business as usual :: 2021. március 31., szerda, 23:05:16 :: 0 komment
Az időgépünk folyamatosan frissül.
mystery :: 2021. március 19., péntek, 16:35:25 :: 0 komment
Még nem dolgoztam fel azt a lehetőséget, hogy az emberek képesek odamenni valahová azért, hogy ott legyenek.
balance :: 2021. március 18., csütörtök, 21:19:51 :: 0 komment
Ha ennél jobban kifejezném az együttérzésemet, az az együttérzés hiányát jelentené.
in between :: 2021. március 18., csütörtök, 09:09:37 :: 0 komment
vylie princess
- Vylie, miért nem állnak szóba velem az emberek?
- Nem tudom. A tükröt már kérdezted?
- Félek, hogy ő sem szólna hozzám, és akkor meg kellene kérjelek, hogy vidd el a szervízbe.
- Egy szót sem kell beszélned vele. Elég, ha belenézel.
- Ez nem ér.
- Te akartál idegen nyelvet tanulni. Mire számítottál?
- Azt nem lehet, hogy addig, amíg...
- Meddig? Ahhoz, hogy odaérj, el kellett indulnod.
- Tudnék olyat kérdezni, amire nincs kész válaszod?
- Hm. Érdekes. Ezen gondolkodnom kell.
possibilities :: 2021. március 11., csütörtök, 12:07:32 :: 0 komment
vylie princess
Vylie napozott.
Bal karját a válla mellé, jobbját a feje fölé fektette. Mindkét könyökét derékszögben tartva jobb tenyerébe tette a bal kezét. Bal lábát felhúzta, és a jobb térdéhez támasztotta a talpát.
Meztelen volt.
Katonák állták körbe. Kardokat és lándzsákat szegeztek felé. A pengék a szemeit, az arcát, a nyakát, a szívét és a testét célozták. A fegyverek a bőrétől pár centiméterre remegtek.
Vylie pislogott, és a katonákra mosolygott.
Várt egy percet.
- Ha azt szeretnétek, hogy felkeljek, érdemes lenne hátrébb húzni a fegyvereket. Egyedül nem megy? Sejtettem. Csináljuk együtt.
A nő felállt. Testétől láthatatlan erő tartott távol minden pengét. A katonákat a kezükben lévő fegyverek lökték hátra.
- Szeretnétek bekísérni a bíróságra? - kérdezte Vylie.
A nő mögött nyoma veszett a tengernek. A helyén homoksivatag terült el. Tombolt a vihar. A távolból két kobra meredt a katonákra. Az égig értek, szemük türkiz fényben izzott, fogaikból sötétvörös villámok vágtak újra és újra a földbe.
Fekete sárkány lebegett a férfiakkal szemben. A szemei és a fogai aranyból voltak, homloka előtt egymásba nyíltak a dimenziók. Az áttetsző falak mögött arctalan lények várták, hogy átlebeghessenek ebbe a valóságba.
A sivatag eltűnt. A nő mögött újra láthatóvá vált a tenger.
- Kedves tőletek. Egyedül is odatalálok.
A katonák nem mozdultak. Jelét sem adták, hogy valaha mozdulni fognak.
Vylie besétált a tárgyalóterembe.
- Helló.
- Vádlott. Foglaljon helyet! - utasította a bíró.
- A szék nedves lenne, én pedig koszos. Ezt a kis időt kibírom állva.
- Beismeri a püspök ellen elkövetett merényletet?
- Azt hittem, életben van.
- Tetszhalott.
- Jobban tetszene neki, ha halott volna. Nekem szimpatikusabb így.
- Ez beismerés?
- Nem értem az eljárást.
- Nem érti, mivel vádoljuk?
- Haladjunk sorban. Ha jól sejtem, azt állítjátok, hogy puszta kézzel agyonvertem egy óriási démont, miközben egy másik démon a torkomat próbálta átharapni. Az ő fejét letéptem, darabokra szedtem egy tucat páncélba öltözött, felfegyverzett férfit, a kezemben megjelenő harci kalapáccsal foszlányokká csaptam egy illuzionistát, és a püspök tudatát átküldtem egy démoni létsíkra. Korrekt?
- A tanúk vallomása egybehangzó. Nincs értelme tagadni!
A bíró a helyszínről készült fényképeket lengette.
- A ti fotósotok ennyire képes? Bemutassam az enyémet? Inkább folytatom. Azok után, hogy mindezt feltételezitek rólam, tényleg felmerült bennetek, hogy erővel hoztok be a bíróságra? Itt akadtam el. Vagy arra számítottatok, hogy besétálok bólogatni? Akkor viszont miért szegeztetek felém fegyvereket?
- Hol vannak a katonák?! - kérdezte a bíró.
- Lemaradoztak. Nem bírták a rekreációt.
A bíró nyelt egyet, és az ügyészre nézett. Az ügyész felemelte a hüvelykujját, és elismerően bólintott a bíró felé.
- Ítélethirdetés következik! - mondta a bíró. A torkát köszörülte.
- Lassíts, oké? Hol marad a tárgyalás? Én ráérek. Felesleges kapkodni.
A bíró kibontotta a kezében lévő borítékot.
- A vádlott...
Vylie a szavába vágott.
- Rendben. Kész az ítélet. Valahol megértelek. Egyetlen apróságról feledkeztél meg.
Vylie pupillái résnyire szűkültek. Orra kitágult. Magába szívta a levegőt.
Szemei vörösen izzottak.
A királylány hátralépett, oldalra döntötte a fejét, és a falon lévő festményt vizsgálta.
- Hogy tetszik? - kérdezte Vylie-t.
A képen Vylie napozott a tengerparton. Katonák állták körbe. Besétált a bíróságra, és szóba elegyedett a bíróval.
Még meg sem száradt rajtuk a festék.
A nő a királylány kezét fogta.
- Imádom, amikor aktot festesz rólam.
- Csak?
- Valamiért úgy érzem, ez a kép agresszív színben tüntet fel.
- Emiatt lehet? - kérdezte a királylány, és kép azon részére mutatott, amely a bíróval szemben álló nő lélegzetvételét követte.
- Az összhatásról beszélek. Persze, nehéz objektíven látnom magamat kívülről.
- Tudod, van olyan szög, ahonnan nézve, ha magát az agressziót nem is, a rá való képesség vonásait felfedezni vélem rajtad.
- Melyik szög az?
A királylány olyan közel hajolt Vylie arcához, hogy az ajkuk szinte összeért.
Mozdulatlanul álltak.
Elvesztek egymás tekintetében.
preparation :: 2021. március 10., szerda, 09:03:58 :: 0 komment
Lassan annyi időt töltök a jacuzziban, mint egy profi úszó, aki az olimpiára készül.
the world in your hand :: 2021. március 09., kedd, 08:59:51 :: 1 komment
vylie princess
- Vylie, csukd be a szemed.
- Ezt fordítva szoktuk játszani - mondta a nő, és becsukta a szemét.
- Boldog nőnapot! - mondta a királylány, és Vylie kezébe tett egy kristálykockát.
A nő izgatottan forgatta az ajándékot. A kocka ezer színben szikrázott.
- Gyönyörű. Mi ez?
- Fényszámítógép. Tudom, hogy nem akarsz tárgyaktól függeni, viszont szeretsz játszani.
- Máris imádom. Van hozzá manual?
- Nincs, úgyhogy figyelj, mert csak egyszer mondom el, hogyan működik. Többféle kristályt építettem bele. Mindegyik polarizálja a fényt. Ha megfelelő szögben érkezik a fény egy adott kristályba, akkor a polarizáció iránya megváltozik. A belső rétegekben lévő kristályok bármeddig megőrzik a polarizáció irányát. A külső réteg sötétben visszaáll a kiinduló állapotba. Ezt azért tettem bele, hogy újra tudd indítani, ha lefagy.
- Zseni vagy.
- Fel sem merül bennem, hogy olyan programot írnál, ami lefagy, de mi van, ha installálsz rá valamit, vagy kölcsönadod nekem. Esti szürkületben ugyanolyan gyors, mint verőfényben.
- Már tudom, mit írok rá.
- Mi lesz az?
- A program, amely minden kérdésre válaszol.
- Mit fogsz tőle kérdezni?
- A második kérdés a nászutunkkal kapcsolatos.
- És az első?
- Az első, hogy ebből a pillanatból hogyan jutunk el oda, hogy rajtad nincs ruha, és a fenekedet nyalogatom.
quantum shift :: 2021. március 07., vasárnap, 08:56:41 :: 0 komment
vylie princess
Csendes, őszi délután volt. Vylie fák között sétált, élvezte a bőrét nyalogató napfényt, és magába szívta a föld illatát.
Sárga falevél hullott az arcába. Csiklandozta, és eltakarta a szemét. A nő nevetett. A kezét az arcához emelte, hogy hosszú ujjaival félrehúzza a küldeményt.
Csattanást hallott. A füle sípolt. Körmei az arcát karistolták.
A férfi, aki iszonyatos erővel pofon vágta, vele szemben állt. Vigyorgott. Szó nélkül tovább sétált, és hátranézett, hogy még egyszer a nő döbbent arcába nevessen.
Vylie összeomlott.
Teste kör alakú fémlemezekké változott, amelyek szétcsúsztak egymáson, szanaszét gurultak, és megpihentek a fűben.
A lemezek alatt a föld összeállt színes fémkockákká. A kockák egymáson mozogtak és hullámzottak. A metamorfózis tovább terjedt a fákra, a levegőre, az állatokra és az emberekre.
A világ körívekre szakadt, amelyek különböző tengelyek mentén forogtak és keringtek egymás körül. Gömb alakú örökmozgóra hasonlított, amelyet lila, arany, kék és zöld fém alkotott. A kockák belsejében végtelen mély struktúrába zuhant egy-egy fraktál.
A körívek utolérték egymást. Együtt forogtak. Összeolvadtak. Az Univerzum fémgömbbé alakult, amelyre a színes lemezek folyamatosan változó, örvénylő pulzálása kígyómintát rajzolt.
A formák szigetekké nőttek, kiemelkedtek a gömbből, folyékony hegyekké és völgyekké terebélyesedtek. Úgy formálódtak, mintha éltek volna.
A fémes csillogás eltűnt. A világ megszilárdult, és visszatért egy pár pillanattal korábbi állapotába.
Vylie félrehajolt az arcába hulló falevél elől, a vele szemben álló férfihoz lépett, és levágta a fejét.
where and when :: 2021. március 01., hétfő, 15:03:27 :: 0 komment
vylie princess
- Vylie...
- Most jön az, amikor mondani fogsz valamit.
- Tudod, mi lenne romantikus?
- Bármi, ha közben rám gondolsz.
- Nézzünk meg együtt egy napfogyatkozást!
- Benne vagyok.
- Tudod, mikor és hol lesz a következő?
- Mikor és hol legyen?