when :: 2013. május 25., szombat, 00:36:57 :: 42 komment
dialogue health social

- Szép jó napot, másfél éve őrzöm ezt a rózsaszín papírt, és ma kitöltöttem és behoztam, mert végre külföldre költözöm. Tessék.
- Ez már megszűnt.
- Hogyhogy megszűnt?
- Március elsejétől.
- És most mi lesz?
- Van helyette új. Tessék.
- Ez is rózsaszín. De nincs rajta olyan négyzet, hogy külföldre költözöm.
- Nincs.
- Akkor ez nem jó lap. Odaadom ezt.
- Jó, én meg ledarálom. Így.
- De hát másfél éve őriztem. Simán behozhattam volna előbb is, csak nem akartam csalni. Miért nincs ezen olyan, hogy külföldre költözöm? A fél ország külföldre költözik.
- Vagy még ilyet tudok magának adni. Ezt kitölti, és odaadja nekem a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját, és azokat is ledarálom.
- Tessék?
- Ha külfölön akar letelepedni, el kell vegyem a lakcímkártyáját és a személyijét.
- Ne vicceljen már. Gondolja, hogy állandó lakcím nélkül fogok emigrálni? Biztos örülni fognak nekem odakint a bankban.
- Használhatja a kinti lakcímét.
- Igaz. Első nap bejelentkezem abba a kastélyba, amelyet egy internetes aukción vásároltam. Vagy elintézi valamelyik komornyikom. Tessék elképzelni, az nem úgy megy, hogy az ember egy nap alatt vált országot. Főleg, ha vállalkozása van. Ennek a rózsaszín lapnak az volt az értelme, hogy ha bejelentem, hogy külföldre költöztem, nem küldözget leveleket nekem az önkormányzat, amit egy vadidegen - az új bérlő - kap meg helyetttem, továbbá az ajánlott levél át nem vétele nem számít átvételnek, tehát nem büntethetnek meg olyan levél alapján, amit nem vettem át, szemben azzal, ha itt lakom, és nem veszem át. Nem akarok eltűnni végleg, van itt cégem, egyszerűen jelezi szeretném az országnak, hogy nem áll módomban két naponta a postára rohangálni.
- Átveheti az édesanyja.
- Azt ön honnan tudja? Mellesleg, ha valaki átveszi helyettem, az még rosszabb, mert azzal elismeri az átvételt, de aztán nem intézkedhet helyettem a hivatalokban. Ez a "külföldi letelepedés"-rovat direkt azért szűnt meg, hogy a külföldre költözőket szívassák?
- Nem.
- Még egy utolsót akar rúgni utánam az ország. Élvezzék ki, mert ennyi volt.
- Nem értem, mi a baj azzal, hogy leadja a lakcímkártyáját és a személyiét.
- Mondok extrém példát. Bár eszem ágában sincs befeküdni egy magyar kórházba, azért nem lenne megnyugtató érzés, hogy nem is tehetem meg.

3 nap múlva:

- Szia anya. Kérlek, hozz két palack ásványvizet az XY kórházba.
- Miért, ott vagy?
- Nem. Dehogy vagyok ott. Pont azért kell neked odavinni, mert én nem érek rá, de szeretnék adni nekik ásványvizet. Arra gondoltam, hogy te simán beugrasz vele. Add oda valamelyik nővérnek vagy betegnek.
- Bent vagy?
- Vagy nekem, ha mégis ott lennék.
- Nem vagy jól?
- De, ragyogóan érzem magam, ezért is feküdtem be a kórházba. Sokkal könnyebb elviselni így, mint ha még rosszul is lennék. Az orvosok is örülnek, hogy végre egy makk egészséges beteg. Alig lesz vele gond. Van még kérdés? Esetleg kérdezhetnéd azt, hogy buborékos legyen-e, vagy mentes. Mentes. Köszönöm.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Dehogy haragszom, jó, hogy felkeltettél. Éppen a földöntúli szerelmemről álmodtam. És ha bármi másról álmodtam volna, akkor is ezerszer jobban éreztem volna magam, mint most, hogy ébren vagyok, és forog velem a szoba. Sárkánypikkelyek borították a testét. Gyönyörű volt. Nehezen tudom most ezt elmagyarázni. Ne haragudj, arra végképp nincs erőm, hogy nézzem, hogy mennyire aggódsz. Majd szólok, ha meggyógyultam. Köszönöm a vizet.

- Ez milyen gyógyszer?
- Gyomorvédő.
- Mi az, hogy gyomorvédő? És mitől védjük a gyomromat? A nevét szeretném tudni. Annyi van ráírva, hogy F20.
- Vegye be.
- Köszönöm, jól van a gyomrom. A szédülés miatt hányok. Mondtam.
- Nem tudok magának paleo ételt adni.
- Nem is kell. Ha tudnék enni, nem feküdnék itt.

- Ez milyen infúzió?
- A hányinger ellen.
- De mi ez? Szteroid? Nyugtató? Antibiotikum? Nem akarom. 
- Nem tudom a kémiai összetételét.
- A neve bőven elég lenne. Van internetem. Így nem kérem, csak rosszabbul leszek tőle.

(Háromszori kérésem ellenére bekötötték az infúziót, amiről utólag kiderítettem, hogy morfiumfüggők és altatásból ébredők kapják. Utána voltam igazán rosszul.)

- Na jó, hazamegyek.
- Szó sem lehet róla.
- Nem tudok vitatkozni. Le kell ülnöm. Sajnálom.
- Még nem tud járni sem.
- Ha tudnék, rég elhívtam volna randira. Illetve nem, mert már Svájcban kellene lennem. De azért örülök, hogy láttam.
- Írok magának kilépő papírt. Arra a fél napra, ami után visszahozza a mentő.
- Valami érdemi vizsgálatnak örültem volna, ha már bent fekszem. A térdem ütögetésén kívül. Nem mintha rossz lett volna.
- Tizenharmadikára beírjuk MR-re.
- Két hét múlva? Azt se tudom, emerre vagy amarra forog velem a szoba, de két hét múlva menjek MR-re. Addigra háromszor meggyógyulok. Hol írom alá?

- Onnan tudom, hogy mennyire rosszul voltál, hogy egyetlen rossz szót nem szóltál a kórházra.
- Miért, milyen volt?
- Rettenetes.
- Nem sokat láttam belőle.

 - Találd ki, mit mondtak az okos barátaim. Az egyik fele azt, hogy "Ugye-ugye, sok volt a paleo. Csak kéne enni kenyeret. Abban van a vitamin."
- B van benne, nem?
- Persze. A világűrhöz képest egész sok B vitamin van a kenyérben. Pont annyival több, mint a kenyérhez képest a májban. És mint amennyivel több a májhoz képest abban a vitaminban, amit naponta szedek. És ami így tökéletes mennyiségben van jelen a véremben, látszik a leleteimen, mégis beadták injekcióban, hátha használ alapon. Meglepő módon nem használt. Azt hiszem, sorsolással választanak hatóanyagot. Vagyis nem, mert az segítene előbb vagy utóbb.
- És a másik fele mit mondott?
- Amit te. Hogy: "velem is volt már ilyen. Feküdtem, és nem tudtam megmozdulni sem. És azt hittem, úgy maradok. Rettegtem. Ez a pánikbetegség. Tényleg létezik". Értem én, hogy nem kell az összes tünetet produkálni ahhoz, hogy meg merjük kockáztatni a diagnózist. De azért nulla darab tünetre alapzni több mint meredek. Például: kimaradt belőle a pánik. Ez nem baj? És kimaradt az összes többi tünete. Csak mondom.
- Akkor mi bajod volt?
- Azon kívül, hogy 246 forint volt a svájci frank? Nem tudom. Talán látnom kellett még egyszer közelről, hogy honnan megyek el. És mielőtt te is feltennéd a legrémesebb és legértelmetlenebb kérdést, hogy "mikor?". Amikor kész leszek. 

otherwise :: 2013. május 25., szombat, 00:29:09 :: 0 komment

- Ezek szerint te a determinált világban hiszel?
- Mi mást tehetnék?