possibilities :: 2021. március 11., csütörtök, 12:07:32 :: 0 komment
vylie princess

Vylie napozott.

Bal karját a válla mellé, jobbját a feje fölé fektette. Mindkét könyökét derékszögben tartva jobb tenyerébe tette a bal kezét. Bal lábát felhúzta, és a jobb térdéhez támasztotta a talpát.

Meztelen volt.

Katonák állták körbe. Kardokat és lándzsákat szegeztek felé. A pengék a szemeit, az arcát, a nyakát, a szívét és a testét célozták. A fegyverek a bőrétől pár centiméterre remegtek.

Vylie pislogott, és a katonákra mosolygott.

Várt egy percet.

- Ha azt szeretnétek, hogy felkeljek, érdemes lenne hátrébb húzni a fegyvereket. Egyedül nem megy? Sejtettem. Csináljuk együtt. 

A nő felállt. Testétől láthatatlan erő tartott távol minden pengét.  A katonákat a kezükben lévő fegyverek lökték hátra.

- Szeretnétek bekísérni a bíróságra? - kérdezte Vylie.

A nő mögött nyoma veszett a tengernek. A helyén homoksivatag terült el. Tombolt a vihar. A távolból két kobra meredt a katonákra. Az égig értek, szemük türkiz fényben izzott, fogaikból sötétvörös villámok vágtak újra és újra a földbe.

Fekete sárkány lebegett a férfiakkal szemben. A szemei és a fogai aranyból voltak, homloka előtt egymásba nyíltak a dimenziók. Az áttetsző falak mögött arctalan lények várták, hogy átlebeghessenek ebbe a valóságba.

A sivatag eltűnt. A nő mögött újra láthatóvá vált a tenger.

- Kedves tőletek. Egyedül is odatalálok.

A katonák nem mozdultak. Jelét sem adták, hogy valaha mozdulni fognak.

Vylie besétált a tárgyalóterembe.

- Helló.
- Vádlott. Foglaljon helyet! - utasította a bíró.
- A szék nedves lenne, én pedig koszos. Ezt a kis időt kibírom állva.
- Beismeri a püspök ellen elkövetett merényletet?
- Azt hittem, életben van.
- Tetszhalott.
- Jobban tetszene neki, ha halott volna. Nekem szimpatikusabb így.
- Ez beismerés?
- Nem értem az eljárást.
- Nem érti, mivel vádoljuk?
- Haladjunk sorban. Ha jól sejtem, azt állítjátok, hogy puszta kézzel agyonvertem egy óriási démont, miközben egy másik démon a torkomat próbálta átharapni. Az ő fejét letéptem, darabokra szedtem egy tucat páncélba öltözött, felfegyverzett férfit, a kezemben megjelenő harci kalapáccsal foszlányokká csaptam egy illuzionistát, és a püspök tudatát átküldtem egy démoni létsíkra. Korrekt?
- A tanúk vallomása egybehangzó. Nincs értelme tagadni!

A bíró a helyszínről készült fényképeket lengette.

- A ti fotósotok ennyire képes? Bemutassam az enyémet? Inkább folytatom. Azok után, hogy mindezt feltételezitek rólam, tényleg felmerült bennetek, hogy erővel hoztok be a bíróságra? Itt akadtam el. Vagy arra számítottatok, hogy besétálok bólogatni? Akkor viszont miért szegeztetek felém fegyvereket?
- Hol vannak a katonák?! - kérdezte a bíró.
- Lemaradoztak. Nem bírták a rekreációt.

A bíró nyelt egyet, és az ügyészre nézett. Az ügyész felemelte a hüvelykujját, és elismerően bólintott a bíró felé.

- Ítélethirdetés következik! - mondta a bíró. A torkát köszörülte.
- Lassíts, oké? Hol marad a tárgyalás? Én ráérek. Felesleges kapkodni.

A bíró kibontotta a kezében lévő borítékot.

- A vádlott...

Vylie a szavába vágott.

- Rendben. Kész az ítélet. Valahol megértelek. Egyetlen apróságról feledkeztél meg.

Vylie pupillái résnyire szűkültek. Orra kitágult. Magába szívta a levegőt.

Szemei vörösen izzottak.

A királylány hátralépett, oldalra döntötte a fejét, és a falon lévő festményt vizsgálta.

- Hogy tetszik? - kérdezte Vylie-t.

A képen Vylie napozott a tengerparton. Katonák állták körbe. Besétált a bíróságra, és szóba elegyedett a bíróval.

Még meg sem száradt rajtuk a festék.

A nő a királylány kezét fogta.

- Imádom, amikor aktot festesz rólam.
- Csak?
- Valamiért úgy érzem, ez a kép agresszív színben tüntet fel.
- Emiatt lehet? - kérdezte a királylány, és kép azon részére mutatott, amely a bíróval szemben álló nő lélegzetvételét követte.
- Az összhatásról beszélek. Persze, nehéz objektíven látnom magamat kívülről.
- Tudod, van olyan szög, ahonnan nézve, ha magát az agressziót nem is, a rá való képesség vonásait felfedezni vélem rajtad.
- Melyik szög az?

A királylány olyan közel hajolt Vylie arcához, hogy az ajkuk szinte összeért.

Mozdulatlanul álltak.

Elvesztek egymás tekintetében.