end :: 2010. augusztus 27., péntek, 22:20:03 :: 14 komment
politics social faith
Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér.
Többszöri fellebbezés ellenére e kegyetlen törvény alól a mage.hu sem kapott felmentést.
Az internetes naplóírás az örökkévalóság hajszolásának látványosan kudarcra ítélt formái között is a kiemelten szánalmas kategória.
Sokáig olvasva egy-egy naplót az az érzés támad az olvasóban, hogy bizonyos mértékben feltárul előtte a szerző személyisége, lelkének halvány lenyomata. Márpedig, ha ez valóban lehetséges, az azt jelenti, hogy az ember esszenciája - legalább részben - nullák és egyesek véges hosszú láncolatába kódolható. Amely számsort aztán pár év múlva egy balszerencsés kezű rendszergazda, egy mágneses vihar, a szerverszobán áthaladó plazmasugár, vagy a szokásosnál árnyalatnyival erősebb napkitörés végleg lesöpör a létezés torokszorítóan keskenyre mért pallójáról.
Az emberi lény azonban harcra termett. Küzd még akkor is, amikor a harc reménytelen.
Nem is a szálkás palló miatt hagyom abba.
Ennél sokkal prózaibb az ok. Mister hívta fel a figyelmemet a készülő médiatörvényre, amely életbe lépése után minden blogot regisztrálni kell. Igaz, olyan hírt is hallottam, hogy esetleg ez a kitétel nem azonnal kerül a törvénybe, a blogokat idén még nem, hanem csak jövőre kell majd engedélyeztetni.
Nem szeretem és nem viselem jól ezt az idegtépő bizonytalanságot. Amikor nem tudom egy kapcsolatban eldönteni, hogy szakítani akarok-e vagy nem, akkor már túl vagyok a szakításon, csak még nem hívtam fel Mamzelt, hogy bátorítson a cselekedetre.
Mivel egész biztos, hogy nem akarom a mage.hu-t az új kormánynál regisztrálni, nincs mire tovább várnom.
Ezért a blogot a mai napon megszűntetem.
Mivel a domain még hosszú évekre előre regisztrálva lett, és öt bolygóval a szűz csillagképben a pazarlás, mint olyan, végtelen távolságra helyezkedik el a személyiségemtől, a mage.hu helyén a hátralévő időben egy szakmai portált fogok üzemeltetni.
A gazdasági válságra tekintettel szinte biztos, hogy a design változatlan marad. Remélem, a kormány ezt megérti, elvégre nála jobban senki sem tudja, mennyire a csőd közelében táncolunk.
A gazdasági okokból való design-nem-váltás ne tévesszen meg. A blog mai napon megszűnt. Kérlek, semmiképp ne nevezd a jövőben blognak azt, ami ezen a domainen található.
A szakmai weboldalt ezennel megnyitom.
A mage.hu innentől kezdve kizárólag egy konkrét számítógépes játékkal foglalkozik. Elképzelhető, hogy a játékkal kapcsolatos cikkekben néha majd bő szóval fogalmazok, és egy-egy, a játék által ihletett gondolat nem lesz nagyon szorosan köthető a fő tartalomhoz. Mindez kizárólag azért történik, hogy a szöveg olvasmányos legyen, és ezáltal könnyebbé váljon a játék mélységeinek megismerése.
A játék neve KSpaceduel. Két űrhajó harcol egymás ellen. Nem szabad bezuhanni a Napba, mert akkor meghalsz. Az ellenfeledet kell belelökni. A program Linuxon fut, a kdegames csomagban érhető el.
Erről jut eszembe, Vilmos atya szóba hozta pár nappal ezelőtt az ember természetét.
Az emberi természet megismeréséhez vezető út az állatvilág tanulmányozásán halad keresztül. Igaz, egyes példányokat könnyebb megérteni, ha az időd nagy részét a növények, illetve a gombák megfigyelésének szenteled, de az ilyenekről írjon az, aki goldenblogger.
Kezdjük a patkánnyal.
Ha húsz hím és húsz nőstény patkányt egy ketrecbe zársz, amelyet két szobára osztasz, és a szobák között egy patkánnyi széles az átjáró, akkor az egyik szobában lesz húsz nőstény patkány és egy hím, a másikban 19 hím. Az első hím a nőstényekkel párzik, a többi hím - jobb híján - egymással.
Ennyit arról a nagyon alapos és tudományos kijelentésről, hogy a homoszexualitás a természettől idegen.
Patkányéknál van eunuch is egyébként. Az erősebb hím alkalmanként elcsócsálja a gyengébb hím heréit. Az egyszerűség kedvéért és a további bonyodalmakat elkerülendő teszi ezt.
Amennyiben azt gondolod, hogy most azt fogom mondani, az élet alapja a szexuális harc, akkor a lényeget már sejted. De maradj itt, mert a tuti csak utána jön.
A főemlősöknél némileg bonyolultabb a helyzet, mert már nem csak a csoporton belüli legerősebb párzik. Mire a majmokhoz ért a Jóisten vagy a Természet, rájött arra, hogy a sok féle gén jobb, mint a kevesebb.
Majmok esetén a szexben számos felállás lehetséges. A hímek és a nőstények(!) között fennálló, szilárd hiearchia adja a rendszer alapját. Röviden és tömören: minél magasabb helyet foglalsz el ebben a hiearchiában, annál több majommal párosodhatsz, és annál inkább úgy, hogy főleg neked legyen jó.
A részletektől most megkíméllek. Nem baj, ugye? Vannak weboldalak, meg tudod nézni ezt, ha téyleg érdekel.
Ebben a hiearchiában a rangot elsősorban a fizikai erő, másodsorban a stresszhelyzetre való reagálás határozza meg. Az utóbbi főleg hormonális paraméterektől függ.
Ha a fenti három bekezdést nem csak elolvastad, és nem csak úgy-ahogy elhitted, hanem megértetted, és tényleg magadévá tetted, és képes vagy szem előtt tartani a későbbiekben, akkor az életben való érvényesüléshez és a viszonylagos boldogsághoz szükséges tudás körülbelül 90%-ával máris rendelkezel.
A rossz hír az, hogy a maradék 10% titkát sokkal jobban őrzöm (mert jóval több és jóval kevésbé élvezetes munkám volt a megszerzésében), úgyhogy a bejegyzés hátralévő felében csak a már leírtakat fogom tovább árnyalni.
Talán eszedbe jutott olvasás közben az a nagyon okos gondolat, hogy az élet mégsem csak és kizárólag a szexről szól.
Ez valóban így van.
Az embernél bejött egy új tényező, a gondolkodás, és felborította a rendszert. Annyira, hogy a gondolkodás immár a szaporodás valódi értelme ellen dolgozik. A szaporodás mértéke ellen meg sajnos nem dolgozik. Erről is fogok beszélni majd.
Visszatérve a hiearchiára, az az emberi társadalomban is alapvető meghatározója az adott egyén számára hozzáférhető a szexuális tartomány lehetséges kiterjedésének. A felesleges vérontást elkerülendő ezt a hiearchiát részben a pénz, részben a társadalmi státusz definiálja. További bonyodalmat jelent, hogy tartja magát a fizikai erő ereje és a testi vonzalom. Ez azt jelenti, hogy egy izmos, jóképű, szép fogú néger, a maga harminc centi himbilimbijével, itt, Európában, mint egzotikum, több nőhöz fér hozzá, mint a szottyadt videoton-rajongó bankvezér. Más kérdés, hogy az utóbbi által megvásárolható nők között lesz egy-két igen mutatós darab, aki soha nem csinálná csóró négerrel.
Az, hogy a nő más férfivel él együtt, mint akinek gyereket akar szülni, részben a fenti ténynek, részben az ember hosszúra nyúlt gyerek- és kamaszkorának köszönhető. Ha egy ember két-három év alatt felnőne, a tizedére csökkenne az unalmas érdekházasságok száma is.
Amennyiben boldogtalan férj vagy, kedves olvasóm, aki válni szeretne, de nem mer, mert fél, hogy az asszony viszi a pénz felét: sosem késő titokban DNS tesztet csinálni a gyerekről. Nem kerül sokba, és negatív eredmény esetén életed legjobb befektetése lesz.
Tehát az embernél a szexuális játéktér nem egy, hanem több tengely által definiált koordináta-rendszeren helyezkedik el. Ennek a rendszernek csak egyik mérőszáma a sok közül a fizikai és a lelki erőrangsor.
Csakhogy ez a rangsor annyira erősen van kódolva a génjeinkben, hogy nem tudunk szabadulni tőle.
Ezért van az, hogy a legtöbb munkahelyen buta, de agresszív és bunkó ember irányít buta és közepesen okos, nála kevésbé agresszív embereket. Az értelmes és nem túl agresszív vezető fölött mindig találsz egy nála butábbat és agesszívebbet. Az okos, nem agresszív, vagy inkább: máshogy agresszív ember igyekszik az ilyen helyről lelépni.
Ugyanezért van az, hogy létezik hadsereg.
Gondolj bele, hogy miről szól(t régen) a háború. Ott áll tízezer ember a sárban, szemben másik tízezerrel, és mindegyikük az élet kioltására alkalmas fegyvert tart a kezében. És hátul áll egy-egy ember, és azt mondja, hogy most öljétek meg egymást, akár az életetek árán. És azok megölik egymást. Ahelyett, hogy azt a két embert levágnák, leülnének kártyázni, aztán mennének haza.
Azért mennek egymásnak mégis, mert a génjeikbe égett, hogy a vezér szavát követni kell. A másik dolog, ami a génjeikbe égett, hogy a levágott férfiak otthon hagyott nőibe hímivarsejteket juttassanak, és ez pompás és ritka lehetőség a szigorú hiearchiából való átmeneti kitörésre.
Akár hiszed, akár nem, az arab országokba az amerikai katonák jelentős része párosodni megy.
Élt egyszer a világon körülbelül húsz orosz férfi, aki minden este úgy feküdt le aludni, hogy számított arra, hogy jön éjjel egy fekete autó, amelybe őt berakják, kiviszik a folyópartra, és tarkón lövik.
És ha nem aznap éjszaka viszik el, az csak annyit jelent, hogy ő később következik a sorban, mint valamelyik másik.
Sztálin közvetlen környezetéről beszélek. Azokról, akik még a fényképekről is eltűntek.
Mindnek tudnia kellett, hogyan végzi előbb-utóbb. És tudnia kellett, hogy ebből a helyzetből egyetlen út vezet kifelé. És az nem a menekülés (mert utána mennek és biztosan elkapják). Az egyetlen kivezető út lett volna megölni Sztálint. Egyik sem ölte meg. Inkább meghalt mind.
Nem azért nem ölte meg, mert nem jutott eszébe, és nem azért, mert nem került olyan fizikai közelségbe Sztálinhoz, ahonnan lelőhette volna. És nem is azért, mert jó ember volt, hiszen parancsra milliókat ölt.
Azért nem lőtte le, mert ha lett volna a kabátja alatt egy pisztoly, akkor az azonnal látszott volna az arcán, amint a terembe lép. Lebukott volna az elhatározást követő első pillanatban. Nem sikerült volna a merénylet.
Azok, akik a vezér alatt helyezkedtek el, olyan erős, génekbe kódolt alárendeltséget éreztek Sztálinnal szemben, hogy képtelenek lettek volna hidegvérrel, ártatlan arccal az életére törni. Féltek tőle, holott ugyanolyan esendő sejthalmaz volt, mint ők. Csak még elvetemültebb. Az elvetemültség elképesztő hatalmat jelent.
Az ilyen vezér már nem a szexre hajt. Gyakran egészen eltávolodik tőle. Mégis pontosan az a rendszer tartja hatalmon, amely a kiválasztódást szolgálta oly hosszú időn keresztül a fejlődésben.
A szexualitástól való eltávolodás egyre jobban látható. Elég megnézni Putyin feleségét, és Putyin tornászlány szerelmét, hogy belásd, ez az ember nem azért lett Oroszország teljhatalmú ura, mert ment neki a csajozás.
Azért lett az, mert minden más adottság megvolt benne ahhoz, hogy vezérhím legyen, csak a csajozás nem ment neki. Így pont ráért arra, amire született. Volt elég ideje diktátorkodni.
Sarkozy, Berlusconi, Orbán ugyanez a kategória, csak ez a három kevésbé néz ki jól a lovon, pláne a tűzoltó-repülő pilótafülkében. És jóval kevesebb hatalommal él.
Ezért is hülyeség történelmet tanítani. Maga a tény, hogy történelem-oktatás zajlik az iskolában, azt a hamis képzetet sugallja, hogy különböző korokban más és más történt az emberiséggel. Holott ez nem így van.
Volt - és ránk maradt - egy természetből örökölt, hiearchia alapú rendszer, amely tetején a királyok és a gazdagok álltak. Az alatta élők őket és a rendszert szolgálták. Az egymás közötti hatalmi harc nem a hiearchia ellen való, hanem annak szerves részét képezi.
Az a baj a világ működését leíró összeesküvés-elméletekkel - melyek szerint a civilizációnkat néhány mérhetetlenül gazdag és hatalmas ember tartja a markában -, hogy ezen elméletek szerint mindez rossz.
Holott egyszerűen erre vagyunk kódolva. Lehet azon gondolkodni, hogy milyen lenne az a világ, amelyben emberek helyett okos és játékos polipok másznak elő az ősóceánból. Én tényleg nem szeretném leszavazni sem a sci-fit, sem a csápokat, csak néha azért el kell tölteni egy kis időt ébren is.
A legtöbb ember, ha szabadon engeded, ösztönösen keresni kezdi a helyét a fentebb vázolt rendszerben. És meglepően hamar rátalál. Nem ismerek senkit, aki a lelke mélyén elhiszi magáról, hogy ő tényleg ennek a piramisnak a tetejére való. Aki valóban úgy érzi, hogy alkalmas lenne arra a szerepre. (Olyat ismerek, persze, aki vágyik rá. Én meg lila nőre vágyom.)
Az oktatás legnagyobb butaságai közé tartozik a demokrácia közismert megközelítése.
Ha a demokráciát érteni akarod, vegyél a kezedbe egy kaszát. És kaszálj vele. Aztán egyenesítsd ki, és próbálj vele kaszálni úgy. Ugye, hogy úgy nem lehet?
A kaszaegyenesítgetés nem tesz jót a gazdaságnak. Erről az igen jelentős közgazdaságtani felismerésről Magyarországon egy egész metrómegállót neveztek el. Olyankor lényegesen kevesebb búza kerül zsákba, tehát kevesebb lesz a pénz. Ez ront a hiearchia tetején elhelyezkedők közérzetén, mert ők azt hiszik, hogy több pénzre van szükség, hogy még hatalmasabbak legyenek. Nem tehetnek róla. Tudod, a gének és a neveltetés.
Ezért született egy rendszer, amelyben a királyok és a földesurak már nincsenek annyira szem előtt, mint régebben. Illetve bizonyos helyeken - mint Svédország - egészen elbújtak. Hazánk viszonylag őszinte állam, itt azért, ha rendesen körbenézel, elég jól látszik, hogy mi van. De ezzel együtt működik a szisztéma, egész jól.
Beül 200-400 ember a parlamentbe, aki ezredannyi pénzt visz haza, mint akik a hatalmat birtokolják, és sokkal-sokkal kevesebb embert nyír ki a hatalomért, mint azok, mégis őket utálod, azok helyett. Legalábbis őket utálod jobban. És őket ismered.
Komolyan. Nézz körbe, és azt látod, hogy a társaid különböző idegállapotokba kerülnek attól, hogy most ez a 400 bohóc legyen-e 300, és fejenként 600 ezer vagy 800 ezer forintot vigyen-e haza havonta. Miközben a gazdája milliárdokat visz.
A politikus szerepe a demokráciában az, hogy pszichológiai és jogi pajzsot képez a hatalom néhány birtokosa és a többé-kevésbé békésen kaszáló jobbágyok között.
Hülye munka egyébként, nem irigylem őket érte.
A biológiai szaporodásnak meg az a lényege, hogy tökéletesítsék magukat a gének. Te a statiszta vagy ebben a projectben.
Ha hiszel egy felsőbb teremtő erőben (én például szoktam ilyet), az ezen a tényen keveset változtat.
A gondolkodás eredménye az, hogy a gondolatok szaporodnak és tökéletesednek. A gondolatok úgy tökéletesednek, hogy egész nap agyalsz minden hülyeségen, és úgy szaporodnak, hogy beszélsz, telefonálsz, templomba jársz, vagy a mage.hu-t olvasod. Ezt a gyönyörű elméletet sajnos nem én találtam ki. Memetikának hívják. Ijesztően jól illeszkedik a valóságra.
A gének is önmagukat akarják reprodukálni és tökéletesíteni, és a gondolatok is. További érdekesség, hogy harcban állnak egymással.
A szaporodás szempontjából ugyanis az egyszerűbb lelkű, erősebb fizikumú példány a nyerő. A gondolkodás szempontjából szinte fordítva van (szerencsére akad némi átfedés a két halmaz között, de az ilyen példány jellemzően védekezik, és nagyon megfontolja, hogy hány utódot présel bele a világba).
A gondolkodás ráadásul belefogott egy hadműveletbe, amely a kiválasztódás ellen dolgozik. A különféle vallási, szociális és morális szempontok felülírják a természetes szelekciót.
Ha ezt eddig nem vetted volna észre, nézzél kicsit körbe, vagy kapcsold be a tévét, ha van otthon.
Amúgy nincs ebben semmi rossz.
Most nem tök mindegy, hogy a gének állnak-e jobban, vagy a gondolatok? Egyik se te vagy. Az eszközük vagy csupán arra, hogy önmagukat másolják. Múló használati cikként létezel.
Érdekes dolog ez a filozófia. Úgy indult, hogy gondolkodom, tehát vagyok, és oda jutott, hogy gondolkodom, tehát nem vagyok.
Semmi baj. Megmondom, mit tegyél. Ha már génjeid és a gondolataid egyszerű táptalajként használnak, igyekezz közben jól érezni magad.
És ha megnyugtat, hogy hiszel valami felsőbb erőben, akinek ennél magasabb rendű célja van veled, hidd el, én támogatlak ebben is.
Visszatérve a KSpaceDuelre - tudod, a játék, amiről ezentúl ez a szakmai portál szól - , jó szívvel ajánlom hozzá a Gentoo Linuxot.
600 :: 2010. augusztus 26., csütörtök, 22:54:41 :: 2 komment
woman
Kevesebb mint 24 óra leforgása alatt három nő jelezte levélben, hogy ő a kivételek közé tartozik. Tehát pornószínésznőnek néz ki, de nem az, és nem is rúdtáncol.
Úgy tűnik, a 99.5% helyes érték, mert ebből a háromból kettő úgy fogalmazott, hogy ő "az a bizonyos fél százalék", és további két levélíró, aki magát nem tartja pornós kinézetűnek, csak hozzászólt, szintén megerősítette a fél százalékot.
Rövid matek vezet a felismeréshez, hogy a blogomat legalább 600 pornós nő olvassa. Annak a fél százaléka pont 3.
Tehát: 600.
Igen. Lenyomtam Kovit.
Gyere holnap is, mert fontos bejelentésre készülök.
pain :: 2010. augusztus 25., szerda, 16:42:32 :: 3 komment
woman
Az egyetlen komoly bajom a világgal az, hogy a pornószínésznőnek kinéző nők 99.5%-a tényleg pornószínésznő.
product placement :: 2010. augusztus 24., kedd, 19:46:10 :: 5 komment
music culture youtube
Az is milyen, hogy Lady Gaga a Queent és Freddy-t tekinti példaképének, és a nevét a Radio Ga Ga-ból nyúlta.
Az a dal elsősorban őróla szól.
A Radio Ga Ga-ban Freddy a média értékvesztéséről és a társadalom agymosásáról énekel. Máskor arról, hogy ki akarna örökké élni, ha nem lehet (sajnos ebből bemutatót is tartott), és hogy a szerelem hogyan múlik el, és hogyan lesz belőle mégis örökkévalóság, és hogy az eleve elrendeltség mennyire fáj.
Lady Gaga ezzel szemben azt énekli, hogy "ne hívogassál, mert dolgom van", és hogy "ez egy rossz kapcsi volt". Mindezt gátlástalanul lopott Tarantino, Silent Hill, Quake 3 látványvilágában teszi.
Érdekes mester-tanítvány viszony ez.
Szerencsére az új klipben váratlan őszinteséggel és tartalommal lepett meg, tehát még van remény. (A video alatt olvasható a dalszöveg.)
inception :: 2010. augusztus 15., vasárnap, 19:30:26 :: 3 komment
cinema
*** SPOILERS ***
Álmaimban rendszeresen találkozom a nagy szerelmemmel. A számomra tökéletes nővel. Minden vele töltött pillanat maga a végtelenség. És bár álmomban soha nem tudom, hogy álmodom, ébredés közben gyakran tudatosul bennem a síkváltás. Látom lassan szétolvadni a világot, ahol vele lehetek.
Az Eredet álomvilága nem ilyen. A megfelelő szakkönyvek tanulmányozása alapján azt gondolom, inkább a pszichoaktív drogok fogyasztása során tapasztalt élményekhez lehet fogható.
Cobbot, a tudat alatt dolgozó szuperkémet álomvilágról álomvilágra járva ugyanaz a három lény üldözi: két gyermeke és Mal, a gyerekek édesanyja. A főhős álma találni egy olyan világot, ahol ebből a trióból csak két fő van jelen.
Ő maga gyenge ahhoz, hogy végezzen a nővel. Mentségére legyen mondva, hogy az öngyilkosságra kétszer ráveszi. Csak hát Mal nagyon szívós.
Cobb végül rálő, de nem találja el rendesen. A Medal of Honor nevű, first person shooter játékban kiabálják a társaid, ha bénázol, hogy I've seen French schoolgirls shoot better. Nem csoda, hogy Cobb végül egy párizsi diáklánnyal löveti agyon a luvnyát.
Közös vonás a két nőben az elvetemültség és a harcos szellem. Ariadne azonban autonóm lény, képes naponta néhány órát Cobb nélkül eltölteni (és csak ébren és az álmaiban követi őt mindenhová). Mal ezzel szemben az örökkévalóságba akarja zárni Cobbot. Ami sok, az sok.
Úgy fest, Christopher Nolan is rájött arra, hogy az igazán érdekes nő depressziós, szuicid és skizofrén. Rájött arra is, hogy ilyen nő mellett nem lehet sokáig megmaradni. Kérdés, hogy ezt hogyan ismerte fel, mert erotika nincs ebben a filmjében sem, szerepel benne viszont Nolan nagy szerelme, Cillian Murphy. A maga fakókék, őzike szemeivel. Nolan jobban tolja Cilliant, mint Talmácsit Stefano. És Cillian is minden körben egyre esetlenebb szerepet játszik.
A film 3/4 része lövöldözésből áll. Erre azért van szükség, mert az ember még csak néhány ezer éve ébredt tudatára, és csak néhány évtizede döntött úgy, hogy egymást megölni legalább két kontinenesen tényleg legyen macerás. Ezen a két kontinensen elképesztő vágyakozás él az emberben a gyilkolásra, amelyet az óvodában lövöldözős-harcolós szerepjátékkal, később gyilkolós színdarabokkal, gyilkolós számítógépes játékokkal és lövöldözős filmekkel csitít. A filmek 99%-ának teljes mondanivalóját elő lehetne adni békésen ülve egy virágoskertben, de a nézők nagy része csak akkor képes nyugton végighallgatni azt, ha közben legfeljebb ötpercenként egyszer agyonlőnek valakit. Attól tűnik hitelesnek.
Az Eredet úgy jön ki, hogy összeadod a Solarist, az Avalont, a 13. emeletet (Szimulátort) és a memetikát, és az így kapott eredményből kivonod az értelmet és a mélységet.
Jár hozzá még dupla adag apakomplexus is.
7 / 10
ask :: 2010. augusztus 14., szombat, 04:52:26 :: 0 komment
Eddig mindig jól viselkedtem, és ha rámtört, hogy keresőszó-postot írjak, megvártam, amíg elmúlik.
Többek között nem beszéltem arról, hogy valaki nálam kereste a "világ legnagyobb seggű nőjét". A leggyakrabban visszatérő keresés "a máktea elkészítés recept" és a "pro-ana étrend". Személyes kedvencem a "mitől nem rohad a hulla".
Arról azonban már nem tudok hallgatni, hogy ketten kerestek választ a következőre: "mage mi kell neki"
Ott van a jobb felső sarokban az e-mail címem. Lehet kérdezni. Ígérem, válaszolok.
solution :: 2010. augusztus 12., csütörtök, 16:48:12 :: 11 komment
politics social eco law
Sokáig halogattam, mert nem feltétlenül akartam leírni az alábbiakat. Mamzel provokált.
Kezdem az elején.
"Politológiai" tesztekben visszatérő kérdés, sőt, szinte az összes ilyen tesztben szerepel, hogy eltüntetném-e a belvárosból a hajléktalanokat.
El kell ismernem, mágia-elméleti szempontból nagyon ravasz felvetés ez.
Társadalmi értelemben véve, sajnos, igen felületes.
A magam részéről, ha koldust vagy hajléktalant látok, ugyanazt teszem, amit Te, és amit szinte bárki más. Bűncselekményt követek el.
Igen, Te is. Elmondom, hogy van ez.
A beszedett adó újraosztása során az állam az összeg egy részét arra költi, hogy ne legyen az utcán koldus és hajléktalan.
Túl azon, hogy neked rossz a koldussal találkoznod, mert a személyes élmény minden ismereted ellenére betörhet a belső világodba, és túl azon, hogy általában neki sem jó ott állni, számos egyéb okból is fel kell lépni ellene, intézményesen.
A hajléktalan és a koldus létezése megannyi kártékony bűncselekmény melegágya. Vagy már azok megtörténtére hívja fel a figyelmet. A koldusok nagy része a koldusmaffiának dolgozik. Az összekoldult pénz hatalmas mennyiségű, adómentes bevételt jelent ennek a szervezetnek.
A koldusok közül sokat a munkaadója megnyomorít, megcsonkít, hogy jobban tudjon dolgozni (ilyen érdekes szakma ez). A hajléktalanok ellen (és egymás között) napi szinten követnek el erőszakos bűncselekményeket. Hajléktalannal lehet céget alapítani és eltüntetni milliókat.
A hajléktalan rontja az utca összképét, összekoszolja azt és rossz érzést kelt a szemlélőben. Zaklatja a turistát.
Azáltal, hogy az állami költségvetés egy része a hajléktalan szállásolására, a munka világába való visszavezetésére, és a potenciális bűncselekmények megelőzésére költődik el, az állam szerződést köt az adófizetővel - tehát veled -, hogy ezeket a munkákat a beszedett és elköltött pénzedért cserébe elvégzi.
Nem kevés pénzről, súlyos milliárdokról beszélünk.
Ebből következik, hogy a koldus vagy a hajléktalan látványa két dolgot jelenthet.
Az egyik eset az, hogy nem működik az ellátórendszer. Az általad befizetett pénzt rosszul költik el, vagy ellopják. Ez esetben az állam részéről hűtlen kezelésről beszélünk. A rendőrségnek és a ügyészségnek hivatalból eljárást kellene indítania.
A másik eset az, hogy az ellátórendszer jól működik. Ilyenkor egyszerűen a koldus és a hajléktalan rágalmazza az államot hűtlen kezeléssel. Pusztán azzal, hogy ott áll, hogy ott alszik és ott koldul, azt jelenti ki, hogy az állam ellopta a pénzedet. Ez, lássuk be, súlyos vád.
Tehát akár jól működik az ellátórendszer, akár nem, az utcán alvó hajléktalan és koldus már a létével is bűncselekményre hívja fel a figyelmedet. A kérdés csak az, melyikre.
A rendőrségnek vagy el kellene távolítania onnan, vagy megindítani a nyomozást. Mivel egyiket sem teszi meg, neked kellene lépned. Állampolgárként köteles vagy feljelentést tenni, ha tudomást szerzel egy bűncselekményről. Mivel nem teszel, bűnös vagy.
Az utcán megtűrt koldus az igazságszolgáltatás működésképtelenségének biztos, és a szociális ellátórendszer működésképtelenségének potenciális jele.
Mindkét rendszert Te tartod el. És még érezd is hülyén magad.
Teljesen mindegy, hogy adsz-e pénzt a koldusnak.
Most, hogy ezt tisztáztuk, áttérek arra, hogy miért nem veszek többé Élet és Irodalmat. Ennek két oka van, az egyik személyes, a másik nem, és mindkettő ugyanarról a tőről fakad.
A fenti linken látható, hogy az ÉS névtelen szerzője lazán leostobázza Horváth Csabát azért, mert viteldíj nélküli BKV-ról beszél. A főszerkesztő meg beengedi ezt az "írást".
Azért sem jó más embert leostobázni, mert könnyen visszaszáll. Érdemes helyette - vagy legalább előtte - gondolkodni egy keveset. Az ostobaság egyik fő jele ugyanis a gondolkodás nélküli véleménynyilvánítás.
Mivel máshol sem találkoztam komolyan vehető elemzéssel, íme:
A BKV veszteséges. Hosszú évek óta az. Jó ideig az is marad, mert lopnak belőle, rosszul üzemeltetik, és mert rengeteg utas bliccel. Ezek kemény tények. Felesleges Horváth Csaba kijelentését olyan környezetben vizsgálni, ahol a BKV nullszaldós vagy nyereséges. A veszteségesség szilárd axióma ebben az esetben.
A veszteséget az állam fizeti. Az állam pénze az adóból származik, amit befizetsz.
Tegyük fel, hogy évente 30 milliárd forintot kap a BKV az államtól és a fővárostól, vissza nem térítendő támogatás és vissza nem térítendő hitel formájában. Magyarországon adót fizet körülbelül 2 millió ember. Ez fejenként évi tizenötezer forint.
Igen ám, de a befizetett adó nem egyenlően oszlik szét. A minimálbéresek semmit nem fizettek. Minél többet keresel (papíron), annál több adót fizetsz. És annál többet költesz (Áfa).
És ki keres többet? Általában az, akinek autója van. Az autós rengeteg adót fizet a benzinbe építve, és közvetlenül az autó után. Viszont nem ül fel a BKV-ra.
Ebből következik, hogy ha egy autós évente tízszer utazik busszal, akkor egy-egy utazás számára eleve sokezer forintba kerül. Ha egyáltalán nem ül fel BKV-ra, akkor nullával nem osztunk. A lényeg az, hogy valahol 50 és 100 ezer forint közötti összeggel járul hozzá a vállalat működéséhez, és még a buszsávokat sem használhatja mindig.
Magyarul a BKV-ért az fizet a legkevesebbet, aki használja (bérletes, nyugdíjas, diák), és az fizet érte igazán sokat, aki alig, vagy soha nem veszi igénybe az általa kifizetett szolgáltatást.
Ezzel önmagában nincs baj, mert a közteherviselés lényege, hogy aki többet keres, az többel száll be a közösbe, és kevesebbet vesz ki onnan. Az viszont nem normális, hogy kifizetsz évi harminc-százezret, felszállsz ötször, és még jegyet is kell venned. És ha nem veszel, akkor büntetést kapsz.
Az egyetlen értelmes javaslat, ami a BKV finanszírozásával kapcsolatban az elmúlt tíz év során hallottam, az, hogy ne legyen viteldíj. Ez a megoldás sem tenné a rendszert igazságossá, de közelebb vinné a realitáshoz. És biztos vagyok abban, hogy sok autós felszállna, ha nem kellene jegyet venni. Ha másra nem, a metróra. És akkor tisztább lenne a levegő.
Hangsúlyozom még egyszer: ez csak addig igaz, amíg a BKV veszteséges. Ha eltartaná magát a jegyekből, a fenti gondolatmenet nem állná meg a helyét. Csakhogy, tudjuk jól, nem tartja el.
Nem állítom, hogy ez az egyetlen helyes megközelítése a kérdésnek. Azt mondom, hogy ez át van gondolva. Szemben a magát elitnek tartó gazdasági és irodalmi hetilap "ostoba" jelzőjével. Ha az önmagát értelmiségnek nevező kör sem érzi, hogy érvelni kell, akkor mit vár el a többi embertől?
Nos, számomra így az ÉS - ha már a BKV nem - ingyenes lett.
Ide kapcsolódik még, hogy két hónap alatt fel tudnám számolni a korrupció nagy részét, egyszerű gazdasági megoldással, további ellenőrzés, fokozott büntetés és átnevelés helyett (az első kettő nem hatékony, a harmadikhoz sok idő kell). A korrupció nem tűnne el teljesen, a politikában mozgó, súlyos milliókkal nehéz mit kezdeni, de például a közúti ellenőrzéshez kapcsolódó korrupció igen nagy hányada egyszerűen megszűnne.
Most nem fejtem ki, mert úgy se valósul meg. Nem azért, mert másnak nem jut eszébe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb ötlet is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban, hozzáértő ember fejében.
Azért nem valósul meg, mert a fenti jelenségeknek mind ugyanaz az alapja. És ez nagyon fontos.
A bűntudat szándékos fenntartásáról van szó.
A cél az, hogy mindenki bűntudatot érezzen. Vagy a szegény ember miatt, akinek nála is rosszabb, vagy a bliccelésért, vagy a rendőrnek adott tízezres után. Adóbevallás idején. Vagy ennek az egésznek a passzív támogatásáért.
(Ha ezek egyikéért sem éreztél még bűntudatot, akkor szégyelld magad azért, mert nem gondolkodsz, vagy gondolkodsz, de nulla morál lakozik benned.)
Bűntudatot érezni azért "kell", hogy szemet húnyj a nagy lenyúlások felett. Politikai oldaltól függetlenül. Ez tényleg ennyire egyszerű.
Ha a társadalom nagy része nem csalna adót, nem bliccelne és nem fizetné le a rendőrt, akkor Hagyó nem a börtönben ülne, hanem a Duna alján. Orbán Viktor mellett. Együtt néznék, hogy van-e még hal.
Bár jó eséllyel el sem jutna egyikük sem odáig, hogy lenyúlhasson.
Egész máshogy reagál az ember arra, hogy a másik nála többet lopott, többet csalt, mint arra, hogy a másik lopott és csalt, ő viszont nem.
Ezt a bűntudat-fenntartó módszert a keresztény - elsősorban a katolikus - egyház dolgozta ki. Volt honnan tanulnia az államnak.
Több száz éve játsszuk ugyanazt a játékot.
Ez nem baj. Lehet ebben boldogan élni. Csak azért mondtam el, hogy tudd.
evolution :: 2010. augusztus 11., szerda, 19:51:53 :: 3 komment
social tech
No more stupid passwords.
No more input boxes.
No more bloody typing.
No more reading.
No more texts.
No friends needed.
Enjoy the easiness.
*: no internet connection required
first sin :: 2010. augusztus 09., hétfő, 20:46:26 :: 15 komment
dialogue tech
- Jó, hogy hívsz, most nézett rám egy hatalmas ufó.
- Hol?
- Az oldaladon. De aztán eltűnt. Biztos félt tőlem.
- Mert nagyobb szemed van, mint neki. De nem ezért hívtalak, hanem azért, mert %$#!'*#$ß
- Most ment el egy busz mellettem, bocs. Nem értettem, amit mondtál. Megetetted a pókot?
- Nem egészen.
- Hanem?
- Ezek után már nincs kedvem elmondani. Annyival jobb, amit hallottál.
- Na.
- Azt mondtam, hogy: neked, ugye, van MacBookod?
Ha a munkára és zenehallgatásra egyszere használható hardware+software párosítás utáni, öt évnyi hiábavaló keresés végén egy Macintoshnál kötök ki, lehet, hogy tényleg megetetek egy pókot.
Saját magammal.
Vagy elbujdosok a világ végére szégyenemben. Mondjuk ezzel:
(És nem engedek be senkit, csak Őt simogatom.)
old fishies :: 2010. augusztus 09., hétfő, 15:19:21 :: 3 komment
fashion gastro eco
Mondom: jódot.
Nem olajat.
- vogue.it -
desteapta-te, romane :: 2010. augusztus 08., vasárnap, 18:50:42 :: 5 komment
politics
"A Hotnews román hírportál a módosított magyar állampolgársági törvényt bemutatva arra a következtetésre jutott, hogy a románoknak csak a román himnusz kezdő szavait - Desteapta-te, romane -, kell tudniuk magyarul, és 2011. január 1-től máris hozzájuthatnak a magyar állampolgársághoz, vele együtt pedig ahhoz a magyar útlevélhez, amelynek birtokában szabadon vállalhatnak munkát mindazokban a nyugat-európai államokban, ahol a román állampolgárok alkalmazása 2013-ig korlátozott."
Jobb ez, mint a Hírcsárda.
half life :: 2010. augusztus 07., szombat, 03:59:52 :: 4 komment
Szép ez a kép, ugye?
Elmondom, mi van rajta.
A sötét színű objektumok fák, amelyek elégtek az orosz erdőtűzben.
Az a sok, vörösen izzó folt hamu, ami a növényekből maradt, és mindenféle izotóp, ami Csernobil óta pihent ebben az erdőben.
És ami most száll vissza a levegőbe.
De legalább jól néz ni.
Egyetek sok jódot.
free copy :: 2010. augusztus 03., kedd, 19:48:08 :: 4 komment
A huszadik század hajnalán, néhány kitartó és leleményes mérnök munkájának köszönhetően világhódító útjára indult a gépzongora.
A gépzongora "magától" zenél. A lelke egy papírhenger. A zene apró lyukakba kódolva kerül rá. A zongorában található, sűrített levegővel működő mechanika képes a lyukak alapján megszólaltatni az eredeti zenét.
Teljesen feleslegessé téve ezzel a kocsma közepén klimpírozó négert.
A történelemírók szokásos hazugságával ellentétben nem Harry Tremaine könyörtelen marketingkapánya, hanem a fenti körülmény tette igazán sikeressé a gépzongorát. A kilencszázas évek elején Amerikában a négermentes kocsma már alapvető emberi szükségletnek számított.
Maga a henger, mint mondtam, papírból és lyukakból áll. Lyukat fúrni a gilisztától felfelé nagyjából bárki tud. Papírba pláne.
Hogy mekkora a papír, és mekkora lyukakat kell elhelyezni rajta, az nem mindegy, mint ahogy az sem, hogy hány billentyűt vezérel (64 vagy 88).
A gépzongora-papírhenger robbantotta ki az első formátumháborút, amit egyébként még a jó szándék és az optimumra való törekvés vezetett, szemben az elmebajjal és az ősgonoszsággal, ami a Nokia és a szabványos USB csatlakozó viszonyát jellemzi.
Onnantól fogva, hogy egységes papírhengert használt minden gépzongora, boldog-boldogtalan zenét másolt. Nem nehéz kitalálni, hogy ettől milyen idegállapotba került néhány nagy "zenekiadó".
Ez a copyright születésének rövid története.
Azért jutott eszembe, mert néhány hete a rendőrség a szokásos sepregetős razzia keretében lefoglalt egy igen méretes warez szervert. (És vele együtt jónéhány ártatlan gépet. Ezt nevezem sepregetésnek). Azóta több ezer felhasználó azon izgul, hogy vajon ott van-e a szerverlogban az ip címe, vagy mégsincs ott. Mert hátha eltűnt.
(Ott van.)
Ha én üzemeltetnék warez szervert, először is, nem más ember számítógépét használnám erre a célra, másodszor az összes partíciót titkosítanám.
És persze a józan észen kívül is van még néhány oka annak, hogy nem üzemeltetek warez szervert.
Többek között az, hogy a fájl le- és feltöltés fogalmával a jogalkotás és a jogalkalmazás a mai napig nem tud mit kezdeni. Ugyan nem ez a hivatalos álláspont, hiszen a jogászok nagy része mindent elkövet, hogy titokban tartsa, hogy mennyire ostoba, pedig ez könnyen belátható, hiszen akinek csöpp esze van, az képtelen lenne végigülni a jogi egyetemet, ám a helyzet az, hogy a demokratikus országok nagy része évek óta azon töri a fejét, hogy mit kezdjen az interneten vándorló tartalommal.
Egy-egy országon belül is egymásnak ellentmondó ítéletek születnek ebben a kérdésben. Nem mintha könnyű lenne eltalálni a helyes választ, ugyanis maga a fogalom nem megfogható. Annyira nem, hogy szavunk sincs rá.
Nem úgy értem, hogy nincs rá szavunk, hogy amikor bemegy a nő a szobába, és látja a férfit a laptop előtt, akkor nem szól rá, hogy "Ne töltsé' már le mindent!", pedig rá kéne.
Hanem úgy, hogy tényleg nincs.
A magyar nyelv két kifejezést alkalmaz: fájlcsere és fájlmegosztás. Az angol elsősorban a file sharinget, ami semmivel sem jobb, de szívesen olvasom profi angolos fejtegetését a kommentelő részben. Jómagam maradok a magyarnál.
Az egyszerűbbel kezdem.
A csere szó a kereskedelem szinonimája. Két óvodás matricát, két ukrán használt lányokat cserélget. Apa pénzt cserél a boltban kenyérre. Minden csere esetén oda kell adni valamit, ami utána nem lesz a tiéd.
Létezik olyan, hogy eszmecsere. Ez sem rokona a fájlcsere mögé képzelt fogalomnak, mert a sikeres eszmecsere során az egyik vagy mindkét fél gondolati világa változik meg, az azonban biztos, hogy egyik sem teszi magáévá a másik fél gondolatainak pontos másolatát.
Nem jobb szó a megosztás sem. Az osztás alapvetően több, kisebb részre bontást jelent, amelyek összege az eredeti egész. Nyilvánvaló, hogy a torrent site-okon nem ez történik. Se nem az, amit a társadalom megosztása alatt értünk.
Van olyan, hogy megosztotta a hírt a többiekkel. Az összes közül, ami eszembe jut, ez áll a legközelebb a helyes megoldáshoz, de a hír nem jelent tulajdont, és anyagi értéket sem kapcsolunk hozzá, még akkor sem, ha fizetünk érte (újság).
A hír a tőzsdén bírhat anyagi értékkel. Na, az olyan hírt aztán tényleg csak a hülye osztaná meg.
Eszembe jut még: "Az ágyát és az államtitkokat nem a feleségével, hanem a szeretőjével osztotta meg." Azon kívül, hogy büntethető, nem segít sokat ez a példa sem.
Nem csoda. Azért nincs rendes szavunk a fájlcserére, mert ellenkezik az ismert világ egyik alaptörvénnyel. Ez pedig az az anyagmegmaradás törvénye.
Nincs más a világon, amit úgy tudnánk megosztani, hogy a részek összege több legyen, mint az eredeti egész. Vagy inkább minden rész a teljes egész legyen. Már ha közben nem dob le folyton a rohadt UPC.
A fájlcsere (másolás) során látszólag valami keletkezik a semmiből. Ezért szenved vele a jog. És ezért boldog tőle az emberiség.
Persze, ez a semmiből keletkezés csak látszólag igaz. A színfalak mögött, köszöni szépen, tartja magát az anyagmegmaradás törvénye.
A minap beszélgettem Dinával arról, hogy létezik-e anyag nélkül információ. Én úgy gondoltam, hogy létezhet. Platóni idea a becsületes neve. Dina álláspontja szerint az információ nem létezik anyag nélkül. Minden esetben valamilyen anyag hordozza az információt. Ha nincs anyag, nincs információ sem.
Ugye, hogy jobb bele se gondolni ebbe?
De most bele fogsz.
A zenét a zeneszerző agya írja (anyag). Az énekes hangszála kelt hullámokat a levegőben (energia). Az énekesnek azért van energiája, mert ételt evett. A hang a mikrofonba érve elektromos hullámmá alakul, majd hosszabb-rövidebb úton rákerül az anyagra (cédé, mágneslemez).
Elektromos áram a kőolaj és a szén elégetéséből, illetve a víz és a szél áramlásának energiájából nyerhető.
A megosztás során az elektromos jel számítógépeken halad keresztül. A gép anyaga fém, műanyag, szilícium.
Látható, hogy a zene, a film és a program minden állapotában és formájában a természet részét képezi. A természetből származó anyagon ül, és vándorlása során a természetből nyert energiát lovalgolja meg.
Innen már - minimális természettudományos ismeretek mellett - csak egyetlen logikai lépés belátni, hogy bármi, de tényleg bármi, amit az Internetről letöltesz, az valójában a Napból jön.
sync :: 2010. augusztus 03., kedd, 15:39:35 :: 18 komment
tech
A Google (chromium böngészője) elkéri a google-jelszavamat azért, hogy eltárolja a bookmarkjaimat és a beállításaimat (setup sync).
Amit nem egészen értek, mert ezeket eddig is tárolta, a keresési adataimmal és a böngészési szokásaimmal együtt.
Tehát a jelszóm ahhoz kell, hogy az elmentett adataim töredékéhez jómagam is hozzáférést nyerjek. És hogy kimondjuk, hogy ez a sok adatom tényleg el van mentve.
Jelszóval fizetek az igazságért.
ui: De hát a jelszavamat is tudja a Google, saját magától. Neki ebben hol lehet az üzlet?