this is what we do :: 2015. április 27., hétfő, 00:11:19 :: 5 komment
swiss

Svájcban szelektíven gyűjtjük a hulladékot. A papírt és a kartont elviszik az utcáról. Az üveget, a palackot és a használt víztisztító filtert visszavisszük a boltba. A megunt tárgyakat, a törtcsokit és a törtaranyat kirakjuk a ház elé, és ráírjuk, hogy "gratis".

Szüleim hibájából fakadóan kezdetben Kelet-Európában éltem. Bennem maradt a szokás, hogy azokat a papírokat, amelyeken a nevem szerepel, nem szeretem csak úgy kidobni. Hosszába és keresztbe is vágó iratmegsemmisítőm itt már nincs, ezért csak széttépem őket, és a konyhai szemétbe dobom. Az egyetlenbe, amiért fizetni kell. Nyilván jár hozzá biztosítás.

A múlt héten csak nagy zsák volt itthon. 35 liter, lassan telik meg. A harmadánál sem tart, amikor dönteni kell, hogy vagy ő marad itthon, vagy én. Ez főleg a vissza nem zárható csomagolásban árult húsoknak és fedél nélküli üvegeknek köszönhető. Ha kellett már szarvasgombát enned pusztán azért, mert éhes voltál, és nem volt otthon más, és közben elgurult a kupakja, akkor tudod, hogy miről beszélek.

Az exbarátnőm az erkényen tartotta az ilyen félig teli, félig üres, kétszer akkora, mint kellene szemeteszsákokat. Legalábbis télen. Tavasz van, gondoltam, nagy baj nem lehet belőle.

Átfutott az agyamon, hogy nem ez lesz az év legjobb ötlete, csak azt nem tudtam megindokolni, hogy miért nem. Erkélyem mondjuk nincsen, illetve van, ha megegyezünk abban, hogy a terasz az a földszinti erkély.

Kiraktam, és kész.

Két nappal később, késő este úgy gondoltam, mostmár kidobom, akár tele van, akár nincs tele. Ha milliárdos akarsz lenni, élj úgy, mint a milliárdosok.

Zsák sehol.

Elfelejtettem volna, hogy már kidobtam? Nyilván ez történhetett. Nem ez lenne az első eset. Nőnap, anyák napja, születésnap. És most a szemeteszsák.

Zuhanunk.

Ha kidobtam, hát kidobtam.

Másnap találtam egy levelet a mailboxban. Lisa írt, hogy legyek kedves, menjek át csatlakoztatni a nyomtatót a számítógépéhez, ha van rá időm.

Gondoltam, hogy majd valami mást is kell csatlakoztatni valami máshoz. Benne lettem volna, mert imádom a szilikon mellet, na és a fekete mercedes, csak hát a hatvan év az mégiscsak hatvan év.

Nyomtatunk, aztán menekülök haza, ez volt a terv.

Nyomtattunk.

Kiültünk a kertbe. Zöldellett a fű, csipogtak a madarak. Körbenéztem. Sóhajtottam.

- Mennyi szemét.

Mivé lett a kert.

- Ez döbbenetes - válaszolta Lisa.
- Svájc sem az a hely már, ami régen volt.
- Hogy kerülhetett ide?
- Fogalmam sincs. De összeszedem.
- A tiéd?
- Nem, miért, a tiéd?
- Hogy lenne az enyém?
- Csak visszakérdeztem. Nem az enyém, nem a tiéd, tehát senkié. De valakinek össze kell szednie.
- Milyen pedáns vagy.
- Nyomaszt a látvány. És a tény, hogy innen nézve úgy fest, mintha az én teraszom lett volna a szemétrobbanás epicentruma.
- Melyik a teraszod?
- A második.
- Tényleg úgy néz ki.  De legalább száz méter sugarú körben szóródott szét. Segítek.
- Köszönöm. Hagyd. Jót fog tenni a mozgás.

Elképesztő, milyen emberek költöztek ide.

Nem baj, hogy néznek az ablakból. Legalább látják, hogy mintapolgár vagyok. Szedem össze más szemetét.

Meg kell hagyni, legalább rendes ételt evett.

Organikus bárány. Bio borjú.

Jól kijönnénk egymással.

Mennyi kapszula. Kávéfüggő.

Limited edition. Pont amilyet én iszom.

Lássuk be, ez az enyém volt. De hogy terült ennyire szét, hogy a kertet és a szomszédok kertjét is beborítja? Kóbor kutyák itt nincsenek.

Csak rókák.

Amiket mellesleg tilos etetni, mert még jobban ideszoknak.

Nem baj. Nem tudja senki, rajtam kívül. A lényeg az, hogy épp szedem össze más szemetét. Vágjunk hozzá felháborodott képet.

Mi ez a papír?

"Mage, Zürich, ......strasse ..."

Úristen. Ez a nevem és a címem.

És ott, és ott is. A széttépett fecnik, amiket a konyhai zsákba dobtam. Minden kupac tetejére jutott belőle.

Nahát, már a szétszórt szemetet is dedikálom. Valaki lettem.

Tanulság:

Ne tedd a szemeteszsákot a kertbe.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, ne éljenek a közelben rókák.
Ha a kertbe teszed a szemetesszákot, és élnek a közelben rókák, ne legyen tele a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel.
Ha a kertbe teszed a szemeteszsákot, és élnek a közelben rókák, és tele volt a zsák papírdarabokkal, amelyeken a neved és a címed szerepel, másnap reggel szedj össze mindent, ne három nappal később abban reménykedve, hogy van olyan szomszéd, aki még nem olvasta el.