the defeat of the dualism :: 2024. október 26., szombat, 21:46:35 :: 0 komment
vylie princess
Vylie egy falnak támasztott párnával a háta mögött ült az ágyban, az arca elé tartott kezén lévő rubin körmeiben gyönyörködött, és élvezte az önmaga iránt érzett szerelmet.
A királylány mellette feküdt a hátán, karjaival a feje alatt, és a plafont bámulta. Az arca gondterheltnek látszott.
– Min gondolkodsz? – kérdezte Vylie.
A királylány tekintete a plafonon maradt.
– Azon gondolkodom, hogy milyen marha hideg lehet a világűrben.
– És mire jutottál? – kérdezte Vylie.
A királylány sóhajtott.
– Szerintem ott meztelenül másodpercek alatt megfagynék.
Vylie a királylányhoz fordult.
– Nem tűnik könnyűnek az életed – mondta.
– Oda kellene jönnöd hozzám, hogy felmelegíts és kiolvassz.
Vylie a királylány kezére tette a kezét.
– Számíthatsz rám. Megígérem.
A királylány szeme felcsillant.
– Van egy másik ötletem! Az, hogy vagy meg vagyok fagyva, vagy nem vagyok megfagyva, dualista világnézet. A dualizmus földhözragadt, emberi gondolkodásmód. Ha magam mögött hagyom, akkor nincs többé értelme megkérdezni, hogy megfagytam-e vagy nem. Így a probléma megoldódik!
Vylie bólintott.
– Látod? Máris biztonságosabb hellyé tetted a világűrt - mondta.
– Úgy örülök!
Vylie a királylány fölé hajolt.
– És mi a helyzet a kozmikus háttérsugárzással? Az nem veszélyes? – kérdezte.
A királylány tekintete végigfutott a nő testén, amelyet mattfekete sárkánypikkelyek borítottak be. Úgy érezte, hogy körbeölelte őt a sötétség.
Elmosolyodott.
– Az, hogy vagyok én, és van a kozmikus háttérsugárzás, tőlem elválasztva, dualista gondolkodásmód. Dualizmus nélkül én és a kozmikus sugárzás egyek vagyunk. Így már nem tud ártani nekem, mert ő én vagyok, és én nem bántom magam!
– Úgy tűnik, mindent megoldottál – mondta Vylie, és megcsókolta a királylányt.
– Ez annyira jó! Mikor indulunk? – kérdezte a királylány.
Vylie néhány másodpercig hallgatott, és a királylányt nézte.
– Felmerült egy új probléma – mondta.
A királylány felült az ágyban.
– Ne már!
Vylie a körmeivel cirógatta a királylány arcát.
– Ha legyőzöd a dualizmust, nem tudsz kimenni a világűrbe.
A királylány döbbenten nézett.
– Miért nem?
– Azért – mondta Vylie –, mert akkor már most is ott vagy.
A királylány a homlokára tette a kezét.
– Ezt nem hiszem el. Olyan közel jártam hozzá, hogy mindent megoldjak!
Vylie az ölébe fektette a királylány fejét, az arcát simogatta, és elmosolyodott.
– Van egy másik ötletem – mondta.
bonus content