duality :: 2009. április 29., szerda, 18:42:51 :: 80 komment
dialogue religion

- Anyám azt mondta, hogy én senkit nem szeretek.
- Nyilván arra gondolt, hogy őt nem.
- Valószínű.
- Tudod, épp azon vitatkoznak az emberek a blogomon, hogy a világunk két pólusa vajon megfeleltethető-e a jónak és a rossznak. Holott nem két pólus létezik, hanem három: a jó, a rossz, és az anyánk. Anyánkat nem tudjuk jó érzéssel elhelyezni egyik végponton sem - ha egészen őszinték vagyunk magunkhoz -, a kettő közé berakni viszont annyira kínos. Ezért ő a harmadik.
- Az enyém biztosan.
- Te viszont sokkal kedvesebb vagy, mint amit ígértél.
- Magam is csodálkozom. Vélhetőleg a duális személyiségem miatt érzed így.
- Tudom, milyen. Már hároméves koromban felismerte az óvónő, hogy két lélek lakozik bennem, és ezt közölte anyámmal. Nagyon szeretett. Legalábbis így emlékszem rá. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretett, hanem boszorkány volt, és nem is volt duális személyiségem, amíg nem átkozott meg vele. Csak azóta van. Sebaj, ma már létezik erre gyógyszer.
- Komolyan?
- Persze. Megbeszéled a pszichiátereddel, hogy a kettő közül melyiket szeretnéd. Nehéz döntés, nem szabad elkapkodni. Érdemes  kikérni a barátaid véleményét. Vedd figyelembe, mennyi pénzre vágysz, hogyan viszonyulsz a szerelemhez, stb. Aztán felírja a gyógyszert. U alakú csőben árulják a patikában, az egyik szárában az egyik, a másikban a másik személyiségedhez kapsz pirulákat. Nem tudod kibontani mindkettőt, speciális kulcs kell hozzá, ami csak a gyógyszerésznek van. A recept alapján oldja fel az egyiket. Ha mégis beveszed mindkettőt, nos, az elég rossz eredményt szül.
- Igen. Arról már tudom, milyen.

gap :: 2009. április 29., szerda, 18:27:26 :: 2 komment

Szeretném előre jelezni - hogy senkit ne érjen kellemetlen meglepetés -, hogy tegnap nem működött a mage.hu. Ma viszont már megy. Szabad használni.

(Nem a szerver állt le, kedves Macintosh fanok.)

three periods :: 2009. április 25., szombat, 22:41:05 :: 6 komment
zodiac

Bak
Szívesen írnám, milyen vad és különleges kalandokat éltél át, ám sajnos az égvilágon semmi említésre méltó nem történt veled. Bak vagy. Barátkozz meg a gondolattal.

Bika
Megtanultad hozott anyagból messze a legjobbat kihozni. Büszke lehetsz magadra. Kár, hogy ilyen a hozott anyag.

Halak
Rettegéssel tölt el, hogy az egyik régi, nagyszabású álmod valóra vált. Messze képességeiden túl vállaltad magad. A (társas) magány hasogat.

Kos
Szeretnél elnézést kérni az utóbbi időben produkált viselkedésedért. Jobb, ha egyáltalán nem szólasz meg. Kizárólag rontanál a helyzeteden.

Ikrek
Érzékiséged végre intellektuális és spirituális formát öltött. Más szavakkal: hiányzik a szex az életedből. Olvasgass horoszkópokat, addig is telik az idő.

Rák
Most könnyen elvághatod az ujjad. Vigyázz az elektromos készülékekkel. Amúgy tök mindegy, sírni fogsz.

Oroszlán
Kommunikációs problémák merültek fel közted és a hozzád közel állók között (ordítottál vagy eltűntél). Szeretnéd tisztázni a helyzetet, de az első lépést nekik kell megtenniük. Így is nagyvonalú részedről a konstruktív hozzáállás.

Szűz
Jobb, ha nem nyitod ki a szemed. Tölts minél több időt a szabadban. Számolj le a szervezetedben télről maradt mérgekkel, van elég baj nélkülük is.

Mérleg
Végre két lábbal, szilárdan állsz a földön. Valaki odabetonozott. Mozdulni se tudsz.

Skorpió
A szenvedés kreatívabb formát ölt a szokásosnál. Könnyeid ne lássa más, tűnj erősnek és eltökéltnek. Rendbe fogsz jönni, mint mindig.

Nyilas
Szanaszét hagyod a holmidat, azt se tudod, mit hol felejtettél. Szedd össze magad, szükség lesz az összpontosításra. Hamarosan nagyon fontos és komoly próbatételeken fogsz elbukni.

Vízöntő
Magad sem tudod, mit akarsz, de ideje változtatni és reformálni az életeden. Sajnos túlságosan szereted azt, aki épp az utadba áll. Kínozz apró állatokat.

somatic :: 2009. április 25., szombat, 18:58:35 :: 1 komment
dialogue

- Meghalt a volt főnököm.
- Mi vitte el?
- Tüdőrák.
- Hány éves volt?
- 51.
- Dohányzott?
- Miért fontos ez?
- Kíváncsi vagyok.
- Igen, dohányzott, de neked kellene a legjobban tudni, hogy ez nem attól van. A feldolgozatlan stressz, a szorongás, a feszültség és a bánat okozza a rákot, nem a cigi. Tök mindegy, hogy dohányzott-e.
- Jó-jó, tudom.
- Na ugye.
- Emlékszem, állt egyszer egy nagyon szép és igen drága erőmű Oroszország földjén. Mikor felrobbant, rengetegen lettek szomorúak. Elsősorban a helyiek bánkódtak, hiszen hozzájuk állt igazán közel a létesítmény, de Kelet-Európában is sokan gyászba borultak miatta. Főleg a magyar kamionsofőrök, akik rendszeresen utaztak arrafelé, és borzasztóan hiányolták a megszokott látványt. Mennyi lehet az orosz atomerőművek felezési ideje?

what :: 2009. április 21., kedd, 20:23:55 :: 21 komment

Ébredés. Ha csupán fél-egy órára szenderedem el, az alvás úgy kúszik ki a testemből, mint selymes, mákonyos lepel, amelyet a fejem irányából a lábam felé rántanak ki gyengéd, ám határozott mozdulattal. Talán az idegszálak kapcsolnak vissza így.

Racionális üresség váltja jóleső bódulatot. És most hallok valami lármát. Vasárnap van, ebben egész biztosan vagyok, a telefon szerint délután három óra, és odakint zúg a tömeg. Dudálás és sziréna harsog.

Ha az ország teste lennék, mondanám, doktor úr, ismét hasogat a szélső jobb oldalam. Ez nem lehet más. Jól hallom? Egyre hangosabb. Milyen sziréna ez, vízágyué talán?

Letámolygok a galérián. Az internet még működik. Irány a Nol. Bajnai 25%-ra emeli az áfát, mást nem látok, ha kitört volna a háború, arról írnának talán, persze lehet, hogy ott van alatta, 25% áfa és tengernyi molotov, vagy lehet, hogy késésben van a szerkesztő. Fel kéne nézni az indexre, ez mégiscsak életveszély. Nem, oda akkor sem.

Mi lesz az autómmal? Pont itt parkolok. Már lőhetik közéjük a gumit. Át kellene ugrani a nénihez kalasnyikovért, biztos tart egyet a padláson, átvonult fölötte néhány háború. Most jöl jönne. És ha már ott járok, kérek lassan ölő kontaktmérget is. Valami elmebeteg azzal szórakozik, hogy kifordítja a motoros visszapillantómat minden áldott reggel, persze, nem csak az enyémet, végigmegy az egész soron, de ma bekenem zselészerű anyaggal a tükröt, és holnap reggel, két utcával arrébb szörnyet hal az illető. Aztán lehet nézni, hogy ez most mi volt.

Kihajolok az ablakon, zúgást és fütyülést hallok, de nem látok mást, mint sétáló és nyugodt embereket. Ez hogy lehet?

Remélem, az autóm jól van. Ki kell menteni. Irány a fürdő. A víz zubog. Hoppá, te mit keresel a kádban? Itt akarsz legyet fogni? Szegény. Kiszedlek, várj. Nagy a baj, látom, ne rohangálj már, elzárom a vizet. Megvan mind a nyolc lábad? Oké, máskor ne mássz bele, eridj. Nincs most időm pókokkal játszani.

Előveszem a lakcímkártyám, pajzsként tartom majd magam elé, hátha akkor a jó rendőrök nem vernek egészen agyon, elnézést, biztos úr, itt lakom, többet ne üssön már.

Leérek az utcára, könnygáz sehol, rendőrök sincsenek. Egyre erősebb a zaj. Kik ordítanak így, és hogy lehet, hogy mindenki ennyire nyugodt? Hol vannak az autók?

A föld alól jön a hang.

Lenézek az aluljáróba.

A helyzet kritikus.

Istenem, már megint. Hányszor rajzanak ezek egy évben?

Nem értem az egészet. Nem értem a mondanivalót. Olyan ez, mintha a szúnyogok úgy akarnák kivívni az elfogadást és a szimpátiát, hogy évente egyszer (kétszer, hányszor) kikötöznek egy fához meztelenül, és megcsípnek tízezren. Illetve, eszembe jutott még egy hasonlat pedofil papokkal és tízezer kisfiúval, de az már tényleg nem volna fair.

Hova a halálba tekertek? Nincs jobb dolgotok? Ott sem lesztek boldogabbak, ahova biciklivel mentek, ebben egészen biztos vagyok.

A személyes istenkeresésem fő oka, hogy borzasztóan rémisztőnek találom a gondolatot, hogy túlfejlett és túlszaporodott majmok lennénk. Így az én hitemet nem a földrengések, nem vulkánkitörések, nem a csonka és a beteg emberek teszik próbára, hanem egy óra autóvezetés budapesten.

És most még ez is.

De jó lehet részegen vagy ordítva vagy a többiek miatt csendben szégyenkezve bringázni az Andrássyn. Könyörgöm, nem lehetne ugyanezt éjszaka? Nem fogjátok zavarni az éjszakai állatokat, ebben biztos vagyok. Hisz lámpátok sincs többnyire.

Csak minket hagynátok élni, ha kérhetem. Legalább hétvégén.

switch :: 2009. április 21., kedd, 20:10:39 :: 112 komment

Az Univerzummal az a legfőbb baj, a tetején lévő csövön - amin át a jó dolgok beömlenek - található egy kapcsoló, és ennek a kapcsolónak összesen és egészen pontosan két lehetséges állása van:

Nulla és öt.

Ezért van az, hogy vagy szárazság pusztít, vagy özönvíz áraszt el mindent, már ami a lehetőségeinket illeti, legyen az új munkahely, leendő partner vagy szombat esti láz. Vagy nem küldenek semmit, vagy küldenek ötöt, hogy ne tudj választani.

És ezt a kapcsolót - valószínűleg ugyannak a lénynek a másik keze, aki a jót önti ránk - ide-oda billegteti.

Jó móka lehet. Heló.

big step :: 2009. április 20., hétfő, 02:27:06 :: 42 komment

Ha már az előző életek szóba kerültek, viccesnek tartom, hogy mindenki fáraó és hadvezér volt.

Komolyan?

Nagyon égő, hogy egy fekete mágus vagy maga Cleopatra* későbbi inkarnációjaként épp egy monitor előtt ülsz. Ráadásul mindezt jó eséllyel egy irodában teszed.

Ha tudni szeretnéd, én előző életemben szöcske voltam. Onnan tolom így.

*: tényleg, egy embernek egy időben hány reinkarnációja lehet?

explain :: 2009. április 20., hétfő, 02:21:35 :: 0 komment
science

Azért az komolyan érdekelne, hogy ha nem voltak előző életeink,  akkor vajon miről beszélünk regresszív hipnózisban.

origin :: 2009. április 20., hétfő, 02:20:11 :: 0 komment
language

Nekem úgy tanították, minden jelentéssel bíró névnek valódi eredete van, tehát Kovács X felmenői közül valaki vert vasat, Budai Y családjában valakinek át kellett mennie a hídon, hogy Pestre jusson, és Lehel valamelyik őse nem fújt kürtöket.

Ennek fényében végképp nem értem, miért kutatunk marsi életet Anikó után.

global warming :: 2009. április 20., hétfő, 01:40:34 :: 5 komment

Mindig, mire írnék valami értelmeset a tavaszról, már nyár van.

stop :: 2009. április 18., szombat, 23:28:16 :: 1 komment

Emlékszem, mikor Aeon Fluxnál először láttam a Korcs szerelmeket, annyit mondtam:
- Nagyszerű film ez, csak sajnos, húsz perccel hosszabb volt a kelleténél.
- Mage. Még másfél óra van belőle hátra.

Ezzel együtt köztudott tény, hogy nem kevés filmmel és könyvvel pusztán annyi a baj, hogy az író vagy a rendező nem tudta a munkát időben abbahagyni.

Nekem a szobafestés ilyen.

A festők az egész lakással három nap alatt végeztek. A fal és a galéria maradt rám, a térbeli kiterjedésért vívott csatájukat kellett végleg lezárnom. A szabály egyszerű: a sötétbarna még a galéria, a fal már világos színű.

Három napon át próbáltam rendezni a birtokviszonyt. Hiába. A legnagyobb örömöm az volt, hogy nem haladtam semmit sem hátrafelé. A helyzet nem lett rosszabb, mint amikor elkezdtem. A fal pont annyira maradt galériás, mint a galéria falas. Csupán a kezemben tartott ecsetek lettek egyre kisebbek.

Ha valaki most azt mondja, le kell ragasztani, szívesen főbe lövöm. (Lejön a festék).

Ötször fogadkoztam: "ez az utolsó ecsetvonás". Nem ismerek ennél jobb mondatot, amivel többórás festést el lehet kezdeni. Esküszöm, ezentúl mindenhez így fogok hozzá. "Ez az utolsó programsor." Ebből tuti Windows lenne.

Mint az minden igazi, komoly próbatételnél történik, ismét az Írás sietett a segítségemre: "Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér."

És tényleg. Elfogyott a festék.

Köszönöm.

opportunity :: 2009. április 15., szerda, 19:53:55 :: 17 komment
dialogue

the wall :: 2009. április 14., kedd, 20:24:54 :: 34 komment

Azért vannak a jóbarátok,
Hogy vigyázzanak rátok,
Soha ne fessetek lilára falat.

Azért vannak a jóbarátok,
Hogy figyeljenek rátok,
S a rózsaszíntől távol tartsanak.

land of promise :: 2009. április 13., hétfő, 23:39:49 :: 7 komment

"A Jövő Városa. Köszönjük türelmét." - olvasható az útlezárásokat határoló kordonfalakon.

Arról tényleg nem szeretnék beszélni, hogy magára valamit adó útlezárás három napig tart. Tehát legkevésbé sem két hónapig. Első nap felszedik az burkolatot, második nap kicserélik alatta a csöveket, végül visszaöntik a bitument - "hogy tessék meg a száraz. Lőn a harmadik nap."

Hanem a fenti két mondatot - ott az első sorban - szeretném lefordítani: "Most nagyon rossz, de egyszer majd jó lesz. Addig bírjátok ki."

Nekem úgy rémlik, ezt már hallottuk valahol.

Igen, tőlük.

purple farm :: 2009. április 12., vasárnap, 02:15:01 :: 32 komment
bio

Kezdő és középhaladó molylepke-tenyésztők figyelmébe szeretném ajánlani a Milkát.

Miután áttúrtam hatféle lisztet (fehér-, tönköly-, teljes kiőrlésű-, rizs-, rozs- és kukoricaliszt), háromféle rizst, darált kukoricarát, lenmagot, kétszersülteket, nyolc doboz műzlit, valamint úgy harminc féle fűszert és ötven csomag teát (az utóbbi kettőért minden kedves olvasómnak köszönöm a hasznos és okos tippeket), kénytelen voltam megállapítani, hogy a lepkék a semmiből kerülnek elő.

Pedig nem.

Nem hülyék ezek. Nem esznek lisztet addig, amíg van édesség. Érthető.

Szomorú hír, hogy mégsem bio lepkéim voltak.

PS: Milka egész véletlenül volt otthon, senki nem nyúlt hozzá, a csokoládé ugyanis minden esetben fekete.

M :: 2009. április 08., szerda, 04:15:13 :: 39 komment
dialogue

- Szia, M szendvicset kérek és egy kis narancs juice-t.
- Csak szendvics és juice? Nem szeretnéd menüben?
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Biztos.
- 1300 forint.
- Ez komoly? Többe kerül, mint menüben, ahol nagyobb üdítőt kapok hozzá és sültkrumplit?
- Végülis igen.
- Ne már. Legalább a választás illúzióját meghagynátok.
- Nehogy azt hidd, hogy észreveszik. 99% nem figyel oda.
- Talán ők boldogabbak.
- Minden bizonnyal.
- Ők nem akarnak kilépni a Matrixból.
- Nem is fognak, ne félj.
- Na, nem mintha engem egy pirosbetűs szendvics vinne ki. A ketchupot elfelejtetted.
- Ne haragudj. Válassz.
- Semmi baj. A jobb kezedben lévőt kérem. Köszönöm.

program :: 2009. április 08., szerda, 04:10:10 :: 10 komment
dialogue

- Úgy érzem, olyan ember illene mellém, akinek van valamilyen apró háziállata.
- Hörcsög? Tengerimalac?
- Igen. Valami, amit együtt lehet nézni minden nap, hogy megdöglött-e már.

sorry :: 2009. április 03., péntek, 16:46:39 :: 13 komment

Van egy rendőrtípus, akinél már akkor szégyellem magam, amikor az ablakot kezdem letekerni.

Ő a rend valódi őre, akiről egészen biztosan tudom, hogy minden erejével dolgozik a közjóért.

Abban a pillanatban, ahogy leint, átfut az agyamon, hogy a biztosítási papírt kicseréltem, a forgalmim érvényes, átnéztem az izzókat, és két napja egy korty alkohol nem gurult le a torkomon. Rögtön tudom, hogy feleslegesen vesztegetem e derék ember idejét.

Bánatosan nézek rá, szememmel némán magyarázom, biztos úr, őszintén bánom, hogy akadályozom a munkájában. Helyettem megállíthatott volna valakit, aki büntetést érdemel, és ha rajtam múlik, ha látom előre, valamit otthon felejtek, amiért róhat rám, de sajnos az idő kerekét visszaforgatni nem áll módomban.

Szívesen fújnék szondát, hátha sípol egyet erőtlenül. Látja, hogy bántóan józan vagyok, nem kínál vele. "Milyen edzésen volt, Péter, ilyen késői órában?", "Krav Magán, de egy barátnőmtől jövök" -  és ezzel is csak feltartom őt.

Két utcával később pakolom vissza az irataimat a tárcámba, jobbnak láttam minél gyorsabban elkotródni onnan. Csalódást okoztam, ezért utálom magam.

maze :: 2009. április 03., péntek, 16:32:36 :: 35 komment

A zsákutcákkal az a baj, hogy szívszorítóan közel visznek a végső megoldáshoz.

A labirintus sövényfalán át, a levelek között látod derengeni a főnyereményt (a kincs, amit keresel, értelemszerűen ragyog). Ott állsz tőle karnyújtásnyira, és nem érintheted, mert ez nem az az út, nem a te utad, és tovább kell menned innen.

És amikor elindulsz az esetlegesen helyes irányba, abból a pontból, amiről már egészen biztosan tudod, hogy nem az üdvösséghez vezet, távolodni kezdesz a célodtól. Még akkor is, ha épp a jó irányba indultál el. Fájó vágyat érzel, hogy visszafordulj, mert bár, ha itt maradsz, nem lehet a tiéd, mégis annyira közel jársz hozzá. És itt állva látod, hogy tényleg létezik.