dimenzióban gondolkodó emberrel van dolgunk, térben és időben egyszerre pozicionálja magát. Érdemes lett volna GPS koordinátákat mellékelni. Persze, nem ez a közlés valódi szándéka. Őszinte ember egyszerűen kiírná, mennyibe került a teljes utazás.

Emlékszem, egyszer keservesen alulmaradtam. Két kopasz, kigyúrt, szteroidos vadember foglalt mögöttem helyet, folyamatosan beszéltek, és én, nehezen érthető természetes bátorsággal megkérdeztem, nem akarnak-e inkább csendben maradni.

- Miért? - hajolt felém egyikük. Harcra számítottam. Nyers agresszióra.
- Mert nem értem így a filmet.
- De hát feliratos. Olvassad.

Ez a vereség jobban megviselt, mintha ott és akkor a fizikai erő diadalmaskodik valamelyikünk fölött.

 
 

Jerry1022
2008. 05. 08.
21:43:56

Ez tetszik :)
Azt hiszem futni fog még egy reklámkört a link az iwiw-en :D
ae
2008. 05. 09.
19:13:07

mostanság azért hívlak ritkábban KM-re, mert látom, mekkora sebeket ejt rajtad a spielberg-filmek abszolválását ellehetetlenítő folyamatos dumálásunk.
Mage
2008. 05. 09.
20:14:01

Igen, ez így van. Próbálom túlélni azt a korszakot, amíg elfogynak a Spielberg filmek. A fene vinné el, hogy ilyen sokat rendezett.
ae
2008. 05. 09.
20:35:45

más rendezők filmjein kevesebbet beszélünk. de csak azért, hogy hallhassuk a Te monológjaidat.
Mage
2008. 05. 09.
20:50:29

Én úgy vettem észre, mindenki azokon a filmeken beszél, ami kevésbé tetszik neki. Volt, hogy kizárólag akkor szólaltam meg, ha kértelek titeket, hogy maradjatok csöndben.

Ha máskor nem, akkor szinte mindenki megszólal, ha épp megható jelenet játszódik a filmben. A többséget feszélyezi, hogy megilletődjön, meghatódjon társaság előtt. Nekem ilyenkor szokott fájni, hogy elpoénkodjuk.
ae
2008. 05. 09.
20:57:15

tulajdonképpen ezt is meg lehet ideologizálni. :)
Mage
2008. 05. 09.
21:57:08

Szerintem minden film elején egyezzünk meg, lehet-e beszélni. Én be fogom tartani.
DelMare
2010. 07. 23.
20:35:11

(ON 2.)

Kedves Naplóm,

soha életemben nem felejtem azt a katartikus élményt, melyet a Számkivetett című Tom Hanks film alatt szereztem. főiskolai csoporttársnőmmel ültünk be, akiről tudtam azt a tényt, hogy ha olyanja van, orbitális, szívből jövő röhögést képes produkálni.

jelenet: Hanks szenved mint az állat a fogfájása miatt. Wilson csak bambán bámulja, mint egy leeresztett labda. Hanks kínjában már nem tud mit csinálni a fájdalomtól. majd megfogja egy korcsolya fém talp részét, és az élével, egy jól irányzott mozdulattal hirtelen kihelyezi a gonosz fogat a szájából. nézőtéren döbbent csend - ám csak egy tizedmásodpercre.

Kriszta pedig, mintha az évszázad legjobb poénját hallotta volna meg...

hirtelen nem tudtam, h a kólát vagy a pattogatott kukoricát borítsam rá.

=> Regisztrálni jó <=