time, part II :: 2008. június 26., csütörtök, 04:20:00 :: 0 komment
Nincs műszer, nincs titkos gépezet, mely olyan magától értetődő, precíz és kérlelhetetlen módon metszené át a téridő szövedékét, mint a fokhagymával dörzsölt pirítós.
Mintha jégvirágba öltözött ablakra apró rést kaparnál, és megpillantanád a régi konyhát, a szürke-sárga-zöld linóleumot, a zománcozott tűzhelyet. A következő pillanatban már a nagymamád mellett állsz, és együtt figyelitek a lángok nyaldosta vasrácson barnuló kenyérszeletet. Ősz hajú nagymamád leveszi a tűzről a pirítóst, mindkét oldalát bedörzsöli fokhagymával, és feléd nyújtja.
Érzed, ahogy a szádban ropog.
Az időutazás létezik.
bonus content