stop :: 2009. április 18., szombat, 23:28:16 :: 1 komment

Emlékszem, mikor Aeon Fluxnál először láttam a Korcs szerelmeket, annyit mondtam:
- Nagyszerű film ez, csak sajnos, húsz perccel hosszabb volt a kelleténél.
- Mage. Még másfél óra van belőle hátra.

Ezzel együtt köztudott tény, hogy nem kevés filmmel és könyvvel pusztán annyi a baj, hogy az író vagy a rendező nem tudta a munkát időben abbahagyni.

Nekem a szobafestés ilyen.

A festők az egész lakással három nap alatt végeztek. A fal és a galéria maradt rám, a térbeli kiterjedésért vívott csatájukat kellett végleg lezárnom. A szabály egyszerű: a sötétbarna még a galéria, a fal már világos színű.

Három napon át próbáltam rendezni a birtokviszonyt. Hiába. A legnagyobb örömöm az volt, hogy nem haladtam semmit sem hátrafelé. A helyzet nem lett rosszabb, mint amikor elkezdtem. A fal pont annyira maradt galériás, mint a galéria falas. Csupán a kezemben tartott ecsetek lettek egyre kisebbek.

Ha valaki most azt mondja, le kell ragasztani, szívesen főbe lövöm. (Lejön a festék).

Ötször fogadkoztam: "ez az utolsó ecsetvonás". Nem ismerek ennél jobb mondatot, amivel többórás festést el lehet kezdeni. Esküszöm, ezentúl mindenhez így fogok hozzá. "Ez az utolsó programsor." Ebből tuti Windows lenne.

Mint az minden igazi, komoly próbatételnél történik, ismét az Írás sietett a segítségemre: "Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér."

És tényleg. Elfogyott a festék.

Köszönöm.

 
 

Mirella
2009. 04. 19.
19:45:05

Látom az alagútat a fény végén.

=> Regisztrálni jó <=