disposition :: 2009. augusztus 30., vasárnap, 14:34:51 :: 14 komment

A nárcizmusban az a jó, hogy legalább olyanba vagy szerelmes, aki veled azonos szinten áll.

inglourious basterds :: 2009. augusztus 25., kedd, 22:44:44 :: 136 komment
cinema culture

*** SPOILERS ***

A Becstelen Brigantyk első képsorán a három lányát egyedül nevelő francia családapát látjuk, kezében apró fejszével, amellyel egy már rég kivágott fa törzsére mér újabb és újabb, függőleges irányú csapást. A fából minden alkalommal körömnyi méretű szilánkok hullanak. A francia férfi küzd. Nem meglepő, hogy a nyugati frankok otthonát a németek hajszálpontosan annyi idő alatt szállták meg, amennyi ahhoz kellett, hogy a katonák a két ország közötti határon átsétáljanak.

Sokkal inkább meglepő és csodálatra méltó az igyekezet, amellyel Tarantinora azon nézők és kritikusok próbálják rábizonyítani a blöffölést, a sekélyességet és a hatásvadászatot, akiknek a felfogóképessége már a Kill Bill első két részéhez is édeskevés volt. A befogadó fél a világ megismerésének útján tett lépéseinek számával fordítottan arányos mértékben látja felszínesnek ezeket a díszleteket. A Kill Billt nem érti, aki még nem élt át testközelből egymást véresre kardozós párkapcsolatot, és nem tudja elképzelni, milyen lehet a kifinomult ízléssel és széleskörű műveltséggel támogatott, előrehaladott stádiumban lévő istenkomplexus.

A Becstelen Brigantyk több szempontból is az első reális film a második világháborúról. A német tisztek egytől-egyig okosak. Jó lenne ráébredni, hogy egész Európát nem verheti le egy ország, ha hülyék vagy átlagos képességű emberek irányítják a hadseregét. Hazánk valódi tragédiája az, hogy a náciktól kizárólag az ordas eszméket vettük át. Abból semmi nem ragadt ránk, mire képes egy nép, ha a vezető pozíciókat okos, tehetséges, elszánt és lojális emberekkel tölti fel. Mind a Brad Pittre kísértetiesen hasonlító apacsparaszt Aldo, mind a német nyelvvel és a német szokásokkal hadilábon álló angol kém érezhetően butább a feketeruhás, Gestapo-s tisztnél, és itt még nem a negatív főszereplőről beszélek, mert ő - részben a vászonról mindenkit lejátszó, ismeretlen zseni Christoph Waltznak köszönhetően - annyira okos és félelmetes, hogy még Tarantino sem bírt el vele - ezért a jól bevált hollywoodi módszerhez nyúlt, és az utolsó tíz percben fájó mértékben lebutította őt. (Ezért jár fél pont levonás.)

A rendező énképe női karakter, Bridget von Hammersmark, aki a másodperc töredéke alatt képes leereszkedni a pórnép szintjére, órákon át szórakoztatni őket és besöpörni a népszerűség luxusajándékait, miközben ördögi és halálos tervet szövöget. Ő az egyetlen szereplő, aki egyformán szót tud érteni mindenkivel - persze, a beszélgetések szintkülönbségei lefedik a teljes értelmi spektrumot.

A film csúcspontja egy moziban játszódik, amelyet egy fiatal, okos, szép és gazdag zsidó nő birtokol. Igaz, csak egyetlen egy négert tart. A huszadik század közepe nem a zsidó történelem fénykora volt.

A moziban a Call of Duty nevű videojáték hackelt, majd megfilmesített változatát vetítik: egy német közlegény egy szál puskával a kezében leöl 250 amerikai katonát. Hirtelen körülbelül további két tucat játék jut eszembe, melyeknek hála emberek százmillió élhetik át újra és újra ugyanezt. Igaz, a másik oldalról. Vajon melyik nép kulturáját állítja pellengérre a film? Mielőtt erre felelnénk, vegyük figyelembe a 300 vagy a Vasember sikerét - tartalmukban semmivel sem többek a Nation's Pride-nál -, és a legjobb, ha csöndben maradunk, mert az őszinte válasz igencsak szomorúan hangzana.

Súlyos tévedés áldozata mindenki, aki szerint a Becstelen Brigantyk nem történelemhű film - hiszen Hitler és Goebbels nem moziban égtek hamuvá.

Akkor mégis hol?

A németeket nem Berlin bombázásakor győzték le, hanem a következő 60 év alatt. A Monty Python már a hatvanas évek végén elképesztő kulturális pörölycsapásokat mért a náci birodalomra. Ám akik Hitlert és Goebbelst valóban elégették, azok jobbára hollywoodiak, és javarészt zsidók. A harmadik birodalmat a mozikban zúzták szét. És zúzzák tovább napjainkban, olyannyira, hogy a németek nem pusztán engedik, hogy zombik helyett őket lőjük halomra a háborús videojátékokban, hanem még szerepeket is vállalnak évente két-három holocaust-filmben. (A Jud Süss főszereplőjét családtagjai életével zsarolva kényszerítették játékra Goebbelsék.)

Bizony, elsősorban ezektől a filmektől válik az átlag német történelmi önbecsülése akkorává, mint amekkorának Hitler érezte a kezében tartott ecsetet, mielőtt rájött, hogy erről is a zsidók tehetnek. Ezzel ő maga teremtette a saját végzetét: a vérrel festett, lángoló vászonról visszhangzó démoni kacajt.

Legyen az a kacaj bármily keserű.

A Becstelen Brigantyk: saját farkába harapó kígyó. Tökéletesen záródó kör. Önmagáról szól.

9.5 / 10

sides :: 2009. augusztus 24., hétfő, 18:38:14 :: 9 komment
politics dialogue

- ... és akkor, amikor már tök kivoltam, és háromszor mondtam, hogy vigyen haza, odaült, és elkezdett simogatni, és képzeld, egyszercsak azt vettem észre, hogy jobban érzem magam. Nem lehet jobbos, aki így tud simogatni, aki ilyen érzést közvetít. Egyszerűen nem lehet.
- Biztos az anyja miatt szavazott oda.
- Nem szavazott. Lusta volt elmenni. Tegnap beszéltem vele, de nem tudott rendesen figyelni rám, mert koncentrált a következő feladatra. Képzeld, eltervezte, hogy felpumpálja a bicikli kerekét. Egészen rákészült már.
- Ötperces munka.
- Nem, mert teljesen le van eresztve, és nem lehet egyszerre felpumpálni teljesen. Attól tönkre megy. Először félig kell.
- Kétszer öt perc. Az két nap. És ugye szorongott miatta?
- Este szorongott igazán, ugyanis nem csinálta meg.
- Mondom, hogy balos. Azok állnak így a munkához. Hiszen mindenki azzal foglalkozik, ami a legnagyobb problémát jelenti számára az életben. A baloldaliak annyira rettegnek a munkától és annyira nehezen viselik, ha dolgozniuk kell, hogy egyszer már összefogtak és megpróbálták defetisizálni. Létrehoztak egy társadalmi rendszert, amelyet egészében a munkának szenteltek. Próbálták meggyőzni egymást, hogy ha mindenhova kiírják és folyamatosan tematizálják, akkor menni fog. Osztályt neveztek el róla, versenyeztek, hátha attól kevésbé lesz félelmetes. Képzeld, ahogy beszélgetnek: "- Hallod, ma dolgoztam. - Jézusom, te is? Én is. És nem haltunk bele. Hihetetlen. Szerinted holnap túléljük? - Nem tudom, engem azért eléggé kikészített. - Engem is. Ez rettenetes." Így született a rendszer, ami nálunk negyven éven keresztül a munka köré szerveződött. És ez alatt a negyven év alatt nem hoztunk össze az égvilágon semmit sem.
- A balosok viszont valódi hazafiak. Nincs szükségük arra, hogy a magyarságukról beszéljenek, mert egyfelől rendelkeznek vele, másrészt ezzel tisztában is vannak. Nem kell basztatniuk a cigányokat, a zsidókat és trianont ahhoz, hogy magyarok legyenek. Nem félnek attól, hogy nem azok, nem érzik szükségét, hogy bizonygassák.
- Mivel tudnak magyarul írni. Lásd "Hajrá Magyarország" - vessző nélkül, Terror Háza kőtábla soronként négy hibával, és általában a jobboldali média, valamint fórumozóik.
- A jobbosok a balosokkal szemben nem rettegnek a munkától. Sőt, tudnak dolgozni. Ezért nem beszélnek róla. Ha valamit meg kell fogni, és arrébb kell vinni, jobbosokat hívj. Nem készülnek rá napokon át, hanem elintézik, mielőtt elmondod, és biztos, hogy közben kijavítják a hibás vakolatodat is, méghozzá ingyen. Ezért van az, hogy ha bemész egy balos vendéglátóhelyre, ünnep, ha a pincér egyáltalán odajön. Az ételedet jó eséllyel nem hozzák ki. Viszont látsz mindenféle érdekes embert, multikulturális környezetben ülsz és remekül szórakozol. Ha jobbos étterembe mész, a pincér körbeugrál. Ott hibátlan és gyors kiszolgálást kapsz, miközben a tulajt nem zavarja, hogy mindenfelé kokárdát és magyar címereket látni, és főleg fehér embereket. Ettől válik egész olyan jól működővé és halálosan unalmassá.

forward :: 2009. augusztus 20., csütörtök, 16:19:48 :: 7 komment

Pár hónappal költözés után elővettem a kamrából a 24 colos Eizo monitort, elhelyeztem az asztalon, és szinte azonnal sokkot kaptam.

Zavaróan pirosnak tűnt a kép, és a közösségi site-okon szörnyen koszosak voltak az emberek.

Arra gondoltam, hogy szegény monitor a nagy pihenésben biztos elfelejtett mindent, majd körülbelül egy óra folyamatos tesztelés és konfigurálás után sikerült alaphelyzetbe visszaállítanom (abba, ahogy a dobozban feküdt), és rájönnöm, hogy néhány hónap a Sony Vaio álkontrasztos, szintetikuskék kábulata mögött milyen mélységekbe rántott magával. A Sonyn fel sem tűnt, mennyire szánalmas a Windows 7-ben a subpixel rendering. Egyelőre alig tudok olvasni.

Mégis, már tudom, így a jó. A piros az piros. Ha fáj, az fáj. Nem véletlenül égeti hamuvá a boszorkányt a tűz. Ami piszoknak tűnt rajtatok, az jpeg tömörítési szemét (azért fürödjetek továbbra is). Ilyen az, ha az ember lát.

Hasonlóan megrázó, ha hall. A kedvenc zenénk csöves erősítőn szomorú zörejjé változik, és bizony, el kell kezdeni keresni a nemesebb alapanyagot.

Ez történik, amikor először eszünk libamájat hagymával és eperrel.

Ha nagyot lépünk, mindig ilyen.

Idő kell, hogy megszokjuk és megértsük a jót. És utána minden más olyan esetlenné alakul.

drag me to hell :: 2009. augusztus 17., hétfő, 00:13:54 :: 7 komment
cinema

*** Spoilers ***

Amerikában tudják, hogy mégis van nálunk cigánybűnözés. A feliratos, eredeti angol nyelven beszélő horrorfilmben a cigány boszorkány a szőke bankárlányt magyar nyelven küldi a pokolra, miután az nem hajlandó az állásával fizetni helyette a lakáshitelét.

Ismétlem: az amerikai filmben magyarul átkoz a cigányasszony.

A lényeget ezzel elmondtam. A végtelenül gusztustalan, undorító jelenetekkel teli horror kerettörténete meglepően intelligens, kellő mértékben moralizál, egyedül a végkifejlettel nem bírtam megbarátkozni, mivel a főhős ijesztő mértékben hasonlít az egyik exemre, így minden szenvedése a normálishoz képest háromszor annyira megviselt, kivéve a vizespólós jelenetet, ahol örömmel nyugtáztam, hogy még a mellük is egyforma.

7 / 10

gran torino :: 2009. augusztus 17., hétfő, 00:10:00 :: 4 komment
cinema

*** Spoilers ***

Egy Hmong kamasz megkísérli elrabolni az antiszociális, koreai háborús veterán élete szerelmét, a féltve őrzött '72-es Gran Torinót, aminek következtében a vén embergyűlölő annyira megkedveli a srácot, hogy feláldozza érte saját életét.

A kritikák szerint a Gran Torino Dirty Harry utánérzés, végjáték és önparódia.

Mivel sem a cselekménynek, sem ezeknek a kritikáknak nincs semmi értelmük, elmondom, miről szól a film, amelyben Clint Eastwood játéka azért tűnik zseniálisnak, mert rajta kívül nem szerepel benne egyetlen színész sem, a castingot jól láthatóan a kínai negyed melletti textilgyárban tartották.

Eastwood a születése óta eltelt évek számával egyenes arányban válik kereszténnyé. Most 79%-nál tart, ha él még 21 évet, bizonyára szentté avatják.

A Millió Dolláros Bébiben a pappal még az eutanáziáról vitatkozott, és arra jutottak, hogy az halálos bűn. A Gran Torinoban is vitáznak, majd Eastwood a várható, véres bosszú helyett a széttárt kezű mártír halálát választja. Így tett Jézus, akinek egyetlen szavára angyalok hada ugrott volna segíteni, ám ha megmenti magát, nem teljesíti be a világmegváltó küldetést.

Nagyon szép és szórakoztató film.

9 / 10

+- :: 2009. augusztus 16., vasárnap, 00:37:48 :: 3 komment

A jó hír az, hogy novellát írok, és a szereplők nagy része a keresztségen ma átesett.

A semleges hír, hogy a történet jól indul, ám arról még fogalmam sincs, mi lesz a csattanó.

A rossz hír az, hogy közben keveset fogok blogolni.

A jó hír és a rossz hír bátran felcserélhető.

sanity :: 2009. augusztus 10., hétfő, 17:57:45 :: 2 komment
music

Kétlem, hogy Beethoven a hetedik szimfóniájánál értette, hogy mit ír, különben egész biztosan beleőrült volna.

swap :: 2009. augusztus 10., hétfő, 13:50:19 :: 1 komment

Ha a pszichiáterem csupán fele olyan jól takarítana, mint amilyen tanácsokat a bejárónőm szór szét, bántóan pedáns rend és tisztaság uralná az egész kórházat, és még a környező utcákat is.

friends :: 2009. augusztus 10., hétfő, 01:32:22 :: 0 komment

Ő a gangomon guggol, cigarettával játszik, én mellette állok, éjfélkor, egy szál alsónadrágban.

- Figyelj. Most vagy guggolj le mellém, vagy bő nyállal leszoplak.

- Nem tudnék mondani még egy embert, aki erre a mondatra leguggolt volna.
- Figyelj. Három éven át dolgoztunk kőkeményen, hogy szép barátsággá konvertáljuk a kapcsolatunkat. Nem vagyok hajlandó elölről kezdeni.
- Akkor minek itatsz rummal?
- Legközelebb számolj be a várható következményekről, miközben töltök neked. Igaz, gondolhattam volna, azok után, amit a Mammutban egy pohár martinit lehajtva műveltél.
- Az tényleg húzós volt.
- Valóban, és nem is az volt a legrosszabb, hogy kis híján megerőszakoltál. Hanem utána úgy örültem, hogy elmentél mással randizni. Nagyon féltem, hogy otthon ülsz majd, és várod a hívásom.

some things never change. and some things do. :: 2009. augusztus 07., péntek, 01:04:11 :: 33 komment
dialogue

- Megkérted már valaki kezét?
- Ne viccelj, még rengeteg hibám van. Más se hiányzik, mint hogy most jöjjön életem szerelme, és ezt mind rázúdítsam. Szívjanak vele a többiek. Mire ő jön, már Buddha leszek.
- Ezzel csak az a baj, hogy az ember 18 éves kora után nemigen változik.
- Tudod, két évvel ezelőtt biztosan vitatkozni kezdtem volna veled, hogy ezzel mennyire nagyot tévedsz, de ma már tudom, hogy nem kell mindig mindenkit meggyőzni az igazamról.

almost real :: 2009. augusztus 03., hétfő, 21:57:04 :: 11 komment

Fekete napszemüvegben álltam az autóm mögött, bal kezemmel a csomagtartót igyekeztem felnyitni, amikor megállt mellettem egy rendőrautó. Kreol bőrű, ragadozó arcú biztosurak foglaltak benne helyet.

- Mi az ott a kezében? - kérdezte tőlem egyikük az anyósülésről, és a fekete, fém, Vietnámban használt M16 Commando, automata gépfegyverre mutatott.

Rögvest átéreztem a helyzet komolyságát: minimum két szabály ellen vétettem.

- Nincs megtöltve, teljesen üres a tár - mutattam feléjük, de kissé lefelé fordítva fegyverem csövét. - Az utolsó pár golyót még a mezőn kilőttem.

Csend volt. Csend és forróság. Izzadt, csillogó tekintetük nekem feszült.

- Tudom, hogy itt lennie kellene egy számnak, elnézést kérek, hogy nincs. Épp azon vitatkoztunk, miért nem vésték bele. Nagyon mérges vagyok. Erre van két tanum. Mármint a vitára. A pisztolyomon szerepel a sorszám, szívesen megmutatom, itt van az is a csomagtartóban, mert sajnos a kesztyűtartóba nem fért bele. Elővegyem?

Továbbra sem szóltak hozzám. Úgy gondoltam, várják a folytatást.

- Vétettem a szabályok ellen, nem tagadom, de most nagyon gyorsan elraknám, ha szabad.

Nem tiltották, de nem is támogatták.

Aztán eszembe jutott a mentő gondolat.

- Ja, elnézést, azt elfelejtettem mondani, hogy ez itt airsoft fegyver. Általában azért kérdezik tőlem, hogy milyen, mert szép és autentikus. Ezért nem jutott eszembe az airsoft szót előbb kimondani. Ilyen fehér, műanyag golyókat lő ki, gondolom, hallottak róla.
- Nagyon hamar tegye el.

Utólag visszagondolva egészen biztos vagyok abban, hogy kezeiket végig a felhúzott fegyvereiken tartották.