quantum shift :: 2021. március 07., vasárnap, 08:56:41 :: 0 komment
vylie princess

Csendes, őszi délután volt. Vylie fák között sétált, élvezte a bőrét nyalogató napfényt, és magába szívta a föld illatát.

Sárga falevél hullott az arcába. Csiklandozta, és eltakarta a szemét. A nő nevetett. A kezét az arcához emelte, hogy hosszú ujjaival félrehúzza a küldeményt.

Csattanást hallott. A füle sípolt. Körmei az arcát karistolták.

A férfi, aki iszonyatos erővel pofon vágta, vele szemben állt. Vigyorgott. Szó nélkül tovább sétált, és hátranézett, hogy még egyszer a nő döbbent arcába nevessen.

Vylie összeomlott.

Teste kör alakú fémlemezekké változott, amelyek szétcsúsztak egymáson, szanaszét gurultak, és megpihentek a fűben.

A lemezek alatt a föld összeállt színes fémkockákká. A kockák egymáson mozogtak és hullámzottak. A metamorfózis tovább terjedt a fákra, a levegőre, az állatokra és az emberekre.

A világ körívekre szakadt, amelyek különböző tengelyek mentén forogtak és keringtek egymás körül. Gömb alakú örökmozgóra hasonlított, amelyet lila, arany, kék és zöld fém alkotott. A kockák belsejében végtelen mély struktúrába zuhant egy-egy fraktál.

A körívek utolérték egymást. Együtt forogtak. Összeolvadtak. Az Univerzum fémgömbbé alakult, amelyre a színes lemezek folyamatosan változó, örvénylő pulzálása kígyómintát rajzolt.

A formák szigetekké nőttek, kiemelkedtek a gömbből, folyékony hegyekké és völgyekké terebélyesedtek. Úgy formálódtak, mintha éltek volna.

A fémes csillogás eltűnt. A világ megszilárdult, és visszatért egy pár pillanattal korábbi állapotába.

Vylie félrehajolt az arcába hulló falevél elől, a vele szemben álló férfihoz lépett, és levágta a fejét.