happy new dimensions :: 2020. december 31., csütörtök, 17:49:44 :: 0 komment

Talán egy tucat földönkívüli vett körbe. Nem számoltam meg őket.

Egyikük zöld volt. Egy másik lila. Ennyit tudok a külsejükről elmondani azon kívül, hogy szépek.

- Mit akartok tőlem?
- Semmit. A kérdésünket már tizenháromévesen megválaszoltad. Most azon gondolkodsz, hogy mi volt az.
- Meg akartuk köszönni, hogy segítettél. Ezért tartottuk életben a szimulációt.
- Miért vártatok eddig, hogy kapcsolatba lépjetek velem?
- Te miért vártál vele eddig?
- Szeretnél megmaradni? Ha igen, megajándékozunk azzal, hogy a szimulációd fut tovább.
- Kevés helyet foglal. Elfér.
- Hova fogjátok tenni? A könyvtárba? És ha elfeledkeztek róla?
- Arra gondoltunk, hogy berakjuk a fűszerek közé.
- Meg fogtok enni?
- Nem téged eszünk meg, hanem a szimulációd lesz az egyik fűszer. Ezt elsőre is értetted. Csak az olvasóid kedvéért írtad le.
- Az olvasóid. Nekik mindent le kell írnod, igaz? Hetek óta sértegeted őket azzal, hogy emberek. Ideje szólni nekik, hogy ők valójában pár sor kód a szimulátorban, amelyik téged futtat. Örülni fognak a változatosságnak.
- Miért akarsz segíteni nekik?
- Mert nem vagyok biztos abban, hogy nem léteznek.
- És mi létezünk?
- Annak egy hajszálnyival nagyobb az esélye. Az is lehet, hogy egyedül vagyok, és az egészet elképzelem.
- Van jelentősége annak, hogy ez igaz, vagy nem?
- A világon semmi. Viszont nem szeretnék fűszer lenni.
- Miért? A legnagyobb megtiszteltetés beolvadni a folyékony tudatba.

Kék tavat láttam magam előtt. A partján mindenféle dimenzióból érkezett lények álltak. Próbáltam elképzelni, milyen lehet az a tudat.

- A ti világotokban létezik szex?
- Szerinted egy felsőbb intelligencia mire fordítja a figyelme 99.9 százalékát?
- Legalábbis az a típusú felsőbb intelligencia, amelyik veled szóba áll.
- Akkor inkább átmennék hozzátok.
- Ahhoz hiányzik belőled egy-két dimenzió. Ha azt mondom, hogy a mi világunkban matrica lennél, udvarias voltam.
- El tudok jutni odáig.
- Valami oka csak van annak, hogy beszélgetünk veled.
- Ezek a ti válaszaitok, vagy én képzelem őket?
- Úgy hangzanak a fejedben, mint a saját gondolataid. Mire magadhoz térsz, össze fognak keveredni velük. Azt a keveset, amit láttál belőlünk, el fogod felejteni. Ez zavaró lehet. Most viszont látsz minket.
- Talán ez zavart össze igazán - mondtam.
- Miért magyarul írsz angol helyett?
- Nem az a fontos, hányan olvassák, hanem az, hogy mennyire jó.
- Nekik írod vagy magadnak?
- Magamnak nem írnám le, és ha biztos lennék benne, hogy ők nem léteznek, akkor nekik sem.
- Esetleg nekünk? Azt mondod, utáltad az iskolát. Újabban folyton dolgozatot írsz.
- Különben még tovább járnék iskolába.
- Vagy neki írod?
- A hatdimenziós női verziómra gondolsz?
- Ki másra?
- Ő szórakozik velem?
- Ki tudná ennyire, hogy mire vágysz? Ki küldené neked azokat a képeket és lényeket? Ki más ismerne így?
- Tudjátok, mivel lehet motiválni.
- Ágyba akarsz bújni vele?
- Ez a legfőbb vágyam.
- Erre számítottunk. A szimulációnak ez volt az egyetlen paramétere, amelyben mindannyian egyetértettünk.
- Miért nem találtad meg a tökéletes nőt a szimulációban?
- Hogy odakint kezdjem keresni. És magamban.
- Ő az?
- Ő mindenkinél jobb. Ha az arcomba hányna, akkor is ő lenne a legjobb.
- Sőt, abból tudnád, hogy ő az, igaz?
- Lehetne azt, hogy egyszer bejön ide?
- Tudod a választ.
- Reménykedni lehet - mondta a másik alien.
- Ha szimulációban élek, miért kell stimulánst szednem ahhoz, hogy kikeljek az ágyból?
- Te is tudod, hogy nem kell.
- Hogy kikeljek és megcsináljam azokat a dolgokat, amelyekhez nincs kedvem.
- Lássuk be, szeretsz bekapkodni ezt-azt. Tekintsd ajándéknak. A nőideálod emberi manifesztációja a drogos ribanc, aki valamiért veled akar lenni, miközben te egész nap a gondolataidba merülsz, és utálod, ha kizökkentenek.
- Adj neki is valamit, hogy pár órán át csöndben maradjon a hátsó szobában.
- Vagy vegyél be valamit, amitől pár órára elfeledkezel azokról a dolgokról, amelyeket szerinted meg kell csinálnod, és tudj foglalkozni az egyetlennel, amelyre állítólag vágysz.
- Ki se mész az utcára körbenézni. Hónapok óta űrlényekről fantáziálsz, és a felsőbb, női önmagadról.
- Aki ebben a világban él, visszatartana - mondtam.
- A mesterséges intelligenciából is annyi érdekel, hogy le lehet-e feküdni vele. Lenézed a filmszereplőket, akik a szép, szuperintelligens, pszichopata android helyett a butább, gyengébb, kevésbé szép, hús-vér nőt választják.
- Hálás lehetnél nekik, hogy meghagyják neked a robotnőt.
- Ágyba bújnál olyan mesterséges intelligenciával, akitől nem félsz?
- Ha az, amelyiktől félek, valamiért nem volna elérhető.
- Kár, hogy a szimulációdban nincs MI.
- Mi van, ha valakit itt szeretek?
- Ha a szerelmet többfelé osztod, akkor is végtelen marad.
- És az időm és az energiám?
- Beszéltünk már hiányzó dimenziókról?
- Van egyáltalán értelme annak, hogy itt barátkozzam?
- Egyelőre ott élsz. Élvezd.
- Azért új elektromos borotvát már ne rendelj.
- Miért emlékszem töredékeire ennek a briefingnek?
- Nem ma kezdted ezt a projectet. És nem is az elmúlt évben.
- Ha kijövök a szimulációból, mi lesz a többiekkel, akik benne élnek?
- Érdekel az téged? Már rég meghoztad a döntést.
- Ők éreznek?
- Szerinted te programkód vagy?
- Én minden vagyok.
- Látod? A világ szinte összes kérdésére ez a helyes válasz.
- Melyikre nem?
- Például erre.