enjoy the ride :: 2009. június 25., csütörtök, 12:45:53 :: 20 komment
celeb
Ma láttam Joykinget.
Piros Nissan terepjáróban ült, és lassan, kitartóan, a világot bejárt, érett férfiak nyugalmával csiszolgatta autója bal hátsó kerekét.
Joyking társkeresőre jár, és 40 évesnek vallja magát. Kizárólag versben hajlandó kommunikálni, és aki nem randizik vele, azt hosszú, kemény szavú lírában szidalmazza. Erről már könyvet írtak.
Joyking egyébként rég elmúlt 60.
Hosszan néztem őt, feltűnően, nehogy azt higgye, nem tudom, kicsoda. Felváltva bámultam a napszemüveges fejét, és a keservesen nyikorgó gumiját.
Legyünk büszkék nagyjainkra.
bonus content
2009. 06. 25.
21:19:30
22:24:01
Kár, hogy Muncika nem kommentel mostanában, elmesélhetné, hogyan nyomozta ki Béla, hogy vettem mobil internetet. (Akkor épp Muncikának írt szerelmes, majd beszólós "verseket").
2009. 06. 25.
22:31:00
22:44:43
A postot azért hagytam kint (néha ugye törlöm, amit leírok, elég baj nekem, hogy eszembe jut, miért bántsak másokat), mert legalább három, visszajáró olvasóm kapcsolatba került vele.
És mert gyakran gondolkodom azon, hogyan illik megöregedni.
Gyakran látom, hogy egyes emberek 50 éves koruk körül megőrülnek. Egy barátom szerint ezzel nincs semmi baj, mert úgysem veszem majd észre magamon, engem viszont nagyon nyomaszt, mivel másokon látom, és jó a képzelőerőm.
Sandy, olvastad az előző heti ÉS-t? Váncsa 60 éves születésnapjára írt Megyesi Gusztáv köszöntőt. Szép nekrológ kerekedett belőle, amit nem csodálok, tekintve a kettőjük között feszülő, áthidalhatatlan szakadékot.
2009. 06. 26.
06:41:46
Olvastam, kicsit furcsa írás volt, de azért nekrológnak nem nevezném.
12:21:13
"Ez itt most nem nekrológ; attól, hogy valaki hatvanéves, nem kell még elsiratni."
Lefordítom:
"Szívesen írnék már nekrológot róla."
------
"...amúgy gondolat és gondolat. Ez nagy szó. Magyar publicistának úgy hetvenévenként jut eszébe épkézláb, eredeti ötlet, sőt, egyáltalán gondolat, ami önmagában nem volna még nagy baj, csakhogy hatvankilenc év az átlagos életkor a szakmában."
Fordítás:
"Csúsztatok egy hatalmasat, illetve rögtön kettőt, mert egyszerűen fáj, hogy dícsérnem kell Váncsát, úgyis tudja mindenki, mennyire jó, ezért ilyen nyakatekert módon próbálkozom, hátha nem sikerül."
2009. 06. 26.
13:13:04
20:07:36
"Nem akarok beleszólni": bele akarok szólni.
"Nem akarlak megsérteni": meg foglak sérteni.
"Nem vagyok magányos": magányos vagyok.
"Nem érzem rosszul magam a bőrömben, persze, kicsit nehéz most": rosszul érzem magam a bőrömben.
"Nem keresek, majd jön, ha jönnie kell": nem bízom magamban.
"Nem nekrológot írok, persze": sajnos nem nekrológot írok.
A másik, amit kiemeltem: "ez nagy szó". Hogy lehet valakit így dícsérni?
"Az egyik barátom átjött, amikor festettem a lakást. Ez nagy szó. Ma már nem segítenek egymásnak az emberek. Hallod, milyen jó barátom van? Átjött! Ez nagy szó! Tényleg!"
Aki évtizeted óta írásból él, annak ezekkel illik tisztában lennie. Csak hát dolgozik a tudatalatti.
2009. 06. 26.
20:18:34
"Nem értek veled egyet":
2009. 06. 26.
20:24:26
20:34:16
A cikk a következővel indít: "hatvanéves emberrel nehéz mit kezdeni manapság". Az első két bekezdés arról szól, hogy 60 évesen már elrohad az ember agya. Szép, születésnapi sorok ezek.
Később jönnek ilyen gyöngyszemek: "Tényleg jobb lesz minden egy kicsit attól, hogy Váncsa bent van, noha nekem speciel eszem ágában sincs bemenni."
Ha te valakit fel szeretnél köszönteni a hatvanéves születésnapjára, és esetleg dícsérni szeretnéd az illetőt, a fentiek közül melyiket foglalnád bele az írásodba?
2009. 06. 26.
20:58:37
21:08:28
2009. 06. 26.
21:44:51
Életem legjobb barátjának az 50. születésnapján -emlékszel, amikor találkoztunk- két olyan sztorit meséltem el a népes baráti társaságnak, igencsak illusztris vendégekkel a körünkben, amiknek semmi közük nem volt a barátom nagyságához, eszéhez, és ezzel eléggé kilógtam a sorból. Viszont mindkettő nagyon jellemző volt rá, és nagyon jót nevetettek rajtuk - vagyis hát persze rajta.
Szóval bizonyára mást gondolunk arról, miről is szóljon egy ilyen köszöntő, ennyi az egész.
2009. 06. 26.
22:13:15
Azért a végén egy pillanatra mégiscsak van egy kis fennköltség és emelkedettség: amikor a Rézfaszú bagoly közeli eljövetelét vetíti elénk. No persze ez is csak egy kép, de nagyon szép.
2009. 06. 26.
22:28:38
Szóval nem egyszerű képekben beszélni, mégis közérthetően.
2009. 06. 26.
23:31:52
a stilisztikait nem találom, alighanem én olvastam félre:)
Sandy, van igazság abban amit mondassz, lehet, hogy attól is függ, hogy az ember hogyan értelmezi a sorokat, hogy milyen hangulatban van. most másodszorra sokkal pozitívabbnak találom az cikket, mint pár órája, lehet azért, mert pihentebb vagyok. amúgy érdekes dolog ez, hogy valakinek az írás a szakmája, tehát minden valószínűség szerint nagyon egzaktul képes fogalmazni, és mégis többféleképpen értlemezhetőek a szavai(nyilván arra az esetre értem amikor tényleg egyértelmű véleményről van szó)..illetve egy hétköznapi eset, hogy beszédbe elegyedsz egy idegennel, és kialakul egy összhang, pontosan értitek amit a másik mond, miközben mondjuk egy barátoddal, vagy a szüleiddel, akikkel ismeritek egymást x ideje, elbeszéltek egymás mellett.
2009. 06. 27.
04:59:46
Persze hagytuk pár percig a srácot pofákat vágni, és csak utána szolgáltunk háttér-információval.
18:05:29
2009. 06. 27.
22:36:11