out of order :: 2013. október 20., vasárnap, 14:54:32 :: 0 komment

Mark a csarnokban állt, és a monstrumot nézte.

Ijesztő szerkezet volt.

Titán-karbid kések csillogtak a tetején.

A kések alatt lévő plazmagenerátorok a Napénál is forróbb hőmérsékleten táncoló részecskéket őriztek. Ezek részecskék semmi másra nem vágytak, mint hogy kiszabaduljanak az elektromágneses ölelésből.

A vezérlőegység kristályaiban egyenes vonalakon és derékszögek mentén szaladgáló fénygömbök szállították az információt.

Derengésük tükröződött Mark arcán.

Egy tábla lógott a szerkezeten. Ez állt rajta:

"Gép, ami nem öl meg."

- Végre valami jó hír - gondolta Mark.

Elindult a gép felé.

A lábaiban lévő atomok együtt mozogtak. Pedig semmi kapcsolat nem volt közöttük. Se lánc, se drót, se fonál. Csak a néma űr. Valahonnan mégis tudták, hogy együtt mennek. Mark testében az összes atom tudta ezt. Egyetértettek mind.

Talán azért, mert Mark teste tetőtől-talpig csillagok porából épült fel.

Csillagok porából épült fel minden.

Mark odaért a vezérlőpanelhez, és megnyomta a gombokat. Össze-vissza nyomkodta őket. A tábla nyújtotta biztonság tudatában. 

Áramütést érzett a feje tetején.

Az érzést a gépből kicsapó elektromos ív okozta.

Aztán nem érzettt semmit.

A titán-karbid kések a másodperc töredéke alatt szabdalták a testét ezer darabra.

A generátorokból kiszabaduló, Napnál is forróbb részecskék plazmává olvasztották Mark atomjait.

Por sem maradt belőle, amit az anyukája felismert volna, ha odahívja valaki.

A gép oldalán egy másik tábla is lógott, amelyet Mark nem vett észre:

"Sajnáljuk. Üzemen kívül."