how to talk :: 2010. október 29., péntek, 00:33:36 :: 5 komment
social nature science

Tízéves koromban még szocializmus volt. A szocializmusban néhány dolog sokkal egyszerűbben működött, mint manapság. A globális felmelegedést például akkoriban úgy hívtuk, hogy nyár.

Amit most elmesélek, szóról-szóra így történt, egy forró, globális felmelegedési délutánon.

Éppen kapálni indultam a kertbe.

Erről annyit szeretnék elmondani, hogy a legtöbb városi embernek halvány fogalma sincs a kertről. Nem tudja, hogy néz ki a kert, mit csinál, és mire lehet számítani tőle. Ezért fordulhat elő, hogy időnként hallasz egyeseket arról beszélgetni, hogy milyen jó lenne leköltözni vidékre. Ahelyett, hogy azt hallanád: "- Tényleg szörnyű, ami veled történt. Nagyon nehéz lehet most neked. Próbálj arra gondolni, ami igazán jó az életedben.  - Igen? És mi az? - Hogy nincs kerted."

A kertet tavasszal ásni kell, nyáron kapálni. Ősszel kézzel húzgálod a gazt. A tél az egyetlen évszak, amikor végre nem terem se a gyom, se a dudva. Akinek csepp esze is van, a fővárosban vesz nyaralót, és télen húzódik vissza a falvakba. Ha már mindenképp mozognia kell.

Azon a szép napon, amiről most mesélek, mégis elmaradt a kapálás. Azért maradt el, mert leszállt a csap melletti sárba egy óriási fürkészdarázs, felgöngyölített egy borsónyi földgolyót, és elrepült vele.

Nincs ebben semmi különös, a kertben a csap mellett többnyire sár van, a sárban apró állatok isznak, fürkészdarazsat meg már mindenki látott, aki nem csak néz ki bután a fejéből az alatt a néhány év alatt, amíg arra vár, hogy a génjei másolatot készítsenek önmagukról, minekutána az illető - immáron haszontalan - testét elhajítsák a sárba, hogy ott a fürkészdarázsnál sokkal kevésbé szerethető állatok azt lassan elrágcsálják.

A legapróbb fürkészdarázs egyébként akkora, mint egy papucsállatka. Ezt egy könyvben olvastam. Én magam sosem láttam olyan kicsi fürkészdarazsat. Papucsállatkát sokat láttam, elég belenézni bármelyik pocsolyába, van benne több millió, csak hát szabad szemmel elég nehéz leválasztani őket a háttérképről - de nem lehetetlen.

Idehaza ezt a szép, vörös derekút láthatod leggyakrabban. Meglepő, hogy milyen nehéz a Google-n képet találni róla, holott ő tényleg mindenhol ott van. Ráadásul ultrahanggal fúr lyukat a földbe, ami azért elég vagány dolog szerintem.

Földet nem gyűjt. Mérges fullánkjával elkábítja a hernyót. A fő idegdúcába szúr, így a hernyó nem hal meg, és nem is bábozódik be, hogy szárnyas hernyóként folytassa tovább az életét, hanem szép új fürkészdarázs fejlődik belőle, ugyanis a hernyó mellé csomagolt petéből kikelő kisdarázs élve falatozza fel a hernyót, mint Hannibal Lecter az összes, nem vörös hajú FBI ügynököt.

Hozzánk aznap az ő jóval nagyobb, sárga testvére látogatott el. Róla sokkal könnyebben találtam képet, ami meglepő, mert ha háromszor találkoztam vele élőben, akkor sokat mondtam:

A csapunk mellé pont akkora szállt le, mint a tenyerem (tízévesen).

Apám, hála az égnek, örökölte tőlem az állatok iránt érzett szeretetet. Rögtön odajött, és mondta, hogy most nem kell kapálnom.

Ezt a csodálatos érzést - nem a nemkapálást, bár az is roppant kellemes, hanem - az állatok szeretét sokan összekeverik a szociopata lelki alkattal. Ez utóbbi arra a személyre igaz, aki nem képes érdemben kommunikálni az embertársaival, nem jut velük dűlőre, ezért inkább kutyát vagy macskát tart a lakásban, szélsőséges esetben azzal alszik vagy azzal mos fogat. Az ilyen kapcsolat arra épül, hogy az éhes állat mindig visszaszeret, visszabeszélni nem tud, a szőre meg visszanő.

Ezúton jelzem, hogy az állatok - a házipókot kivéve - odakint élnek. Azt meg onnan lehet tudni valakiről, hogy szereti az állatokat, hogy a csigát és a gilisztát esőben félrepakolja az útról. Ennyi.

Vendégünk láttán apám igazán belelkesedett, mert ő korábban már találkozott ilyen fürkészdarázzsal, és tudta róla, hogy házat épít, azért kell neki a sárgolyó. Megígérte, hogy a darázs visszajön.

Apám nagyon sok mindent ígért nekem ebben az életben. Talán azért is emlékszem oly tisztán erre a napra, mert ez volt az az alkalom, amikor apám egyik ígérete valósággá változott.

Köszönöm, fürkészdarázs.

A harmadik vendégeskedés végére már kitaláltuk, hogyan kövessük őt az építkezéshez. Egy-egy forduló kettő-négy percig tartott, és a darázs mindig ugyanazon a légifolyosón repült, igen fegyelmezett módon. Mivel nagy volt, messziről lehetett látni, így minden fordulóban 10-20 métert haladtunk előre. Én álltam a csapnál, és kiabáltam: "Most jött! Most megy!", apám meg állt az utcán, és nézte. És futott utána egy darabon.

Így jutottunk el a szomszéd utca közepéhez.

A házban, amelynek a padlásába berepült a darázs, olyan család élt, akivel épp csak látásból ismertük egymást, és sose beszéltünk velük. Apám persze becsengetett.

Ez volt az a pillanat az életemben, amikor megtanultam, hogyan kell nagy horderejű dolgot lassan és rezzenéstelen arccal elmondani, úgy, hogy igazán odavágjon. Ennek a hasznos ismeretnek azóta nem kevés mókás pillanatot és számos maradandó konfliktust köszönhetek.

- A kertünkből elhordja...

Kezdte apám, lassan formálva a szavakat. Az otthonából kicsengetett, vadidegen ember arcára ülő kifejezés izgalmas látványt nyújtott, ahogy a mondat első fele máris megadta az alaphangot.

- A kertünkből elhordja a földet valaki - folytatta apám, és ennél a pontnál megállt, hogy a másik ember biztosan megértse az elhangzottakat. - Követtük idáig - újabb szünet. - Szeretnénk megnézni, hogy mihez kezd ennyi földdel. Bemehetünk?

Már nem emlékszem a válaszra. Nem lehetett túl hosszú, mert csak annyi maradt meg, hogy a házigazda végül félreállt az ajtóból, és azt mondta: - Tessék.

Felmentünk a padlásra, és megvártuk a fürkészdarazsat.

A földből, amit a kertünkből elhordott, nagyon szép, lakályos fészket épített a kisfiának. Vagy a kislányának. Az biztos, hogy abban a palotában, amit a borsónyi földgolyókból kitartó munkával ragasztott össze a mestergerendán, a legnagyobb hernyó is bőven elfért, és még bulizni is maradt hely mellette.

Sokáig álltam ott, és néztem, ahogyan elkészült a mű.

A mai napig az a kedvencem az összes ház közül, amit valaha láttam.

Talán az út miatt, ami odáig vezetett.

freeze :: 2010. október 28., csütörtök, 22:36:35 :: 7 komment
dialogue

- Találkoztam Klárival.
- És, próbálkoznak még?
- Be fognak neki ültetni három lefagyasztott petesejtet.
- Gratulálok. Tényleg ennyire utál élni? Kinek akar bizonyítani?
- Én se értem. A friss petesejtekből se lett gyerek. Tavasz óta próbálkoznak hiába. Most a fagyasztottól mit vár? Mit akar abból szülni?
- Hóembert.
- Ez rémes.
- A szüleinek akar megfelelni, gondolom. Nem hiszem, hogy a férje rágja a fülét a gyerek miatt. Fel se áll a gép elől. Nem is beszélgetnek.
- Azt mondta, hogy most ez a novemberi project.
- Mondtad neki, hogy beültetés előtt esetleg öntözni kéne? Hátha úgy végre kikel. Javaslom hozzá az orvosét, azzal még ki is fog nézni valahogy.
- Beültetés előtt mindet megtermékenyítik. Biológiailag mindkettejüknek lehetne gyereke. A férje akár donor is lehet. Egyszerűen nekik együtt nem kell gyereket nemzeni. Nem fogják fel, hogy a sors akarja így.
- Várjál, hogy van ez? Még beültetés előtt megtermékenyítik? Hiszen akkor az már kész gyerek. Sokak szerint az. Ezért is üldözi a fél világ az abortuszt. Mi a fenének kell még berakni? Csak gond lesz vele később. Meg kell szülni, visszabeszél, iskolába jár. Tök drága a tanszer. Amíg olyan kicsi, szeretnivaló csöppség, mint minden kisgyerek. Vissza kell fagyasztani. Hazaviszi, és berakja a fagyasztóba. Ráírja, hogy "Gáborka". És ha Gáborka akar magának kistestvért, beraknak mellé még egyet: "Szilvike". És kész a boldog család. Persze, itt is lehet még komplikáció, például:

- Drágám, nem láttad Gáborkát?
- Ő...
- Tegnap még itt volt a zöldborsó mögött.
- Hát... az úgy volt...
- Úristen. Mit tettél?
- Elfelejtettem, hogy a Delmás dobozba raktad. Folyton azzal nyaggatsz, hogy sose végzek házimunkát, nem takarítok. És az volt ráírva, hogy 2010. 12. 03. Láttam, hogy lejárt, és...
- Kidobtad???
- Ne haragudj. Tényleg nagyon sajnálom. Véletlen történt.

1984 :: 2010. október 20., szerda, 15:13:33 :: 40 komment
politics

Először azt hittem, hogy talán csak az én túlérzékeny elképzelésemet a jogállamról zavarja Szalai nyilatkozata, amelyben nyíltan vállalja, hogy Facebookon és Iwiwen is álnéven van fent.

Ezzel tudomásom szerint mindkét helyen megsérti a regisztráció során elfogadott szerződést. Tehát a Médiahatóság elnöke lazán közli, hogy törvényt sért.

Most úgy tűnik, nem vagyok egyedül az érzéssel. mr., kösz a linket.

do not be afraid :: 2010. október 19., kedd, 01:33:32 :: 3 komment
politics culture

Magyarország soha nem fog Görögország sorsára jutni.

lose :: 2010. október 14., csütörtök, 22:11:18 :: 18 komment

A naponta elfogyasztott étel mennyiségének csökkentése testtömeg és testtérfogat csökkenést okoz. (c)

Tehát lefogysz.

Rövid ideig gondolkodtam, hogy a New Scientist vagy a Nature oldalain jelentessem meg ezt a korszakváltó tudományos felfedezésemet, melyet már emberkísérlettel is alá tudok támasztani.

A fent említett magazinok szerkesztési gyakorlata - elsősorban a hosszú átfutási idő - miatt végül a saját oldalamon való közlést választottam, hiszen a milliók, vagy inkább milliárdok életében beálló, tartós, pozitív változást nem késleltethetem egyetlen nappal sem. Főleg nem merő szakmai hiúságból.

A Kevesebbet Evés (c) nevű új és egészen forradalmi fogyókúrás módszer hivatalos bevezetése csak a klinikai tesztek lefutása után várható, ezért azt tanácsolom, hogy ha biztonsági játékos vagy, egyelőre maradj a hagyományos módszereknél: hegyi kristály, agykontroll, félévente negyed kör futás a Margit-szigeten, illetve a 75 kilónál könnyebb emberek leanorexiázása.

Kísérletező, újdonságokra fogékony emberként azonban érdemes kipróbálnod a Kevesebbet Evés (c)-t.

A módszer egyik nagy előnye a természetes hamburger-, sütemény-, chips-, kóla-, illetve gyógyszerdiétához képest, hogy az emberi szervezet szokatlanul lassan alakít ki toleranciát a koplalással szemben. Így a leadott kilók mennyisége szinte egyenesen arányos a Kevesebbet Evés (c)-re fordított idővel.

Az önmagamon végzett kísérlet eredménye azt mutatja, hogy pusztán már a kenyérről való leszokás és a szokásos vacsora mennyiségének 2/3-ra történő csökkentése képes eltüntetni a hasadat - amennyiben a Kevesebbet Evés (c) kipróbálása előtt nem növekedett a tested folyamatosan. Amennyiben folyamatosan növekszik a tested, elképzelhető, hogy a kívánt hatás érdekében a reggeliből és a délutáni sütiből is le kell csippentened majd egy keveset.

Ha mindez nehezedre esik, segítségedre siet a vizuális fantázia: evés közben mindig képzeld az asztalodon lévő tányért egyszerű vályúnak.

Minden lefogyni kívánó, ám ezt az álmát már-már feladni készülő versenyzőnek tiszta szívből kívánok erőt és kitartást a Kevesebbet Evés (c)-hez.

voodoo vs. science :: 2010. október 14., csütörtök, 16:11:03 :: 6 komment
science eco

Soha nem értettem, miért van hideg télen.

Az általános elhülyítő intézetben azt hazudják, hogy azért, mert télen alacsonyabban van a Nap, ami tökéletes válasz mindenki számára, akit fáraszt a gondolkodás, aki ritkán néz fel az égre, és aki elhitte, hogy a Napba nézni aztán végképp nem szabad.

Már az óvodában - miután láttam, hova keveredtem - az idő nagy részében a Napot bámultam inkább.

A helyzet az, hogy a Nap télen is viszonylag magasról röhög rajtad. Tény, hogy nyáron láttam már még feljebb kúszni, de nem sokkal feljebb. Annyival egész biztos nem, mint amennyire hideg lesz nemsoká.

Télen egyébként a Napot többnyire eltakarják a felhők, de ha kitartóan figyelemmel kiséred az útját, látni fogod, hogy rendesen feljár, egy héten hétszer.

Az is érdekes, hogy nyáron reggel és este sem hullik a hó. Mi több, úgy emlékszem, hogy augusztusban még a késő éjszakákon is csak rendkívül szórványosan fordul elő nálunk havazás, pedig akkor aztán tényleg mélyponton tartózkodik a nevezett égitest. Ezzel szemben december tájékán - hágja tetszőleges magasságban az ég fokát szeretett csillagunk - pofátlanul dől rád a fagy.

Annál a nappozíciónál, amelyben nálunk télen már várod és kívánod a fagyhalált, a világ boldogabb részein lenge selyemruhában ülve vacsoráznak emberek a szabad ég alatt.

vajon itt most miért nem esik a hó?

Úgy hiszem, igen kevesen ismerik a valódi magyarázatot. Nekem is csak egy teóriám van. Ezt szeretném megosztani veled.

Szerintem körülbelül fél évig tart, amíg a bennszülöttek (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland) merő rosszindulatból ránk varázsolják a depressziót.

Aztán újabb fél évet vesz igénybe, hogy az amerikai, japán és a brit kutatók legyőzzék azt, mint a maláriát. És visszasugározzák oda, ahová való.

Azon meg ne csodálkozz, hogy pont egy évig tart egy ciklus ebben a harcban. Ez nem véletlen, csak fordítva nézed: valójában a ciklus hosszából határozzuk meg, hogy meddig tart az év.

És ezen, valamint a bolygó keringési idején csak olyan emberrel vagyok hajlandó vitatkozni, aki ránézésre látja a Napon, hogy vajon épp melyik oldalánál járhatunk.

elmarad a ma esti havazás

invert :: 2010. október 11., hétfő, 20:32:19 :: 17 komment
politics

2010: Eljutottunk oda, hogy Magyarországon a parlamenti pártok közül a szocialista párt az egyetlen, amelyik ellenzi a visszaállamosítást.

olimpics :: 2010. október 11., hétfő, 01:27:12 :: 0 komment
dialogue

- Olyan volt a moszkvai olimpia kabalája is.
- Nem emlékszem rá.
- Mert abban az évben születtél. [...] Küldtem neked olimpiás maciról képet. 
- Egyidős velem?
- Igen. Nézd meg.
- Úgy néz ki, mint a gyerekkori macim. Nekem is volt ilyen.
- Tényleg?
- Meg volt egy nyuszi és egy törpés párna. Elő kellene keresni őket.
- Anyukádnál vannak?
- Nem, inkább mégsem nézem meg. Kiborulnék. Most is összeszorult a gyomrom.
- Miért?
- Nem biztos, hogy megvannak még. Rossz érzés lenne szembesülni azzal, hogy eltűntek.
- Az anyukák őrzik az ilyet.
- A legrosszabb mégis az lenne, ha látnám őket. Attól borulnék ki igazán.
- Attól miért?
- Mert arra emlékeztetne, hogy egyszer régen gyerek voltam, és már nem vagyok az.
- És az miért baj?
- Mert arról az jut eszembe, hogy meg fogunk halni.
- Hogy érted?
- Előbb-utóbb.
- Nekem erről nem ez jut eszembe.
- Igazából már attól ki vagyok kiborulva, hogy fel kell hívnom a webdesigneremet, és elmagyarázni neki, hogy mi az az sRGB és mi az az Adobe daylight 65 color profile, mi köztük a különbség, és hol tudja megnézni az egyes képek színprofilját, és mivel dolgozunk a webre. Ami az idegeimnek bőven elég lenne egy napra. És akkor még ez is.

title :: 2010. október 09., szombat, 15:12:41 :: 13 komment
social

"A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika Intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az iszap öszszetétele kedvezőtlenebb annál, amire az eddig nyilvánosságot látott adatok utaltak: az arzénkoncentráció például a kétszerese a vörös iszapra általánosan jellemző értéknek. [...] Az MTA és az ÁNTSZ által korábban közzétett adatok ennél jóval alacsonyabb koncentrációkról szóltak."

Amennyiben eddig azt gondoltad, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem minden tagja idióta, gondold át, hogy miért menne el - nálunk - olyan ember akadémikusnak, aki valóban ért valamihez.

A doktori fokozattal hasonló a helyzet. Az élet túl rövid ilyen hülyeségekhez, már ha agyad is van.

Bármelyik volt gimnazista osztálytársam - beleértve engem - 15 perc alatt háromszor megmérte volna az arzén- és a higanykoncentrációt az iszapban. Úgy értem, 15 éves korában. Ezt a roppant bonyolult eljárást titrálásnak nevezi a vegyész szakma. Kell hozzá pár oldat, két lombik és egy pipetta (üvegcső, amelynek oldalán vonalak vannak). Létezik bonyolultabb metódus, van műszer is, de igazából ennyi idő és eszköz elég hozzá.

Sose higgy olyan embernek, akinek dr. titulusa van, és nem orvos. Azért szerezte, mert ráért. Ahelyett, hogy kezdett volna valamit magával - olyat, amihez tudás és ész kell.

ui: Például Babarczy Eszternek is doktorija van politológiai filozófiából.

gift :: 2010. október 07., csütörtök, 04:00:36 :: 10 komment
politics

Mea culpa. Szeretnék elnézést kérni.

Tévedtem.

Korábban azt gondoltam, hogy minden körülményt figyelembe véve kijelenthetem, hogy az ország számára ez a kormány rossz. Hogy az összes megszerzett ismeretből mérgleget vonva netto negatív végeredményt kapunk.

A hibát ott követtem el, hogy nem vettem figyelembe a legfelső, szakrális szempontrendszert.

Hiszen Isten próbára teszi azokat, akiket szeret. (Móz-Jel 1,1-1,5000)

Az előző nyolc évben sajnos nem volt alkalmunk közvetlen módon megtapasztalni Isten végtelen szeretetét.

Ezzel szemben Fidesz kormányért a Jóisten egyszerűen rajong. Az elmúlt 5 hónapban egymásnak adták a kilincset a szeretet-próbáló tragédiák és katasztrófák (árvíz, megszaporodó rendőrbaletesetek és -gyilkosságok, szerencsétlen egybeesések a nyilatkozatok, a New York-i tőzsde és a forintárfolyam között, devizahitel, vörös iszap).

Kénytelen vagyok belátni, hogy Orbán Viktor az Isten csa...

csodálatos szeretetének apró, de korántsem jelentéktelen fizikai megnyilvánulása.

Minden jel arra mutat, hogy végre valahára jó irányba haladunk.

Ámen.