traffic :: 2008. július 30., szerda, 19:46:11 :: 0 komment

- Miért van az, hogy ma minden idegbeteg paraszt villog és dudál? Összebeszéltek reggel az interneten?
- Nem akarnak rosszat neked. Egyszerűen irigyek, vagy felnéznek rád, és így fejezik ki az érzéseiket.
- Mit irigyelnek tőlem, ismeretlenül?
- A bátorságodat. Hogy meg mered tenni, amit ők nem.
- Mire gondolsz?
- Lassan három perce az egyirányú utcában a forgalommal szembe mész. Gondoltam, nem idegesítelek azzal, hogy beleszólok a vezetésbe. Így is elég küzdelmes az út.

extreme sports :: 2008. július 30., szerda, 02:02:55 :: 3 komment

A bringázás ugye olyasmi, mint a spinning, csak közben arrébb is mész?

(Rémes lehet.)

local :: 2008. július 28., hétfő, 18:32:56 :: 3 komment

Ha Descartes magyarnak születik, híres mondása így hangzana: "Nyavalygok, tehát létezem."

re-animator :: 2008. július 23., szerda, 03:35:11 :: 7 komment

Háborúról, wellness-szállodákról, felhőkről, motorosokról és földönkívüliekről írtam nektek az elmúlt napokban. Jónéhány bejegyzés maradt publikálatlanul. Vagy túlságosan személyeseknek éreztem a hangnemet, vagy egyszerűen nem volt kedvem befejezni az adott gondolatot.

Motiváció: az energia intelligens áramlása. Éltet. Előre visz. Az életben maradástól és a szaporodástól kezdve a mesterséges intelligencia modellezésén át a művészetig, mindennek a motiváció az alapja. Semmi nem létezik és semmi nem történik ok nélkül. A kiflit ugyanúgy céllal eszed, mint ahogy Dávid szobrát céllal kalapálod. Már aki.

Miért rajzoltak őseink földönkívülieknek látszó alakokat a sziklákra? Miért járunk be dolgozni a multiba? Miért szexelünk, miért írunk blogot, és miért utáljuk a nácikat?

Mi történik, ha elfogy az élető erő? Meghalunk abban a pillanatban, amikor megvilágosodunk? Vagy még előtte valamivel?

Mliyen az, amikor egyszerűen lendületből létezünk? Ha a ma azért telik el, hogy várjuk a holnapot, hátha bedob a világ teremtőjének angyala végre valami fontosat a postaládába?

Kérlek, vegyétek úgy, hogy nyaralni mentem.

dream :: 2008. július 18., péntek, 19:44:36 :: 1 komment

- Mit álmodtál ma?
- Amit mindig: hogy ébren vagyok. Érdekes, még egyetlen álmomban sem aludtam. És Te?

culture :: 2008. július 16., szerda, 02:05:05 :: 47 komment
love social

Bő fél évvel ezelőtt a Váci utcán leszólítottam és kávéra invitáltam egy jólöltözött nőt. Kiderült, hogy nem beszél magyarul, és nagyon siet. A nevét kértem el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd iwiwen keresem. Ott láttam, hogy doktorija van, amerikai, és könyveket ír a kisebbségekről és a nemzetközi konfliktuskezelésről. Mindenképpen a reggeli órákban szeretett volna kávézni, így a randevú elmaradt. Nem tudok mit kezdeni a korán kelő emberekkel.

Hétvégén előkerült. Megkeresett iwiwen, váltottunk pár levelet, szinte udvarolt, és mivel nem szeretem a lezáratlan ügyeket, elkértem a számát. Abban maradtunk, hogy ma este nyolc után találkozunk. 19:50-kor még nem vette fel, de mivel emlékeztem, merrefelé lakik, bementem a városba, hogy ha majd magához tér, a közelben legyek. 20:35-kor jelentkezett, elnézést kért, hogy nem vette észre a hívásokat. Pizzériában ült egy barátjával, és nem tudott jönni, mert épp pizzát rendelt. Mondtam, semmi baj, van olyan, hogy nem találkoznak az emberek. Nem kell mindenkivel kávézni. Erre ő, hogy csatlakoznék-e hozzájuk, illetve várnék-e még 35 percet. Gondoltam, viccel, ezért meséltem neki Freudról. Közöltem, hogy szerintem könyveket kreatív emberek írnak. Gondoltam, szórakoztatom, ha már ő ennyire humoránál van, de komolyan kérte, hogy várjak rá. Udvariasan vázoltam, hogy ez semmiféle emberi kapcsolatban nem számít jó kezdésnek, és kértem, mondja le a pizzát, induljon el, akkor szívesen találkozom vele. Mire ő, hogy köztünk nagy "kulturális különbségek" feszülnek, és döntsem el, megvárom-e vagy nem. És hogy "tényleg biztos nem?"

Ilyen esetben a következőt kell búcsúzóul írni (én megtettem, angolul, nagyjából szó szerint):

"Kedves xxx. Elismerem, hogy komoly kulturális különbségek vannak közöttünk, mivel a te országod bombáz távol élő, idegen civilieket pénzért, olajért és szórakozásból, míg az enyém nem. Azon mégis csodálkozom, hogy létezik olyan ország - akár az amerikai földrészen -, ahol megkérni valakit, aki már várt rád fél órát, hogy várjon még egy felet, mert te pizzát rendeltél, nem számít bunkóságnak. Amerika valóban ilyen? Meg kell kérdeznem az emigrált barátaimat.

Nagyon jól éreztem magam, amíg vártalak, mert találkoztam egy gyönyörű barátnőmmel, aki épp a Balaton Soundról igyekezett haza. Köszönöm. Mégis maradt bennem némi rossz érzés, mert ritkán csalódom ekkorát valakiben. Remélem, nem olyan vagy, mint amilyennek látszol, vagy ha mégis, akkor készen állsz ismeretlen kultúrák tanulmányozására, amelyekben az emberek tisztelik egymás idejét és életét. Üdvözlettel, Mage."

A hölgy természetesen visszaírt:

"Úgy vélem, gyalázatos hangon beszélsz velem, mintha bármi irányításom lenne afölött, amit az államom tesz, ez nevetséges. Nem követtem el semmi rosszat. A táskámban volt a telefon, és nem hallottam a hívásaidat. Amikor elértél, épp pizzát rendeltünk, és nem hagyhattam ott a barátomat az étteremben egy egész pizzával. Az lett volna a bunkóság. Ezért mondtam, hogy csatlakozz hozzánk. Utána lehettünk volna kettesben. De te nem akartál jönni, és nem akartál várni rám még fél órát. Pedig én találkozni akartam veled.

Ha nyugodtabb lennél és normálisabb és nem csinálnál mindenből nagy ügyet, már januárban találkozhattunk volna. Vagy ma este. HIGGADJ LE és lassíts. Nem is ismerlek. Régóta nem voltam senkivel, és biztosan nem fogok belerohanni bármibe. Lehet, hogy ez az őrült szar működik magyar nőkkel, de egyetlen amerikai nővel sem működik, akit ismerek, és velem végképp nem. Remélem, azért szép estéd volt."

Válaszom:

"Nem gondolom, hogy az államod tetteiért felelős lennél, de felelős vagy a szavaidért. Kulturális különbségeket emlegetni pc nyelven azt jelenti, hogy az én kultúrám a tiéd alatt helyezkedik el. Korábban azt hittem, egyszerű nyelvi akadályokba ütközünk, de már látom, hogy ez valami más. Azt mondtad, hogy ez az őrült szar működhet magyar nőkkel, de amerikaiakkal nem, és veled végképp nem. Kiszámoltam, hogy ez alapján legalább két szinttel helyezed magad a magyar nők fölé. Figyelembe véve a tényt, hogy a legtöbb amerikai nő hogyan néz ki, nem fogok kiborulni, ha velük kevésbé hatékonyak a módszereim.

Abban igazad van, hogy nem volt a legokosabb részemről bejönni a városba úgy, hogy nem pontosan fixáltuk az időt és a helyszínt, de azt gondoltam, ha a megbeszélt időben hívlak, előbb-utóbb felveszed a telefont. Mint mondtam is neked, az sem lett volna baj, ha lemondjuk a randit. Ekkor jöttél a kulturális különbségekkel. Ne haragudj, hogy komolyan vettem a találkozást. Megfogadom a tanácsod, nem csinálok nagy ügyet belőle, gyorsan elfelejtelek. A másik tanácsod, hogy HIGGADJAK LE, nehezebben tudom komolyan venni, mert szerintem először azok higgadjanak le, akik csupa nagy betűvel írnak.

Sajnálom, hogy régóta nem voltál senkivel.

Jó éjt."

Következő kör:

"Helo Mage, köszönöm, hogy írtál. Tisztázzuk, én nem gondolom, hogy a kultúrám (vagy mim) jobb a te kultúrádnál vagy bárki másénál. A "kulturális különbségek" kifejezés azt jelenti, hogy különböző hátterek esetén más-más elvárásokra és viselkedésmintákra kell számítanunk.

Azzal kapcsolatban, hogy két szinttel magasabbra helyezem magam, inkább úgy mondanám, az amerikai férfiak állnak két szinttel magasabban a magyaroknál, abban az értelemben, hogy a férfiak itt agresszívebbek és birtoklásra hajlamosabbak, és elvárásaik vannak, hogyan kell a nőknek kiszolgálniuk őket - nagyon elavult nemi szerepek alapján. A Világgazdasági Fórum 2007-es Nemi Szakadék jelentése Magyarországot a 61. helyre sorolja 128 ország közül, míg az Egyesült Államok helyezése 31. Természetesen a skandináv országok foglalják el az első öt helyet, ezért gondolom, hogy egy skandináv férfi kitűnő fogás lehet."

Láthatóan elő tud bújni belőlem a jobbos, ha nagyon muszáj:

"Kedves xxx, továbbra sem értek egyet azzal, hogy kulturális különbségeket emlegetni nem pejoratív, de látva, hogy amerikai létedre birtokló/megszálló kifejezést használsz másokra, inkább befejezem veled a nyelvi vitát.

Szívesen mesélek neked a magyarok eredetéről. Belső-Ázsiából származunk, ahol a társadalmi forma matriarchális volt. Első királyunk, István térített minket keresztényre, és komoly nehézségekbe ütközött a vallási gyökerek miatt. Többek között hozott egy rendeletet, hogy folyó és forrás partján tilos oltárt állítani. Ugyanis az a Földanyára emlékezteti a magyarokat. Hasonló okból nevezi a magyar Boldogasszonynak azt a nőt, akit más országokban Szent Máriának hívnak. Így könnyebb volt az embereket vasárnaponként bezavarni a templomba, mert azt hitték, hogy a Boldogasszony kapcsolatban áll az Ősanyával, a régi istennőjükkel.

A matriarchális vonal meglepően sokáig fennmaradt az ádáz harc ellenére. Voltak női sámánjaink évszázadokon át. Tanítaniuk nem volt szabad - a boszorkányüldözés miatt -, de hívták őket gyógyítani, varázsfüveket és főzeteket használtak, és segítették az embereket számos praktikával. Még a múlt században is létezett úgynevezett javasasszony.

Mellesleg rokonságban állunk a skandinávokkal, így az ő előkelő helyezésük sem lehet véletlen.

A modern korban a világ jellemzően patriarchális, de a magyar nő szuverén, független, talpraesett és életrevaló. Amit te agressziónak nevezel, pusztán törekvés arra, hogy férfiként versenyben maradjunk, különben esélyünk sincs a nőknél. A magyarok vad, harcos nép, ahol mind a nő, mind a férfi erős. Az elvárások kölcsönösek. Válás után nálunk csak gyerektartás létezik, nőtartás nem, szemben angolszász államokkal, mert a magyar nők képesek gondoskodni magukról.

Számunkra érdekes rituálé, amit amerikai filmekben láthatunk: az apa kíséri az oltárhoz a lányát, és ott adja át a leendő férjnek. Magyarországon menyasszony és vőlegény együtt mennek az oltár felé, saját akaratukból, mert egyenlőek. Nálunk a nők nem holmi törékeny porcelánbabák, akiket a férfiak kézből kézbe adnak át.

Bár ismerjük a "jó fogás" kifejezést, hiszen néhány nő felénk is igyekszik gazdag férfival elvetetni magát valamiféle professzionális módon, jellemzően mégis férfi és nő "egymást kapják el".

Mindenesetre úgy tűnik, az "őrült módszerem" valamennyire működik az amerikai nőknél, még nálad is, hiszen végre írtál egy érdekes levelet. Ha érdekelnek a Világ adatai, javaslom, tanulmányozd a magyar foglalkoztatásban a nők-férfiak arányát. Nézd meg, milyen arányban járnak nálunk férfiak és nők az egyetemekre.

Megjegyzem, a fenti információk részben egy kedves barátnőmtől érkeztek, így nem mondható, hogy mindez egy férfi kisarkított víziója a magyar társadalomról."

mass :: 2008. július 08., kedd, 16:38:45 :: 4 komment
politics social

2012, a Főrendőr naplója:

"Roppant büszke vagyok az új csapatomra. Kreatív szervezőmunkával sikerült az év összes felvonulását és tüntetését egy napon, egy helyszínen levezényelnünk, éves szinten minimális mértékben zavarva a közlekedést.

A Melegek idén az Erzsébet térről indultak a Hősök tere felé, később a Művész kávézó előtt csatlakoztak hozzájuk a Drogosok és a Zsidók. A Nemzetmentő Alakulat és a Kényszernácik az Ötfejű Sasért mozgalom az Opera előtt várták fegyelmezetten a menetet.

A kiéheztetett oroszlánokat az Oktogon jobb oldaláról szabadították a tömegre az állatvédők. Így kevesebbet kellett takarítani. A veszélyes járványok ellen tüntetők a szemközti irányból eresztették ki a veszett farkasokat a ketrecekből. Az állatok hamar elvegyültek az immár igen színes forgatagban.

Konkrétan a saját ötletem volt a kígyótermelőket a Kodály köröndöt övező házak tetejére állítani, ahonnan rendőri felügyelet mellett dobálhatták az emberek közé a kobrát és a viperát, így tiltakozva, hogy a gyógyszergyártók tizedannyiért veszik át a mérget, mint amennyibe a boltok polcain a szérum kerül.

A túlélők a Bajza utca magasságában mérhették össze erejüket a Vak Sárkány Extázis kung-fu irányzat hazai képviselőivel, akik a tornatermek bezárása miatt voltak igen dühösek. A felvonulást a Szabad és Bátor Vegyészek látványos bemutatója zárta.

A köztársasági elnök úr jelezte, hogy semmi ok az aggodalomra, rendszeresen követi az eseményeket. Ha lemaradna valamiről, utánaolvas az interneten, vagy előbb-utóbb tájékoztatja valamelyik munkatársa.

Sikeres és innovatív megoldásunknak hála - egy időpontra és egy helyszínre tereltük az összes elégedetlenkedőt - az év nagy részében járható lesz az Andrássy, már ha a négyes metró építése miatt beszakadt kettes és hármas metrót sikerül végre újraindítaniuk."

golden rain :: 2008. július 03., csütörtök, 17:47:00 :: 10 komment
contest

Hullanak az égből az érmek, szerelmes vers temérdek.

A zsűri roppant sokáig tanácskozott. Első körben szerette volna diszkvalifikálni az Üdv! nevű versenyzőt, mivel nem túl fair viselkedés hivatásos költőként indulni hobby-versenyen. A kiírásban azonban nem szerepelt, hogy nem mérkőzhetnek profik, így a zsűri kénytelen elismerni a hozzáértést és a tehetséget.

Lili képviselte a népi vonalat. A származását büszkén vállaló költőnő sorait olvasva az embernek kedve támad a mezőn henteregni egy nagyot az érett kalászok között. Természetesen Lilivel.

Ivon fő érdeme, hogy bloggá változtatta a mage.hu nevű pszeudo-blogot. Hosszú évek alatt nem írtam magamról annyi személyeset, megtörtént eseményt, mint amit ő kettős sorokba szedve rólam közreadott. Köszönöm.

A szerelmes versek mind ritmikailag, mind mondanivalójukat illetően szinte végtelenül széles tartományban helyezkednek el - mutat rá Éva. Hihetetlen, hogy egy emberben ennyi féle lehetőség lakozik. Lírája minden esetben szívhez szól. Mély érzéseivel a zsűri - ami az értékelést illeti - nem mer játszani.

Dávid arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfiakban roppant szorosan kapcsolódik össze a szerelem és a szexualitás. Ha esetleg szét is választhatóak egymástól, disztingvációjuk olyan mérhetetlen erőfeszítést igényel, hogy nem érdemes próbálkozni vele. Dávid sem tette, nagyon okosan.

vamikiva a kerítők és a híres történelmi személyek hánytatott sorsáról ír. Nem tudom, célzatosan teszi-e, vagy véletlenül érzett rá életem nagy problémáira.

A nyelvi játék világába kalauzol minket Sandy. Bár ezen a területen otthonosan mozog, verseinek valódi nagyszerűsége, hogy férfi is írhat férfinak valódi szerelmes verset, anélkül, hogy bármi rosszra gondolnánk.

Vilmos Atya (welcome back) nem játszik kispályán, soraiból sugárzik a nárcizmus és az intenzitás. Második művéről a Született gyilkosok jut eszembe. Mi mást várnánk egy tiszteletestől.

Aki nem járt a pokolban, nem juthat a mennybe - mondták már sokan. Artemisz kétsorosa szerint - ha helyesen értelmezem - a szerelem egyszerre pokol és menny, hiszen mi egyéb okból kívánná valaki saját, erőszakos halálát éppen akkor, amikor a lehető legboldogabb.

torques szintén a hiányosan fogalmazott kiírásnak köszönheti, hogy a mezőnyben maradt. Rendes, bio-wellness versenyből azonnal kizárták volna a sok "E" miatt.

A magyar népmesékből jól ismert tételt erősíti udvsonvhi: az igazi szerelem az gazdagok, legfőképp a királyok kiváltsága. Az egyszerű embereknek csupán a nedves vágyakozás marad.

lumma a szerelmet a Dunába hajítaná. Egyetlen visszajáró, jobboldali olvasóm hű maradt a hagyományos értékekhez.

Jerry szerint a vers és a képregény rokon műfajok. Szeretem a képregényeket, ezért hiszek neki.

c. tollában a szerelem és a transzcendencia elválaszthatatlanul összefonódnak: a szerelem a végső nagy egybeolvadás előjátéka. A magam részéről úgy gondolom, az ember fejében valaha megfogant összes gondolat közül az egyetlen, aminek értelme van, hogy egyszer majd összeolvadunk a világ teremtőjével. Minden más lehetőség végtelenül lehangoló. Kedves c., rokonlelkek vagyunk.

Inez példája óva int attól, hogy vízilabdázóba legyünk szerelmesek.

Mistert pedig, bármit ír, továbbra is szeretem.

Nagy a kísértés, hogy egyszerűen mindenkinek gratuláljak és megköszönjem a részvételt, jobbnál jobb művek születtek, és mindegyik hiányozna, ha kimarad. Mégsem volna illdomos megfutamodni a véleménynyilvánítás elől, ezért fenntartva, hogy nagyon szépen köszönöm az összes verset, a díjat - féléves ingyenes előfizetést a mage.hu-ra - kénytelen vagyok kettéosztva átadni Üdv!-nek, aki galád módon keveri a munkát a szórakozással, és Sandynek, az egyetlen versenyzőnek, aki felismerte a messze legfontosabb szempontot: bele kell írni a versbe a nevemet.