hobbit :: 2014. január 29., szerda, 21:36:50 :: 100 komment
cinema

"Velünk lenni szimplán nagy varázsló.

Nálunk lenni 500 tonna arany.

Mi lakni nagy várban régen.

De már nem.

Te lenni szerencsés nyertes. Lakni Megyében.

De már nem.

Jönni segíteni visszaszerezni arany. Tiéd lenni 7.1%.

Kis gond nagy sárkány.

Este vacsora nálad."

Ennek a nigériai csalásnak indul a nyomába Zsákos Bilbó 13 törpével, akik három óra alatt tízszer halnak meg, sajnos csak majdnem. Életüket a következő dolgok mentik meg: Gandalf, Gandalf, Gandalf, bázisugrás, Bilbó, Gandalf, bázisugrás, Bilbó, Gandalf.

Vannak filmek, amelyekben a főhőst legyőzik, és az utolsó másodpercben érkezik a másik főhős, lehetőleg oldalról vagy hátulról, és megmenti.

A Hobbitban ez nem egyszer, hanem egy tucatszor történik meg. Gandalf hol előre megy, hol hátra, csak hogy ne legyen a törpékkel, aztán az utolsó pillanatban visszatérjen. Ha épp nem Gandalf menti meg őket ezen a módon, akkor Bilbó. Vagy az elfek.

Olyan, hogy szemtől-szemben való harc, nem létezik a történetben.

Magára valamit adó rendező ilyet nem követne el. Neo-t senki nem menti meg sem oldalról, sem hátulról az utolsó pillanatban, ahogy Uma Thurmant sem húzza ki senki a pácból a Kill Billben. Valódi filmekben a főhős vagy győz, vagy elbukik, és utána esetleg feláll. Ennyi a lényeg.

Ha a fenti filmekből nem tanult Jackson, vannak ám tízezer éves maori barlangrajzok Új-Zélandon, amelyeken a Hobbiténál fejlettebb a dramaturgia figyelhető meg.

A Hobbitból kiderül, hogy Új-Zélandon szépek a hegyek. Talán aki nem Svájcban él, elolvad ennyitől. (Nálunk a szép hegyeken kívül szép nők is vannak, csak mondom.)

A varázsló egy kétkezes nem-szamurájkarddal úgy kungfuzik, hogy az egyik goblinnak három másodperc után esik le a levágott feje. Nekem meg az, hogy B-kategóriás filmet nézek. Mert ez is csak olyanban fordul elő a harmadik évezredben.

A törpék pedig azért kapaszkodnak keservesen a sziklába, fába folyton, nehogy leessenek.

Ami azért érdekes, mert amikor mégis leesnek, akkor nem hogy bajuk nem lesz tőle, hanem, ha előtte volt is némi baj, az az eséstől meggyógyul. Nincs az a véres, félig agyonvert törpe vagy hobbit, aki három kilométer zuhanás után ne pattanna fel úgy a sziklákról, mint egy üst szörpbe beleesett gumimedve. A végén már úgy éreztem, hogy amikor zuhannak, akkor mennek jó irányba, és amikor vízszintesen haladnak, eltévedtek.

Legjobban akkor izgultam, amikor egy fáról estek le majdnem, de Gandalf megpuszilt egy lepkét. Micsoda feszültség, hogy vajon most is óriás madarak érkeznek-e az utolsó pillanatban, pont ahogy az a Gyűrűk urában történt a lepkepuszi után, vagy ezúttal rózsaszín elefántok röpködnek.

Madarak jöttek. Összesen repültek ötszáz métert. Ahelyett, hogy a várig szálltak volna, nehogy ne legyen további két részre való, utolsó pillanatban való megmentés.

A film végén egy lankadt sziklán ölelgetik egymást a harcedzett férfiak.

A melegfilmekkel nincs bajom. Amit utálok, az a szoftpornó. Ha már így alakult, hogy egy nő se fért bele a történetbe, mégis meredeznek a szereplők, legalább csinálnák rendesen. Meddig tart ledobálni azt a páncélt.

Tán ki sem kell bújni a páncélból. A szakállas király letérdel a huncut kis hobbit elé, és szépen lepipálja. A többiek könnyes szemmel tapsolnak. Indul az orgia.

Jackson lassan tíz éve meleg törpepornót szeretne rendezni. Még mindig nem mer, ezért inkább az egész törpe-irodalmat feldolgozza.

Azért gyalogolnak ennyit a szereplők, mert félnek belevágni. Mégis, mit gondolnak, miért indultak együtt, egyetlen nő nélkül útnak?

Én azt mondom, essünk túl rajta.

3 / 10

vote :: 2014. január 09., csütörtök, 20:19:33 :: 204 komment
politics

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kétes származású, hánytatott gyerekkorú szociopata, akit egy nagyhatalmú férfi felkarolt, és beíratott a legjobb iskolába.

A diák szorgalmas volt és eltökélt. Egyenes úton gyalogolt a hatalomba. Önnön hibájából zuhant le.

Mind testileg, mind lelkileg súlyos sérüléseket szenvedett, és amíg idegen földön lábadozott, ellenfelei azt hitték, hogy legyőzték örökre.

Aki szólt, hogy a bukott diák egy nap még visszatér, hiába tette.

Lidérces álmokban jelent meg. A levegőben lehetett érezni közeledését.

Az égboltra rajzolta a jelét, és a követői beszivárogtak az iskolákba és minisztériumokba.

Mégsem hitte el szinte senki, hogy vissza fog térni, azt végképp nem, hogy ha mégis visszatér, mindennek vége.

Aki elhitte, az suttogott. Elhallgatott vagy eltűnt.

A törött lelkű, gyötört testű szociopata visszatért. Visszatért, hogy leigázza a világot. És akik a helyükön maradtak, azt mondták, hogy ez nem is olyan nagy baj.

Aztán valahogy mégiscsak nagy baj lett.

Ismerős?

Igen, ez a Harry Potter.

Olvastad?

Ha esetleg nem, akkor is ismerős lehet.

A történetnek öldöklés a vége.

Szeretnéd azt hinni, hogy nem. Tudom.

A világ működése nem annak a függvénye, amit hinni szeretnél. A szabályok nem az alapján alakulnak, hogy hányan nem ismerik vagy nem fogadják el őket. A világ törvényei nem játszanak sem népszerűségi, sem ismeretségi versenyt.

Ha ismered és elfogadod őket, könnyen lehet, hogy környezeted a „borulátó”, „pesszimista”, „negatív”, „uszító” szavak valamelyikével illet.

Kérlek, ne haragudj a környezetedre ezekért.

Értsd meg, az emberek többsége összesen 4-500 szót használ. Azokat is folyton összekeveri. Azt mondja, hogy „nem akarok beleszólni, de”, vagy „segíteni szeretnék”, és közben úgy érti, hogy „te totál hülye vagy”.

Amiben igaza is lenne, ha a beszéd közben a tükörbe nézne egyenesen.

Borulátó ember az, aki kinéz reggel az ablakon, és a tiszta eget, a szikrázó napsütést és a fákon tollászkodó madarakat látva közli: „vihar lesz”.

Most képzeld el azt, hogy koromfekete felhők örvénylenek fölötted, dörög az ég, villámok sújtanak a fákba, és a fák lángra kapnak. Kénköves füstöt szagolsz. Öklömnyi jégdarabok hullanak a fejedre. És a melletted álló így szól: „vihar van”.

Te azt mondanád rá, hogy borulátó?

Na?

Ami a vihart illeti, Magyarország valahol a Harry Potter 4-5. kötete környékén jár. Ez nem vélemény, hanem tudományos tény.

A folytatás pedig nem azért lesz (majdnem) ugyanaz, mint a Harry Potterben, mert Rowling úgy írta meg. A tizenhat éves lányok sem azért viselkednek úgy a valóságban, mint a Harry Potterben, mert Rowling úgy írta meg. Hanem azért viselkednek úgy a Harry Potterben is, mint a valóságban, mert az írónő zseniális megfigyelő.

Érthető, hogy az ember szeretné elhinni, hogy bár minden másban precíz volt Rowling, ez azért mégsem úgy lesz.

Először is, „a tagadás a legkiszámíthatóbb emberi reakció”. Másodszor, ez nem úgy lesz, hanem már úgy van.

Ha Rowling téved, akkor tévednek a V for Vendetta alkotói is, és mindenki, akinek az évszámok helyett valami más maradt a fejében a történelemkönyvekből.

Egy fontos különbség azért mégiscsak van. Magyarországon nem él sem Harry Potter, sem V.

Ezért nem is ér véget katartikus jelenetben a magyarországi fasiszta diktatúra. Hanem évtizedeken át folytatódni fog.

Hogy ezt a többség nem fogja fel, az nem ellenérv. Az alátámasztó körülmény.

Kulcsfontosságú elem, hogy a résztvevők nem értik, nem fogják fel, nem fogadják el, mi zajlik körülöttük. Már ott van az égen a jel, és akkor sem.

Nagyon egyszerű ez. Ha értenék, hogy mi történik, akkor nem történne meg. Úgy nem épülhet ki diktatúra, hogy mindenki tudja, hogy itt most kérem szépen, diktatúra épül, és az milyen rossz lesz.

A meg nem értés a jelenség szerves része. A diktatúra kiépülésének alapja.

Azt várni az emberektől, hogy ezt megértsék, olyan, mint azt mondani egy zombifilmre, hogy „nagyon tetszett volna, ha nem lettek volna benne zombik”.

Hogy sokan azt gondolják, hogy Magyarországon választások lesznek, hogy el kell menni szavazni, hogy egyáltalán létezik ellenzék, az szerves része a történetnek.

És édeskevés indok arra, hogy te is hülyének tettesd magadat.

Persze, megteheted, miért ne. Az emberi testbe ez van kódolva.

Gondolkodtál már azon, hogy szinte az összes diktátort időben lelőhette volna valaki a közvetlen környzetéből, akit később a diktátor kivégzett?

Sztálin körül sorra tűntek el a bizalmasok, látszólag egyik sem kapcsolt, hogy ő lesz a következő. Hogy nem jutott semelyikük eszébe, hogy mi lenne, ha esetleg nem várná meg a kivégzését, hanem mondjuk ő lőne először? Kim Dzsong Un nagybácsijának magánhadserege volt, nyilván hordhatott magánál fegyvert, unokaöccse mégis kutyákkal tépette szét. Mire számított?

Kívülről nézve furának tűnhet ez.

Pedig ez a természetes állapot.

Az emberek gyér szőrzetű majmok.

Egy-egy majomcsoporton belül akár 7-8 majom pofozza le egymást a hiearchia szerinti sorrendben 15 másodperc alatt, naponta többször. Az alfahímnek rossz napja van, belerúg egy másik hímbe, az megtépi egy nála gyengébb hím fülét, aki felrúg egy nőstényt, aki felszalad a fára, és lelök egy gyereket. A frusztrációt láncban adják tovább. A frusztráció forrása a fölöttük lévő példány, akit a megfelelő pillanatban hátulról, közös erővel szemtől szemben is legyőzhetnének.

Mégsem teszik.

Meg sem fordul a fejükben.

Így élnek a majmok.

Akár az emberek.

Így működik az iskola. A munkahely. Így működik az internet.

(Én is épp a dühömet élem ki rajtad.)

Az ember a génjeiben hordozza az agresszió tiszteletét. Nagy Sándort mint nagy formátumú hadvezért tanítják az iskolában, ami nem csak a tanárokat minősíti, hanem az egész emberiséget. Tini lányok és felnőtt nők szeme lábad könnybe a neve hallatán, holott ő sem volt több, mint a frusztrált, szerencsétlen tömeggyilkosok bármelyike. Az összes diktátor frusztrált, tehetségtelen törpe, nézz végig Putyintól Berlusconin át a magyar miniszterelnökig.

A tehetséges ember alkot. Aki jól néz ki és tehetséges, az felváltva alkot és párosodik. Aki csak jól néz ki, az csak párzik folyton.

Az az elenyésző számú ember, aki tehetséges is, a szex se nagyon érdekli, és hatalomra is tör, az nem diktátor lesz, hanem valamelyik sikeres vállalat vezérigazgatója.

Diktátornak a tehetségetelen, kolerikus frusztráltak maradnak. Az emberiség legalja.

Előbb-utóbb az összes diktátor csődbe viszi a népet, amelyet irányít. Áldozataik többsége nem a háborúba vagy az üldözésbe hal bele, hanem az éhezésbe. Sikertelen építkezések, sikertelen gazdasági változások őrzik emléküket.

Mussolini és Hitler uralma alatt azért pörgött a gazdaság – egy ideig –, mert a társadalom megszállottként dolgozott. Azzal a munkatempóval egy valóban tehetséges vezér irányítása alatt sokkal többre vitték volna.

Például többre, mint egy vesztes háború.

Az ő uralmuk is összeomlott. Mindig összeomlik. Amelyik még az összeomlás előtt elhullott, az is mind egy megnyomorított népet hagyott hátra.

A társadalom azért tartja tehetségesnek a diktátorokat – már azon kívül, hogy a majmok óta az agressziót tiszteli –, mert a szélsőségesen kolerikus diktátornak nincs nyugalma. Az meg csak tud már valamit, aki folyton ébren van és másokat basztat.

Aki ezzel vitatkozik, kérdezd meg, hogy szerinte mi másban nyilvánul meg a hatalmas tehetség, mi az, ami jól működik Oroszországban, Észak-Koreában vagy Magyarországon.

Figyeld meg, hogy a környezetedben sem az okos embert tartják okosnak a többiek. Hanem valamelyik észjátszós agresszív állatot. Egyszerűen ez van kódolva a génekbe. Kevés marionett-bábu tud a saját DNS-e rángatta fonalakból kitörni.

Az emberek a sikert a tehetséghez társítják. Az kellő mértékű agresszió rövid és középtávon szinte mindig sikeres.

Nincs szükség különösebb tehetségre ahhoz, hogy valaki immár 11 éve folyamatosan a Mein Kampf című művet olvassa fel.

Amelyik „elemző” bármi mással indít Magyarország elmúlt 11 évének értelmezésében, mint hogy a miniszterelnök a hitleri retorikával dolgozik, az mind szemétdombra való. Aki meg nem való a szemétdombra, az nem megy elemzőnek, hanem kezd magával valamit.

„Magyarországon nincs fasiszta diktatúra, mert ha az lenne, azt az EU nem hagyná” - mondják azok, akik elolvasnak tetszőleges számú könyvet, és semmit sem értenek meg belőlük. És másból se.

Sem a Harry Pottert, sem a V for Vendettát nem Magyarország ihlette. Hanem az ember. A világ minden pontján úgyanúgy épül ki a diktatúra, mert az emberek ugyanolyanok. Az EU, mint szerv, pont úgy nem veszi tudomásul Magyarországot, mint a Mágiaügyi Minisztérium.

A gondolkodó egyének mindenhol értik, hogy mi történik ott.

Az országok közötti különbség mégis társadalmi szinten mutatkozik meg. A szerencsés országok – ugyanúgy, mint néhány szerencsés majomcsoport a Szavannán – kialakítottak egy belső rendet, amely korlátozza az egyeduralmat és a frusztrált agresszió kiélését. Az újonnan érkezők az új szabályokhoz alkalmazkodnak. A lét meghatározza a tudatot, mondják.

A magyarok nem rosszabbak és nem butábbak a többi népcsoportnál. A társadalmuk az.

És nem fogja fel, hogy mi történik vele.

Az a kijelentés, hogy választások lesznek 2014-ben, ahol szavazni kell, mélyebb sötétség egy Bermuda háromszög által elnyelt feketelyukénál.

Észak-Koreán kívül a világon nincs még egy diktatúra, ahol ne tartanának időnként választásokat.

Ha boldogabb leszel tőle, hogy hülyének tetteted magad, vegyél részt rajta nyugodtan. És legitimáld vele a diktatúrát.

Ha nem szeretsz magadnak hazudni, és nem akarod magadat hülyének nézni, akkor csomagolj, és menekülj el, amíg megteheted.

Több opció nincs.

Hajrá.

2014 :: 2014. január 06., hétfő, 15:33:18 :: 4 komment
coelho

Fogadd el, amivel az Élet kínál. Jobban tudja, mire van szükséged, mint te magad.

Időnként adj neki támpontokat kívánságok formájában.

És jó lesz.