they took away :: 2009. október 30., péntek, 11:03:46 :: 39 komment
politics social language

- Hallod, állok a konyhában, és nézem a szomorú szemű nénit a Magyar Hírlap fölött, ahogy sóhajt: "Én már sosem fogom megbocsátani ezeknek az őrülteknek, hogy elvették a 13. havi nyugdíjat. Aranyoskám, az olyan jó volt, hogy karácsonykor lehetett várni rá, és venni ajándékokat, és most elveszik ezt is. Szégyen. Gyalázat." Nem akartam megkérdezni tőle, tetszik-e emlékezni, kik adták a 13. havi nyugdíjat - amibe, többek között, beleroppant a gazdaság. Feleslegesnek éreztem. Nem tudom, milyen érzés nyugdíjasnak lenni, és rakosgatni egymásra a filléreket. Nem ismerem ezt a fajta indulatot. Aztán a fillérekről eszembe jutott, miért vagyok itt, hogy a lakás, amelyben lakom, végülis bizonyos szempontból inkább az övé, mint az enyém, úgyhogy elővettem a zsebemből a havi pénzköteget, és átadtam. Van mellettem egy lakás, ahonnan havonta egyszer ugyanezért átjön ebbe a konyhába egy másik ember, és szintén átnyújtja. Aztán van ugye ez a lakás, ahol épp most gondolkodom, és volt egy negyedik, azt eladták. És vidéken is van valami ház.
- Akkor valamit azért meghagytak nekik.
- Igen, mondom, nem akartam vitázni a tizenharmadik havi nyugdíjról, mert nem ő tehet róla, hogy így érzi. Sőt. Ekkor világosodtam meg, holott olyan rémesen egyszerű, hogy mi volt nálunk mindig is a jobboldal hívó- és vezényszava. "Elvették". "Tudod, anyám nem olyan véresszájú jobbos, a Viktort se szereti annyira, csak hát a nagyszüleinktől elvették a kastélyt". Vagy a gyárat. A mezőt. A szárítókötelet. Jöttek, és elvették. Ennyi. Elvették a gazdáktól a termőföldet. Elvették az emberek megélhetését. Elvették a reményt. "A jövőt azért már ne vegyék el, azúristenit!". Hogy van ez, hogy vannak valakik, akik mindig jönnek, és elvesznek. És utána megrázod magad, elkezdesz újra dolgozni, spórolni, és amikor kezdesz végre megnyugodni, és újra van valamid, igaz nem sok, mégis örülsz neki, akkor jönnek, és megint elveszik.

***

(Egy hét múlva)

***

- Képzeld, sétáltam a Ferencieken, és láttam az új transzparenst: "Hová tűnik el a pénz, és mit vesz el öntől a Bajnai-kormány". Elégedett vagyok magammal. Aztán olvasom, hogy ha visszajön a Fidesz, nem fogják elárverezni az kisemberek lakását, mondta Orbán Viktor. Tudod, eddig a gonosz bankok elvették az emberek lakásait. Azon gondolkodom, hogy ha visszajön a Fidesz, és eltörli az évszázados rendszert, amelyet jelzálognak neveznek, vajon miként és milyen irányban fog változni az emberek hitelfelvételi hajlandósága.
- És a bankoké. Ezt hallgasd meg. Szegény csávóm jobbos. Mondtam neki, hogy van ez, hogy elvették. Erre neki kitágul a szeme, és belevág: "De hát a nagyszüleimtől tényleg elvették! Volt nekik egy nagy házuk, és át kellett költözni egy fele akkorába."
- Jézusom. Elnevetted magad?
- Nem én. Nagyon feszülten figyeltem. Érdeklődtem, és ő folytatta: "És aztán volt egy pékségünk, és azt is elvették".
- Kibírtad?
- Itt már nagyon nehéz volt. Érezte ő is, mert elkezdtem remegni. Aztán mondta tovább: "És utána elkezdtek kuporgatni, és amikor lassan lett valamijük, akkor újra ..."
- Újra?
- Képzeld, nem merte kimondani. Ott volt a pontpontpont a levegőben. Teljesen ideges volt, mégis tudta, hogy gáz, ha kimondja ismét. Na, itt már kirobbant belőlem a röhögés. Annyira nevettem, hogy nem vettem észre, hogy halálosan megsértődött, mert hogy ő nagyon szereti a nagyszüleit, és milyen rossz volt nekik, hogy elvették.
- Komolyan azt bírta mondani, hogy elkezdtek kuporgatni, és megint elvették?
- Igen.
- Úgy érzem, zseni vagyok.
- Jogos.
- És mi lett utána?
- Semmi, egy napig nem szólt hozzám, de nem merte többször mondani.
- Elvetted tőle a beszédtémáját. Tudod, azt hiszem, tőlünk is elvettek valamit, mert kaptunk egy földcsíkot később, azt véletlenül nem szoktak osztani, mindenesetre én rendes baloldali családból származom, igaz, apai ágon egyszer tévedésből szavaztak a Fideszre, de van egy dakota mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem szavaz, szóval nálunk nem volt téma, hogy mit vettek el. Mert akármennyivel erősebb nálad a hatalom, a rendszer, bármennyire is reménytelen az ellenállás, valahol mélyen mégiscsak lúzer dolog, hogy jönnek, és elvesznek tőled, és te hagyod. És ha már hagytad, akkor nem tudsz túllépni rajta. És inkább várod, hogy megint jöjjenek.
- Igen, az én szüleimtől is elvették a házat, mégsem beszéltünk róla. Nem hallgattam, hogy elvették. Nálunk ez nem vezényszó. Azt hiszem, a nagyarázat nagyon egyszerű. Mi erre, a jobbosokkal ellentétben, egyáltalán nem vagyunk büszkék.

miss :: 2009. október 30., péntek, 10:38:15 :: 2 komment

Amikor a novelláról beszéltem, nem láttam előre a jövőt. Az elmúlt másfél hónapot nem novella- vagy könyvírással töltöttem, és olyan elfoglalt voltam, hogy a blogomat olvasni sem maradt időm. Elnézést kérek mindenkitől, akit ez megzavart.

A novella most pihen.

Új bejegyzés formájában következik a jóvátétel.