troll :: 2020. december 29., kedd, 14:21:47 :: 1 komment
vylie princess

A fogadó úgy festett, mint bármely más fogadó - mint bármely más fogadó az Utolsó Mágneses Vihar előtt.

A tűzhelyben lobogott a tűz. Fölötte bugyogott a leves. A kéményben az elszenesedett Télapó élvezte a békét és a nyugalmat.

A hátsó sarokban két nő ült. Egyikük fényes fekete bőrruhát, a másik farmer rövidnadrágot és rózsaszín feszülős pólót viselt.

- Amióta ittam a placebódból, minden ruha szorít mellben.
- Dokumentálatlan mellékhatás. Értesítenünk kell róla a druidákat.
- Amit rám adsz, egyiknek sincs zsebe.
- Tudod, hogy miért.
- Tárgyfüggés...
- Eleve nem értem, miért öltözöl föl. 
- Te is felöltözöl.
- Nem kell mindenben utánozz.
- El akarok vegyülni, hogy együtt kalandozhassunk a világban.
- Elvegyülni. Értem. Amikor elfeledkezel magadról, megjelennek a szárnyaid. És folyton elfeledkezel. Már hat várost gyújtottak magukra miattad az ottlakók.
- Számolod?
- Ki van írva a faliújságra.
- Hol?
- A fejed fölött.
- Úgyse olvassa senki.
- Fantomképed is van. 
- Mert fantom lettem. Azért veszem fel a ruhát, hogy levehesd rólam.
- Te nyertél - mosolygott a nő.

Egy férfi lépett az asztalhoz, és egy zsák aranyat tett a szélére.

- Máris elkérted rám a nyomravezetői díjat? - kérdezte a királylány Vylie-t.

A férfi kétszer is megköszörülte a torkát, és mély levegőt vett.

- Ez a tiétek, ha megölitek a trollt.

Vylie körbenézett.

- Kihez beszélsz? - kérdezte a királylány.
- Hallottam, hogy munkát kerestek - mondta a férfi.
- Te megőrültél?
- Vagy a munka keres titeket.
- Írónak készülsz vagy költőnek? - kérdezte a királylány.
- Úgy nézek én ki, mint aki valaha dolgozik másoknak? - kérdezte Vylie.

A férfi végigfuttatta a szemét a nő ruháján. Nyelt egyet, és nem válaszolt.

- Hadd halljam. Ki vele!

- Ha nem haragszol, akkor... egy kicsit talán úgy.
- Upssz - mondta a királylány.

Vylie felnevetett.

- Nem te vagy az első, aki benézte. Miért hozzánk jöttél?
- Mert kettőtökön kívül itt mindenki alkoholista.
- Mármint mindenki, akit te látsz.
- Ezt hogy érted?
- Mindegy. Miből gondolod, hogy ez a két finom nő elbánna a trollal?
- Abból - mondta a férfi.

Az asztalhoz támasztott kétkezes kardra mutatott. A kard markolata arany színben ragyogott. Fekete kristálytok ölelte körbe a pengéjét.

- Valaki ittfelejtette. Negyed órája ülünk az asztalnál, és a fogadós még mindig nem vitte el. Ugrott is a borravalója.
- Könyörgöm, segítsetek! A troll elrabolta a polgármester fiát.
- Miért nem viszitek el ezt az aranyat a trollhoz?
- Túszejtőkkel nem tárgyalunk.
- Aha. Féltek, hogy elteszi a pénzt, és megesz benneteket is.

A férfi hallgatott.

- Vedd le az asztalunkról ezt a mocskos zsákot.
- Nincs kihez fordulnunk!
- És? Ki mondta, hogy nem segítünk? - felelte Vylie.

A két nő kisétált a fogadóból. Elindultak az erdő irányába.

- Azt a szép kardot kár volt otthagyni nekik - mondta a királylány.
- Dehogy hagytuk ott.

***

A királylány és Vylie egymás mellett álltak az úton. A földön levelek, gallyak, és haramiák gőzölgő holttestei feküdtek.

- Szomorú, hogy nincs zsebem, és nem tudom a náluk lévő aranyat elrakni.
- Minek az neked?
- Jótékonykodni.

A nő felemelte a kezét. A banditák ruhájából arany- és ezüstérmék szálltak a levegőbe. Aztán eltűntek.

- Hova lettek? - kérdezte a királylány.
- Jótékonykodtam.
- Mire?
- Elküldtem a Misztikus Álomfejtőnek, azzal a kikötéssel, hogy nyaralni megy belőle.
- Hiányzik a mordályom.
- Kérdezd a banditákat, hogy szükséged van-e még arra a mordályra.

A lány belerúgott az egyikbe.

- Hiába kérdezném.
- Nem válaszolnak?
- Nem számítanak reprezentatív társadalmi mintának.
- Mehetünk?
- Neked bezzeg lehet kardod.
- Látsz nálam kardot?
- Mindig az van nálad, amire épp szükséged van.
- És miért nincs zseb a ruháidon?
- Azért, hogy ezt eltanuljam  tőled - sóhajtott a királylány. - Igazából azért szomorkodom, mert reggel nem szerelmeskedtünk.
- Melyik reggel? - csodálkozott a nő.
- Nem tudom. Már nem emlékszem. Igyekszem a fájó élményeket elfelejteni.

A királylány megfordult és elindult. Vylie elkapta a karját, és magához húzta.

- Hová ilyen sietősen? Még reggel van.

***

Néhány kitérő után odaértek a barlang bejáratához. Odabent az átellenes oldalon ült a troll a polgármester fiával. A királylány megtorpant.

- Várj - mondta.

Becsukta a szemeit. Kinyitotta őket, majd újra becsukta. És újra.

Sárga fénygömb jelent meg a feje fölött. Vylie próbált komoly arcot vágni.

- Azon mosolyogsz, hogy meg tudtam csinálni? - kérdezte a királylány.
- Azon mosolygok, hogy nem rózsaszín lett.

A királylány körbenézett.

- Lenyűgöz az architektúra.

A barlang közepénél jártak, amikor a troll felkapta a földről a husángot, rájuk rontott, és lecsapott Vylie-ra. A nő hátrébb lépett. Újra lendült a bunkó. A troll képtelen volt eltalálni a nőt.

- Engem miért ignorál? - kérdezte a királylány.
- Mert te segítesz neki azzal, hogy világítasz.

Pár perc csapkodás után a troll szuszogni kezdett. Kordult a gyomra. Leült a földre.

- Ennyi volt? - kérdezte a királylány. - Felénk sokkal edzettebb és kitartóbb trollok éltek.
- Te errről hogyan szereztél tapasztalatot? - kérdezte Vylie. A szeme tágra meredt.

A királylány mosolygott.

A polgármester fia, látva, hogy a troll a földön szuszog, közelebb lopódzott és súgva beszélt hozzájuk.

- Öljétek meg! Öljétek meg gyorsan! Adok érte egy zsák aranyat.
- Maga vagy a korrupció. A polgármester fiaként fel se merül benned, hogy kiírj egy közbeszerzést? - kérdezte a királylány.

Vylie leült a földre troll mellé.

- Nem akarlak bántani.

A troll szomorúan nézett rá.

- Azért nem tud harcolni, mert éhezik - mondta a nő a királylánynak.
- A kegyetlenséged kezdettől fogva lenyűgözött. Azt még szoknom kell, amikor előtör belőled az empátia.

Vylie visszafordult a trollhoz.

- Hidd el, megértelek.
- Érted, hogy miért raboltam el? - kérdezte a troll.

A nő a férfira nézett, és grimaszolt.

- Értem, hogy miért nem etted meg.
- Egymásra találtatok - mondta a királylány.
- Nem szabad megennem - felelte a troll.
- Miért nem mész ki az erdőbe vadászni? - kérdezte Vylie.
- Vagy szedhetnél gombát, és megehetnéd - mondta a királylány. - Lehet, hogy neked is ekkorára nőne tőle a melled, mint az enyém.
- Nem akarom megenni a barátaimat - mondta a troll.

A polgármester fia felemelte a legnagyobb követ, amit még mozdítani tudott, és a troll háta mögé lopódzott vele, hogy betörje a fejét.

Ahogy a királylány az útját állta, kettészakadt rajta a póló. Széttárta hatalmas bőrszárnyait. A férfi ijedtében ráejtette a követ a lábára, és elájult.

A troll mosolygott a félig denevérnek, félig succubusnak tűnő királylányra.

- Milyen szép vagy.

A királylány sóhajtott.

- Fát vágni tudsz? Követ hordani tudsz, vagy ők is a barátaid? - kérdezte a trolltól.
- Ők is azok, de nem sértődnek meg, ha arrébb viszem őket.

A királylány belerúgott az ájult férfiba.

- Ezt most miért? - kérdezte Vylie.
- Ébresztő! - kiáltott a férfira. - Azt akarom, hogy hallja a beszélgetést - felelte a nőnek.

A férfi magához tért.

- Fát fogsz vágni és követ fogsz hordani az embereknek. Oké? - kérdezte a királylány a trolltól.
- Tényleg? - csodálkozott a troll.
- Cserébe ők aranyat, ételt és italt adnak neked. Annyit, hogy biztosan ne éhezz.
- Hű.
- Érthető? - fordult a királylány a polgárnester fiához.

A királylány fogai kivillantak. A polgármester fia rémülten bólogatott.

- Remek terv - állapította meg Vylie.
- Milyen terv? Még nem fejeztem be - fordult a trollhoz a királylány. - Ha megnősz és megerősödsz, akkor megeheted őket.
- És utána megint nem lesz mit enned - mondta a nő.
- Vicceltem - folytatta a királylány. - Ha megnősz és megerősödsz, beindítasz egy favágó és kőhordó vállalkozást. Felveszel pár markos legényt. Ők fognak dolgozni neked. A fizetséged tíz százalékát oszd szét közöttük. Tudod, mennyi tíz százalék? A felének a felének a fele. És annak a négyötöde.
- Tessék? - kérdezte a troll.
- Adj nekik annyit, hogy pont ne halljanak éhen. A többit edd meg te, és tartsd meg a pénzt. Később befektetheted valami másba. Amint beindul a vállalkozás, többé nem kell dolgoznod. Időnként menj ki a barlangból, és ordíts rájuk, hogy dolgozzanak keményebben. Ne tudják előre, hogy mikor jelensz meg, és ne ordíts velük minden alkalommal. Néha legyél kedves. Csináld össze-vissza, vagy mondjuk az időjárás alapján. Érted?

A troll bólogatott. Vylie nevetett.

- Vigyük haza ezt a valamit - mutatott a nő a férfira.

Elindultak.

Sötét árny takarta el a kijáratot. A másiknál sokkal nagyobb, kövérebb, szőrösebb troll állta útjukat.

- Elengedted az embereket? Mit mondtam neked? Ma sem kapsz enni! - ordított a nagy troll a kisebbikre. Női hangja volt.
- Azt a szót nem kellett volna használni - mondta a kövér trollnak a királylány.
- Hagyd őket, anya. Tőlük majd kapok ételt - kérlelte a troll.

Vylie közelebb lépett az anyatrollhoz.

Bal kezét a válla elé emelte. Mutató- és középső ujját függőlegesen tartotta. A hüvejkujja vízszintesen oldalra mutatott. Gyűrűs- és kisujját félig behajlította.

Ahogy mozdulatlanul állt, eltűnt a ruhája. Testét fekete és arany pikkelyek borították. Szemei fehéren ragyogtak. Homlokán felizzott az Isteni Inkarnáció szimbóluma.

Jobb kezével fehér rúnákat rajzolt a levegőbe.

"Hármas szektor. Hetedik eón."

- A maskarát is az embereken hagytad? Sivította a kövér troll, és feje fölé emelte a bunkóját.

A barlang falán 101 lyuk nyílt. A kövér troll testébe 101 fémdárda fúródott. Úgy festett, mint egy inverz sündisznó. Azonnal szörnyet halt.

A királylány a másik trollhoz fordult.

- Ő volt anyád? Már mindent értek. Kérlek, a barátnőmre ne neheztelj a történtek miatt. Nem viseli el, ha leemberezik. Főleg azután nem, hogy tisztázta magát. Terápiás jelleggel a vacsoraasztalnál fel szoktam hozni ezt a témát. Egyelőre elmaradt az áttörés. Sőt, úgy érzem, távolodunk tőle.

Vylie megunta, hogy szobrot játsszon, és a királylány mellé lépett.

- Mérgező kapcsolat volt - mondta a trollnak.
- Megnyugodhatsz - folytatta a királylány. - A rémálom véget ért. Ettől a pillanattól kezdve nincs mitől tartanod. Anya csak egy van.

Vylie a királylányra pillantott.

- Azt értem, hogy családi dinamikát hol tanultad. Mitől lettél troll-expert?
- Nem kell mindent tudnod.
- Mindent tudok. Nem mindig emlékszem rá.
- Kérdezd meg valamelyik, most épp nem inkarnálódott haverodat.
- Ők nem leskelődnek.
- Mi volt ez a műsor? Azt gondoltad, hogy érteni fogja a jelet?
- Dehogy. Csak imádom játszani az eszem. Szívem szerint folyton így tartanám a kezemet, ha nem feledkeznék el róla.
- Séta közben viccesen nézne ki. A rúnákból is hamar kifogynál.

Vylie egy fekvő nyolcast rajzolt a királylány homlokára.

- Vagy mégsem.

A polgármester fia térdre rogyott.

- Láttam, mire vagy képes. Hiszek benned!
- Én is hiszek magamban.
- Megháromszorozom a jutalmadat, ha megölöd - mutatott a férfi a trollra. - Tudom, hogy menni fog!
- Azt akarod hogy megöljem, miután megbeszéltük, hogy dolgozni fog nektek?
- Igen!

Vylie kinyújtott karjában megjelent a kétkezes kard.

- Erről beszélek - sóhajtott a királylány. - Így könnyű menőzni.

A nő a karddal megcélozta a trollt.

- Biztos vagy benne? - kérdezte a nő.
- Csak csináld már! - ordított a férfi.

Vylie hátrébb lépett. Kihúzta az aranyszínű fegyvert a tokjából. A lapjára fordította, a férfi mellkasa elé tartotta, és döfött. A penge hegye a férfi bőréhez ért.

A nő egykézzel, kinyújtott karral, a benne lévő kétkezes karddal, a ruhájánál fogva felemelte a férfit, és a magasba tartotta. A férfi ruhája lefelé csúszott a fegyveren. A penge hegye a nyakát célozta.

- Ha nem etetitek a trollt, akkor alámerülök az égből, és megölök mindenkit. Azt is, aki nem tudott róla, hogy etetni kell, mert nem figyelmeztetted. A lelketeket is hamuvá porlasztom. Értetted?

Bár a férfi nem tudott megszólalni, látszott rajta, hogy értette.

- Feltéve, hogy tisztességesen szállítja nektek a fát és a követ - nézett a nő a trollra.

A troll bólintott. A nő letette a földre a férfit. A kard eltűnt.

- Te meg - mondta a trollnak - írd le az üzleti tervet, amit a királylány felvázolt. Még azelőtt, hogy elfelejted. Ott egy faág - mutatta.

Amióta a barlangba beléptek, a troll először pislogott.

A nő a királylányhoz fordult.

- Jól van, na. Te vagy a trollszakértő. Tudnak ők...
- Te most engem akarsz szívatni, vagy őt?
- Aha - bólintott Vylie.

Odasétált a trollhoz, hogy átnyújtson számára egy kovácsoltvasból készült, kihangosított mp3-lejátszót. A készüléken egyetlen gomb volt, rajta egy troll-smiley.

- Rögzítetted a beszélgetést? - kérdezte a királylány.
- Utólag. Fejből. Maradhattak elvarratlan szálak.

A trollra nézett.

- Kapcsold be!

A troll tűnődött, és megnyomta a gombot.

A lejátszó a királylány hangján lépésről-lépésre elmagyarázta a trollnak, hogyan foglalkoztasson embereket, akik fát vágni és követ hordani fognak annak fizetségnek a töredékéért, amit ő a fáért és a kövekért az emberektől kap.

A troll elsírta magát. 

- Minden lefekvés előtt hallgasd meg - mondta a királylány. - A leghatékonyabb akkor, amikor thétában vagy. A théta állapotot onnan ismered fel, hogy a csukott szemhéjad alatt mozognak a szemeid, de nem te mozgatod őket. Nyitott szemmel nem fog menni. Ha mégis, hívj fel és taníts meg rá engem is.
- A lényeg, hogy minden nap hallgasd meg, és mielőbb indítsd be az üzletet - mondta Vylie. - Többet nem kell dolgoznod, mindig lesz mit enned, és még tisztelni is fognak - folytatta. - Igaz? - kérdezte polgármester fiától.

A férfi szíve hevesen vert.

- Menjünk - mondta a nő - mielőtt rábeszéled arra is, hogy hordjon rózsaszínt.
- Az én pólómnak úgyis annyi.
- Mi lenne, ha nem takargatnád, hanem felvállalnád, ami vagy?
- Szeretem, amikor beszélsz. Most mégis inkább rá akarok ülni a szádra.

Elindultak hazafelé.

Mentek, mendegéltek.

A királylány megtorpant.

- Vylie!
- Igen?
- Segíts!
- Mi történt?
- Elakadtam - sóhajtott a királylány.
- Miben akadtál el?
- A troll-szakértelemben.

A nő szembefordult a királylánnyal.

- Mondd.
- Ha a troll agyhullámairól beszélünk, és hétköznapi, éber tudatállapotból indulunk ki, akkor hogyan mondjuk helyesen? A "troll lement thétába", vagy "a troll felküzdötte magát thétáig"?

Vylie a királylányhoz lépett, ledugta a nyelvét a torkába, és hosszan csókolta.

- Fogalmam sincs - mondta, és polgármester fiára nézett.

- Hallottad a királylány kérdését?
- I...igen.
- Emlékszel rá?
- I...igen.
- Helyes. Most visszamész a barlangba a trollhoz, és megkérdezed tőle.