almost there :: 2008. szeptember 16., kedd, 03:34:27 :: 7 komment

Útban hazafelé, az esti szürkületben láttam két idős embert. Merev végtagokkal botladoztak az egyirányú utcában. Ízületeikkel bitang módon elbánt a tovasuhanó élet, a kemény hideg és a negyven év alatt összehordott beton.

Ahogy az idő újra és újra apró cafatokat ragad el, egyre kevésbé vagyunk sokfélék. Két kezemmel össze tudnám számolni az idős ember típusokat. A férfi ősz hajú és fekete szemöldökű volt - tiszteletet parancsoló kontraszt, mint amikor a hó a csontig hatoló fagyban ellepi sötét köveket, és mozdulatlanná dermed, ami él. A nő olyan volt, aki lépked a férfi után.

Arra gondoltam, mennyire jó nekik.

Mennyire jó, hogy már nem kell sokat idegeskedni azon, van-e élet a halál után, hogy eleget tettünk-e félre hó végén a bankba, hogy nem kell szép ruhákat venni, töprengeni a karrieren, új munka lehetőségén, nem kell leszólítani a szembejövőket annak reményében, hogy az eddigi jelentkezőknél szerencsésebb génkészlettel bíró szállhat be a kromoszóma-kirakósba, hanem lehet kenni a fokhagymát és a vajat a pirítósra, és a közelgő télben egymás hideg és remegő kezét szorítani, bizakodva, hogy egyszerre fogad majd minket a Jóisten.

 
 

Gregorina Samsa
2008. 09. 16.
06:24:14

Való igaz, nem kell már töprengeni, hogy mit hozzon a holnap. Lehet egyeben. Mondjuk, hogy mit vitt a múlt. Vajon, ha mi már reszkető lábbal, ősz halántékkal sétálunk egy ember mellett, nem gondolkodunk-e el: ennek valóban így kellett lennie? Tényleg ezt a kezet kellett-e fognom? Tényleg az ő sorsát kellett követnem? Nem tépelődünk-e majd visszanézve, hogy mindent jól csináltunk-e? Éltünk-e, megéltünk-e? Tettük-e, megtettük-e? A vajas kenyerünk közben sosem szűnnek meg utazni a gondolatok. Vagy előre, vagy visszagondolunk. S aki a jelenben elégedett, nem akart, s akar sokat. Igaza lehet. A boldogság nem mennyiségben mérendő... De finom is ez a pirítós!
Dávid
2008. 09. 16.
09:14:01

Ehelyett aggódnak ők a saját génkészlet-kirakósuk továbbadott elemein és azoknak a saját fiatalságukban megvolt hasonló problémáin, netán még összetettebbeken (jó eséllyel nem kell gondolniuk saját fiatalságuk egyszerű, de annál szörnyűbb problémáin, például a háborún stb.).

Ha pedig jól csinálták, akkor nem is aggódtak karrieren, új munkán, a kapcsolataik mikéntjén, hanem éltek kedvükre, ettek fokhagymát és fűtötte őket télen a fiatalság heve vagy rámosolyogtak valakire és ez jó érzéssel töltötte el őket nap nap után.

Kinek mi. Szerintem az élet akkor is szép, ha néha át kell mászni kisebb sziklákon, amit az utunkba gördít. De a sziklákon lehetnek apró érdekes állatok, a tetejéről messzebbre ellátni, meg aztán lehet szép formájuk is, ahogy az élet viharai évezredeken keresztül formálták őket.

(kis reggeli optimizmus)
eva
2008. 09. 16.
12:38:07

Mage, ez szép. Hiányzott már.
Jerry1022
2008. 09. 16.
19:30:39

noname: Bizony. Amint élértük életünk csúcsát, indul a hanyatlás. Először a megfontolatlanság, aztán a felelőtlenség, aztán jönnek a fogak elveszítése, aztán a pelenka.

-Morbid vagyok, ne szóljatok meg érte-
sarakata
2014. 06. 16.
17:53:28

Amióta Mage befenyített minket, hogy megszünteti a magyar nyelvű blogot, eleinte ijedten és buzgón, majd elmerülten és élvezettel olvasom szépen, időrendben az írásokat.

Ezt például ma.

Megérte.
Ivon
2014. 06. 19.
20:32:34

Best of Mage valogatast nem csinalunk?
Van nehany kedvencem amit beneveznek.
Kate
2014. 06. 20.
11:36:13

Nekem is van (kedvencem, amit beneveznék). Mage nagyon jól ír.

=> Regisztrálni jó <=