meteorology :: 2008. november 30., vasárnap, 17:00:47 :: 4 komment

Időjárás-jelentés következik:

Hűvös, ködös, borongós, kora téli, otthon kefélős vasárnap van.

hotline :: 2008. november 22., szombat, 21:54:02 :: 5 komment

- Arról akartam beszélni veled, egész pontosan feltenni egy kérdést: te a blogot rólam írod? Vagy nekem írod?
- Mire gondolsz?
- Úgy érzem, mintha nekem szólna. Mintha benne lennék.
- Ezek szerint hatásos. Örülök.
- Tehát?
- A mű hosszú utat jár be az alkotó és a befogadó között. Jelentése változik, esetenként teljességgel átlényegül. Nem tartom szerencsésnek személyes konzultációval torzítani ezt a folyamatot.
- Kérlek, válaszolj.
- Ma jártam könyvesboltban, vettem Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Csehovot.
- Remek.
- Mekkora esélyt látsz arra, hogy bármelyiküket fel tudom hívni telefonon? Vagy arra, hogy beszélhetek velük személyesen?
- Semekkorát. Úgyhogy inkább hívj fel engem.
- "Tessék mondani, mit érzett a végén a mozdonyvezető?" Nem tehetem. Ne tedd te sem.
- Jó.
- Van még valami ezzel kapcsolatban?
- Igen. Ma főztem neked valamit.
- Mit főztél?
- Nem az a lényeg. A lényeg, hogy most szépen leülök és megeszem. Egészségedre.

answers :: 2008. november 21., péntek, 17:55:25 :: 21 komment
dialogue

- Mennem kell.
- Kérlek, maradj.
- Nem tehetem.
- Szeretném, ha maradnál.
- Fáj.
- El fog múlni.
- Lehet. De akkor szétreped a hólyagom.
- Elképesztően szigorú szabályok szerint élsz.

***

- A szentjánosbogárban a luciferin nevű anyag világít, és az oxidációt katalizáló enzim neve luficeráz. Gyönyörű, nem? Lucifer, a fényhozó.
- Ezt honnan tudod?
- Olvastam.
- Jó, de érdekel, hol olvasol ilyeneket.
- Minden ismeretem után fel kell sorolnom a forrásműveket? Rendben. Kezdjük a békával.
- Milyen békával?
- A béka. Tudod, az állat. Négyéves lehettem. Anyámmal sétáltunk a patak partján. Nem tudom, miért, talán boltba mentünk, valahogy az összes gyerekkori sétám anyámmal a boltba vezet, a nyalóka lehet az oka, az orális fixáció. Mentünk, és egyszercsak valami mozdult a fűben, és a mozgást csobbanás követte. Anyám a kezével a hang irányába mutatva szólt: "Peti, béka!". Akkoriban már tudtam, hogy a "Peti" többnyire én vagyok. Így a vízbe ugró állat a "béka" lehetett.

***

- Miért váltatok el?
- Csodálkozni fogsz. Őrülten szerettük egymást.
- És elmúlt?
- Dehogy. A mai napig lángol.
- Akkor miért?
- Mindketten fejlett morális érzékkel rendelkezünk. Igazságkeresésünk nem ismer határokat. Úgy éreztük, az emberi normákhoz képest túlságosan boldogok vagyunk együtt, házasságunk igazságtalan mértékben gondtalan és örömteli. Ennyi jóra nem szolgáltunk rá. Nem csak az afrikai éhezőkhöz, hanem közvetlen környezetünkhöz képest sem. Nem volt min gondolkodnunk tovább. Szívszaggató fájdalommal éljük külön hátralévő napjaink, de mindketten tudjuk, helyesen cselekedtünk.
- Ez komoly?
- Pont annyira komoly, mint a kérdés, amelyet feltettél, legalábbis bízom benne, hogy viccnek szántad megkérdezni valakitől, hogy miért váltak el, mert ha nem, akkor bajod lehet, hiszen az összes házasság, amely nem halál vagy külső erőszak által bomlik szét, azért ér véget, mert borzasztóan rossz, kínzóan fájó, végtelenül fárasztó, vagy teljesen üres és örömtelen. Mit szeretnél tudni még?

fear :: 2008. november 21., péntek, 17:52:42 :: 151 komment
talk

Érdekes, hogy a levélben vagy az sms-ben szinte mindig a következők egyike szerepel: "látom, félsz", "mikor veszed végre komolyan magad?", "miért nem vállalod fel önmagad és az érzéseidet?", és a legritkább esetben érkezik a következő kérdés: "nem tetszettem eléggé?"

hopp :: 2008. november 16., vasárnap, 15:45:53 :: 33 komment

Új minőségre emelte a hazai katasztrófaturizmust két derék férfiember, akik szombat éjjel négy óra felé vigyorogva ácsorogtak az Árpád hídon, várva a következő szálló autót.

Jómagam már kétszer kis híján Knight Riderré változtattam jobb sorsra érdemes járművemet, mikor önfeledt kocsikázás közben, százhúszas tempóban, amellyel - ha épp nem siet - normális ember keresztül szeli a Dunát, egészen a legutolsó pillanatban érzékeltem a majd egy méter széles ugratót.

Időszakos ugratóról beszélünk, öt-hat hónap és felszedik, nem mintha közben lenne egyéb funkciója, mint sorra törni a tengelyeket. Ha jól emlékszem, a nevezett hidat egy éve újították fel, és előtte négy évvel szintén megtették, tehát az idei javítás teljességgel indokolt.

Elég belegondolni, hogy a környező térséggel ellentétben kis országunkban nincsenek ámulatba ejtő hegyek, és a hegyek hiánya miatt nem látszanak káprázatos völgyeink sem, valamint az egyetlen használható tavunkba pár millió döglött angolnát telepítettünk, egyszóval túlságosan kevés a látványosság ahhoz, hogy normálisak legyünk.

Az ilyen ugratók, gödrök és egyéb tragédiák kovácsolják össze lehangolt nemzetünket. Lehet miről beszélni a munkahelyen, a piacon és iskolában. A bajból érezzük, hogy összetartozunk. A mi közösségi szellemünk a permanens nyomor.

Szereljük le a figyelmeztető táblákat az ugratónál, csatlakozzunk a két szemfüles turistához, és árusítsunk belépőjegyeket a legjobb helyekre. Ha már liba, legyen jó kövér.

thirteen md :: 2008. november 06., csütörtök, 23:44:28 :: 121 komment
cinema

Jól nézzétek meg:

Ugyanis ő orvos:

black light :: 2008. november 05., szerda, 14:58:37 :: 35 komment
politics

Történelmi pillanat: 2008. november 5.

Mától Amerika a legnagyobb banánköztársaság.

***

Remember remember the fifth of November
Gunpowder treason and plot.
I see no reason why gunpowder treason
Should ever be forgot.

she :: 2008. november 02., vasárnap, 23:33:16 :: 40 komment
tech

Minden blog fejlődésében elérkezik a pillanat, hogy a szerző nem bírja egyedül. Az olvasók éhesek, az idő kevés. Nem lehet ötnaponta egy bejegyzéssel életben tartani az érdeklődést.

Az ember vagy kiszáll, vagy bevon egy társszerzőt. Én az utóbbi mellett döntöttem. Egyszerűen túl kevés időt töltök a számítógépnél ülve és a monitorra meredve ahhoz, hogy egyedül elbírjak veletek.

Fogadjátok szeretettel az új társamat. Remélem, senkit nem zavar, hogy ő fekete és lány.

Egyelőre még küzd a magyar ékezetekkel, ám hamarosan teljes mellszélességgel munkába állhat.

Hurrá.