heal :: 2010. december 29., szerda, 06:08:51 :: 55 komment
- Hoztál nekem altatót?
- Apám hozott.
- Szegény, mennyit jár pszichiáterhez amiatt, hogy én össze-vissza alszom.
- A körzetihez jár.
- Az felírhat ilyen erős altatót?
- Persze. Apám visz neki egy üveg pálinkát. Sorba se kell állnia. Tessék, kiváltottam az ügyeleten.
- Köszönöm.
- Ezt nem hiszem el.
- Mi a baj?
- Tíz darabos. Mindig húszasat írat fel.
- Biztos vagy benne?
- Miért írna mást az orvos, mint eddig?
- Visszamegyek az ügyeletre.
- Este 11 óra múlt, hideg van, csúszik az út, szakad a hó. Nincs jobb dolgod?
- Felhívom, és megkérdezem, mi van a recepten.
***
- Na, mi van?
- Fél óra alatt ötször hívtam a gyógyszertárat. Nem veszik fel.
- Hagyd.
- 10 darab gyógyszerért soknak érzem az egy liter pálinkát.
- Az nem baj, csak apám aggódik, hogy mennyi altatót eszem. És máris küldhetem érte újra.
- Engem meg az idegesít, hogy 2010-ben nem működik a telefon.
***
- Jó estét. Nemrég járt itt valaki, kiváltott egy altatót, és 10-eset kapott. Lenne kedves, megnézhetném a receptet? Úgy hiszem, hogy 20-as volt.
- Persze, máris. Itt van. Ez bizony 10-es.
- Én 20-nak látom.
- 10mg.
- Igen, de 20 szem. Ebben meg csak 10 van.
- Ja. Kérem a blokkot.
- Egyébként hallatszik odabent, ha csörög a telefon?
- Igen. Most is épp csörög.
- Tudom, én hívom.
- Nem tudom felvenni, mert akkor maga, aki itt kint áll, megsértődik. Folyton ez van.
- Nem kell felvenni, mondom, én hívom.
- Hozom a gyógyszert.
- Köszönöm. A vásárlók könyvét is, legyen szíves.
- Azt nem adhatom ki ezen az ablakon.
- Akkor?
- Holnap reggel 9-kor be lehet jönni kitölteni.
- Komolyan azt szeretné, hogy azt is beleírjam, hogy nem adta ide? Higgye el, tényleg kitöltöm.
- Kérem, uram, legyen önben is jóindulat. Nézze, itt a számla a különbözetről. Csak egyszer számoltam fel ügyeleti díjat, nem kétszer. Én jóindulatú voltam. Legyen ön is az. Kérem.
- Tessék? Még jó, hogy nem számolta fel kétszer, hiszen maga hibázott, és ezért nekem kellett visszajönnöm. És nem az a bajom, hogy hibázott, mert az bárkivel előfordul - bár nem jó éjjel, hóesésben idáig eljönni. De eljönnék én egy rossz szó nélkül, mondom, van ilyen. Az a bajom, az viszont nagy baj, hogy ötször hívtam, és nem vette fel, pedig kicsörög. És nem tudtam, hogy van-e értelme elindulnom.
- 90-en álltak sorban.
- Most egyedül állok itt.
- Eddig 90-en voltak. Ez megy egész nap. Mindig. Ön megsértődik, hogy nem veszem fel, ők azon, ha felveszem. Így dolgozom.
- Mondom, ötször hívtam.
- Akkor írjon bele. Én jóindulatú voltam.
A beszélgetés nem volt túl érdekes, nem is azért írtam le. Hanem azért, mert ez a tipikus beszélgetés az éjszakai gyógyszerésszel.
Eddigi élettapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy szinte az összes éjszakai patikus így viselkedik éjjel. (Hogy nappal milyenek, azt nem tudom.)
Szóval amíg a szakadó hóban az utcán álltam, az ablakon át figyeltem a gyógyszerésznő arcán végigfutó érzelmeket. Amit láttam, az a következő körülmények maradéktalan együttállása esetén lenne indokolt:
- igazából fodrász, cukrász vagy óvónő akart lenni, de a szülei szíjjal verve zavarták az éjszakás-gyógyszerész-szakra
- évek óta ingyen dolgozik, jótékonyságból, éjjel-nappal, amit a nyakában lógó, jól látható 024-es máltai szeretetszolgálat medál jelez
- életeket ment nap mint nap
- leköptem
Én csak az utolsóról tudok nyilatkozni: az nem történt meg. Az első hármat illetően csak tippelhetek.
Azt viszont tudom, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy az ember elkerülje, hogy éjjel gyógyszereket ad el, az, ha nem megy éjszakai gyógyszerésznek.
Mégis, mit várt, mi fog történni? Nem jön senki? Vagy eladják magukat a gyógyszerek?
Egyszer nyitni fogok egy pályaválasztási tanácsadót, ahol majd senkinek nem mondom meg, mivel foglalkozzon. Csak azt fogom közölni az érdeklődővel, hogy ha a téglával való fizikai kontaktus kesztyűn keresztül is allergiás tüneteket vált ki nála, akkor lehetőleg ne álljon kőművesnek. És ha betegesen retteg a távoli égitestek gyilkos sugaraitól, kerülje a csillagászatot. Ha pedig egyformán gyűlöli az embereket és az ételeket, gondolkozzon el, milyen pálya jöhetne szóba az éttermi felszolgáló helyett.
Talán mindez túlzásnak hangzik, de egyáltalán nem az. Az egészségügyben dolgozókra jellemző emberutálatnak például külön mértékegysége kellene legyen.
A helyzet az, hogy nagyon sokan dolgoznak még éjjel. Talán sosem fordult elő velem, hogy az éjjel-nappaliban megsértődött az eladó azon, hogy vásárolok. Pedig többnyire nem az övé a bolt, nem kap jutalékot. Mégis örül, hogy van vevő, főleg, hogy még szólok is hozzá néhány jó szót.
Ezzel szemben az összes éjjelnappali gyógyszertáros halálos sértésnek veszi, hogy fel mertem kelteni a csengővel, pedig nem is haldoklom, mi több, gyógyszer nélkül is megérném a reggelt. Tényleg arra számított szundikálás előtt, hogy egyetlen elalvással kihúzza munkaidőben, egészen hajnalig?
Nyilván szörnyű lehet, hogy 90-en állnak a sorban. A végén még a válság ellenére sem zár be a patika , és a jövő hónapban is lesz munkahely.
Emlékszem, az utolsó osztálytalálkozóról hamar eljöttem, mert fájt hallgatni az orvosok panaszkodását, főleg, amikor az elitgimnázium elittanulója azon agonizált, hogy éjjel néha ügyelnie kell.
Jelzem, hogy az orvos, a nővér és a kórházi portás szakmák kivételével egy egész életen át elkerülhető a kórházi éjszakai ügyelet.
Az osztálytalálkozón amúgy azt is hallhattam, hogy a "sok köcsög beteg" bemegy éjjel, pedig semmi baja, csak a hasa fáj. Vegyen be egy nospát!
A kérdésemre, hogy honnan tudja a nem orvos beteg, hogy mekkora bajt jelez a hasfájás, sértett fejcsóválás volt a válasz.
Kíváncsi lennék, hány orvos tudna egyedül felinstallálni egy Windowst.
Emlékszem, amikor felhívtam egy kórházat, hogy hova tudok bemenni baloldali, mellkasi, szúró fájdalommal, mire a diszpécser közölte, hogy sehova, azonnal küldi az ügyeletet értem. Aztán a két ügyeletes onnantól, hogy az ajtón belépett, végig veszekedett velem, és megbüntetett, mert indokolatlanul hívtam ki őket. Máig szégyellem, hogy kifizettem a büntetést.
Aztán, ha azt mondod valamelyiknek, hogy ő a szolgáltató, én meg a fizető ügyfél, akkor vagy hörögni kezd - kéne járni tüdőszűrésre -, vagy néz rám depressziósan, remegve, mint az éjszakás gyógyszerész.
Úgy gondolom, hogy a közalkalmazottak, főleg az egészségügyiek 95%-a egy vállalkozás élére állítva egy hónap alatt képes lenne végleg leépíteni egy többszáz fős, alapvetően elégedett, fizető ügyfélkört.
Ezeknek az embereknek fogalma sincs arról, mit jelent az ügyfél bizalmát megnyerni, és rávenni arra, hogy elégedetten fizessen, és jól is járjon. Viszont ezek az emberek olyan szakmát választottak, amin mások egészsége vagy akár élete múlik. Ebből kifolyólag azok a mások kiszolgáltatottak velük szemben - és itt van a lényeg, azt hiszem.
Az ilyen ember hatalmát nem a saját tehetsége, a szorgalma vagy hozzáállása adja, hanem az én életösztönöm.
Természetesen akad kivétel, rögtön kétféle is: az egyik nagyon becsületes, többnyire szegény, kedves sztk-s, a másik szintén kedves, nem lehúzós, mégis piszkosul gazdag magánorvos.
A kettő közötti különbséget a karizma, a tudás, a hozzáállás és az ész adja.
Ami viszont nagy szerencse, hogy Magyarország rendkívül gazdag kőolajban, földgázban, és az ország testét hatalmas arany- és gyémántlelőhelyek szabdalják keresztbe és hosszába, így semmi gazdasági hátrány nem származik abból, hogy itt ennyire utál dolgozni a nép.
Egyedül azt nem értem, hogyan lehet valaki akkora szerencsétlen lúzer, hogy rosszkedvű legyen, miközben gyógyszertárban dolgozik.
Az egy dolog, hogy a női test és egyes parfümök után a gyógyszertáraknak van a világon a legjobb illatuk. A pácolt fa, az aszpirin és az a sok finom vitamin kompozíciója a levegőben mindig könnyeket csal a szemembe. A jó - és műkedvelő - orvost onnan lehet felismerni, hogy a rendelőjében kellemes illatú gyógyszereket tart.
Na de a rosszkedv? Úristen. Hány ezer féle gyógyszer van egy patikában? Ha ABC rendben halad, és minden nap alatt másikat vesz be, évek alatt sem ér a végére.
Aki ilyen munkahelyen sem képes a boldogságra, az tényleg nem érdemli meg.
quote :: 2010. december 27., hétfő, 22:20:28 :: 3 komment
"Világéletemben csak azért nyúltam drogokhoz, hogy képes legyek értékelni a józanságot."
(névtelen szerző)
merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family
Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.
A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.
A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:
- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?
Anyám válaszol:
- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.
Na, ettől kiborultam.
Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.
- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.
Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.
- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.
A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.
- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.
Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.
Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.
- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.
Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.
Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)
A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.
Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.
Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.
Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.
- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.
magnesium :: 2010. december 20., hétfő, 04:52:22 :: 1 komment
dialogue
Annyit segítek, hogy az első mondat nem az enyém volt.
- Süssek neked gesztenyét? Szereted?
- Megeszem.
- De süssek neked?
- Ha szeretnél.
- Én nagyon szeretem.
- Gondoltam.
- És van benne sok magnézium. Ami jó hatással van az idegrendszeremre. Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá.
- Óh, pompás ötlet ez a gesztenyesütés. Nagyon szeretném. Fogjunk máris hozzá.
- Először be kell áztatni.
...
- Te, nem akarod lassan kivenni a vízből a gesztenyét, és megsütni?
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted.
- Hiszen mondtam.
- Nem rég óta ázik.
- Ez igaz. Úgy két órája.
- Az előbb még nem is akartál enni.
- Elsősorban az áztatás miatt kérdeztem, hogy kisütöd-e. Persze, ráér. Még nem kezdett el kicsírázni.
- Mi van?
- Olvastam egyszer egy könyvben, hogy ha egy fa magja kicsírázik, és nem figyelsz rá, később már nem tudsz mit kezdeni vele. Benövi és elpusztítja az egész bolygót. Igaz, az egy nagyon kis bolygó volt. És valami majomkenyérfa. Ez meg végülis csak szelídgesztenye. Talán nem növi be az egész Földet. De azért nem örülnék neki, ha nem tudnék bemenni a konyhába a hatalmas gesztenyefáktól. Magnézium ide, magnézium oda, nem tenne jót az idegrendszeremnek.
- Leütlek.
news :: 2010. december 18., szombat, 01:11:38 :: 0 komment
Az év szalagcíme:
"A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság tegnapi ülésén bejelentették, hogy a tavaly nyolc évre elfogadott nemzeti drogstratégiát a kormány vállalhatatlannak tartja és megszünteti. Portörő Péter nemzeti drogkoordinátort és három munkatársát néhány napja már felmentették."
megalol :: 2010. december 16., csütörtök, 07:03:51 :: 3 komment
politics
- Legfőbb ügyész úr! Mit szándékozik tenni azzal az évek során önre tapadt bélyeggel, hogy ön személyesen kötődik az egy bizonyos párthoz?
- Engem a szakmai munka érdekel. Nem foglalkozom vele.
- Nem tud nem foglalkozni vele.
- Igaz. Ha úgy tetszik, kirekesztem a gondolkodásomból, mert nem szeretném, ha megzavarna. Egy esetben azonban kivételt teszek - nem is tehetek mást -, ha az ügyészségbe vetett közbizalmat támadja ez a bélyeg. Akkor bizony fel kell lépni ellene. Fel is fogunk lépni. A múltban is így történt. Már jónéhány pert nyertünk meg. És ez a jövőben is így lesz. Mert ez megengedhetetlen.
thank you :: 2010. december 14., kedd, 02:58:50 :: 1 komment
A rohanásban ez még váratott magára:
Mindenkinek köszönöm szépen a segítséget (az ötleteket, a színeket, a javításokat) a Randi7-hez.
Köszönöm a türelmet és a támogatást.
Nagyon jól esett.
omg :: 2010. december 09., csütörtök, 08:19:46 :: 6 komment
politics tech
Nekem piszkosul tetszik, hogy Assange kiteregette Amerika szennyesét, támogatom a WikiLeaks-t meg minden, de azért az durva, hogy csütörtök reggel 7-kor nem működik a Paypal.
(Azóta támadják hackerek az oldalt, mióta a Paypal amerikai nyomásra blokkolta Assange adományait.)
Lehetne úgy harcolni az igazságért, hogy kivételesen nem mi szopunk? Kösz.
/ ui: nem az én netelérésem hibája, tényleg áll a site /
talent :: 2010. december 05., vasárnap, 18:16:23 :: 50 komment
cult
Hogy lehet, hogy ennyi tehetséges hazánkfia szakadt külföldre, és felejtette el, honnan származik?
Mert hiszen a magyar a világ legtehetségesebb népe. Rendre fel is bukkan a Britain's Got Talentben minden évben legalább egy magyar emigráns, akitől a hideg kiráz és a szemed könnybe lábad.
Itthon miért csak Szíj Melinda és (az egyébként nagyon szerethető, de énekelni képtelen) Király L. Norbert marad?
És miért van az, hogy nálunk mindkét műsorban a zsűri felét ránézésre be lehetne utalni a pszichiátriára? A másik fele meg közútálatnak örvend, ha arról beszél, hogy az énekes hangja értékelhető-e énekként?
Egy időben azzal vígasztaltam magam, hogy biztos maradt itthon is pár zseni, csak a színvonal miatt nem jelentkeznek ezekbe a műsorokba.
Sajnos a Váci utcát járva észrevehető, hogy ha zenét hallasz, akkor azt külföldi vándorzenészek adják elő, ha nyikorgást, akkor magyarok koldulnak zenét imitálva.
Fel kéne ébredni. És tanulni, tanulni, tanulni.
Nem csak zenét.
goodbye :: 2010. december 03., péntek, 20:34:30 :: 12 komment
tech
Ismeritek ezt a gyönyörűséget?
Nekem mindig ökölbe szorul tőle a kezem.
Tizedik alkalommal láttam, amikor eldöntöttem, hogy tőlem a Sony soha többet az életben egy fillért nem lát.
Never ever.
Persze, voltak előzmények: széteső pendrive, szándékosan letiltott processzorfunkciók a Vaio notebookban, illetve a Sony vezérigazgató cikke, amelyben kifejti, hogy "az internetből még az égvilágon semmi jó nem származott."
Hát jó. Lehet így is.
help yourself :: 2010. december 01., szerda, 15:48:26 :: 75 komment
tech
Télen, mielőtt orvoshoz fordulnál a száraz bőr, a viszkető érzés, a fájó szem és az orrdugulás miatt, vegyél egy barométert.
A rosszul szigetelt, konvektorral fűtött lakásban december elejére a páratartalom 15-20% környékére zuhan. Ez már a gyilkos tartomány. A kellemetlen közérzet mellett hosszú távon egészségkárosodást is okoz.
A levegő "relatív páratartama" kifejezésben a "relatív" szó azt jelenti, hogy az adott hőmérsékleten. (A "páratartalom" meg a párát.)
Hideg levegőben kevesebb gőz ("pára", vagyis gáz halmazállapotú víz) fér el, mint a melegben, ahogyan a forró vízben is több cukrot tudsz feloldani, mint a jegeskávéban. Vagy több sót. Forró kínai kajában mindkettőből többet.
A 100% relatív párataralom azt jelenti, hogy az adott hőmérsékleten - és nyomáson - több víz már nem lehet a levegőben.
Télen odakint hideg van. Még néhány évig legalábbis, köszönhetően a hülye kiotói egyezménynek és a szén-dioxid kvótának. Bent meleg van, még néhány évig, köszönhetően annak, az ukránok még átengedik a gázt.
Fűt a konvektor, ég a gáz. Az égéshez oxigén kell. Az oxigén a lakásod levegőjéből származik. A kéményen keresztül távozik az égéstermék és az elhasznált levegő. Kivéve, ha tavaly pont a te kéményedben végzett szívroham mászás közben a Télapóval, és még nem szedted ki őt, akkor ugyanis az eldugult kéményből visszajön a szénmonoxid, és helló van.
Mint mondtam, a konvektor a lakásodból veszi a levegőt. A hiányzó levegő kintről szivárog be, hogy ne legyen vákuum a lakásban. A vákuum nagyon hülyén nézne ki. Például a lufi úgy zuhanna le a kezedből, mint a kő, mert nem ütközne légellenállásba. Amíg nem úgy zuhan a lufi, mint a kő, addig biztosan tudhatod, hogy az otthonodban nincs vákuum.
A kinti hideg levegőben, bármekkora is a relatív páratartama, kevés a víz. Pont azért, mert hideg. Amint felmelegíted a levegőt, a relatív páratartama lezuhan, mert a melegebb levegőbe sokkal több víz férne. Férne, ha lenne - de nincs. Pusztán a melegítéstől nem kerül bele.
Az alacsony páratartalmú levegő szárít, mert az ilyenben gyorsabban párolog a (folyékony) víz. A bőrödből, a szemedből és az orrodból is. És ez nagyon rossz érzés.
Pont erre az érzésre épül a párásítóipar. Biztos láttad már a műszaki boltok polcain a ronda pingvint és a ronda kék kancsót, amiből jön ki a gőz. Na az az.
Többféle párásító létezik. A legjobb megoldás a hidegpárásító. Főleg, ha van néhány hangfalad, számítógéped és plazmatévéd, amit ki akarsz dobni, de érzelmileg kötődsz hozzájuk, és amíg működnek, maradniuk kell.
A hidegpárásító denevérrel működik. Ultrahanggal porlasztja a vizet. (Az újabb típusokba már piezo-kristály kerül, a működési elv ugyanaz.)
A porlasztás során minden, ami a vízben van, a levegőbe kerül. A vízkő is. Szerencsés esetben rossz minőségű párásítót veszel, és két nap alatt mindent beborít a fehér por. Visszaviszed a harmadik napon, és visszaadják a pénzedet.
Drágább típus esetén - amelyben szűrő van - a fenti folyamat több hetet vesz igénybe, tehát a gép és a vízkőpor a nyakadon - és a használati tárgyaidon - marad.
A hidegpárásító másik nagy előnye, hogy nagyon ritkán kell utántöltenened a vizet. A víz utántöltése fárasztó, unalmas és monoton munka. Egy húsz négyzetméteres szoba levegőjébe sok-sok liter víz kell. Annyi vízzel a hidegpárásító napokig eljátszik. Így párásítás szempontjából viszonylag kevés hasznát veszed, viszont jól néz ki és meglepően gyorsan pusztítja a műszaki cikkeket. A laptop ventillátora például él-hal a finom vízkőporért.
A melegpárásító a hidegpárásító jótulajdonságainak döntő többségével rendelkezik. A kivétel a lakásod vízkövesítése. Azt, sajnos, nem tudja szegény. A melegítés során a vízkő visszamarad. A gépben. Ennek köszönhetően egy-egy jobb típusú melegpárásító (40 ezer forint fölött) akár egy egész telet is kibír, mielőtt végleg tönkremegy a vízkőtől. (Az enyém egyszerűen eltört miatta belül, és kifolyt a vízköves víz a szekrényre.)
Párásítás szempontjából ugyanannyira hasznos, mint a hidegpárásító. Azt ugyanis nem lehet vele.
Ennek k... kivételesen egyszerű a magyarázata, általános iskola hatodik osztályos fizika anyag. Tehát hagyjuk is.
Leírom.
A víz forráshője 100C fokon 2260 kJ/kg. Így 5 liter víz elpárologtatása 11300 kJ energiát igényel. Ennyi energiát von el a környezetétől elpárolgás közben. Alacsonyabb hőmérsékleten 10-20%-kal többet.
Tehát akkor is, ha hidegpárásítód van. Akkor is, ha egy lavórba raksz 5 liter vizet, és nézed és vársz. Adott mennyiségű víz párolgása minden esetben ugyanannyi energiát von el. A víz párolgás közben hűti a lakásodat. Ha vizes vagy, fázol, nemigaz?
(Akkor is fázni fogsz, ha eredetileg meleg volt rajtad a víz.)
Ezt a hűtő hatást a fűtőtested többlet fűtéssel kompenzálja, már ha hőszabályzós fűtésed van. A konvektor többnyire olyan. Ha meg nem olyan, és hideg van, akkor feljebb veszed.
Magyarul: többet fogsz fűteni. Ami tovább szárítja az amúgy is száraz levegőt (a kintről érkező, még szárazabb, hideg levegő miatt). Ráadásul a száraz levegőt hidegebbnek érzed.
Nézzük a melegpárásítót. Ha annak hatásfoka 100% lenne, akkor például egy 400W-os gép 7 óra alatt párologtatna el 5 liter vizet. Feltéve, hogy az 5 liter víz eredetileg 100 Celsius fokos, mert ha nem annyi, akkor fel is kell melegíteni, mert különben irtó lassan párolog el, főleg egy zárt edényből.
Viszonylag ritkán fordul elő, hogy az ember 100 fokos vizet önt műanyag edénybe. Így az a hét óra inkább 14 óra lesz. És persze melegítés hatásfoka közel sem lesz 100%, mert a melegpárásító elbaltázott elektrolízises elektródával fűti a vizet, nem fűtőszállal, így a 400W fogyasztás jó, ha 200W hasznos munkát jelent.
400W-osnál erősebbet aranyáron kapsz.
Ahhoz, hogy érjen valamit, éjjel-nappal mennie kellene, éjjel viszont hangos. És kis tartálya van. Mivel lassú. És ezért nem is jó semmire, kivéve a lakásod elúsztatása, amit már azelőtt is tud, hogy kilyukad, mert a víznek egyszerre csak nagyon kis részét melegíti fel, ami, mire kiér, le is csapódik az első lehetséges alkalommal (egy méteres sugáron belül).
A fentiekből talán látszik, hogy rengeteg időt és energiát pazaroltam erre a problémára.
Neked már jó, mert most elárulom a megoldást.
Venni kell egy rezsót. Az enyém szép fekete. 4700 forintba került.
Fazekat találtam a konyhaszekrényben. Kicsit vízköves lesz, néha ki kell majd mosni.
Fél óra alatt 20%-ról 30%-ra emeli a páratartalmat. Elforralja a vizet. Ennyi a lényege.
A hatásfoka télen 100%, ugyanis az összes elhasznált áram fűti a lakást. Nyáron ez nem így lenne, de nyáron nem kell párásítani.
Tettem alá egy ezüst színű (tükröző) tálcát, ami körülbelül 25C fokra melegszik fel. Akkor is, ha órákon át használom.
Ha félsz, hogy bekapcsolva marad (ami nem gond, mivel van benne hőszabályzó), vegyél hozzá 2-3K forintért időkapcsolót is.
Gyerek elől nagyon el kell rakni, mint általában a forrásban lévő vizet, és minél közelebb van a földhöz, annál kisebb eséllyel borul rád. Én a padlóra tettem.
