seen :: 2012. szeptember 24., hétfő, 04:21:31 :: 0 komment
dialogue
- Láttad a Macskajajt?
- Jó kérdés.
- Az egy film.
- Igen?
- Elég híres.
- A filmre mondtam, hogy "igen?". Mert azt sejtettem, hogy nem lehet könyv. Mert ha könyv lenne, azt kérdezted volna, hogy olvastam-e már. Sejtettem, hogy nem zene, mert akkor azt kérdezted volna, hogy hallottam-e már. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon filmről van-e szó, vagy sarki fényről. Mert mindkettőre kérdezhetnéd, hogy láttam-e már.
escape from hell :: 2012. szeptember 21., péntek, 16:33:58 :: 5 komment
dialogue
Elengedem a többi vendéget. Legyen elég idő, tér és türelem.
Mind a lány, mind a bárdos ember magyar. Nem magyarul beszélő török.
- Szervusz. Speciális kérésem van. Jöhet?
- Igen, persze.
- Gyros tálat szeretnék. A következők legyenek rajta. Borjú hús, amit fentről vágtok, zöldség és csípős szósz. Semmi más ne legyen benne.
- Tehát borjú gyros?
- Borjú, zöldség és csípős szósz. Ennyi. Köret nem. Fehér nem. Rizs nem. Kenyér nem. Elmondom, mi legyen benne: hús, zöldség és csípős szósz. Kérhettek érte dupla árat. Adok sok borravalót. Hús, zöldség, csípős.
- Szendvics legyen vagy tál?
- Ne legyen benne kenyér, liszt.
- De szendvics legyen vagy tál?
- Figyelj rám. Tál. Borjú fentről. Zöldség. Csípős szósz. Semmi más a világon. Jó?
- Igen.
[...]
- Ne haragudj, körülbelül négyszer mondtam el, hogy ne legyen rajta kenyér és joghurt.
- Azt mondtad, csak hús legyen és zöldség!
- Pontosan. A kenyér és a joghurt közül te melyiket nevezed húsnak vagy zöldségnek?
- Jézusom! - kiáltott fel ő és a másik lány egyszerre. És sajnos nem azzal a tekintettel, mint akik azon nyomban atomokra szeretnének hullani.
Aztán az első lány elkezdte levenni róla a kenyeret.
Ez már a Pokol?
inverse :: 2012. szeptember 18., kedd, 02:19:38 :: 7 komment
science
Azon gondolkodtál már, miért hívják a fekete lyukat fekete lyuknak?
Jó nagy hülyeség.
A lyuk üresség, amelyet anyag vesz körbe.
Állj meg itt egy pillanatra, mert rohansz még olvasás közben is. Képzeld magad elé. Porszívócső. Odu a fán. Alagút. Kívül anyag, belül semmi. Megvan?
Amit fekete lyuknak hívunk, abban jó esetben a Nap néhányszorosa, rossz esetben egy komplett galaxis van. A történelem hajnalán egyetlen fekete lyukban egy univerzumnyi anyag volt.
Körülötte teljes üresség.
330 év* alatt nem sikerült olyan nevet találni a fekete lyuknak, ami nem pontosan az ellentétét jelenti mindannak, amit a fekete lyukról gondolunk.
Így fejlődik a tudomány.
*: "The idea of a body so massive that even light could not escape was first put forward by geologist John Michell in a letter written to Henry Cavendish in 1783 of the Royal Society"
change request :: 2012. szeptember 17., hétfő, 17:36:02 :: 1 komment
dialogue
- Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Az most mindegy. Azon gondolkodtam, hogy mennyit sírnak a könykiadók és az álértelmiségiek, hogy nem olvas az ember. Közben a legvékonyabb könyv, úgy, hogy egyetlen kép sincs benne, még a borítóján sem, 3000 forint. Ha van kép a borítóján, 3500. Ennyiért kapsz 50-100 oldalt. Milyen érdekes, hogy nem fogy a boltokban a könyv. Hűha.
- Igen, annyi, tudom.
- Azért kerül ennyibe, mert egy könyvhöz egy hód kell.
- Hód?
- Persze. A könyv papírból készül. A papír fából. A fát megeszi a hód. Ki kell belőle nyerni. Mocskos munka, akár felvágod, akár kifordítod szegényt. Ezért jön ki egy könyv alsó hangon 3500-ból. Más magyarázat nem lehet az árára. Mert ha közvetlenül a fát vágnák ki, 300 forintba kellene kerüljön. Szóval, hová mész?
- A szélmalmok birodalmába.
- Nem túl koszosak hozzád a spanyolok?
- Az a don Quijote. A tulipánok és a szélmalmok országa Hollandia.
- Hollandia rémesen elmaradott ország. Úgy értem, ahhoz képest, ahol tartania kellene. A legelmaradottabb hely a világon.
- Miért?
- Mert nem trappolnak kentaurok a mágus tornyok körül. Sőt, nincsenek is mágus tornyok. Sellők sem úszkálnak a tengerében. Ez igen komoly hiányosság ahhoz képest, hogy egy-két éven belül Hollandia lesz a Második Atlantisz. Amint felolvadnak a jégsapkák. Nagyon bele kellene húzniuk, hogy utolérjék magukat. Hogy ne legyen kínos a helyzet. Esetleg a komolyabb coffeeshopokban láthatsz mágikus lényeket. Azokat meg hamarosan bezárják. Tényleg oda akarsz költözni?
- A hollandiak ezért vásárolnak ingatlant Kelet-Európában. Én szeretek úszni.
- Akkor növessz halfarkat. Azzal tennél is valamit az országért. És a legendáért.
endless learning :: 2012. szeptember 17., hétfő, 02:51:08 :: 2 komment
dialogue
- Jó, hogy felhívtál.
- Régen beszéltünk. Hogy vagy?
- Élek.
- Örülök neki.
- Nem akarom... eldöntöttem, hogy én már senkinek nem mondok semmit. Neked se, másnak se, senkinek.
- Helyes. És egyébként, mi újság?
- Van egy dolog. De azt se kellene elmondanom. Azt főleg. Számodra nincs jelentősége...
- Istenem, ugye nem? A húgom újra terhes?
- Kész, tudtam, hogy neked nem lehet elmondani semmit.
- Ezek szerint nem az?
- Beszéljünk másról.
- Csak ki akartam zárni, ami a hangod alapján elsőre eszembe jutott. Túl is vagyunk rajta. Miről van szó?
- Elszállt. Már nem fogom elmondani.
- Mi történt?
- Így már nem lehet. Hagyjuk is.
- Ezt nem lehetett kihagyni. Te is tudod. Mondd el.
- Nem.
- Felhívtalak. Azért, hogy beszéljünk. Olyan ritkán hívlak.
- Egyetemre fogok menni.
- Ez jó. Gyakran szégyenkezem társaságban, amikor el kell mondanom, hogy anyámnak még csak négy diplomája van. Eddig tök égő voltál.
- Jó nagy pénzkidobás. De az nem élet, hogy itt ülök a kanapén a sarokban. És csak nézek ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan szúrtam el és hány helyen.
- Tényleg örülök, hogy társaságba mész. Mondd, hogy olyan szakra jelentkeztél, ahová járnak férfiak is. Ellentétben az előző néggyel.
- Erre nem jár egy se. És te hogy vagy?
- Semmi különös. Sétálok az Andrássy-n. Rám tört az ősz. Rondán öltöznek a nők. Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Pszichológia.
- Az alma nem esett messze a fájától.
- Ezt mire mondod? Hogy cinikus vagyok, pedig apám is az volt?
- Hogy téged is érdekel a pszichológia, mint engem.
- És erre most jössz rá? Nem korai még a felismerés?
- Az nem egyik napról a másikra megy.
- Azt hittem, hogy 6-8 éves korom óta tudod rólam.
- Ha veszel két-három könyvet, az nem jelent semmit. Ha huzamosabb ideig foglalkoztat, az már igen. Ha vennél egy-két könyvet a kötésről-horgolásról, nem mondanám, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiába szeretek kötni.
- Komolyan most jössz rá, hogy nem esett messze? Ez nem a könyveken múlik. Emlékszel, amikor gyerekkoromban a mosogató oldalán volt egy festékfolt, és ugyanazt láttuk benne?
- Igen.
- Az nem Rorschach teszt volt, hanem egy űrlény. Te is annak láttad.
- Az egy másik élet volt. Olyan távoli.
- Három évvel ezelőtt is másik élet volt. Mindig másik élet van. Ez ilyen.
- De az már olyan messze van. Tovaszállt.
- Vannak kevésbé távoli, és vannak távolabbi életeink. Minél távolabbi, annál inkább a jóra emlékszem belőle. Kipróbálhatnád ezt a technikát.
- Majd gondolkodom rajta. Lesz rá elég időm így egy szál magamban. Milyen könyvet vettél pontosan?
- A Lélekrontó sorozatból egyet, "Emberi játszmák" a címe. Mondanám, hogy odaadom. Felesleges időpocsékolás lenne elolvasnod. Esetleg adok üres lapokat, hogy írjál hozzá még pár fejezetet.
- Milyen sorozatból? Lélekrontó? Jézusom, mit olvasol.
- Az van ráírva, hogy Lélekkontroll. A Lélekrontót könnyebb kimondani. Ugyanazt jelenti. Főleg az adventista szektád szerint. De magam is Lélekrontónak olvastam elsőre. Mégis, mi más neve lehetne egy önfejlesztő pszichológiai sorozatnak?
- A címe alapján érdekes lehet.
- Nekem mondod? Kizárólag saját erőből nem tudom viszonozni neked az első húsz évemet. Te egyetemre jársz, én autodidakta módon képzem magam. Szerintem az utóbbi időben már jól állok hozzád képest.
- Egy életen át tanulunk.
the source :: 2012. szeptember 16., vasárnap, 01:08:35 :: 14 komment
Az ősrobbanás pillanatában egy energiafelhő különvált a közönséges anyagtól. Ezt a felhőt halandó ember még nem látta. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen.
Isten végtelen nagy jóságában benne rejtette el a cipőről és a csizmáról teremtett minden információt. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, szépen beterelte a felhőt egy magasabb dimenzióba, a mennyország és néhány hasonló mértékben hozzáférhető intézmény közé, az egészet körbevette egy védőburokkal, és leült a szent trónjára rajtunk röhögni.
Néha-néha születik egy kiválasztott, aki képes letölteni foszlányokat a felső fellegekből. Ahogyan Bach és Mozart is belenyalhatott a zenés vattacukor egy-két édes fonalába.
A kiválasztott rendszerint Olaszországba születik, vagy a környékére, hogy szem előtt legyen.
Ha nem tudod, hogy miről lehet felismerni egy női cipőt, gyorsan összefoglalom neked. Onnan tudod, hogy cipőt látsz, hogy összeszorul a torkod, hőhullámok futnak végig rajtad, kicsordul a könnyed és küszködni kezdesz a sírással. Megizzadsz, kényelmetlennek érzed a rajtad lévő ruhát és elveszíted az uralmat a tested felett.
A cipő és a csizma kést forgat a szívedben.
És addig örülj, amíg érzed a fájdalmat, mert utána meg depressziós leszel.
Ha még soha nem éreztél így cipő láttán, akkor nem csak abba a halmazba nem tartozol, akik kétirányú kommunikációra képesek a felhővel. Hanem azok közé kerültél, akiknek ez egyik irányba sem megy. Ezen állapotodat fogd fel áldásként, komolyan mondom.
Így néz ki a cipő és a csizma:
Ha férfi vagy, képzeld hozzá a beleillő nőt. Akin te látni szeretnéd ezeket. Na ugye.
És most szólok, hogy léteznek férfi cipők is. És ha már itt járunk, Isten puszta szórakozásból teremtett egy másik felhőt, amelyben a toll ideák laknak:
A cipőt vagy tollat akkor is felismered, ha olyan messzire vagy tőle, hogy akkorának tűnik, mint a kisujjad. Nem kell, hogy lásd az anyagát vagy a texturáját. Bőven elég a formáját látnod. A toll, ha egyszer kezedbe vetted, akkor is eszedbe fog jutni újra és újra, ha soha semmit nem írsz le kézzel.
Azt hihetnéd, hogy ami fentről egyszer már átcsordogált a mi világunkba, az helyben marad. Ez nem így van. Ez az információ természeténél fogva annyira illékony, hogy egyedül az képes itt tartani, aki lehozta közénk. Az összes foszlány előbb-utóbb visszaszáll a helyére, amint a kiválasztottak elhullanak.
Kevés dolog tűnik olyan egyszerűnek, mint tollat másolni. Veszel belőle egyet, körberajzolod, a rajzot elküldöd a gyárba, és kész. Lehet fröccsönteni tonnaszámra.
Ha ez megvalósítható volna, akkor lehetne kapni minden boltban cipőt, tollat és táskát. Legalább formára, ha nem is anyagra. De nem lehet. Szinte alig kapni valahol. És emiatt elképesztően drága.
Nem tudom, miért van ez így. Talán ha egyetlen vonalat változtatsz rajta, széthullik az egész. Kiszökik belőle a lélek, és hazáig meg sem áll.
Ezért kerül annyiba a toll, a cipő, amennyiért a kirakatban látod.
És még néhány dolog. Néhány kirakatban. Egészen másfélékben.
A jóért meg kell fizetned, így vagy úgy.
És ha ezt nem teszed meg, soha nem lesz a tiéd.
(Esetleg próbáld meg lehívni a felhőből. Hátha összejön.)
hedonist :: 2012. szeptember 14., péntek, 19:29:48 :: 0 komment
- Hedonista vagyok.
- Mivel foglalkozol?
- Építész a szakmám... illetve, lakberendező... de most nem azt csinálom.
- Hanem?
- Most épp keresem magam...
- Hol laksz?
- A Váci utcában.
- Egyedül?
- Nem. Most egy barátnőmmel együtt. Átmenetileg...
"Épp keresem magam".
Aha.
Épp hülyére keresem magam.
stay alive :: 2012. szeptember 05., szerda, 02:57:38 :: 0 komment
games guild wars
Fel kell ám kapcsolni HD-ra (1080p).
Igen, az ott középen én vagyok. Végre teljes önazonosságban.
Majd szóljatok, ha odakint történt valami érdekes.
the devil is in the detail :: 2012. szeptember 03., hétfő, 19:39:29 :: 6 komment
business
Ma háromórás meetingen vettem részt tíz cégvezető társaságában. Egy ilyen megbeszélésen hétszámjegyű munkadíj párolog el. Egyszerre - rossz esetben - egy ember beszél. Amit mond, az néha egy, többnyire nulla résztvevőre tartozik. Akire valójában tartozna, az épp pornót néz egy sötét szobában, húsz másik, hozzá hasonló kaliberű, szintén pályát tévesztett informatikussal együtt. Ezen álprogramozók egyetlen technikai érdeme, hogy képesek egy téglalap alakú szobában 20 monitort beforgatni mind-mind egy saját külön sarok felé.
Van, hogy mégis indokolt a tízfős, személyes találkozó. A több éve húzódó, eddig csak láthatatlan eredményeket produkáló projekt például felfogható a meeting mellett szóló érvként.
Másfél óra azzal telt el, hogy több ember is megpróbálta felrajzolni az IT infrastruktúrát a táblára. Sajnos egyik esetben sem állt rendelkezésre elegendő szabad nyíl. Vagy szabad téglalap.
Kevesen tudják, hogy a téglalapok egy láthatatlan térsíkban élnek, ahonnan a céges meeting idejére át kell őket csalogatnod a mi világunkba. E látszólag egyszerű feladat valódi nehézsége már megannyi nagyszabású projektet romokba döntött.
Az első próbálkozó könnyű helyzetben volt. Szinte alig volt foltos a prezentációs tábla. Később kiderült, hogy ezt két óra kemény, tegnap esti takarításnak köszönhettük.
A rajza nyomán a kék, a zöld, a fekete és a vérpiros filctoll közül a pirosat és a zöldet többé már nem lehetett letörölni. Ez nyilván nem ott és nem akkor derült ki először, ha valakinek előzőleg két óra munkájába telt egyenletesen opálosra sikálni a táblát. Valamiért mégis a szobában maradtak a komisz tollak. Szerettek ott lenni.
Öt perc hiábavaló dörzsölés után előkerült a Táblatisztító Spray. A zöld és a piros téglalapok egyre hangosabban röhögtek rajtunk. Csak nem akartak hazamenni a saját, láthatatlan létsíkjukra.
A következő kísérletek során mindenki igyekezett az egyre növekvő számú, lemoshatatlan dobozt beépíteni a saját vázlatába. Végülis a szervereket már egy éve megvettük, csak össze kellene végre kötni őket. Legalább a falon.
A vezető asszisztens közben megkereste a takarítót, aki behozott egy jóval nagyobb flakont. Benne lévő folyadék a szaga alapján a szocialista körömlakklemosó, metilalkohol, izopropil alkohol és benzin keveréke lehetett. Autóba kizárólag akkor tölteném, ha repülni szeretnék vele.
Az oldószer gőzétől a néhány négyzetméteres szobában pár perc múlva úgy éreztem magam, mint kezdő drogturista a 12 órás goaparty végén.
Ekkor kérdezte tőlem az egyik igazgató, hogy miért nem szedek nyugtatót.
- Viccelsz? Három koffeintabletta és két xanax nélkül el sem indulok ilyen meetingre.
- Miért nem iszol rájuk egy felest?
- Azt azért már nem akartam bevallani ennyi ember előtt.
A lényeg a lényeg, a multiplex oldószer hatására a piros és a zöld ábrák néhány árnyalattal halványabbakká váltak a táblán. Így végül nem tudtuk őket lefényképezni, hogy legyen valami grafika is a memóban.
Miután feladtuk a rajzolást, és mindenki visszaült az asztalhoz, látom, hogy a fővállalkozó cég vezető-mérnök-rendszergazdája, aki a teljes IT architechtúráért felelős, és a monitoring rendszert is ő alakítja ki, épp a telefonját tisztítja nagy gonddal. És mintha egyre koszosabb lett volna a telefon.
- Legalább mikroszálas? - kérdeztem.
És a kendőre néztem. És láttam, hogy a tíz colos, érintőkijelzős telefonját azzal a ronggyal dörzsöli, amellyel a táblát szerettük volna letörölni. Amelybe két igen gyanús szagú oldószert, két oldható, és két félig oldható festéket itattunk fel.
Ő tervezi és építi ki az egész infrastuktúrát.
Néztem rá meredten.
- Hogy csináljak is valamit - mondta.
Na, ez volt az a tíz másodperc, ami mindent, tényleg mindent elmond a két éve húzódó, százmilliós IT project várható sikeréről.