diablo 3 :: 2012. június 30., szombat, 15:20:25 :: 1 komment
game

Beszélgetés az amerikai Diablo 3 fórumon:

- Nem értem, miért használ a wizard villámot és meteort. Egyáltalán meg lehet halni a meteortól? Hallott már ilyet valaki?
- Szerintem nem. Azt gyakran hallom a hírekben, hogy valakibe belecsapott a villám, és túlélte. A villámot túléli az ember. A meteor se lehet nagyon más.
- Így van. Nyugodtan kérdezd meg erről a dinoszauruszokat. Illetve... 

Különben nem olyan vészes a játék, egyértelműen érződik rajta a technikai fejlődés. Biztos vagyok benne, hogy ha ebbe az irányba mennek a dolgok, a Blizzard legkésőbb tíz éven belül ki fogja adni az első 3D-s játékát. Mozgatható kamerával, zoommal, változtatható karakter-hajszínnel, szokásához híven mutatva az irányt a mögötte kullogó többieknek. A lehetőségek száma szinte végtelen.

fortuna :: 2012. június 28., csütörtök, 12:35:41 :: 0 komment
politics

- Hallottad, hogy Szegedi Csanádról, a Jobbik EP képviselője, és gárdamellényben vagy bocskaiban szokott beülni az Európa Parlamentbe, pár nappal ezelőtt kiderült, hogy zsidó?
- Örülnie kéne. Végre történt vele valami jó is az életben. 

do not rush :: 2012. június 28., csütörtök, 12:26:26 :: 2 komment

Azt hiszem, a múlt hét elején főzött kacsaleves szép lassan kezd megérni a kiöntésre.

A többi, hozzá képest fiatal étel érdekében ma kivettem a fazekat, és letettem a hűtőszekrény elé. A konyhapadló a fürdőszobába vezető hosszú utazás első fontos állomása.

Kis lépés a levesnek, nagy lépés a hűtőszekrénynek.

Te meddig szoktad rohasztani az ételt?

prometheus :: 2012. június 26., kedd, 19:50:02 :: 29 komment
cinema

A kopár sziklák között hömpölygő, kénsavas folyó partján 3 méter magas, kigyúrt Voldemort szeretne meztelenre vetkőzni. A növényzetet leszámítva ő az egyetlen élőlény a bolygón. Ezért az alsónadrágot szemérmesen magán hagyja, nehogy meztelenül lássa valaki, közvetlenül azélőtt, hogy szándékosan meghal.

Iszik egy feketét, amitől hosszan agonozálva szétmaródik és feloldódik a vízben, eljuttatva a Földre a várva várt DNS-t.

Hogy az öngyilkos teremtéshez miért kellett szinte meztelenre vetkőzni, azt nem tudom. Magvas gondolat lehet, amihez nem érek fel. Főleg azért nem, mert úgy 80-as IQ-tól fölfelé bármelyik embernek lenne annyi esze, hogy simán belepisáljon a folyóba, ha DNS mintát akar adni, vagy beleköpjön az űrhajójáról, mint DiCaprio a Titanic fedélzetéről az óceánba, aztán szépen hazamenjen. És az embernek ahhoz is lenne elég esze, hogy látva ezt a nyitójelenetet felálljon és hazamenjen. De hát a Ridley Scott, meg a Szárnyas fejvadász, maradni kell.

Néhány perccel később egy bármelyik Eve Online-os űrhajónál százszor rondább gép repül a teremtőink felé. A teremtőink lovas-mamutos barlangrajzok közé festették ecsettel és növényi festékkel az Univerzum egyetlen olyan csillagképét, amely a Földről nézve 35 ezer év alatt sem változott, ellentétben az összes többivel, mert sajnos a csillagok néha mozognak, méghozzó egymáshoz képest össze-vissza, mert egy-egy csillagkép látszólag összefüggő csillagai egészen eltérő távolságra helyezkednek el a Földtől, és eltérő irányban üldözik a kozmikus boldogságot, de ez az egy volt annyira jó fej, hogy ne csússzon szét annyira, mint kezdő goás három korong meszkalin után a koromsötét erdőben. Sőt, ennyi idő után is fel lehetett ismerni és el lehetett navigálni a megfelelő csillagjára, amely bármelyik lehetett volna az öt közül. Az sem marad titokban, hogy az űrhajón 17 fős legénység tartózkodik, tehát az ötödik percben ki lehet számolni, hogy a következő három óra alatt hányan halnak meg. Annyit segítek, hogy a legénység egyik tagja android, tehát kettőt kell kivonni az eredeti számból. A túlélő a legellenszenvesebb személy az egész csapatból, beleértve az idegeneket. A csapat nagy része tudósokból áll, ezért az első dolguk egy idegen bolygón levenni a fejükről a szkafandert. A második dolguk eltévedni egy néhány száz méter hosszú, felkör alakú, elágazás nélküli alagútban, amelynek a kijáratánál parkolnak. A harmadik dolguk az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lényhez puszta kézzel nyúlkálni.

(Az egy méter hosszú, kobraszerűen mozgó, ágaskodó és sziszegő földönkívüli lény néhány óra alatt fejlődik ki a földi kisállatkereskedésekben kapható lisztbogárlárvából.)

A Prometheus alcíme az Öregkori elhülyülés lehetne, mert azon kívül, a teljes története abból áll, hogy egy milliárdos, szenilis öregember retteg a haláltól, a film elképesztően ronda, unalmas és fárasztó. A ronda alatt nem azt értem, hogy borzongatóak benne az alienek, mivelhogy nincsenek benne alienek. Hanem azt, hogy egészen hülyén néz ki a legfélelmetesebb jelenet a filmben. Ami egy homokvihar. Hasonlít erre, csak bénább, egyáltalán nem vicces, és múmia sincsen benne.

Ami a látványt illeti, az idegen űrhajó belseje olyan, mint egy kőbe vájt alagút. Annyira, hogy az összes szereplő napokon át kőbe vájt alagútnak nézi. Azért nézi annak, mert tényleg az. Még egyszer mondom, az idegen űrhajó belsejéről van szó. Oké, hogy nincs benne WC, de az egész egy az egyben egy nagy barlangjárat, kövekkel. Erre mondta Redrum, hogy jó lett volna, ha ezt a filmet is Magyarországon forgatják, mert legalább kifúrták volna nekünk ingyen a 4-es metrót.

Az Alien arctámadós képe önmagában jobb, mint az egész Prometheus bármelyik kockája. A humán űrhajó hologramjai úgy festenek, mint egy átlagos dél-koreai mobiltelefonon egy gyengébben összerakott gyári MMS. Charlize Theron narancsbőrös és csámpás, amit, mint magánember, egészen megnyugtató fejleménynek tartok, ám a filmnek nem válik a javára. A jó hír, hogy erotikus jelenet nincsen.

Az idegen űrhajó kutyasíppal indul. Végülis praktikusabb, mint a szívató. Továbbá az idegen (android) behatolónak a hajó szépen elmagyarázza, hogyan kell vezetni, hova készül és mik a szándékai.

Ami még említésre érdemes, hogy a picsogó tudós azt kutatja, hogy miért akarnak elpusztítani minket azok a lények, amelyeknek - idézem - "a DNS-e 100%-ban egyezik az emberével", tehát három méter magas, fehér kukacok nagy, fekete szemekkel. A válasz az, hogy az emberiséget elpusztítani szándékozó kukac letépi az egyetlen nem-ember csapattag fejét.

És itt szeretnék visszakanyarodni a legelső jelenetre, mert néhányan hajlamosak a válasz hiányát valami mögöttes gondolatnak hinni, sőt, Arthur C. Clark filmjéhez hasonlítani a Prometheust, aminek annyi lehet az alapja, hogy az elején zongorajáték szól a feltűnően fehér, ellenben ronda és jelentéktelen űrhajóban. Ezt leszámítva, ha felmerülhet, hogy a Prometheusnak bármi köze van a 2001 Űrodessziához, akkor mégis lehet valami abban, hogy a felmenőnk egy annyira értelmes lény volt, hogy elég esze volt az egész testét beleölni egy folyóba pusztán azért, hogy néhány DNS-es molekuláját megossza (nem, nem a facebookon). És ebből a néhány molekulából, amely évmilliókon keresztül megőrizte az emberével 100%-ban egyező DNS-t, az emberen kívül még mókusok, gyíkok, rovarok és kalapos gombák keletkeztek, és még további néhány milliárd faj, persze, a felsorolthoz képest fordított sorrendben, tehát mielőtt magához tért az eredeti DNS.

Az egyetlen értékelhető körülmény az android, illetve az őt formáló Michael Fassbender. Neki adok egy pontot. Az arcjátéka Takeshi Kitano jobb pillanatait idézi. Alig észrevehető mimikával közvetíti az  érzelemmentesnek nevezett gép talán létező, talán nem létező lelkivilágát. Kivéve azt a részt, amikor ötéves gyerekként örül a galaktikus térképnek, köszönjük szépen, Mr. Scott.

Végezetül annyit, hogy gyakori fogás a forgatókönyvírót hibáztatni a nézhetetlen film miatt, holott a holywoodi filmek nem forgatókönyből készülnek, hanem az általában okosan megírt forgatókönyv alapján kivágott, egy két szóval leírt jelenet-kártyákból, amelyeket az egydimenziós kreatív marketingesek rakosgatnak az egydimenziós idővonalon addig, amíg a néző számára érzelmileg megfelelő - tehát anyagilag megtérülő - filmterv jön ki belőle. A másik két dimenziót a moziban adott szemüveg teszi hozzá a filmhez. A kártyalapokból összerakott, elnyújtott videoklipet a színészek forgatás közben még átírják, mert ők a legokosabb emberek a világon, számukra ez magától értetődő, hiszen rengeteg pénzt keresnek - nyilván roppant okosnak kell lenniük. Így a forgatókönyvhez is ők értenek a legjobban, bár a változtatásokkal elsősorban azt szeretnék elérni, hogy jobban nézzenek ki a filmben. A rendező meg ordibál velük, kivéve Jancsó Miklóst, mert nála a színészek ordibálnak a forgatás elejétől a végéig.

Mindezek ellenére nehéz lenne nem szólni arról, hogy a Prometheus forgatókönvírójának köszönheti a világ a Lostot is. Nomen est omen. Itt most valami tényeg nagyon elveszett.

1/10

priceless :: 2012. június 17., vasárnap, 00:00:45 :: 0 komment
dialogue

- Ez a vérnyomás-érték tankönyvbe illő. Igazán boldog lehet vele.
- Köszönöm.
- Korábban volt vele gond?
- Nem tudom, nem szoktam mérni.
- Akkor most miért?
- Hogy miért? Mert nagy betűkkel ki van írva a bejáratnál, hogy "vérnyomásmérés: 300 Ft." Mégis, mit kapok ma 300 forintért? Fél liter benzint? Egy megállót nem visznek arrébb ennyi pénzért. Ön meg olyan jó hírt közölt velem, amit több millió forintért sem mindenki hallhat. Ha nem utálnám annyira a tűt, kértem volna a 400 forintos vércukorszint-mérést is.

above the sky :: 2012. június 11., hétfő, 18:41:43 :: 69 komment
biology

Ma vettem Póknak röpképtelen muslicákat.

A röpképtelen muslicák műanyag pohárban laknak. A poharat egy kerek szivacs zárja le a tetején.

Kérdeztem az eladót, hogy biztosan jót tesz-e a pókomnak, hogy ilyen GMO-s élelmiszert adok neki. Azt mondta, hogy ezek a muslicák természetes körülmények között váltak röpképtelenné. Kíváncsi lettem, természetes körülmények között hol veszítik el a muslicák a repülési képességeiket. Gollammal éltek együtt a barlangban, vagy hol? A válasz az volt, hogy inkább tücsköt vegyek.

Jó, de akkor minek tartanak röpképtelen muslicát, a kígyóknak vagy a halaknak? - gondoltam magamban. És még szaporodik is a pohárban. Ezer forintért. Egy adag tücsök 50-200 forint, attól függően, hogy melyik nap megyek. De a tücsök vagy elugrik, vagy megdöglik, vagy ciripel, és akkor kurvára megsajnálom. A muslica olyan jó befektetésnek tűnt hosszú távra.

A bolt a Dohány utcában található, a Zsinagógával szemben, ahol mindenki tudja, hogyan kell eladni dolgokat.

Az igazi kereskedőt onnan ismered fel, hogy komolyan úgy érzed, hatalmas szívességet tesz neked azzal, hogy vásárolhatsz nála. Mindezt szikrányi ellenségesség nélkül éri el. Ez az, amit el kell tanulnod ahhoz, hogy sikeres legyél az életben, semmi mást.

Hazahoztam a muslicákat. Tücsköt is vettem, de őket el fogom engedni a fűben egy szép napon.

A röpképtelen muslicákat illetően nem akarom bő lére ereszteni a folytatást. Röviden a lényeg: Huss.

Szerintem van köztük olyan, amelyik a Holdig meg sem áll.

Amelyik nem ilyen kitartó, azt most fújtam ki a borospohárból rátöltés előtt.

Boldog muslincák.

shift :: 2012. június 05., kedd, 00:50:38 :: 0 komment
dialogue

gift :: 2012. június 04., hétfő, 00:45:23 :: 2 komment
joke

Buddhista barátaimnak szeretettel:

I.

The Dalai Lama walks into a pizza shop and asks: "Can you make me one with everything?"

II.

The Dalai Lama finally gets his pizza and hands the waiter $20, and asks for change. The waiter replies: "Change must come from within".

outside :: 2012. június 01., péntek, 16:45:34 :: 3 komment
social

Az emberek tavasszal megbeszélik egymással, hogy meleg lett. Ezt onnan tudom, hogy a két kulcsra zárt bejárati ajtón is átszűrődik néha.

Meleg lett.

Legutóbb tegnapelőtt volt hozzá szerencsém. Éppen a konyhában pakoltam. Az egyik szomszédom mondta a másiknak. Ő még csak 84 éves, nyilván kevés tapasztala lehet a tavaszról. A friss információt, biztos, ami biztos, át kellett beszélnie valakivel. Hátha ketten, együttes erővel többre jutnak.

Nincs ezzel semmi baj, elfogadtam, hozzászoktam, már amennyire hozzá lehet ehhez szokni. Egyedül az bánt, hogy újra és újra az utamba akad egy-egy idióta, aki közli, hogy túlságosan bezárkózom, keveset vagyok odakint. Ez a kijelentés is pusztán kedvtelésből zavar, egyfajta luxusként engedem meg magamnak, hogy foglalkozzam vele, a gazdasági válság közepén ilyen szórakozásra futja.

Keveset vagyok odakint.

Ahhoz képest, hogy meleg lett, rengeteget időt töltök a lakáson kívül. Én legalábbis iszonyatosan soknak érzem.

Egyfajta veszélyességi pótlék járna érte, hogy képes vagyok kitenni magam mindennek.