mirror :: 2021. május 24., hétfő, 17:58:29 :: 0 komment
Nézhetem úgy is, hogy két hasonló, gyönyörű darázs várt egymásra az üvegfal két oldalán.
Már mindketten odakint vannak, és szabadon repülnek, ahová akarnak.
keep flying high :: 2021. május 24., hétfő, 11:35:30 :: 0 komment
Lemegyek a földszintre inni. A karolópókot találom az ablakban, aki az erős első lábai és a testformája miatt emlékeztet a skorpióra.
"Másikuk az imádkozósáska-istennő, aki megalkotta az univerzumodban létező összes fizikai és mentális harcművészeti ágat. A pókokat, skorpiókat és fürkészdarazsakat is ő találta ki."
another level :: 2021. május 24., hétfő, 11:18:12 :: 0 komment
Találtam még egyet.
Ő bent volt a szobában. Miatta találtam meg a másik darazsat is, aki odakint volt, mert zajt hallottam az ablak felől.
Az ajtón át vittem ki, amelyet különben csukva tartok.
Ők egyedül élnek. A lárváik is egyedül nőnek fel.
Abban a szobában és a mellete levőben ki sem lehet nyitni az ablakot, mert eléjük tettem valamit.
Hogyan lehet, hogy minden csukva volt, és ők odarepültek az ablak két oldalára, egymással szemben, és várták, hogy megtaláljam őket?
who is here :: 2021. május 24., hétfő, 10:35:47 :: 0 komment
Na, kit találtam az előbb az ablakpárkányon?
Ráadásul pókot eszik.
comeback :: 2021. május 22., szombat, 17:01:35 :: 0 komment
Végig vesztésre álltunk, részben miattam. 28:28-nál magamra találtam, és be is fejeztük. (4:15)
first encounter :: 2021. május 19., szerda, 16:07:54 :: 0 komment
vylie princess
Vylie és a királylány egymás mellett, középső ujjukat összekulcsolva sétált a hófedte hegy lábától kanyargó folyó partján a város felé.
- Nem lesz ez így túl udvarias? - kérdezte a királylány.
- A fekete és az arany?
- És a kék.
A királylány testét kígyóbőr borította. Minden pikkelye királykék volt, és holografikus, arany íriszű szemet foglalt magába.
- Ez az új otthonunk - mondta Vylie. - Kölcsönös tiszteleten alapuló, barátságos viszonyra vágyom.
- A kedvességet hajlamosak a gyengeség jeleként értelmezni.
- Ezért is jó, hogy elkísérsz.
A város kapuját sápadt, remegő lábú embertömeg torlaszolta el.
- Vajon a szokásos reggeli futóverseny résztvevőit várják, vagy minket?
- Ígérd meg, hogy mosolyogni fogsz. Semmi kedvem elfeledtetni velük a rólunk alkotott első benyomást, és újra bemutatkozni.
- Ha az téged boldoggá tesz, rájuk is nevethetek.
- Miután elmenekültek, te fogdosod őket össze.
A bejárathoz értek.
Az emberek összenéztek, és suttogva, illetve kézjelekkel emlékeztették egymást a tervre.
Ki botot, ki kardot, lándzsát vagy baltát tartott a kezében. Körbeállták a két nőt. Óvatos lépésekkel közeledtek feléjük.
A vezetőjük vasvillát szorongatott. Kilépett a gyűrűből, a királylányra és Vylie-ra pillantott, aztán lesütötte a szemét.
- Mit akartok itt?! - kérdezte.
Vylie a királylányhoz fordult.
- Te is érzed, hogy a hátunk mögött egyre közelebb lopódznak hozzánk?
- Ránk fognak ugrani.
- Ne mozdulj.
A királylány oldalra dőlt, Vylie vállára fektette az arcát, két kezével belekapaszkodott, és mozdulatlanná dermedt.
- Te se.
A vasvillát szorító férfi rájuk kiáltott.
- Kérdeztem valamit!
Vylie az ajkaira tette az ujját.
A férfi arcát elöntötte a düh. Fenyegetőleg hátralépett, és hátrabökött a vasvillával.
Döbbenten nézett. Még egyet lépett hátra. Jobbra fordult. Balra fordult. Megrémült. Elesett. Rángatózott és kapálódzott a földön.
A többi ember ijedten, fegyverét leejtve rohant a férfi felé, aztán megtorpant, a földre zuhant, és vonaglani kezdett.
- Mi történik? - kérdezte a királylány. - Fáj nekik?
- Miért okoznék nekik fájdalmat? Bemutatkozni jöttünk.
- Emlékezni fognak ránk.
- Felcseréltem az irányokat. A fent a lent, a bal a jobb, az előre a hátra...
Több ember is a földhöz préselte az arcát, és ordított.
- ... és a közel a távol. Nehéz megszokni. Könnyű pánikolni tőle. Nyolc napon belül gyógyul.
- A trauma is?
- A stockholm-szindrómára gondolsz? Az, reméljük, megmarad.
- Ha majd könyvet írsz, a címe legyen: Emberi kapcsolatok. Az előszót vállalom.
- Fegyvert fogtak ránk.
- Nem viseled jól.
- Hogy érted? Pont úgy reagáltam, ahogy szerettem volna, és ahogy jól esett.
Az emberek abbahagyták a rángatózást és az ordítást. Helyette sikoltozni kezdtek.
- Maradjatok nyugton - mondta Vylie.
Jobb kezével megvakarta a jobb szemöldökét, és a körmével egyesével a helyükre igazította a szálakat.
- Elmúlt. Újra mozoghatsz - mondta a királylánynak.
A királylány kiegyenesedett, és az emberekhez szólt.
- Sajnos a tengeribetegség mutálódott, és már a szárazföldön terjed - mondta. - Jó hír, hogy az első hullám levonult.
Vylie közelebb lépett az emberekhez, és levette a sikoltozásukról a hangerőt.
- Azt kérdeztétek, mit akarunk itt. Az első szabály az, hogy akkor tesztek fel kérdéseket, amikor egyértelműen jelzem, hogy fogadóórát tartok. Ez nem ma van. Az értelmi képességeitekre való tekintettel több szabály egyelőre nincs.
A nő a bal kezével az utca bal oldalára mutatott.
- Akinek tetszik, ahogy a barátnőm kinéz, guruljon oda - mondta. - A többiek guruljanak a másik oldalra. Eszetekbe ne jusson felállni.
Szinte az összes ember az utca bal oldalára kúszott.
Az utca jobb oldalán lévő, kisebb csoportban valaki suttogott.
- Figyeljétek meg, ők lesznek a kedvencek. Minket fognak büntetni.
Vylie a suttogó férfira nézett.
- Vicces, hogy ezt gondolod. Tíz perc múlva sem a barátnőm, sem én nem fogunk emlékezni arra, melyikőtök melyik oldalra vergődte magát.
- Akkor mi értelme volt?
- Ott feküdtetek egy kupacban az út közepén. Sétálni szeretnénk.
Vylie karon fogta a királylányt. Miközben áthaladtak közöttük, a királylány a két oldalt fekvő tömeget nézte.
- Hogy kettéválasztottuk őket! Találd ki, mire emlékeztet!
- Nem tudom, milyen mesekönyveket olvasol mostanában.
- Az almásban volt.
- Füge.
- A kígyóra figyeltem.
- Éhes vagy?
- Étterembe megyünk? Átöltözzek? - kérdezte a királylány.
- Miért? Van rajtad ruha?
A királylány végighúzta a körmét Vylie hátán, a derekától a nyakáig. A nő sóhajtott.
- Valamit te is mondhatnál nekik - mondta Vylie. - Az első benyomás jegyében.
A királylány hátrafordult az emberekhez, száját kitátotta, kivillantotta a méregfogait, és rájuk öltötte villás nyelvét.
- Ssssszzzzz.
pinky :: 2021. május 18., kedd, 13:25:46 :: 0 komment
Eddig nem tudtam, hogy létezik rózsaszín áfonya.
A királylánynak vettem.
getting there :: 2021. május 17., hétfő, 14:07:45 :: 0 komment
Ma reggel, olyan boltban, ahová úgy havonta egyszer járok:
"... kinőtt egy virág. Lila színű volt, és úgy festett, mint egy forgó, amellyel a gyerekek játszanak a szélben."
learn :: 2021. május 15., szombat, 09:48:49 :: 0 komment
vylie princess
Vylie belépett a konyhába, helyet foglalt a királylánnyal szemben, és a masnival átkötött dobozra nézett.
- Nem bontod ki? - kérdezte.
- Tudom, mi van benne. Turmixgép.
- Neked hoztam. Rózsaszín.
- Mióta vagyunk tárgyfüggők?
- Arra való, hogy gyakorolj.
A királylány elvett egy banánt az asztalról, és meghámozta.
- Én így szeretem.
- A turmix a kezdőlépés.
- Mihez?
- A főzéshez.
- Te nem is eszel.
- Amikor étterembe megyünk, szoktam enni a kedvedért.
A királylány szeme elkerekedett.
- Mikor jártunk utoljára étteremben? - kérdezte.
- Mikor tűntél utoljára embernek?
- Ez nem ér!
- Nem érzékeled az összefüggést?
- Azt hittem, szereted, ahogy kinézek... - szipogta a királylány.
Vylie mosolygott.
- Imádom, hogy ilyen gyönyörű vagy.
A tenyerébe vette a királylány kezét.
- Térjünk vissza a tárgyhoz. Miért tartasz a főzéstől?
- Te perfekcionista vagy. Nekem is vannak elvárásaim magammal szemben. Miért akarsz frusztrálni azzal, amihez nem értek?
- Többre vagy képes, mint amit gondolsz magadról.
- Tudod, milyen régóta várom, hogy ezt mondd?
- Látod? Most végre kibonthatod a dobozt.
- Majd, ha azt is elárulod, hogyan vagyok képes arra a "többre".
Vylie felállt az asztaltól. A királylány odalépett hozzá, megölelte, és megcsókolta a nyakát. Vylie sóhajtott. A királylány ajkai egyre közelebb értek a füléhez.
- Ha nem hagysz koncentrálni, máshol kötünk ki.
- Az ágyban?
- Vagy az operában, a színpadon, előadás közben.
- Menni fog. Főzés közben mindig dúdolok.
A királylány kinyitotta a szemét, és körbenézett.
Egy teremben álltak. A szürke falakat hieogrifák borították, és átjárók nyíltak rajtuk, mögöttük újabb falakkal és újabb átjárókkal.
- Ez a legnagyobb szakácskönyv, amit eddig láttam. Kár, hogy nem tudom elolvasni. Pedig ma olyan szívesen főztem volna neked.
Fraktálszerű nyílásokat látott a plafonon, amely úgy festett, mint egy inverz romanesco.
- Oda nézz. Zöldség is van! - mondta.
Vylie a falakon lévő szimbólumokat vizsgálta.
- Nem kell felolvasnod az egészet. Elég, ha összefoglalod - mondta a királylány.
- Erre menjünk - mutatta Vylie.
Átsétáltak egy másik, majd egy harmadik terembe. A királylány megpillantott egy ajtót. Őr állt előtte.
Az őrnek sötétszürke bőre volt, négy szarva és nyolc szeme. Vylie elindult felé. Az őr felvette a földről a kétkezes harci baltáját.
- Bejárásom van ide - mondta Vylie.
"Bumm" - mondta a balta, és a földbe csapódott, ott, ahol egy pillanattal korábban Vylie állt.
- Annyira, de annyira meglepődtem - mondta a királylány. - Olyan szokatlan, hogy ez történik velünk.
Vylie felől öt lángnyelv nyújtózott az őr felé.
A falon felragyogott egy lila, és mellette egy sárga szimbólum.
A lángnyelvek fekete fémmé változtak. Apró golyókként lehullottak és szétgurultak a padlón.
- Eddig jó - mondta a királylány.
A plafonból tizenkét villám sújtott az őrre. Két másik szimbólum villant fel a falon tizenkétszer.
Az őr közeledett a nőhöz.
Vylie kártyalapokat hajított felé. A lapokból a levegőben aranylemezek lettek, forogtak, és szeletekre szabdalták az őrt.
Újabb két szimbólum ragyogott fel. A szeletek egymáshoz forrtak. Az őr a magasba emelte a baltáját.
A királylány három méter hosszú plazmaágyút tartott a kezében. Célzott, és fejbelőtte az őrt.
Félreugrott a visszapattanó lövedék elől.
- Most semmi nem világított? - kérdezte.
- De, mögötted. Ez volt a legerősebb fegyvered?
- Azt hiszem.
Vylie mély levegőt vett, és vakító, hófehér, folyékony tüzet fújt az őrre.
Meg sem perzselte vele.
Az őr odalépett Vylie-hoz, és akkorát ütött bele ököllel, hogy a nő a falnak repült, nyekkent, és a padlóra rogyott.
- Ez nekem is fájt - mondta a királylány. - Menjünk innen. Visszajövünk, miután megtaláltad a belépőkártyádat.
Vylie nyelt egyet, és fájdalmas arccal kiegyenesedett. Szemei türkiz fénnyel izzottak.
- Ez nem történt meg, mivel te nem létezel - mondta az őrnek.
Az őr eltűnt.
Csend volt. Kettesben maradtak.
- Nem merek megszólalni - mondta a királylány.
Vylie a felragyogó szimbólumokra nézett.
A falak fogaskerekekké változtak, és forogtak. Fém kattogott fémen.
- Óra lettünk? - kérdezte a királylány. - Erre nem számítottam.
Az őr megjelent. Vylie fájdalmas arccal a földre rogyott, ugyanabban a pozícióban, mint amelyben egy perccel korábban volt.
A fogaskerekek visszaváltoztak falakká.
Az őr a nyakánál fogva felemelte a földről a kábultan nyöszörgő nőt.
A válla fölött három kristálylencse és egy holoprojektor lebegett.
"Napsugarakkal akarod elégetni?" - kérdezte Vylie hangja a királylány fejében. Beszélni nem tudott, mert az őr a torkát szorongatta.
A királylány bekapcsolta a projektort. A lencsék föl-alá mozogtak a levegőben.
- Ne zavarj. Fókuszálok.
A projektor mellett négy, kék vonalakból álló, egymáshoz tapadó hatszög derengett.
"Mi ez?" - kérdezte Vylie hangja. "Kaptár?"
- Nem tudom. A DNS-ére akartam ránézni. Valamit elronthattam.
"A démonoknak nem spirál alakú a DNS-e. A gyenge pontját keresed?"
- Kétlem, hogy van neki.
A királylány odalépett a hatszögekhez. Az ujjaival kivágott egy darabot az egyikből, és kivette.
A falon felragyogott két szimbólum. A DNS-töredék visszalebegett a helyére. Az őr, egyik kezével Vylie nyakát szorítva, felvette a földről a baltát.
"Mindentől védve van, amivel ártani akarsz neki."
- Nahát! Erre magamtól nem jöttem volna rá. Mi lenne, ha befognád a gondolataidat, és életben maradnál, amíg kitalálok valamit? - kérdezte a királylány.
Vylie nem válaszolt.
A királylány a DNS-t nézte.
Kivágott két rövidebb szakaszt, és anélkül, hogy kivette volna, felcserélte őket.
Nem történt semmi.
Az őr a magasba emelte a baltát.
A királylány felcserélt két másik darabot.
Az őr karja megfordult a vállán. Immár nem előre, hanem hátrafelé mozgott.
A királylány felcserélt három másik szakaszt a DNS-ben.
Az őr fejéről eltűntek a szarvak. Elengedte Vylie-t, a földre rogyott, és ordított.
- Hát ezek sajnos benőttek - mondta a királylány.
Felcserélt egymással két hatszöget. Az őrből gőzölgő húsmassza és néhány deformált csont maradt.
Vylie feltápászkodott, odament a királylányhoz, és a vállára hajtotta a fejét.
Egyikük sem szólalt meg.
Vylie magához ölelte a lányt.
- Bemegyünk? - kérdezte a királylány, és az ajtót nézte.
- Te fogsz bemenni. Egyedül.
- Mire számítsak?
- Nem most. Majd amikor készen állsz.
- Azért jöttünk, hogy szórakozz velem?
- Nem szórakoztam és nem játszottam meg magam.
- Mit csináltál volna, ha nem vagyok itt?
- Itt voltál.
A királylány a nőt nézte, és várt.
- Semmire sem emlékszel erről a helyről? - kérdezte Vylie.
- Ez most az a rész, amikor közlöd, hogy már jártam itt?
- Legutóbb te hoztál engem ide.
- Hányadszorra vagy a barátnőm?
- Szerinted?
- Ismerem ezt a helyet?
- Együtt építettük.
A királylány ledöbbent.
- Ha ezt nem te mondanád, hanem bárki más...
- ... azok közül, akikhez leereszkedsz?
- Te és én építettük?
- A te ötleted volt, hogy párban legyenek a szimbólumok a falon. Egymást is védik.
- Azt akarod mondani, hogy ezeket a jeleket valamikor értettem?
- Azt akarom mondani, hogy annál is több vagy, mint amit hiszel magadról. Pedig elég beképzeltnek látszol.
- Mikor építettük?
- Vagy mikor fogjuk. Nézőpont kérdése.
Vylie megvárta, amíg a királylány feldolgozza az elhangzottakat.
- Azt nem tudtam - folytatta -, hogy a genetikához most is értesz.
- Szerinted értek hozzá? - kérdezte a királylány, és a földön gőzölgő húskupacra mutatott.
- A célnak megfelelt. Hogyan pusztítottad el?
- Láttam, hogy a szimbólumok minden támadásodtól megvédték, ahogy attól is, amikor kivágtam egy darabot a DNS-éből. Eszembe jutott, hogy talán a variálást nem veszik támadásnak, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mit művelek. Balszerencsével akár erősebbé is tehettem volna. Így nem volt egyértelmű az ártó szándék.
- Újra és újra lenyűgözöl.
- "A felejtés a kulcs".
- Ezt kitől hallottad?
- Arra már nem emlékszem. Te értesz a génekhez?
Vylie odament a holoprojektorhoz, és a négy hatszögből hármat kivett.
A szimbólumok nem reagáltak.
- Már mindegy neki - mondta.
A negyedik hatszöget darabokra vágta és újrarendezte.
A földön fekvő húscsomóból kinőtt egy virág. Lila színű volt, és úgy festett, mint egy forgó, amellyel a gyerekek játszanak a szélben.
- Nem csaltam - mondta.
- Én mikor jutok el ide?
- Az útra rátaláltál. A többi gyakorlás kérdése.
A királylány elővett egy ásót, és odasétált a növényhez.
- Mit csinálsz? - kérdezte Vylie.
- Ez az első virág, amit tőled kaptam. Mire számítottál? Hazavisszük és elültetjük.
- Láttad, hogy miből nőtt ki?
A királylány az őr maradványaira nézett, és megvonta a vállát.
- Kizárólag organikus alapanyaggal dolgoztunk.
Kiásta, és csillogó szemmel tartotta maga előtt a virágot.
- Lehet belőle teát főzni? Vagyis, mindenből lehet. Úgy értem, érdemes?
- Szerinted kapsz tőlem valaha olyan növényt, amelyikből nem érdemes?
- Wow. Úgy izgulok!
Vylie megfogta a karját.
- Mehetünk?
- Várj! - mondta a királylány. - Ragyogó ötletem támadt!
- Hallgatlak.
- Miután hazaértünk, őt beleteszem a turmixgépbe.
Vylie megdermedt.
- Így tanulok meg főzni!
A nő nem szólt és nem mozdult.
- Most értettem meg, hogy így kell lennie. Te nem látod? Mindkét ajándékot tőled kaptam. Ez nem lehet véletlen!
Néma döbbenet.
A királylány elmosolyodott, magához ölelte a virágot, ringatta, és megpuszilta a szirmait.
- Ne félj. Szeretlek. Vicceltem!
Vylie mosolygott.
- Jól van. Hergeld csak.
it’s all right :: 2021. május 15., szombat, 09:16:38 :: 0 komment
A fenti képen ő látható.
A "rhizomorphic" micéliumban különálló szálakat találsz. Ezen jobban látszik:
Ilyenkor a periférián lévő sejt azt üzeni a többieknek, hogy "Erre gyertek, itt minden jó".
A vatta kinézetű, tomentose micéliumból hiányzik a fenti lelkesedés. Mivel nálam a gombák is jól érzik magukat, erről 3rd party fotót mutatok.
(A körülmények mellett a genetikán is múlik, hogyan alakul.)
like this :: 2021. május 09., vasárnap, 18:41:56 :: 0 komment
vylie princess
Vylie a sivatagban, a homokban ült egy szakadék szélén. Fekete és lime színű pikkelyein szikrázott a naplemente.
A királylány vele szemben feküdt. Kitinpáncélt viselt, sáska, vagy talán százlábú hybrid humanoid nő lehetett. Gyönyörűsége elkápráztatta Vylie-t.
- Azzal mi legyen? - kérdezte Vylie.
- A szakadék mélyén, a semmiben lebegő, sárgán izzó magmára gondolsz? - kérdezte a királylány, anélkül, hogy tekintetét levette volna Vylie-ról.
A nő pupillái résnyire szűkültek.
- Napsütötte, tündöklő, középkori városokat akarok, szökőkutakkal, madarakkal, pillangókkal, éneklő, táncoló, szép és boldog emberekkel.
- Rendben.
- A legszebb város melletti erdőben legyen egy interdimenzionális, föld alatti hangár és egy alien hadiszállás, ahol saját részlegünk van. Itt psytrance partikat rendezünk az ismerőseink közül a legjobb arcokkal. Időnként hazakísérjük őket, és lövöldözünk.
- Folytasd.
- Hegy tetején legyen a kastélyunk, hogy az emberek meg se próbálják beleélni magukat abba, hogy közel jöhetnek. Legyen benne hatalmas, ragyogó aranyterem, pompás ágyakkal. A legközelebbi barátainkkal ide vonulunk félre a világ elől.
Vylie bólintott.
A sárgán izzó magma kihűlt, homokká, sárrá, óceánná változott, kontinenst formált. Az átlátszó levegőből előtűntek a városok.
A királylány a mélybe tekintett.
- Máris imádom.
Az újszülött világ körül kristályfal jelent meg. Nappal a napot és a felhőket, éjjel a holdat, a csillagokat és a denevéreket mutatta.
Vylie a kristályfalra nézett, majd a királylányra.
- Most hogy megyünk be? - kérdezte.
A királylány a kezébe vette derékig érő haját, a bal válla előtt copfba fonta, és a copfot, amely immár élő, méregzöld kígyóban végződött, átvetette a nyakán.
- Én így. És te?
who is there :: 2021. május 06., csütörtök, 08:00:44 :: 0 komment
Na, ki van itt?
Ugye, milyen tálcám van? Megvettem az utolsó kettőt a boltban.
Ilyen az, amikor másik országba költözöl. Hét év után még olyan dolgokat veszel magadnak, hogy tálca.
Évtizedeken át tartó kísérletezés árán arra is rájöttem, mire lehet használni a súlyzókat.
Nem a képeket tartják, hanem a DIY asztallapot, amelyet a fagyasztó tetejére tettem.
Apró gombák. Szennyezett spórából mentettem ki őket.
Ilyenkor úgy érzem, hogy learattam egy óvodát.
Mintha felnőtt gombákat, növényeket vagy állatokat jobb volna levágni.
Nálam legalább, aki terem, életben marad:
change :: 2021. május 06., csütörtök, 07:57:29 :: 0 komment
- Kezdesz nőiesen viselkedni.
- Érdekes. Szerintem régen ugyanilyen sértődékeny voltam. Erre sem emlékszel?
