iron y :: 2012. március 29., csütörtök, 16:11:09 :: 11 komment
politics

Életem során néhányszor átfutott az agyamon, mihez kezdenék magammal egy lakatlan szigeten.

Tegyük fel, hogy lenne mit ennem és lenne hol aludnom. Nem kellene a puszta túlélésért küzdenem. Tegyük fel, hogy nem kutatna utánam senki, és tudnám, hogy rengeteg felesleges idő áll a rendelkezésemre.

Tehát nem olyan lenne, mint amilyen a valóságban egy lakatlan sziget.

Ezen a mesebeli szigeten engem az foglalkoztatna, hogyan állítsak elő fémet.

Hogy miért pont fémet? Csak úgy. Valamit mindenki csinálna ilyen helyzetben, aki nem lusta disznó. Vagy legalábbis nem lusta disznóként él a saját képzeletében.

Ki ezzel, ki azzal foglalkozna. Engem érdekel a vegyészet. A valóságban nem lettem vegyész. A lakatlan szigeten talán még lehetnék az.

Kíváncsi vagyok, vajon képes lennék-e rá. Találnék-e ércet a szigeten. Felismerném-e, és össze tudnám-e gyűjteni. Nem is sejtem, melyik érc hogyan néz ki. Ez lenne benne az első kihívás.

Aztán építenem kellene egy kemencét, magas kürtővel, ami jól szelel, mert akkor izzik fehéren a szén. Kemencét sem építettem még az életemben. És bizony, szénre is szükségem lenne, és az sem a bokorban nő magától.

Izzó szénben az érc nyers fémmé redukálódik. Aztán valahogy össze kell gyűjteni a produktumot, lehetőleg úgy, hogy kevesebb legyen benne a homok, mint a fém. És jó esetben keletkezik egy nagy és nyers fémtömb, amit meg kell munkálni. Kagylóhéjjal? Vagy kövekkel? Nem is tudom.

Nem tudom, hogyan készítenék kanalat vagy kést egy nyers réz- vagy vasdarabból. Lehet, hogy sehogy. Ha mégis, 10-20 évem tuti rámenne.

A lakatlan sziget azért fontos, hogy legyen elég időm a fentiekre. Az összes alapanyag rendelkezésemre áll a szárazföldön is: ércet kereshetek a természetben, fa van, agyag van, követ is biztosan találok.

10-20 felesleges év, na, az nincsen.

A valóságban azért nem foglalkozom fémkészítéssel, mert annak számomra semmi értelme nincs. Ha kell, bemegyek a boltba, és veszek evőeszközt. Képtelen vagyok az előállításával eltölteni több évtizedet.  És ha elmenne az eszem, és mégis hozzáfognék, abból a lakatlan sziget szabályain belül maradva, a primitív eszközök és a hozzá nem értés miatt minden bizonnyal igen gyatra végeredmény születne.

A lakatlan szigeten bármire ráér az ember, és bármi, amit előállít, többet ér a semminél.

A nem lakatlan nem szigeten van ezer más jobb, fontosabb, értelmes dolga, mint elölről kezdeni az emberiség történelmét.

A lakatlan sziget olyan korlát, olyan megkötés, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy azzal foglalkozz, aminek a valóságban, a normális világban semmi értelme nincsen.

Én örülök annak, hogy nem kell saját kezűleg, 10-20 év kínlódás árán egy kanalat és egy villát legyártanom, mégha érdekes feladatnak tűnhet is mindez egy pohár vörösborral a kezemben a kényelmes szobában ülve. Tudom, hogy más dolog képzelődni rajta, és más lenne nekifogni a valóságban.

***

Aztán egy nem túl szép napon arra ébredtem, hogy mégiscsak eljutottam a lakatlan szigetre.

Illetve nem is annyira lakatlan ez sziget, élnek még rajta néhányan. Együtt keveredtünk ide. Együtt jutottunk idáig.

És most együtt dolgozunk a késen és a kanálon.

***

Ha a közeljövőben az államfőtől elveszik a doktori címet, az semmivel sem lesz kevésbé tragikus, mint ha az eddigiek után már el se veszik tőle.

Már néhány éve a kanálon és a késen munkálkodunk, és valahogy mintha egyre többen lennének azok, akik ezt sehogyan sem akarják észrevenni.

Pedig nem túl rég óta csináljuk így.

16 évvel ezelőtt például minden hibájával együtt olyan miniszterelnöke volt az országnak, akiről Németországban utcát neveztek el.

Utcát. Németországban. A magyar miniszterelnökről. Úgy, hogy még él.

Te ezt el tudnád ma képzelni?

16 évvel ezelőtt  a kormány önként lemondott a kétharmados teljhatalmáról, figyelt az ellenzékre, mert azt gondolta, hogy így elegáns. Akkoriban működtek ellenzéki bizottságok is a parlamentben.

16 évvel ezelőtt olyan embert gyűlölt majd' az egész ország, aki azóta is külföldi egyetemeken tanítja a gazdaságtant.

16 évvel ezelőtt olyan ember volt az elnökünk, aki saját maga lefordította a Gyűrűk urát és a 2001: Űrodüsszeiát. 

16 évvel ezelőtt még a szárazföldön éltünk. Volt kés, volt villa és volt kanál. Azt hittük, hogy ez így marad, sőt, lesz autó és kerékpár is.

Most viszont már a szigeten élünk, és a fentiek közül egyik sincsen.

Ott tartunk, hogy egy analfabéta lopott doktori disszertációján az egyetemnek hónapokon át kell gondolkodnia, és így sem meri azt visszavonni.

Ha a több hónapos gondolkodás és az elkent eredmény kihirdetése után később esetleg mégis úgy döntene a miniszterelnök, hogy az egyetem visszavonhatja azt a bizonyos doktorit, az lesz a lakatlan szigeten a földön talált érc megfelelője.

A jelenlegi miniszterelnökünk is jól ismert személy lett Németországban. Ha utcát nem is neveztek el róla, az újságok címlapján már rezidens. Nem az utca kap róla nevet, hanem ő maga kap újat. Úgy hívják odakint, hogy Paraszt Putyin, Mini Führer.

Az államelnökünkön már nem csak a nyugati újságírók, hanem francia és német átlag állampolgárok is gúnyolódnak szabadidejükben.

Ha ezek után bárki lemond itt, az egyenértékű lesz a lakatlan szigeten a kemencével.

***

Szigeten élünk, a homokot kutatjuk érc után. Az ércről nem tudjuk, hogyan néz ki, miről ismerjük fel majd, és nem tudjuk azt sem, hogyan munkálhatnánk meg.

Egyedül azt tudjuk, hogy mihez szeretnénk kezdeni majd a fémmel.

A távoli parton ugyanis nem csak kés van és villa, hanem számítógép és GPS is. Lehet, hogy majd egyszer valaki elindul megkeresni minket. Valaki talán majd vissza szeretne vinni minket a szárazföldre. Oda, ahová önerőből soha az életben nem jutnánk el.

Az a terv, hogy keresünk a homokban ércet, építünk kemencét, gyártunk szenet, fémet állítunk elő, és a fémből ágyut kovácsolunk, amivel le tudjuk lőni, vagy legalább haza tudjuk zavarni majd azt a hajót, amelyik a sziget felé közelít értünk.

Ez a mi szabadságharcunk lényege.

justice :: 2012. március 21., szerda, 01:57:32 :: 14 komment
politics

Damu Roland meg csak négy és fél évet fog ülni hat helyett. "Alig többet, mint az az előzetes letartóztatott, aki a cellatársát összeverte, eltörte a bordáját és az arcát, a hátára pengével feliratot karcolt, a lábát tollal átszúrkálta, a száját tűvel és cérnával összevarta, és azzal fenyegette, hogy enni fog a húsából."

Hogy kicsoda Damu Roland, azt nem tudom, az arcát is csak azóta ismerem, amióta elkezdődött ez a per. Ránézésre biztos vagyok benne, hogy vert már nőt, és hallomásból tudom, hogy nem csak a párját, hanem a kollégáját is, szóval krokodilkönnyeket nem fogok hullatni érte. Ha esetleg mégis, rögvest összeszedem.

Számomra Damu Rolandnál csak a két másik főszereplő ellenszenvesebb. Tímea, a felperes, aki az első fokon eljáró bíró rokona, és Andrew Vajna, aki Damu helyett tolja Tímeát, feltéve, hogy Vajna tud egyáltalál tolni valakit, ebben nem vagyok biztos, de ez nem is az én bajom.

A három ember közül első nekifutásra Vajnát vágnám börtönbe. Mondom ezt a produceri munkássága alapján. De ha jobban átgondolom, már őt se tudnám nyugodt lélekkel lesittelni, mert amióta filmgyártási kormánybiztosként nem szórt ki újabb százmillió forintot Tarr Bélára, puszta hazaszeretetből kénytelen vagyok kedvelni őt.

Tarr Béláról csak annyit, hogy az egyik interjújában legalább ötször elmondta, hogy "amit digitális kamerával veszel fel, az nem film". Nyers logikával nekifutva ez éktelen ökörség, mert mi van azzal, amit filmre rögzítesz, és később digitalizálsz, és ha az ettől még film marad, akkor a másik mitől nem lesz film, vajon a felvétel és a lejátszás közötti melyik fázisban szabad már digitalizálni ahhoz, hogy a mű ne veszítse el a filmségét, ha meg az se film, amit később digitalizáltál, például kiadtad DVD-n, akkor semmi se film. De hát nem kell nyers logikával nekifutni az ilyeneknek, mint Tarr Béla, viszont félteni se kell őt, mert egészen nyilvánvaló, hogy egy digitális kamerával nagyságrendekkel kevesebb pénzt lehet eltüntetni, mint két tonna filmtekercs film között a vágóteremben és az istállóban.

A végeredmény meg a zártosztályon kívül úgysem érdekel senkit. Az egyetlen érdekesség e két ember harcában az, hogy a nézhető film valahol Tarr és Vajna között helyezkedik fel félúton, legalábbis mindkettejüktől egyenlő távolságra.

Ne is menjünk most egyikhez se közelebb.

Damuról fejformára kinézem, hogy verte a nőt. Másfelől felesleges tippelni a kérdésben, mert köztudott volt, hogy verekednek.

Ha egy nőt váratlanul bántalmaz egy férfi, az szerintem is menjen el a bíróságra, vagy intézze el máshogyan. Ha azonban a nő huzamosabb időn keresztül segítséget sem kér, és le sem lép, azzal gyakorlatilag aláír egy szerződést, hogy őt lehet verni. Ez egy létező, ráadásul egész gyakori kapcsolattípus. Senkinek semmi köze hozzá az érintetteken kívül, már amíg nincsen gyerek.

Ha van gyerek, az más, mert az ártatlan szenvedő alany.

Éppen ezért kifejezetten hasznos és üdvözlendő, ha az egyik felnőtt fél még időben kiszáll verekedésből, mert annyival is kevesebb hibás gént ad át, és annyival is kevesebb gyerek nő fel erőszakos, családnak nevezett közegben.

Ami viszont érdekes, hogy hat rendőr büntetlenül végigmehet egy lányon (Zsanett), amit szerintem bőségesen bizonyít, hogy a rendőrök össze-vissza hazudtak a nyomozás során (ez egyebek mellett az autójukban lévő GPS adataiból tudható), továbbá, hogy eltűnt a nőgyógyászati vizsgálat eredménye, és eltűntek a köztéri kamerák felvételei is. Ezek olyan körülmények, amelyek alapján normális helyen normális bíró lesittelt volna mindenkit, akinek a neve bármilyen okból szerepelt bármelyik iraton, beleértve a szakértőt, a nőgyógyászt és a Rebiszt. Ez akkor is igazságos ítélet lett volna, ha valójában nem történt sem erőszak, sem szex, mert a kamerák nem azért vannak ott, hogy a felvételek eltűnjenek, a nő meg nem azért megy orvoshoz ilyen esetben, hogy ne legyen használható lelet (se pro se kontra), és a rendőrt sem azért fizetjük, hogy a munkájáról hazudozzon a bíróság színe előtt.

Ezzel szemben Damu Rolandnál annyit sikerült a vádnak elérnie, hogy a bíró szerint nem kizárható - anatómilailag -, hogy történt valami, bár bizonyíték nincsen rá. Azért, ami nem kizárható, kapni lehet vagy hat, vagy négy és fél évet, főleg, ha cigány vagy, és Andrew vajda utaztatja a volt nődet a világ körül.

Hogy a bíróságról mit gondolok, arról hadd meséljek el egy történetet.

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém kibontani egy levelet a Cégbíróságtól.

A levél első mondatában közölte a cégbírónő, hogy a cég, amelynek az ügyvezetője vagyok, megszűnt.

Két gondolat jutott eszembe arról, hogy ezzel a mondattal kezdődik a levél.

Az első az volt, hogy a bírónő kezében nem sokat foroghatott Arisztotelész: Poétika című munkája, vagy ha mégis, a puszta forgás nem hozta meg a kívánt eredményt. Szegény bírónőnek halvány fogalma sincs arról, hogyan kell megírni és hogyan kell tagolni egy minőségi drámát.

A másik dolog, ami felötlött bennem, hogy három havi kifizetetlen számlám van kint az ügyfeleimnél, amit, ha megszűnik a cégem, ha akarnak, se tudnak majd nekem átutalni.

E két szép gondolat társaságában a levél vége felé haladva szereztem tudomást arról, hogy azért számolnak fel (szerintük), mert nem adtuk le a 2009-es mérleget.

Ott állt még, hogy (szerintük) melyik cég intézi majd a végfelszámolásunkat.

Se levélcím, se telefonszám. A 15 napos fellebbezési határidőn túl voltunk, mivel elutaztam.

Ez a levél volt az első értesítő az eljárásról. Rögtön azzal kezdték, hogy (szerintük) megszűnt a cégem.

Ez végülis roppant kulturált és cégbarát hozzáállás, mert például kezdhetnék úgy is, hogy mindenféle előzetes levelezés helyett lelövik az utcán az ügyvezetőt.

Némi idegeskedés után, a sokkot kapott és szabadkozó könyvelőmet vígasztalva együtt jöttünk rá, hogy 2009-ben még nem is létezett a cég. Tehát mérleget sem adhatott le arra az évre.

Ez az adat, tehát a cég alapításának pontos dátuma a nekem küldött levelet leszámítva minden, az üggyel kapcsolatos iratban szerepelt. Azt a részt, ahol ez az adat szerepel, úgy nevezik, hogy cégtörténet. A cégtörténetet elvileg a Cégbíróság tartja nyilván, bár ez mellékes.

A végfelszámoló munkatársa szerint a két évszám (a 2009 évi vélt mulasztás és a 2010-ben történt alapítás) nagyjából egymás mellett szerepelt a nekik küldött levélben. (Később a Cégbíróságon az ügyintéző is egymás mellett látta őket a számítógépen.)

A válaszlevélben röviden és jól érthetően összefoglaltam, hogy sem fellebbezni, sem fellebbezési illetéket fizetni nem vagyok hajlandó, valóban nem adtuk le a 2009-es mérleget, mert 2009-ben nem is léteztünk, ezért szűntessék meg az eljárást, vonják vissza a végzést, mert az egész ügy nyilvánvalóan nélkülözi a jogalapot.

A levelet betettem egy borítékba, bevittem a Cégbíróságra, ahol nem adhattam át. Gondolom, attól féltek, hogy bomba van benne. Ezt tökéletesen értető. Szégyellem is, hogy nem tettem bele még egy csipet antraxot sem. Van olyan hely a világon, ahol bármilyen jelllegű pusztítás egy felsőbb és nemesebb célt szolgál. A magyar cégbíróság például biztosan ilyen hely.

Tehát ki kellett bontanom a levelet egy üvegfalon keresztül, mielőtt átadom. Kibontottam, átadtam.

És kaptam rá választ.

A válaszban az áll, hogy az "eljárást megszűntetem, mivel az érintett (cég) időközben leadta és közzétette a 2009-es mérlegét".

"Időközben leadta és közzétette."

Ha esetleg nem értenéd azonnal, hogy ez mit jelent, segítek.

Ez a mondat nem egyszerűen azt jelenti, hogy a bíróság hibázott, és nem is az a lényeg, hogy nem ismeri el a nevetséges hibát.

Bárki hibázhat. Ilyet is. Előfordul. Az más kérdés, hogy ők szívük szerint azonnal kilőnék azt, aki hibázik, elsőre és figyelmeztetés nélkül, de hát ez érthető, a mentális adottságaikat valamivel kompenzálniuk kell.

A lényeg az, hogy a bíróság és a konkrét bíró hivatalos levélben teljes lelki nyugalommal ír le egészen nyilvánvaló, ordas hazugságot. Olyat, amelyet fél perc alatt lehet cáfolni nyilvánvaló tényekkel. Tudja jól, hogy nem fogod cáfolni, mert egyrészt annak őrá nézve nem lenne semmiféle következménye, másrészt te már annak is örülsz, hogy békén hagynak, és tovább működhetsz.

Jobb nem belegondolni abba, hogy mi van, ha nem ennyire nyilvánvaló és nevetséges hibát követnek el, esetleg valós évre kérik számon, hogy nem adtál le valamit - amit leadtál -, ott hogyan bizonyítod az igazadat, ha az a fő szabály, hogy a bíróság bármikor bármit hazudhat.

Cégvezetőként nem fogsz pereskedni a Cégbírósággal abban az országban, ahol a Kendermag egyesülettel kezdve a Milláig bezárólag az elmúlt 12 évben nagyjából bármilyen indirekt rendszerkritikát megfogalmazó civil szervezetnél házkutatást tartott a rendőrség és az apeh.

Ez, és az a válaszlevél, amit nekem írtak, egészen direkt és egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az alkotmányt korábban saját kezűleg megíró köztársasági elnök alkotmányellenesen kíír egy népszavazást egy adónemről, és alkotmányellenesen dobál vissza törvényeket a parlamentnek. Ez egyenesen összefügg azzal, hogy egyesek büntetlenül rendőrségi kordont bontanak. Összefügg azzal, hogy visszamenőleges hatályú törvények születnek, és azzal, hogy magánszámláról törvényesen lehet elrabolni pénzt.

Nincsenek törvények, nincsen felelősség és nincsen igazságszolgáltatás.

Ez az, ami miatt tetves leprás kutyának néznek minket Nyugaton.

Jó reggelt.

Szomorúan mondom, hogy érthető a rólunk kialakult kép.

Damu Roland ügyében valószínűleg az alapján döntött a másodfokú bíró, hogy mennyire van jóban az első fokon eljáró bírónővel, mennyire utálja Damu ügyvédjét, mennyire utálja a cigányokat és mennyi lóvét kapott Vajnától.

A magánvéleményem az, hogy gratulálok, a fentiekhez mind-mind nagy szükség lehetett a jogi egyetemre.

rush rush rush :: 2012. március 21., szerda, 00:54:54 :: 1 komment
social

Aztán olyan is van ám, hogy valaki figyelmét elkerüli a saját fogantatása.

Az illető egyszerűen nem tud arról, hogy már megfogant, arról pedig halvány sejtése sincsen, hogy azóta sajnos már a világra is sikerült előjönnie.

Ebből fakadóan továbbra is azt hiszi magáról, hogy spermium. És eme hiedelmének megfelelően viselkedik.

Ő az, aki kétméteres követési távolságot tart mögötted száz kilométerperórás tempó mellett, és minden előzésbe úgy kezd bele, hogy a saját életét, a mellette ülőkét és a tiédet kockáztatja. Legalábbis kívülről nézve úgy tűnhet, hogy számára az az előzés veszélyes. Az ő nézőpontjából a végítéletet az jelenti, ha nem előtted megy. Ahhoz képest számára minden megoldást elkeseredett esélyt jelent, nem pedig kockázatot.

Lemaradni a halál biztos záloga, hiszen csak a legelső spermiumból lehet gyerek.

Hogy ő hogyan került annak idején legelőre, és hogy erről akkor miért nem szerzett tudomást, annak egy nagy közös magyarázata van. Az édesanyja testén nem sokkal a szex után láthatatlan, gyilkos kozmikus sugárzás száguldott keresztül gamma részecskék formájában.

Néha eltalálja az embert egy-egy ilyen. Ezzel nem lehet mit tenni. Barátkozz a gondolattal. Az imént is pont átsuhant rajtad egy.

Nem is veszed észre. Néhány sejted alkotóira hullik, ennyi az egész.

Csak hát a fenti esetben a gyilkos sugár pont az illető előtt úszó, életképes tízmillió emberkezdeményt ütötte ki. Ő maga is kómába esett, mert kapott belőle egy gyenge ízelítőt, és így nem vette észre, hogy elsőként ért célba a korábban előtte haladó hullák között.

Sajnos ez a maradandó állapot nem csak az autóvezetési szokásaiban mutatkozik meg, hanem átitatja az összes cselekedetét. Ahogy veled beszél, ahogy mozog, pontosabban, ahogy rángatózik, ahogy idegeskedik, ahogy frusztrálódik, ahogy támad. Ahogy irritálod azzal, hogy létezel. Ahogy rohan. Nem úgy siet, mint aki majd elér valamit az életben. Úgy nyomul, hogy azzal az életedre tör, miközben ő a lelke mélyén a tízmilliomodik marad örökre.

Ez akkor igazán kellemetlen, ha közeli ismerősről van szó, és nem tudod végleg lerázni.

Ilyen esetben kár haragudni rá. Azzal is magadat idegesíted.

Legjobb lenne talán megveregetni a vállát, és szólni neki, hogy: "Nyugi, haver, lassíts le bátran. Már megszülettél. Te nyertél. Immáron inkább ember vagy, mintsem spermium. Ne izgasd már annyira magad. Nyugodtan hallgasd meg, amit a másik mond, nem származik belőle további bajod. Az sem jelenti számodra a véget, ha egyáltalán nem beszélsz, és főleg nem vitatkozol olyanokon, amihez nem értesz, tehát semmin sem. Már nem kell semmit megnyerned. Az autóval sem kell a másik nyakába menned, mert ha fékez, bajotok esik, és ez már egyébként sem a petevezeték. Nem élet-halálra megy. Legalábbis nem úgy.

Attól sem fogsz azon nyomban elpusztulni, ha a társaságban befogod a szádat, és szépen, nyugodtan ülsz. Úgy, mint aki nem akar azonnal felrobbanni, vagy ha igen, előtte legalább félrevonul. Esetleg nézelődj, ismerkedj a világgal, amelyben élsz.

Isten hozott.

Csak nyugodj már végre meg."