mirror :: 2014. szeptember 14., vasárnap, 20:14:20 :: 7 komment
- Hogy vagy?
- Rólad álmodtam az éjjel.
- Mit?
- Telefonáltunk. Azt próbáltad elmagyarázni, hogy egy speciális, az elé helyezett dolgot fizikailag lemásoló tükör, és egy szimpla térkapu segítségével hogyan tud az ember önmagával szexelni.
- Nahát.
- Arra emlékszem, hogy nagyjából egymásra merőlegesen kell elhelyezni őket, de nem pontosan. Kevésen múlik, hogy összejön-e. Emlékezetből nem tudtad elmondani, ezért elkezdted összeszerelni a tieidet.
- És sikerült?
- Megbotlottál. Beleestél a térkapuba. És a következő pillanatban ott voltál nálam. Rám néztél, és azt mondtad:
- Hát akkor ez van.
efficiency :: 2014. szeptember 03., szerda, 00:47:24 :: 7 komment
Életem egyik nagy felismerése - még ha nem is én jöttem rá elsőként -, hogy a problémák nagy része idővel megoldja önmagát.
Minél több ember számára válik mindez világossá, annál élhetőbb lesz a világ.
Gondolj bele, ha a főnököd magáévá tette volna, mennyivel élhetőbb lenne a munkahelyed.
Aztán gondolj bele, hogy ha te magadévá tetted volna, lenne-e egyáltalán munkahelyed.
Na ugye.
Életem másik nagy felismerése, hogy ez nem minden esetben működik.
Mégis próbálkozom.
Takarítás közben 10-15 alkalommal leülök. Abból indulok ki, hogy miután megmutattam neki, hogy kell, a lakás lendületből kitakarítja önmagát.
Szól a zene, megy a film a youtube-on. Elképesztő, milyen mélységeit fedezi fel az ember Vivaldinak vagy Beethovennek, miközben ázik a vízben a felmosórongy. A Művészetek Palotájában soha nem éltem át hasonló katarzist.
Időnként körbenézek, kész van-e már.
Általában nincs.
Oké, még soha sem volt kész magától.
Pedig hányszor megmutattam neki.
Ezért van, hogy 31 négyzetméter kitakarítása 8 órát vesz igénybe.
De ha esélyt sem adok, soha nem fog megtörténni a csoda.
Türelmetlen emberek elől elzárva marad a természetfeletti.