4 :: 2012. október 30., kedd, 22:07:49 :: 0 komment
Sírás Sötét Hajnalokon
Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?
Maga mindent négyszer mond?
Quady Endre
yes, no :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:46 :: 4 komment
dialogue
- Tudtad jól, hogy így lesz.
- Tudtam, hogy igen, csak azt hittem, hogy nem.
what :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:02 :: 0 komment
dialogue
- Ja, most látom, hogy ennek milyen rövid az ujja.
- A kabátnak?
- Nem. Az óriásnak, aki az imént beintegetett az ablakon.
autonomy :: 2012. október 23., kedd, 20:57:01 :: 25 komment
Ismerek valakit, aki négyéves korában rászólt az óvónőkre, hogy ha már nem adnak a gyerekeknek a süteményükből, legalább ne előttük egyék meg. Emiatt behívták beszélgetésre a szüleit. Verekedésért nem hívták be őket.
Amikor csiperke nőtt az óvoda tövében, haza szerette volna vinni, és gombás rántottát sütni belőle. Az óvónő eltaposta a gombát. A gyerek így szólt: "Csak a nagyon buta ember pusztítja el azt, amit nem ismer."
Általános iskolában imádkozósáskás képet ragasztott a mappájára. A rajztanár megkérdezte tőle, miért. "Mert szeretem a természetet" - mondta. "A természet néha nagyon undorító tud lenni" - választolta a pedagógus. "A tanárnő is a természet része".
Semmi bántó szándék nem volt a fenti mondatokban. Ezek voltak az adekvát válaszok.
Értelmes, okos ember roppant gyorsan leépíti magában mindezt legkésőbb 14-18 éves korára. Ahhoz, hogy sok pénzt keress, és közben ne őrülj meg, és ne is válj vadállattá, elengedhetetlen elrejtened a belső valóságodat.
És sok pénzt kell keresni, gyűjteni kell, hogy biztonságban élj, és legyen elegendő belőle a hobbidra is. Hogy függetlenné válj. És ha ezzel készen vagy, az életed második felét arra fordíthatod, hogy visszatalálj a gyermeki önmagadhoz. Vagyis, hogy visszatalálj önmagadhoz. Megtartva a bölcsességet, amit időközben gyűjtöttél. Akkor leszel végre autonóm személy.
Ha az első 2-3 évtizedben is az őszinte gyerek akarsz maradni, akkor nem bölcs leszel, és nem autonóm, hanem frusztrált csóró.
Inkább az első menetrendet ajánlom.
math :: 2012. október 23., kedd, 19:59:48 :: 46 komment
Az emberi test 66%-a víz.
A medúza 95%-ban vízből áll.
Tehát az emberi test 62.7%-a medúza.
harmony :: 2012. október 23., kedd, 18:33:03 :: 4 komment
women
Ha szembejön veled az utcán egy nő, aki az elegáns, kopogó sarkú cipőjétől kezdve a szoknyáján, nadrágján, kabátján át a fülbevalóig harmonikusan, egyedien, attraktívan és a közönségességgel ellentétesen öltözködik, ha hozzá illő stílusú, kifinomult, bátor és mégis az arcába olvadó sminket hord, a haja egyenes szálú, a nő színvilágához és bőrszínéhez illően festett, és gondosan be van fésülve, akkor a következő két opció lehetséges:
1. Külföldi.
2. Depressziós.
Több lehetőség nincs.
Ha ezt a két fajtát szeretnéd megkülönböztetni egymástól, mert például nem érzed elég erősnek az angolodat vagy a németedet a külföldihez, és meg akarsz spórolni egy felesleges leszólítást, a módszer a következő:
Nézz rá az iPhone-ra vagy iPodra, amin zenét hallgat.
Ha úgy tartja, mint egy zenelejátszót, akkor külföldi. Ha nincs neki, vagy úgy fogja, mint aki minden pillanatban attól retteg, hogy leejti és összetöri vagy megkarcolja, akkor közepesen neurotikus magyar. Ha úgy lógatja, mint aki alig várja, hogy leessen és szilánkokra törjön, az a mélydepressziós.
Így is bármelyikükkel ezerszer jobban jársz, mint a madárijesztőkkel és a munkásosztállyal.
u-bahn :: 2012. október 22., hétfő, 14:16:15 :: 0 komment
- Mit hallgatsz?
- Most mondd.
- Mit hallgatsz?
- Ja, semmit, nincs rákötve lejátszó. Csak beraktam a fülembe induláskor. Füldugóval mégis hogy néznék már ki. Ha a fülemre tapasztom a kezem, nem tudok olvasni. Illetve tudok, sőt, úgy is tudok, hogy közben fejenállok, csak a metrón ülve becsukódik a könyv, ha az egyik kezemmel sem fogom.
Márpedig a metró újabban a permamens halláskárosodást okozó decibeltartomány határát karistolja. Ha nem tapasztom be a fülem, utána még fél órán át fáj. Igaz, nem mindegyik szerelvény károsítja a hallást, némelyiket ki lehet bírni. Az a 33 kocsi csikorog ennyire, amelyekről egy külföldi auditor leírta, hogy életveszélyesek, és bármelyik pillanatban tömegtragédiát okozhatnak. Illetve: fognak okozni.
Egyszer majd szeretném a hátsó kocsiból megnézni a szikrafelhőt, amit a metró húz maga után. Húznia kell, mert ilyen éles hangot két, éppen egymást pusztító fém tud csak kiadni magából, és olyankor veszett módon szikráznak. Úgy képzelem el, hogy egy köszörűkövet fejben megszorzok tízezerrel. Vagy mint amikor az egyik halhatatlan levágta a másik halhatatlan fejét a Hegylakóban.
És azt mondom, jól van ez így. Rengeteget lendít az ország gazdaságán, hogy az amerikai stúdiók egymásnak adják a kilincset Budapesten.
Leküldöd Bruce Willist a négyes metróba, utána megy az operatőr, és kész is van a katasztrófafilm.
Annyi speciális effectre van szükség, hogy pár kocka erejéig mutatni kell a várost, hogyan festett, mielőtt elpusztítottuk. Vannak erre programok, amelyek korabeli fényképek alapján 3D-ben újrarajzolják Budapestet. De nyugodtan le lehet forgatni a film elejét Prága bérmelyik lepukkant részén, hogy na, így nézett ki Budapest a katasztrófa előtt. Senki nem fogja megmondani, hogy nem. Eleve ki emlékezne már rá? És ez tényleg csak a sztori első öt percéhez kell, aztán lehet menni egy kört a kamerával bárhol a magyar fővárosban, azt kell csak kitalálni, hogy a forgatókönyvben vajon épp egy tűztornádó, egy vulkánkitörés, a pokolból sereglő démonhorda, vagy egy kisbolygó becsapódása intézte el így Budapestet.
winter is blessing :: 2012. október 22., hétfő, 01:00:06 :: 4 komment
Lassan elköszön az ősz. A sötétbarna hajú, vérvörös ajkú nő búcsúcsókot lehel a homlokodra. Cserzett kezével végigsimítja az arcodat. Belélegzed a bőre édes illatát, és csillogó szemmel figyeled, ahogy belebújik kávébarna bundájába. Nyakára hajta selyemsálját. Gesztenyeszín cipője egyre halkabban kopog távolodó léptei nyomán, csípője oly lágyan ring, ahogyan a fáról hullanak alá a levelek.
Nyitva hagyta az ajtót. Fehér ruhás, ősz hajú férfi lép be kórterembe. Föléd hajol. Jéghideg kezével méri a lázadat. Még életben maradsz - mondja rezzenéstelen arccal. Aztán a következő pillanatban az asztalodra helyez egy dobozt. A doboz kinyílik, és muzsikálni kezd. Gyönyörű ház rejtőzik benne, egyenesen Meseországból. Csodaszép férfiak és nők táncolnak a termekben, látod őket az apró ablakokon át, és látod, ahogy a kandallókban lobog a tűz.
Mosolyog rád a tél. Szeret. Hazakísér.
Én is szeretem őt.
Szeretem a friss hóesést.
Szeretem, ahogy Gaia, az élő, a lélegző bolygó arcomba fújja a déli féltekéről északra vezényelt felhőkből alászálló jégkristályokat. Szeretem hallgatni, ahogy millió hópehely ropog a csizmám alatt. Szeretem nézni, ahogy a kovácsoltvas lámpák fénye szikrázik rajtuk.
Csodálatos évszak a tél.
Hiszen hosszú hónapokon keresztül minden feltűnés nélkül húzhatsz fekete bőrkesztyűt a kezedre, ha valamely elkerülhetetlen oknál fogva ismét kénytelen vagy kimenni a védett lakásodból a leprások közé.
endless growing :: 2012. október 22., hétfő, 00:46:34 :: 0 komment
26 éven át rejtette magát homályba előlem a nagy titok: vajon mit jelent a Kishercegben a majomkenyérfa.
Minek a szimbóluma az ártatlanul növekvő, törékeny növény, amelyet elég életben hagynod, esetleg rövid ideig táplálnod, hogy aztán önfenntartóvá váljon, és gigantikus, legyőzhetetlen, az egész bolygódat felfaló szörnyeteggé növekedjen, amelyet többé képtelen vagy elpusztítani?
Tegnap végre rájöttem, mennyire gyönyörű metafora ez. Hiszen a mindent túlnövő majomkenyérfának egyre több és több, megszámlálhatatlanul sok, végtelen levele van.
Bejövő, olvasatlan vagy megválaszolatlan levele.
Majomkenyérfa = Inbox.
death disorder :: 2012. október 14., vasárnap, 17:16:43 :: 28 komment
Az elmúlt hónapokban libasorban döglenek meg az állatok, akiket szerettem.
Ha a maja jövendölés miatt teszik, azért megvárhatták volna velem a becsapódó kisbolygót.
A világvégét egyedül végignézni elég hülye hétvégi program.
crown :: 2012. október 07., vasárnap, 13:44:36 :: 3 komment
dialogue
- Jó, hogy hívtál. Mondj valami jót.
- Meghalt az imádkozósáskám. Amelyik két hónappal ezelőtt berepült.
- Akkor vegyél valamit. Mert elég ritkán repül be az ember ablakán bármi, ami fontos.
- Mit vegyek neki? Meghalt. Csinálok neki papírcsónakot, és leengedem a Dunán.
- Nem neki. Helyette. Ami pótolja. Neked még több is lehet az életedben, mint egy imádkozósáska.
- Menj be a társkeresőre, feltöltelek.
- Nem akarok vakon keresgélni. Nekem már nem kell több csalódás.
- Kétlem, hogy több csalódás ért volna az életben, mint engem. Hány emberrel szakítottál összesen? Három?
- Fáj a derekam. Kinek kell valaki, aki görnyed?
- Ma fáj. Amúgy jól van a derekad.
- Én már lefelé megyek a lejtőn. Ezt el kell fogadnom.
- 25 éves kora után mindenki lefelé megy a lejtőn.
- Igen. Te tanultál fizikát, biztos érteni fogod, hogy ami lefelé megy a lejtőn, az egyre gyorsul.
- Kész, feladom. Nem tudok mit mondani. Nyertél.
- Van itt egy levél, a húgod szerint nem neked jött. Valami A.G.T.K Kft.
- Az nem az enyém.
- Akkor visszateszem a postaláda tetejére.
- És nem a húgomék cége? Nekik is volt.
- Nem hiszem.
- Annak mi volt a neve?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Ki van írva a postaládádra.
- Mostanában nem azzal foglalkozom, hogy a postaládára írt dolgokat memorizáljam.
- Úristen. Hogy kéne már memorizálni? Évek óta ki van írva. Nap mint nap látod.
- Nem engedem be. Csak az megy be a fejembe, amit beengedek. Az is egyre nehezebben. Már gyömöszkölni kell.
- Gyömöszkölni? Talán az eddigi négy diploma is elég lenne a fejlesztőpedagógiához. De legalább nevetünk valamin.
- Most olyan vagyok, mint a mesebeli király, az egyik szemem sír, a másik nevet.
- Igen, csak neki volt korona a fején. A korona a lényeg.
- Azt valahol a sok költözésben ottfelejtettem. Vagy talán sohase volt.
- Ha végre rendet raknál a lakásodban, lehet, hogy valamelyik fiókban találnál koronát. Amit az életemen nehezítettél a szellemesen agonizáló nőmintával, azért tegyél valamit a fejedre is.
life is wonderful :: 2012. október 01., hétfő, 18:02:24 :: 2 komment
Igazi, zenés, orosz vacsora: tokhal vonóval.