harmony :: 2012. október 23., kedd, 18:33:03 :: 4 komment
women

Ha szembejön veled az utcán egy nő, aki az elegáns, kopogó sarkú cipőjétől kezdve a szoknyáján, nadrágján, kabátján át a fülbevalóig harmonikusan, egyedien, attraktívan és a közönségességgel ellentétesen öltözködik, ha hozzá illő stílusú, kifinomult, bátor és mégis az arcába olvadó sminket hord, a haja egyenes szálú, a nő színvilágához és bőrszínéhez illően festett, és gondosan be van fésülve, akkor a következő két opció lehetséges:

1. Külföldi.
2. Depressziós.

Több lehetőség nincs.

Ha ezt a két fajtát szeretnéd megkülönböztetni egymástól, mert például nem érzed elég erősnek az angolodat vagy a németedet a külföldihez, és meg akarsz spórolni egy felesleges leszólítást, a módszer a következő:

Nézz rá az iPhone-ra vagy iPodra, amin zenét hallgat.

Ha úgy tartja, mint egy zenelejátszót, akkor külföldi. Ha nincs neki, vagy úgy fogja, mint aki minden pillanatban attól retteg, hogy leejti és összetöri vagy megkarcolja, akkor közepesen neurotikus magyar. Ha úgy lógatja, mint aki alig várja, hogy leessen és szilánkokra törjön, az a mélydepressziós.

Így is bármelyikükkel ezerszer jobban jársz, mint a madárijesztőkkel és a munkásosztállyal.

 

 
 

Rafina
2012. 10. 23.
19:28:19

Aki ennyi gondot fordít minden áldott nap és minden pillanatban a külsőjére annak nincs ideje a lelkével foglalkozni.
Uszodába menet, még csak csak megfelelnék ennek a leírásnak, de onnan jövet biztosan nem. Ha odafele szólítana le valaki, elhajtanám, mint a legyet, hazafelé viszont ráérek sétálgatni és sokkal szórakoztatóbb beszélgetőpartner vagyok:-) bár elfogadom, hogy a külsőm közel sem tökéletes.
A könyvtárba ritkán látok kifogástalan megjelenésű nőket azonban szinte bármelyik nagyon nyugodt és nyitott.
Tudod ha egy nőnek erősen ritkulna a haja és hordó lenne a hasa helyén biztosan szégyellné magát, a férfiak pedig így is nagyon peckesen képesek járkálni az utcán is akár.
Párválasztásnál az külső iránti igényesség terén megelégedtem, a makulátlan fogakkal, bőrrel, körmökkel és az egészséges hajjal. A többi már csak szép szó és türelem. Előbb utóbb mindenki magától mozdult a helyes irányba.
A belső tökéletlenségek nehezebben korrigálhatók.
Mage
2012. 10. 23.
19:45:10

Ruháról beszéltem, azt elég egyszer megvenni.

Te másik ruhában jössz vissza az uszodából, mint amit odafelé viselsz? Velem még nem fordult elő, hogy úszás után elfelejtettem visszaöltözni. Lehet, hogy keveset úszom.

Sminkelni meg kell tanulni, és akkor hamar fent van. Én már három perc alatt vágom le a hajam, ez régebben fél óra volt.

(Persze, utána sok hypo-t kell rá önteni, hogy a lefolyón is lemenjen.)

Az tény, hogy itthon iszonyatos pénzbe kerül a ruha. Épp ma beszélgettem valakivel arról, hogy a női ruhák, cipők háromszor annyiba kerülnek, mint a férfiaké, többször annyit kell venni belőle (ugyanabban a zakóban több mint egy alkalommal is mehetsz ugyanazon emberek közé), és hogy a férfiak statisztikailag többet keresnek, és még így is kevesebbet költök ruhára, mint szeretnék, vajon hogyan tud egy nő felöltözni.

Erre az 1-es pont: külföldi.
Rafina
2012. 10. 23.
22:00:57

Uszi után nem ugyan azt a ruhámat veszem fel, nem lakkozom a hajam és bizony nem is sminkelek már csak, ha programom van. :-)
Itthon smink nélkül is szeretnek, mi több elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.
Egy másik portálon egyszer megbeszéltük, hogy a szemetet is smink nélkül, fésületlenül, pongyolába bújva viszem ki. Igaz a reggeli összképen a sminktetoválás sokat javít.

Coco Chanel azt mondta, ronda nő nincs csak lusta. Na hát, én bíz lusta vagyok:-)

Ruha: na igen valóban ha összeszámolom a napi darabok bekerülési költségét...

Külföldi. Ebben egyet is tudok érteni.
De a depressziót visszautasítom:-)
Klára
2012. 12. 08.
14:43:41

Iphone nélküli verzió vagyok, ha van energiám és kedvem kiöltözni.
Látom, írjátok, hogy drága a minőségi, kulturált ruházkodás: a magam részéről nem mindig. A ruháim többsége magasabb minőségű és erősebb, mint amit az üzletekben árulnak -valójában pedig párszáz forintért veszem őket használtan. Fel lehet öltözni bálás ruhából is elegánsan, csak tudni kell jó ízléssel válogatni, ill. nem árt, ha az ember ért a ruha javításához, átalakításához. :)
A depreszióval kapcsolatban: mifelénk az életvidám, optimista emberek öltöznek elegánsan és szépen (függetlenül anyagi helyzetüktől), a depressziós, ill. nagyon lehangolt, fásult emberek -a határ sokszor nem éles- nem nézik, mit kapnak magukra, csak mennek lassan, lehajtott fejjel, holtfáradtan munkába, haza, láthatóan azt üzenve a megjelenésükkel, hogy "nem érdekel, mi van rajtam, önfeláldozó vagyok, csak dolgozom, a pénzen amit ruhára költenék, inkább a családomnak veszek ételt."

=> Regisztrálni jó <=