free copy :: 2010. augusztus 03., kedd, 19:48:08 :: 4 komment

A huszadik század hajnalán, néhány kitartó és leleményes mérnök munkájának köszönhetően világhódító útjára indult a gépzongora.

A gépzongora "magától" zenél. A lelke egy papírhenger. A zene apró lyukakba kódolva kerül rá. A zongorában található, sűrített levegővel működő mechanika képes a lyukak alapján megszólaltatni az eredeti zenét.

Teljesen feleslegessé téve ezzel a kocsma közepén klimpírozó négert.

A történelemírók szokásos hazugságával ellentétben nem Harry Tremaine könyörtelen marketingkapánya, hanem a fenti körülmény tette igazán sikeressé a gépzongorát. A kilencszázas évek elején Amerikában a négermentes kocsma már alapvető emberi szükségletnek számított.

Maga a henger, mint mondtam, papírból és lyukakból áll. Lyukat fúrni a gilisztától felfelé nagyjából bárki tud. Papírba pláne.

Hogy mekkora a papír, és mekkora lyukakat kell elhelyezni rajta, az nem mindegy, mint ahogy az sem, hogy hány billentyűt vezérel (64 vagy 88).

A gépzongora-papírhenger robbantotta ki az első formátumháborút, amit egyébként még a jó szándék és az optimumra való törekvés vezetett, szemben az elmebajjal és az ősgonoszsággal, ami a Nokia és a szabványos USB csatlakozó viszonyát jellemzi.

Onnantól fogva, hogy egységes papírhengert használt minden gépzongora, boldog-boldogtalan zenét másolt. Nem nehéz kitalálni, hogy ettől milyen idegállapotba került néhány nagy "zenekiadó".

Ez a copyright születésének rövid története.

Azért jutott eszembe, mert néhány hete a rendőrség a szokásos sepregetős razzia keretében lefoglalt egy igen méretes warez szervert. (És vele együtt jónéhány ártatlan gépet. Ezt nevezem sepregetésnek). Azóta több ezer felhasználó azon izgul, hogy vajon ott van-e a szerverlogban az ip címe, vagy mégsincs ott. Mert hátha eltűnt.

(Ott van.)

Ha én üzemeltetnék warez szervert, először is, nem más ember számítógépét használnám erre a célra, másodszor az összes partíciót titkosítanám.

És persze a józan észen kívül is van még néhány oka annak, hogy nem üzemeltetek warez szervert.

Többek között az, hogy a fájl le- és feltöltés fogalmával a jogalkotás és a jogalkalmazás a mai napig nem tud mit kezdeni. Ugyan nem ez a hivatalos álláspont, hiszen a jogászok nagy része mindent elkövet, hogy titokban tartsa, hogy mennyire ostoba, pedig ez könnyen belátható, hiszen akinek csöpp esze van, az képtelen lenne végigülni a jogi egyetemet, ám a helyzet az, hogy a demokratikus országok nagy része  évek óta azon töri a fejét, hogy mit kezdjen az interneten vándorló tartalommal.

Egy-egy országon belül is egymásnak ellentmondó ítéletek születnek ebben a kérdésben. Nem mintha könnyű lenne eltalálni a helyes választ, ugyanis maga a fogalom nem megfogható. Annyira nem, hogy szavunk sincs rá.

Nem úgy értem, hogy nincs rá szavunk, hogy amikor bemegy a nő a szobába, és látja a férfit a laptop előtt, akkor nem szól rá, hogy "Ne töltsé' már le mindent!", pedig rá kéne.

Hanem úgy, hogy tényleg nincs.

A magyar nyelv két kifejezést alkalmaz: fájlcsere és fájlmegosztás. Az angol elsősorban a file sharinget, ami semmivel sem jobb, de szívesen olvasom profi angolos fejtegetését a kommentelő részben. Jómagam maradok a magyarnál.

Az egyszerűbbel kezdem.

A csere szó a kereskedelem szinonimája. Két óvodás matricát, két ukrán használt lányokat cserélget. Apa pénzt cserél a boltban kenyérre. Minden csere esetén oda kell adni valamit, ami utána nem lesz a tiéd.

Létezik olyan, hogy eszmecsere. Ez sem rokona a fájlcsere mögé képzelt fogalomnak, mert a sikeres eszmecsere során az egyik vagy mindkét fél gondolati világa változik meg, az azonban biztos, hogy egyik sem teszi magáévá a másik fél gondolatainak pontos másolatát.

Nem jobb szó a megosztás sem. Az osztás alapvetően több, kisebb részre bontást jelent, amelyek összege az eredeti egész. Nyilvánvaló, hogy a torrent site-okon nem ez történik. Se nem az, amit a társadalom megosztása alatt értünk.

Van olyan, hogy megosztotta a hírt a többiekkel. Az összes közül, ami eszembe jut, ez áll a legközelebb a helyes megoldáshoz, de a hír nem jelent tulajdont, és anyagi értéket sem kapcsolunk hozzá, még akkor sem, ha fizetünk érte (újság).

A hír a tőzsdén bírhat anyagi értékkel. Na, az olyan hírt aztán tényleg csak a hülye osztaná meg.

Eszembe jut még: "Az ágyát és az államtitkokat nem a feleségével, hanem a szeretőjével osztotta meg." Azon kívül, hogy büntethető, nem segít sokat ez a példa sem.

Nem csoda. Azért nincs rendes szavunk a fájlcserére, mert ellenkezik az ismert világ egyik alaptörvénnyel. Ez pedig az az anyagmegmaradás törvénye.

Nincs más a világon, amit úgy tudnánk megosztani, hogy a részek összege több legyen, mint az eredeti egész. Vagy inkább minden rész a teljes egész legyen. Már ha közben nem dob le folyton a rohadt UPC.

A fájlcsere (másolás) során látszólag valami keletkezik a semmiből. Ezért szenved vele a jog. És ezért boldog tőle az emberiség.

Persze, ez a semmiből keletkezés csak látszólag igaz. A színfalak mögött, köszöni szépen, tartja magát az anyagmegmaradás törvénye.

A minap beszélgettem Dinával arról, hogy létezik-e anyag nélkül információ. Én úgy gondoltam, hogy létezhet. Platóni idea a becsületes neve. Dina álláspontja szerint az információ nem létezik anyag nélkül. Minden esetben valamilyen anyag hordozza az információt. Ha nincs anyag, nincs információ sem.

Ugye, hogy jobb bele se gondolni ebbe?

De most bele fogsz.

A zenét a zeneszerző agya írja (anyag). Az énekes hangszála kelt hullámokat a levegőben (energia). Az énekesnek azért van energiája, mert ételt evett. A hang a mikrofonba érve elektromos hullámmá alakul, majd hosszabb-rövidebb úton rákerül az anyagra (cédé, mágneslemez).

Elektromos áram a kőolaj és a szén elégetéséből, illetve a víz és a szél áramlásának energiájából nyerhető.

A megosztás során az elektromos jel számítógépeken halad keresztül. A gép anyaga fém, műanyag, szilícium.

Látható, hogy a zene, a film és a program minden állapotában és formájában a természet részét képezi. A természetből származó anyagon ül, és vándorlása során a természetből nyert energiát lovalgolja meg.

Innen már - minimális természettudományos ismeretek mellett - csak egyetlen logikai lépés belátni, hogy bármi, de tényleg bármi, amit az Internetről letöltesz, az valójában a Napból jön.

Folytatás >>>

 
 

Mamzi
2010. 08. 04.
12:27:39

A fájlcsere egy nagyon rafinált kifejezés, ami az ember lelkiismeretére apellál. Azt sugallja, amit a csere során odaadsz, és többé nem lesz a tiéd, az a becsületed.
Muncika
2010. 08. 04.
15:04:27

Íme a beígért rasszista post.
happie
2010. 08. 05.
12:49:36

Érdekes rész ez a csere, mert például lehet cserélni jogokat is: ha megfoghatom a cicidet, te megfoghatod a kukimat. Nem lesz az övé, mégis, a joggal rendelkezni fog.
A copyright inkább olyan, mint amikor leírhatod rólam a leckét: az én szellemi termékem, de megosztom veled.
Az internetes problémája, hogy annak a szellemi atyja, amit megosztok, nem én vagyok.
BTW, ez olyan (az, hogy te vagy balfasz, nem mentesíti a másikat a tette alól), mintha a homepornóval teletolt laptomomat beadom szervízbe, ő meg felteszi netre. Onnan meg a jólelkűek továbbadják.
Persze itt direkt megmutatásra szolgáló dologról van szó, amit eladásra teremtettek, de az elv ugyanaz.

Egyébként a természet törvényei ellen való a modern törvénykezés egyáltalán.
Labdajáték
2010. 08. 05.
16:02:44

Egy japán makákó felfedezte, hogyha a földre kiszórt búzát a vízbe viszi, akkor tisztán eheti meg, nem földdel keverve. Rájött, hogy ez milyen hasznos dolog számára. Amikor észrevette, hogy a társai figyelik, mit is csinál, majd utánozzák, sorra mindegyiknek kijelentette, hogy mivel ez az ő találmánya, és senkinek nem juthat ez eszébe szerzői joggal védi, s aki ilyet akar tenni, annak a tisztított búzából fizetnie kell a szerzői jog címén. Így majmunk már nem is a saját maga számára tisztított búzát eszi, hanem a mások által utánzás megosztás csere által elsajátított művelet használati jogáért szedett "vámból" él.
Egy másik majomkolóniában, mely független és sosem találkozik az előzővel egy majom szintén rájött a búzatisztítás műveletére. Azonban az előző kolónia néhány tagja, közöttük a szerzői jogot alapító majommal, épp arra járt, és rajtakapta a másik feltaláló majmot, amint - az ő szemszögükből - a szerzői joggal terhelt tevékenységet jogtalanul bitorolja. Mivel ez a majom egyedül volt, a túlerővel szemben nem tudott védekezni, s magára vette a szerzői jog kötelezettségeit, kényszerből. Így az első kolónia immár egy másik majomkolóniát is a szerzői jog alapján mintegy "megadóztat". Létrejön egy ellenőrző szervezet, melynek tagjait a szerzői joggal rendelkező a befolyt jogdíjból fizet, egy másik szervezet, mely a jogdíj behajtásával foglalkozik, és egy harmadik, mely bünteti azokat, akik nem akarnak fizetni. ÉS lesznek besúgók, akik a jogtalan felhasználót elárulják. Végső soron lesznek, akik tisztítanak és adóznak, lesznek akik az adóból élnek és nem tisztítanak. Végül mindenki az adóból akar élni és már senki nem akar tisztítani. De akkor mit fognak enni? Földes búzát?

A szerzői jog jogfejlődés vagy mások nyomorba döntése? Az oltalmazott személy kiemelése és naggyá tétele, vagy a többiek lehetőségének elvétele a gondolkodástól, problémamegoldástól, kreativitástól? Jogvédelem, vagy épp jogtalanság szülő?

=> Regisztrálni jó <=